Tegnap reggel szakadt az eső, nem volt kedvem a robogón elázni, tartottam megint egy lektorálós napot. Ezt quasi pihenőnapnak gondoltam, de az asztalnál üléstől megfájdult a derekam. Sokadszorra is megállapítom, hogy nem való nekem csak a munka. Ma reggel már kilenckor a gépházban gubbasztottam összerakandó a tengely-tömszelence-tengelykapcsoló-Hardy tárcsa- irányváltó egységet. Kiderült, hogy nincs szerencsém, amikor annakidején összeraktam, bizonyára nem húztam meg eléggé a tengelykapcsoló körmös anyáját a kúpos tengelyvégen, legalábbis mással nem tudom magyarázni, hogy most , miután keményen meghúztam, valamiért 3mm-el hibádzanak a tolócsapágy rögzítésénél a furatok. Aztán hamar átértékeltem a dolgot, mert igaz, hogy pár órás pluszmunka most rendbehozni, mert kicsit szét kellett vágjam a tartólemezeket, ráhegeszteni toldást, újra illeszteni, gépházban kell majd hegeszteni ismét, szorongatott körülmények közt, kész se lettem vele estére, viszont még mindíg sokkal jobb most "teljes fegyverzetben" hazai bázison rendbehozni egy hibát, mint ha menetben lazul le valahol a tengelykapcsoló, fene tudja milyen hajózási helyzetben. Így inkább szerencseként fogom fel a dolgot, hogy a hibám most "jött ki". Merthogy az nem kérdés, hogy a reteszkötésű tengelykapcsolónak kőkeményen fel kell ülnie a kúpos tengelyvégre, ott nem lehet lötyögés. Jól összekentem magam a gépházban, de mivel kíválóan működik a sajátgyártmányú villanyboyler és a head, így felfrissülve patyolattisztán robogtam haza.
Most meg GÉVA gombát fogunk vacsorázni, soha nem ettem még azelőtt, ezt szedte egy mocsári fűzfáról az Ervin tegnapelőtt, egy taplógomba fajta, sose jutott volna eszembe, hogy ehető, de tegnap és tegnapelőtt tojással ettük, most meg a maradékát rántva, csoda finom, fehérbort iszunk hozzá, a majonézhez ki kellett bontani egy üveget. Hát élet ez? (NANÁ)