Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @Kis ember: Szép hosszú előadás volt, itt a másik rész www.youtube.com/watch?v=ZGf6ImD37vc (2018.11.21. 00:33) Hétfő.
  • A Tengerész: @teddybear01: A tárolással semmi gond. A stég alatt van egy sátortető és az alá kiemelem hevederek... (2018.11.20. 11:51) Péntek.
  • carter66: Én csak körbeásom és a talajszint alatt pár centivel elvágom a törzset, aztán mehet rá vissza a fö... (2018.11.06. 09:59) Hétfő.
  • A Tengerész: @zsepizsik: Nem is 300 volt hanem 330 :) (2018.11.01. 10:37) Hétfő.
  • A Tengerész: @lajtos: Welcome aboard lajtos! Köszönöm. Sajnos a helyzeten nem tudok változtatni, de megvan az a... (2018.10.29. 20:36) Szombat.

Linkblog

Hétfő.

2008.05.19. 18:19 :: A Tengerész

Tegnap "itthonos" napot tartottam. Több oka is volt, hogy egy napra elhanyagoltam Amapolát. Egyrészt még mindíg kutya fáradt voltam a "zsírfürdőtől", másrészt megpróbáltam valamit feldolgozni az itthoni restanciámból. Ennek legjelentősebb tétele a Bisset könyvek lektorálása, bár én nem használok szivesen ilyen nagy szavakat, csak csinosításnak, csiszolgatásnak, reszelgetésnek nevezem. Arról van szó, hogy élt egyszer egy csodálatos angol ember, úgy hívták James Gordon Bisset, aki 15 éves korában kezdett hajózni tisztjelöltként egy Horn fok kerülő bark hajón és 64 évesen mint Sir James Bisset a Queen Elisabeth kapitánya és a Cunard társaság commodoréja vonult nyugdíjba. Több könyvet és publikációt írt, de összefoglalóan minden hajósember szivét megdobogtatóan tartalmas életének történetét megírta három kötetben, melyeknek nagyon leszegényített változata kivonatosan, ráadásul német fordításból fordítva megjelent magyarul is 1967-ben. Hajózott vitorlásokon, gőzhajókon, két háborúban csapatszállítókon, ott volt mint második tiszt a Carpathia utasszállítón, amelyik a Titanic túlélőit megmentette. Egyik kedvenc könyvem, gyakran elolvastam és mindíg sajnáltam, hogy magyarul nem jelent meg a teljes fordítása a három kötetnek. Nos egy évvel ezelőtt amikor több magamfajta (vagy még magamfajtább) kivénhedt tengerésszel a Németh Sanyi épülő hajója mellett buliztunk megismerkedtem  Veperdi András tengerészkapitánnyal, aki angolból fordít. Beleugrattam egy egészen bizonytalan kimenetelű kalandba, nevezetesen a Rákóczy Pisti barátom és ex vitorlás klubtársam aki Ausztráliában él megszerezte az eredeti  trilógiát és elküldte nekem, én meg odaadtam a Veperdi Bandinak, aki fordítja, én meg legjobb tudásom szerint lektorálom. Menet közben beszállt még az Ákos Gyuri, akit én mégcsak nem is láttam soha szinről szinre, de hobbija a régi vitorlások és amikor a Tengerész Egyesületben összefutott a Veperdi Bandival és szóba került a könyv, mint a huszárló, ha meghallja a trombitát rohant neki a témának, így lett még egy angol "kötélszakfordító". A vállalkozás azért bizonytalan és nélkülözi a reményteljes kimenetel valószinűségét, mert ehhez a "rétegkönyvhöz" kiadót találni eléggé reménytelen manapság. Tehát nagy valószinűséggel csak lelkesedésből dolgozunk, legkeményebben persze a Bandi, akié a fordítás, ráadásul elég kacifántos angol szakszöveg, nem egy könnyed ponyvaregény 600 szavas szókészletből összelapátolva.

Szóval a Bandi az első kötettel  ( a címe "Sail Ho!" ami magyarul  tán leginkább "Vitorla a Láthatáron"-nak fordítható, szóval ahogy a figyelő őrszem felkiállt amikor meglát egy másik vitorlást)  végzett, menet közben fejezetenként átrágtam és visszaküldtem neki, aztán ezt tette az Ákos Gyuri is és ebből lett a végleges fordítás. Közben nekilátott a másodiknak ("Tramps and Ladies", ami "Csavargók és Úri Hölgyek"-nek fordítható, szóval a rozsdás árúszállítóktól a büszke utasszállítókig terjedő pályájáról szól Sir Jamesnek, az angol, ha meg akar tiszteni egy hajót, azt mondja "She is a proud Lady)ebből is az én gépemen parkol már az első öt fejezet, de miután Amapolával bíbelődtem egyfolytában, meglehetősen lemaradtam a lektorálással. Szóval tegnap ezt a lemaradást próbáltam csökkenteni. Tényleg, ha netalán valaki olvassa ezt a naplót és mellékesen van egy könyvkiadója, két hónap és kész mindhárom kötet!

Ma beépítettem a deckbe az édesvíz betöltő csavaros szerelvényt. Éppen ebéd utáni álmomból ébredeztem, amikor hallom a nevemet kiabálni. Kinézek, hát Török Ervin a vizen speciális járművével, egy kenu és kajak alkotta katamaránnal. A kisdunán járt látogatóban és a zsilipelés előtt  volt pár perce, bekiáltott hozzám a vízről. Gombát is hozott, amit menet közben szedett valahol. Viszonzásul kirobogóztam a zsiliphez és még a kimenő zsilipkapu után is beszélgettünk egy jót már a nagyduna ágban, amúgy hajósmódra. (Hajók és nők aki nem tudná. Az apropót egy a zsilipelést lekésett hetyke motorcsónak adta 40-es félmeztelen kormányosával és mentőmellényes, szőke, szemmel láthatólag "bejáratós" hölgy mancsaftjával)

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr45477254

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

LAZAR FERENC 2008.05.21. 01:12:00

En fiatalkoromban olvastam a harom kotetet egyben, azt hiszem Hettengeren cimmel