Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @Kis ember: Szép hosszú előadás volt, itt a másik rész www.youtube.com/watch?v=ZGf6ImD37vc (2018.11.21. 00:33) Hétfő.
  • A Tengerész: @teddybear01: A tárolással semmi gond. A stég alatt van egy sátortető és az alá kiemelem hevederek... (2018.11.20. 11:51) Péntek.
  • carter66: Én csak körbeásom és a talajszint alatt pár centivel elvágom a törzset, aztán mehet rá vissza a fö... (2018.11.06. 09:59) Hétfő.
  • A Tengerész: @zsepizsik: Nem is 300 volt hanem 330 :) (2018.11.01. 10:37) Hétfő.
  • A Tengerész: @lajtos: Welcome aboard lajtos! Köszönöm. Sajnos a helyzeten nem tudok változtatni, de megvan az a... (2018.10.29. 20:36) Szombat.

Linkblog

Péntek.

2008.05.16. 20:08 :: A Tengerész

Na jól lemaradtam a naplóval. Az volt, hogy betörtek szinesfémgyűjtők J. szüleinek erdőkertesi nyaralójának pincéjébe. A pinceajtó szögvas keretre popszegecselt aluminium lemezből van. A tolvaj mágnessel  deríti fel és pajszerral szerzi meg a zsákmányt, itt félúton elunta, sok volt a popszegecs, csak kitörte a zárat és elvitte a fűnyírógép kábelét, OBI-ban 600Ft, kap érte 10-et. Szóval hétfőn kimentünk Amapolára, nekiálltam a tönkcső zsírral való feltöltésének előkészítéséhez és beraktam a kocsiba mindent ami pinceajtó újjáépítéséhez kellhet. Kedden reggel kimentünk Erdőkertesre, Keret szétvág, hegesztődik részben új vasból, új zár bevág, lemez kiegyenes, sok lyukba popszegecs behúz, szóval ráment a nap, jöhet megint  a raboló. Este visszaautóztunk a hajóra és kint aludtunk. Aztán annyira nem volt kedvünk hazajönni, hogy kint aludtunk szerda és csütörtök éjjel is, csak az imént jöttünk haza, de csak a megválaszolandó mélek, a virágok megöntözése meg a naplóírás miatt, amúgy semmi kedvünk se volt hozzá. Azt kell mondjam hajón lakni még a parton építés közben is SOKKAL jobb mint itt a kies hetedik kerületben a másodikon. A TESCO-ban vett grillcsirke remekül megfér a hegesztőelektródák mellett a konyhapulton.

Szóval a tönkcső. Aki nem tudná esetleg, ez az a cső, ami be van hegesztve vízmentesen a hajófenékbe és rajta keresztül megy a hajócsavar tengelye. Két végén siklócsapágy perselyek vannak a csőbe préselve. A kishajókon többnyire a csapágyak gumiból vannak és a víz keni őket. A belső végén a tönkcsőnek tömszelence akadályozza meg a víz behatolását a gépházba. Sajnos az a helyzet, hogy ha a hajó sekély, hordalékos, iszapos vizeken hajózik, mint én is tervezem a belvizeken, a gumicsapágyak hamar kikopnak, a vízben lebegő homokszemcsék mint a csiszolópaszta működnek.  A Dömel Vilivel (aki hajómérnök) annakidején beszéltünk erről és fenti okokból lemondtam a vízkenésű gumicsapágyakról, helyette bronz csapágyakat esztergált a Rezső, amiket még annakidején a Novotel konyháján a gázzsámolyon felhevített acél hüvelyekbe betóltam, amik kihülve rázsugorodtak a perselyekre. A két acélhüvelyt a tönkcső két végére felhegesztettem, a belső végen van a zsinóros tömszelence. A rozsdamentes acél tengely kenése zsírral történik, melyet egy erre a célra szolgáló, a tönkcső menetes furatához csatlakozó csövön keresztül zsírzópréssel kell utántölteni a hálókabin badlója alatt. A tengely és a tönkcső belső fala közé préselt zsír a bronz perselyekbe furatokon kersztül jut be a siklófelületre. Mindent nagyon jól kitaláltam, megterveztem, a Dömel Vilivel átbeszéltem annakidején, csak azt nem gondoltam végig, a zsír utántöltő nyílásán keresztül fejjel lefelé a bilgében hogy fogom bejuttatni a majd  öt liternyi zsírt amivel az egész rendszer alapból indul. Merthogy az utánkenés csak egy pumpálás a zsírzóval naponta ha a hajó menetben van, na de az induló mennyiség?! A tervezéskor az oly teoretikus probléma most vált megoldandó feladattá. Elég régen gyártom az elméleteket, első ötletem az volt, hogy fúrok pár menetes lyukat a méteres tönkcső hajófenékből kilógó részére, azokon keresztül betöltöm a zsírt, majd a furatokba csavarokat hajtok és a végüket kívülről lehegesztem. Elvetettem. Egy zsírral teli csövet kívülről hegeszgetni, hm....  Aztán azt találtam ki, hogy viszahúzom a tengelyt a gépházba, ehhez persze ismét ki kellett szedjem a tolócsapágyat és az irányváltót és kívülről egy méteres vörösrézcsövet (még a hűtőláda kondenzátorából maradt) benyomok a csőbe a tengely mentén koppig és azon keresztül nyomom be a zsírt. Na de mivel? Hogy ne tartson lehetelenül sokáig, kitaláltam, hogy egy üres sziloplasztos kartusba teszem a zsírt és annak a végét ráapplikálom a rézcsőre. Kiszámoltam 14 kartusnyi zsír kell bele a 310 milliliteresből. Meg is csináltam, de az egy  méter hosszú, 6mm belső átmérőjű csőben a zsír  súrlódási ellenállásának legyőzéséhez olyan erőre volt szükség, hogy inkább visszanyomta a dugattyú mellett a zsírt, mielőtt kibukkant volna a cső végén. Na maradt a zsírzóprés. Volt egy kukázott példányom, csak egy fél napot kellett robogózni alkatrészért a javításához. A Vizáról kölcsönkértem egy 10X1-es menetfúrót, csoda de volt nekik. Második csoda épp volt egy darab sárgarézcsövem 8mm belső átmérővel, ez a vörösrézcsőnek pont a külső átmérője, találtam egy 9-es fúrócsutkát, az egyik végét felfúrtam vele és belefúrtam a 10-es finommenetet, ez ment a zsírzóprés flexi csövéhez,   a másik végébe meg beleforrasztottam a rézcsövet. Szóval lett egy  majd két méter hosszú klistélyom, ezzel adtam a zsírbeöntést a tönkcsőnek. Miután a rézcsövet benyomtam a gépházfelőli perselyig, a zsír belülről kifelé töltötte meg a csövet, kinyomva a levegő nagyrészét. Tegnap kezdtem a töltést, ma estére bent volt kb 3 liternyi, (iszonyatosan lassan megy egy adag a zsírzóból kb. 250 pumpálás és kell kb. 20 zsírzónyi)na ekkor megérkezett a zsír a propeller felőli véghez. Kihúztam a rézcsövet és visszadugtam a tengelyt a gépház felől a propeller oldali csapágyperselybe. További töltés már csak a háló padlódeszka alatti utántöltő csonkról lehetséges. Folyt köv. némi erőgyűjtés után. Amúgy így megy ez. Kell hozzá J. is, mert ha használható mennyiséget akarok betölteni a zsírzóba, iszonyatos erővel kell összenyomnom a zsírtovábbító dugattyú rugóját, ehhez csináltam egy célszerszámot, de plusz két kéz lell hozzá.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr30473021

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.