Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @Kis ember: Szép hosszú előadás volt, itt a másik rész www.youtube.com/watch?v=ZGf6ImD37vc (2018.11.21. 00:33) Hétfő.
  • A Tengerész: @teddybear01: A tárolással semmi gond. A stég alatt van egy sátortető és az alá kiemelem hevederek... (2018.11.20. 11:51) Péntek.
  • carter66: Én csak körbeásom és a talajszint alatt pár centivel elvágom a törzset, aztán mehet rá vissza a fö... (2018.11.06. 09:59) Hétfő.
  • A Tengerész: @zsepizsik: Nem is 300 volt hanem 330 :) (2018.11.01. 10:37) Hétfő.
  • A Tengerész: @lajtos: Welcome aboard lajtos! Köszönöm. Sajnos a helyzeten nem tudok változtatni, de megvan az a... (2018.10.29. 20:36) Szombat.

Linkblog

Csütörtök.

2008.05.08. 20:04 :: A Tengerész

Hú szuper volt! Tegnap kimentünk Amapolára és kivittük a gumibocit, ami már két éve várta, hogy használjuk. Egyszer már kipróbáltuk, de tökéletesen elfelejtettem, hogy kell összerakni. (elöször felfújni és bele a padlódeszkákat, vagy fordítva) Szerencsére otthonfelejtettem a pumpáját, mindjárt kétségbeestem, hogy mehetek vissza érte, de J.nak több esze volt, mondta kérjünk kölcsön a gumicsónakszervizes fiútól, aki nemcsak pumpát adott, hanem becipelte velem a műhelyébe a ladikot és kompresszorral felfújta, miután segített a padlódeszkákat bepattintani, szigorúan felfujás előtt. Belöktük a sólyáról és kieveztem a Vizához, ott kényelmesen bepakoltunk a létráról mellékötve, meg beraktam a motort is. Ez a Tomos már lassan húsz évet szolgált a Tengerész nevű hajómon, de kifogástalanul működik, negyedik rántásra indult. Lepöfögtünk egészen a Duna-Tisza csatornáig, abban is mentünk vagy egy kilómétert, szép emlékek fűznek hozzá, első vizijárművem egy Neptun gumikajak volt és itt sátraztunk vele ifjúkoromban. Sajnos azóta teljesen elvadult a part, nem tartják karban, benőtte a nád,  nem úgy, mint 40 éve amikor homokos lapos partrészek és nem mellékesen tiszta víz hívogatott kikötésre és fürdésre. Azzal együtt csodás volt a vizivilág, rengeteg vizimadárral, alig féltek, egészen meg lehetett közelíteni őket, már kikelt az idei szaporulat első generációja, méltóságteljesen vonulnak a szárcsa és kacsamamák, farvizükön az apróságokkal. Amúgy a csatorna sose érte el a Tiszát, csak a nevében utal a többszáz éven át dédelgetett, majd az 1940-es években megkezdett, de a háború miatt soha be nem fejezett csodás tervre, valahol alant visszaköt a Dunába. Lefelé menet megálltunk egy stégnél kajálni, amikor indítottam elnyíródott a nyírócsapszeg a propellertengelyen. J. aggódni kezdett de énnekem eszembe se jutott, hogy ez bármi gondot jelenthet. A következő stégnél kikötöttem, átmásztam a kapun (ez persze Magyarország, mindenki zár mindent) és egy házban egy fűnyírós embertől kaptam egy palaszeget, meg egy csípőfogót, hogy méretre vágjam. Sajnos nem aluminium volt a szeg, mint gondoltam, hanem horganyzott acél, de szerencsére a svájci bicskám fűrészével le tudtam metélni a fejét, az átmérője meg pont méret volt. Estére hazatértünk Amapolára, a Vizán van csónakdaru, azzal úriasan kiemeltük a dinghit a deckre és szépen lemostuk. Nem is volt nagyon koszos, mintha javulna a vízminőség a két évvel ezelőttihez képest, akkor emlékeim szerint nehezen lemosható olajcsík jelezte a vízvonalat.

Ma ismét vízre szálltunk, célom a vizimadarak becserkészése volt, a Francia öbölig (másik neve Bolgárkertész öböl, gondolom beszédes név, az első vagy igaz vagy nem azt mesélte valaki a mesterséges öblöt francia hadifoglyokkal ásatták) mentünk csak. Nem egyszerű elcsípni a madárkákat. Mármint lencsevégre kapni. Amúgy mindenfelé sertepertélnek, de amint leállok a motorral és mégoly nesztelenül evezünk feléjük, akkor is amire közelbe érünk, valahogy látszólag minden sietség nélkül, de eltünnek a parti rengetegben. Pedig nagyon szerettem volna megörökíteni a szárcsamamát a torzonborz vöröshajú kicsinyeivel, de ennyit tudtam elkapni belőlük.

 

Túloldalt kacsamama legelészik apróságaival, újabb settenkedés. Hiába. Amire odaérünk nyomtalanul beleolvadnak a parti növényzetbe. Árgus szemekkel figyelve evezünk lassan a part mentén. Semmi. Egyszerre csak J. felkacag. Vagy 20-30méterre mögöttünk pedáloznak a túlpart felé, alaposan átvágtak bennünket. De ezúttal hibáztak. A túlpart még vagy 50 méter és motor ellen nincs esélyük. Mielőtt a túlparthoz érnének rákerülnek az SD kártyára.

 

    Kicsit közeledvén az apróságok megijednek.               Most aztán pucolás! Vagy 2-3 métert csapkodnak kurta szárnyacskáikkal és kavarják a vizet, aztán nyugodtan követik anyjukat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy másik család úgy látszik bátrabb, mert egyszerűen lencsevégre kaphatók ahogy elmotorozunk mellettük. Persze csak a legkisebb gázkar állással hangyányival a lefulladáshatár felett.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bóbosvöcsökpapa a víz alól szedi a növényeket és viszi párjának, "aki" miközben ül a tojásokon, gondosan elrendezi a még csöpögő építőanyagot maga körül.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A félig vízbemerült farönkön jókora öreg "kagylóhátú" mocsári teknős napozik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Visszafelé még látunk egy vöcsökpárt, ők előbbre vannak, mint a fentiek, az anya(? szóval az egyik)a hátán fuvarozza két kicsinyét, ők még nem eléggé "vízhatlanok". Nem bolygatom őket fényképezéssel, még beesnek a kicsik a vízbe. Kidaruzzuk a bocit a Vizára, ultrával lemosom, ebéd, alvás és az elcsomagolt hajót és motort elnyeli az ágyam alatti tároló Amapolán. Szép napunk volt ma is.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr86460395

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.