Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @Kis ember: Szép hosszú előadás volt, itt a másik rész www.youtube.com/watch?v=ZGf6ImD37vc (2018.11.21. 00:33) Hétfő.
  • A Tengerész: @teddybear01: A tárolással semmi gond. A stég alatt van egy sátortető és az alá kiemelem hevederek... (2018.11.20. 11:51) Péntek.
  • carter66: Én csak körbeásom és a talajszint alatt pár centivel elvágom a törzset, aztán mehet rá vissza a fö... (2018.11.06. 09:59) Hétfő.
  • A Tengerész: @zsepizsik: Nem is 300 volt hanem 330 :) (2018.11.01. 10:37) Hétfő.
  • A Tengerész: @lajtos: Welcome aboard lajtos! Köszönöm. Sajnos a helyzeten nem tudok változtatni, de megvan az a... (2018.10.29. 20:36) Szombat.

Linkblog

Csütörtök.

2008.05.01. 18:48 :: A Tengerész

Hehe a hülye nyugdíjas! Mindíg hencegek vele, hogy nekem már minden nap egyforma ünnepnap oda se bagózok a naptárnak. Tegnap csak azért nem tudtam befejezni a vízszerelést a szalon konyha részében, mert elfogyott az AWAB(ABA? hol ez, hol az van ráírva) bilincsem. Sebaj gondoltam, majd holnap veszek reggel kifele menet. Miközben ma május 1.-ével négynapos ünnep és bolttalanság kezdődik. Ennyit a vízszerelésről. Pedig tegnap még példálóztunk a Vizán,  Mikivel és Bélával, hogy nem sörrel és virslivel, hanem munkával fogok ünnepelni, de valahogy nem ugrott be hogy az már holnap lesz. Bosszúból kisétáltunk a Városligetbe, jutva eszembe sok felvonulásos május "eggy" amikor néhányszázezredmagammal erre jártam(tunk) felvonulván. Aki kapott jutalmat, annak quasi kötelező volt. Még a Vegyterv, akkori munkahelyem nagy marha emblémáját is volt, hogy cipeltem fiatalként. Nem volt olyan vészes. Közben felüdülésképpen fogdostuk a lányokat. Szóval ébredés után nosztalgiatúrát tettünk a ligetben, nekünk csak pár sarok. Mégiscsak volt ha nem is sörvirsli, hanem sör és debreceni és sült kolbász. Azt reggeliztünk. Közben bámultam az embereket. Csodaszép értelmes arcú kissrácok, szinte érthetetlen, hogy lesz belőlük az a sok ostoba randa felnőtt. Kezd tiszta amerika lenni. Tízből nyolc ember undorító dagadék. Egy csillogószemű gyönyörű kislány szüleire tekintve öszenézünk J.-al, szegény gyerek, megérdemelte volna, hogy jobb helyre szülessen.  Két sor sátorban különböző sérült gyerekeket pátyolgató karitatív szervezetek, alapítványok árulják a gyerekek által készített holmikat. Nagyon nem értek egyet vele. Azért (is)fizettem adót egész életemben, hogy az általam etetett itatott államgépezet minőségi módon gondoskodjon a sérült állampolgár társaimról. Ne engem tegyenek ki annak, hogy  épkézláb voltomat szégyellve szemlesütve alamizsnálkodjak szerencsétlenek által gyártott kacatokért, a sérülteket pedig ilyen tevékenységre kényszerítve megalázva, (ahelyett, hogy lennének nekik való "igazi" munkahelyek) miközben politikusoknak álcázott milliárdosok  tömik saját és klientúrájuk zsebébe a "népvagyont". Hangsúlyozom, pártállástól függetlenül. Ez nem jobb és baloldal kérdése. Ez a politika és a demokrácia kelevénye. Nem kell hozzá CT és ultrahang. Fertelmes seb ami látszik.

Évek (tán évtizedek)  óta nem ettem használható debrecenit, ez egész jó volt. Viszont visszafelé betértünk a Paprika vendéglőbe, mert felcsigázta érdeklődésünket az utcai étlapon szereplő halászlé. Karácsonykor ettünk utóljára, az hibátlan volt, mert J. főzte. Na kérdezem a pincérnőt, persze azt mondja finom. Próbáljuk ki! Kiábrándulás. Az alap rendben van, ugye azt külön főzik és utólag teszik bele a halszeleteket. De félig nyers a hal. Ehetetlen. Szégyen gyalázat, nem változik itt semmi, ahol van, a főútvonalon (Paprika vendéglő Dózsa Gyögy út 72) úgyis bejön a vendég. Ha szart adnak neki, akkor persze nem jön többet, mint mi se, de majd jön más palimadár. Amikor elmondom a pincérnőnek, hogy félig nyers a hal, ettől ehetetlen a leves, ezért hagytuk ott,  csak annyit mond "köszönöm". Se egy elnézést, se valami kompenzáció felkínálása, (24 évet húztam le szállodásként, ilyenkor ez a szabály, vendég nem távozhat elégedetlenül) szóval ilyen kocsmákkal képzeljük magunkat betörni Európa túristabizniszébe. Ahol egymást tiporják a görögök, olaszok, franciák, hogy fogják meg a vendéget. Siralmas. Azért valami változott, nemcsak a felvonulás. Tiszta a WC. Ez annakidején elképzelhetelen volt. De 4000Ft-ot csak hugyozásárt otthagyni nyugdíjból egy kocsmában nekünk luxus.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr84450175

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.