Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @Kis ember: Szép hosszú előadás volt, itt a másik rész www.youtube.com/watch?v=ZGf6ImD37vc (2018.11.21. 00:33) Hétfő.
  • A Tengerész: @teddybear01: A tárolással semmi gond. A stég alatt van egy sátortető és az alá kiemelem hevederek... (2018.11.20. 11:51) Péntek.
  • carter66: Én csak körbeásom és a talajszint alatt pár centivel elvágom a törzset, aztán mehet rá vissza a fö... (2018.11.06. 09:59) Hétfő.
  • A Tengerész: @zsepizsik: Nem is 300 volt hanem 330 :) (2018.11.01. 10:37) Hétfő.
  • A Tengerész: @lajtos: Welcome aboard lajtos! Köszönöm. Sajnos a helyzeten nem tudok változtatni, de megvan az a... (2018.10.29. 20:36) Szombat.

Linkblog

Kedd.

2008.04.29. 18:47 :: A Tengerész

Az a helyzet, hogy miután üzembe helyeztem a villanyboylert, valahogy gondoskodnom kell a víz tágulásának helyet adni. Korábban egyrészt nem üzemelt, másrészt ha a napboyler melegítette  a vizet a rugalmas gépházi boyler engedte a tágulást. Most viszont,  a szódásballonból gyártott boyler nem változtatja a térfogatát és miután a rendszert teljesen légtelenítettem csak a műanyag csövek képesek némi rugalmasságra, de ezt nem akarom állandóan próbára tenni. Ma ráraktam egy manométert a napboyler leeresztő csonkjára és megmértem a rendszerben a nyomásviszonyokat. Ha beindítom a szivattyút a rajta lévő nyomáskapcsoló 2,5 bar-nál kapcsol le. Minden nyomást elengedtem, elzártam a csapot és bekapcsoltam a villanyboylert, amire kikapcsolt 0,5 bar nyomást "tágul bele" a víz a rendszerbe. Mondjuk ez nem jelentős, amikor alkalmanként 2,5 bar is van benne, de ha  mondjuk egyszer úgy döntenék, hogy kényelmi szempontból átállok hidroforos üzemre, tehát a nyomáskapcsoló állandóan tartja a 2,5 bar-t és a csapok nyitogatásával fogyasztok, nem nyomógombozással és mondjuk hidegebbről indul a víz, és megemelem a boyler hőmérsékletet is, lehet a tágulás okozta nyomásnövekedés  akár + 1-2 bar is, amit már nem szívesen engednék rá a hálózatra. Bár valószinűleg ez túlzott precízkedés részemről, de mivel éppen van egy kis-, amúgy családi ház központi fűtéshez való tágulási edényem (korábban is erre szántam, de az első rugalmas boyler amit most kihajítottam feleslegessé tette), kivittem az autógumishoz és felnyomattam 1,5 bar-ra, de ahogy most jobban végiggondolom, holnap rányomok még egyet. (lám erre is jó a naplóírás, átgondolom mit tettem és egyetértek e még vele) Csináltam neki egy tartót, amit lefestettem, holnap ha megszárad, felszerelem a gépházban. A tágulási edény jelentősebb nyomásemelkedés nélkül pufferolja majd a hőtágulás során keletkező néhány deciliternyi vizet, 2,5 bar alatt pedig semmilyen módon nem fogja befolyásolni a nyomásviszonyokat. (amikor elsőre 1,5-re találtam ki úgy gondoltam dolgozzon egy kicsit a gumilabda a fazékban, de most meggondoltam) Nekiláttam összeszedni az apróságokat a konyhai mosogató bekötéséhez, szinte mindenem van, mert már vagy két éve, hogy bevásároltam ami kell, csak egy tömítés hiányzik  a lefolyóhoz, meg két 3/8-os csatlakozó. Ez idáig a mosogató lefedve szerszámos pultként üzemelt, de ha többször is kint leszünk ne kelljen már Juditkának a headben a mosdókagylóban szerencsétlenkedni a tányérokkal.

Amikor meghoztam az üres acéltestet és elkezdtem beépíteni Amapolát, fel kellett szerelnem egy "villanyórát". Felírtam rá filctollal a kezdő állást meg a dátumot. Nos tegnap reggeli közben ránéztem, holnap lesz pontosan három éve, hogy nekiálltam. A három év alatt kevés híjján elfogyasztottam 700 kWh-nyi villamos energiát. Rengeteget ügyesedtem, sok szakmai fogást tanultam a saját káromon, szinte sajnálom, hogy ez az utolsó "művem". Elnyűttem három munkásnadrágot, két pár cipőt, szereztem pár tucat apró sebet, igazán komoly baleset, lekopogom nem ért. Hogy mennyi pénzt költöttem el, szándékosan nem számolom. Eredeti elképzeléseim szerint a hajónak már készen kellene lennie, de hát kicsit nagyobb munkának bizonyult, mint amire annakidején gondoltam. De azért jövő ilyenkorra reményeim szerint kész leszek. Már persze amennyire egy hajó valaha is kész lehet, mert teljesen soha. Ez nem olyan mint egy autó.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr39447586

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.