Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @Kis ember: Szép hosszú előadás volt, itt a másik rész www.youtube.com/watch?v=ZGf6ImD37vc (2018.11.21. 00:33) Hétfő.
  • A Tengerész: @teddybear01: A tárolással semmi gond. A stég alatt van egy sátortető és az alá kiemelem hevederek... (2018.11.20. 11:51) Péntek.
  • carter66: Én csak körbeásom és a talajszint alatt pár centivel elvágom a törzset, aztán mehet rá vissza a fö... (2018.11.06. 09:59) Hétfő.
  • A Tengerész: @zsepizsik: Nem is 300 volt hanem 330 :) (2018.11.01. 10:37) Hétfő.
  • A Tengerész: @lajtos: Welcome aboard lajtos! Köszönöm. Sajnos a helyzeten nem tudok változtatni, de megvan az a... (2018.10.29. 20:36) Szombat.

Linkblog

Szerda

2008.04.23. 22:59 :: A Tengerész

Tegnap jöttünk haza Balatonról, remek időnk volt , J által valamikor tán két éve elültetett orgona elöször virágzott az ablak előtt. Pihentem némi fűnyírást és juhtúrós sztrapacska (brinzovi haluski) főzéstől eltekintve. Nagyjából ez az egyetlen étel amit tudok főzni, a tojásrántottát leszámítva. Merthogy imádom, még mondja valaki, hogy nem működik a "vér szava", apai ágon tót leszármazott vagyok.

Ma folytattam a boylert. Az elektromos fűtőtest eredetileg csúszósarus végeire beforrasztottam a bekötőkábelt, ebben jobban bízom, mint a csúszósarukban. Aztán a bekötést lekentem szintelen szilikonkaucsukkal és az egész alsó részt lefedtem ráragasztott kemény szigetelő hablemezzel és műanyag fedéllel. Hőszigetelési és érintésvédelmi szempontból tökéletes. A hengeres rozsdamentes tartályt trapézkeresztmetszetűre szabott hablemez csíkokkal, egymáshoz és a tartályhoz vízbázisú (az oldószeres kontakt ragasztó jobb lenne, de oldja a hablemezt) szőnyegpadlóragasztóval ragasztva körbeszigeteltem és jó szorosan körbekötöztem  amíg odaragad rossz lepedőből hasogatott csíkokkal, más kímélő kötözőanyag ami nem vágna bele a keményhabba nem volt hirtelenjében kéznél. További szigetelés  a csatlakozásoknál és a tetején a légtelenítő csap körül (ahol "lánykorában" a szódavíz kifolyt) holnap. Persze ehhez a csaphoz belül egy búvárcső csatlakozott, mely az edény aljáról eregette a szikvizet, de levágtam tőben, miután a Toldy Mikivel nagynehezen kicsavartuk a menetes csapot a fészkéből. Ragasztottam még a henger palást felső harmadára kívűlre egy  vékonyabb rozsdamentes lemez "zsebet" pontos méretre domborítva a termosztát érzékelőjének. A szigetelés ezt is beborítja, de egy lyukon bedugom majd a végén az érzékelőt, így közel azonos lesz a hőmérséklete a bent lévő vízével.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr80439558

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.