Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @Kis ember: Szép hosszú előadás volt, itt a másik rész www.youtube.com/watch?v=ZGf6ImD37vc (2018.11.21. 00:33) Hétfő.
  • A Tengerész: @teddybear01: A tárolással semmi gond. A stég alatt van egy sátortető és az alá kiemelem hevederek... (2018.11.20. 11:51) Péntek.
  • carter66: Én csak körbeásom és a talajszint alatt pár centivel elvágom a törzset, aztán mehet rá vissza a fö... (2018.11.06. 09:59) Hétfő.
  • A Tengerész: @zsepizsik: Nem is 300 volt hanem 330 :) (2018.11.01. 10:37) Hétfő.
  • A Tengerész: @lajtos: Welcome aboard lajtos! Köszönöm. Sajnos a helyzeten nem tudok változtatni, de megvan az a... (2018.10.29. 20:36) Szombat.

Linkblog

Vasárnap

2008.04.13. 19:31 :: A Tengerész

Visszaszereltem a helyére az irányváltót. Miután már kialakultak a fogások és a csavaros tolócsapágy rögzítés is tökéletesen működött, nem volt különösebb gondom. A nagyobb munka igazán a fenékből az olajos fűrészpor kitakarítása volt  ecsettel, meg egy kiterített sörösdobozból hajtogatott "homokozó" lapátocskával. Azután tovább folytattam a gépház mennyezetének hang/hőszigetelését. Elég babra munka, szűk helyen fej felett, rámegy pár nap.

Ez itt a "Matula" nevű motoros hajócska, amivel a Tiszán hajóztunk péntek-szombaton.

Arról van szó, hogy bár a vitorlázási gyakorlatomat mondjuk megfelelőnek itélem, (legalábbis harminc év versenyzés után nem számítok már fejlődésre) de a motoros tapasztalatom nulla. (kiváltképp folyamon meg mínusz nulla) Nem gondolom a dolgot elhanyagolhatónak, a bajnak úton, vizen, levegőben gyakran a nagy mellény az oka, így kellő alázattal lelátogattam a Bencze Attilához Tiszalökre, ahol   csoportokat oktat akik motoros/vitorlás kishajóvezetői papírra hajtanak. Annakidején nekem csak szóban kellett motorosvizsgáznom, csak a vitorlázásból volt gyakorlati vizsga, változnak az idők, viszont vitorlásra két lépcső volt "A" és "B" osztály (nagyhajó, kishajó) nem lehetett egy kétnapos kurzus után 10 tonnás vitorlással jönni- menni, mert akkoriban vitorlával kötöttünk ki kikötőben, nem motorral, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem voltak ennyire zsúfoltak a kikötők. Nos visszatérve, az éppen áradó, tehát meglehetősen sebes folyású Tiszán egyáltalán nem volt egyszerű ehhez a pontonhoz kikötni koccanás, vagy elsodródás nélkül, nekem nem is nagyon sikerült ötösre.

A folyóvíz megtréfálja az embert és ez nem vitorlás aminek iránytartása van mint megszoktam, hanem egy laposfenekű teknő, csúszkál, mindent motorerővel kell megoldani, szóval ingoványos talajra tévedtem. Ha Amapolával kell majd folyókon motorral manővereznem egész más lesz, de nem lesz az se egyszerű tudom. Sokat fogok gyakorolni. Ha az ember hajózik kisebb nagyobb havariák nagyobb eséllyel érik, mint ha otthon marad a seggén. Többek között ez az a kihívás ami vonz sokunkat. Nos mindennapi félelmeim közé tartozik, hogy valahol randán kötök ki, amitőla vadidegenek elnéző derűvel tekintenek rám. Ha viszont egy csinos kikötést produkál az ember, mindjárt más szemmel néznek rá a kikötőtársak. Azért nem értem igazán magamat, mert amúgy kicsit se érdekel, mások hogy vélekednek rólam. Ez az egyetlen kivétel tán.

A Tiszán hajózni amúgy remek dolog. Kanyargós vadregényes part.

                                                        

 Pihen a komp                                                                           Kikötötték

  

 A csodás zöld partról érdeklődők tekintenek ránk.                                                    Pont olyanok mint az emberek

Amint valami érdekeset látnak, mint most a parthoz húzó Matulát, azonnal odacsődülnek és bámészkodnak. De azért nem mindenben olyanok. A lovak például nem képesek ezt a disznóságot csinálni a háztartási szeméttel.

 

 

 

 

Ami az alábbi képen látszik az egy pataktorkolat.

 

 

 

 

 

 

 

 

Igazi magyaros kép, mehetne a címerünkbe.  Zöld mezőben lovak tövében mocsok lebeg a Szőketiszán.

 

 

Ahol limány van a part mentén, hasonló a kép.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Ez az erőmű                                                  ez meg a Tokajhegy, amin (állítólag) a kedvenc aszúboromat készítik.

 

  Lakni amúgy itt laktunk,  a "Nádas" fogadóban Tiszadobon, csodás hely és ebben a köcsögben ( a méretéről csak annyit, hogy 12 farkaséhes embernek elég volt repetákkal és még hálistennek maradt is a fenekén másnapra) főtt ez a csodás töltöttkáposzta. Aki főzte, persze nem szakácsnő, hanem a Kriszta aki államigazgatási főiskolát végzett, hogy panziót üzemeltethessen. Itt a képen összeraktam őket Attilával. Nem voltam szégyellős annyira izlett, hogy  a maradék káposztából hoztam haza  is, ma azt vacsoráztuk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr90424032

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.