Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @Kis ember: Szép hosszú előadás volt, itt a másik rész www.youtube.com/watch?v=ZGf6ImD37vc (2018.11.21. 00:33) Hétfő.
  • A Tengerész: @teddybear01: A tárolással semmi gond. A stég alatt van egy sátortető és az alá kiemelem hevederek... (2018.11.20. 11:51) Péntek.
  • carter66: Én csak körbeásom és a talajszint alatt pár centivel elvágom a törzset, aztán mehet rá vissza a fö... (2018.11.06. 09:59) Hétfő.
  • A Tengerész: @zsepizsik: Nem is 300 volt hanem 330 :) (2018.11.01. 10:37) Hétfő.
  • A Tengerész: @lajtos: Welcome aboard lajtos! Köszönöm. Sajnos a helyzeten nem tudok változtatni, de megvan az a... (2018.10.29. 20:36) Szombat.

Linkblog

Szerda

2008.04.09. 18:59 :: A Tengerész

Feltöltöttem a váltót ATF olajjal, kiraktam egy újságpapírra, nem folyik hál Istennek, kezdek megnyugodni, szinte biztos, hogy nem volt meghúzva mégse a leeresztőcsavar, de azért hagyom még jövő hétig az asztalon tudom nézegetni. Reggel vettem a Menet-Trendnél három rozsdamentes 3/4"-os csővéget és elvittem a lakatosokhoz egy 25 literes rozsdamentes szódásballont, hogy a bejelölt helyekre hegesszék be védőgáz alatt a csővégeket. Jövő hétre ez is meglesz, én meg belevágom majd az elektromos fűtőbetét flansniját, ez lesz az új boyler, ami már nem fog huppogni. Felszedtem a szekrény alatt a szalonban a fenéklapot és  a P-től kapott szivattyúnak bekötöttem sorba a nyomáskapcsolóját, amit idáig nem használtam, mert az volt az info róla, hogy rossz, de közbe kiderült, hogy mégse. A nyomáskapcsoló megakadályozza, hogy ha valaki elzárt csapnál nyomja a gombot, valahol kidurranjon a rendszer, továbbá  bármikor ha úgy tartja kedvem a nyomógombok érpárját rövidrezárom és  a rendszer hagyományos hidrofor üzemben dolgozik. Nagyon sokszor megtőrtént már, hogy a munka amit elterveztem, a reméltnél sokkal tovább tartott. Sokszor? Gyakorlatilag mindíg! Na ma üdítő kivétel esett meg velem. Régóta tervezgettem, hogy az édesvíz betöltő cső keresztmetszetét megnövelem. De mindíg halogattam, mert tartottam tőle, hogy nem fog átférni a falba behegesztett idomon, akkor azt ki kell vágni, újra hegeszteni, miközben már be van burkolva, előtte bútor, szóval nagy gond. De mázlim volt, egy óráig se tartott, sikerült a 3/4-es slaugot bejátszani a helyére, éppen befért némi trükközéssel. A keresztmetszet növelése több okból kívánatos. Az első az, hogy gyorsabban tudom a tankokat feltölteni. Aztán idáig úgy működött, hogy a betöltő cső végén egy gyorcsatlakozó volt, amihez hozzáklattyintottam a parti tömlő ellendarabját. Miközben a víz beáramlott a levegőző csövön nyomta kifelé a levegőt a tartályokból. Ez nagyon ötletesnek tünt amikor kitaláltam, de kiderült, hogy van egy veszélye. Ha erős sugárban nyomom a vizet befelé, amikor a tankok megtelnek, levegő helyett víz tolul a levegőzőcsőbe, aminek jóval nagyobb a súrlódási ellenállása, így hirtelen nyomásemelkedés lép fel a 0,8mm vastag lemezből készített fenéktankokban, szinte  hálózati nyomás alá kerül a rendszer ami szükségtelen és megengedhetetlen. A tartályok nagy huppanással csattanással reagáltak erre, féltem, ha ez többször megtörténik, megnyílik valamelyik hegesztési varrat. Az elöször alkalmazott 1/2 "-os cső helyett most a 3/4-esbe egyszerűen 10 centinyit betolom a félcollos parti csövet, ha megtelik és emelkedik a nyomás, egyszerűen kilöki. Ebédre mindezzekkel a fenti dolgokkal meg is voltam és nagyon megvoltam magammal elégedve, végülis ez a legfontosabb. Ebéd után nekiálltam a gépház izolálásának. Ezt nagyon fontosnak gondolom. Arról van szó, hogy a gépházat a szalontól elválasztó falon egyelőre mindenféle folytonossági hiányok vannak. A szekrény mögött, a térképasztal alatt, ahol a kábelek átmennek. Namármost egy esetleges motortűz esetén nem szabad, hogy a cockpitból való levegőbefúváson kívül, amit azonnal el tudok zárni, máshonnan is kapjon levegőt a gépház. Ezért ezeket a helyeket az acélszerkezetre önfúró csavarokkal rögzített bakelit lapokkal lezárom, a réseket pedig tűzálló sziloplaszttal kikenem. A szekrény mögötti kb 80X22cm-es nyílást délután be is takartam a gépház felől. Nagyon megnyugtatóan néz ki. Félek a tűztől bevallom. További prevenciót szolgállnak  majd : 1.  Hőálló üveg ablak, hogy be lehessen tekinteni bármikor a gépházba az ajtó nyitása nélkül és egy kis nyitható lyuk, amin keresztül be lehet dugni a tűzoltó készülék csövét.  2. Kívülről kapcsolható világítás. 3. Rugóerő ellenében kinyitott gázolajcsapok, melyek azonnal elzárnak, ha a tűz elégeti a kifeszített zsinórt. Ezeket a kormányállásból is lehet működtetni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr62418778

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.