Ma egy kisebb csalódás ért. Arról van szó, hogy régóta tervezgetem, hogy is fogom a fa rudazatot megcsinálni. A fejembe vettem, hogy az árbocokhoz szükséges anyag (lehetőség szerint minél csomómentesebb lucfenyő) hossztoldását nem a hagyományos módon a rendkívül munkaigényes ferde illesztéssel ragasztom, hanem veszek készen hossztoldott faanyagot. Ezt nagy fesztávú épületszerkezeteknél tartóknak elterjedten használják. Az elemi léceket fésűsen összevágják és gépben ragasztják. A Szabady Tibor ugyan azt mondta ide nem jó, de úgy gondoltam, bízom a modern technikában. Persze teszek egy próbát. Felkerestem egy céget Dinnyésen ahol ezt a technológiát űzik és egy nagyon segítőkész fiatalembertől kértem egy próbadeszkát ami több darabból volt összeragasztva.
Így néz ki a ragasztás, szóval nagyon csinos, akár működhetne is.
Vágtam belőle 35mm széles próbadarabokat, megcsiszoltam és egy primitív töréspróbának vetettem alá a darabokat.
40 centi fesztávon feltámasztva pillanatszorítóval megszorítottam a ragasztásnál, mérve a behajlást. Körülbelül 10 mm behajlást bírt ki amikor recsegni kezdett a 20mm vastag próbadarab. Na vajjon hogy törik?
Hát sajnos ahogy nem szabadna. A ragasztásnál. Simán kiszakadtak a húzott szálon a darabok és a nyomotton meg kitörtek. A fa ha jól van megragasztva bárhol eltörhet, csak a ragasztás helyén nem. Legalábbis így mondták az öreg asztalosok még az enyvezős korban és biztos igazuk volt.
Szóval marad a régi technológia sajnos. Szabady Tibinek igaza volt.