Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @Kis ember: Szép hosszú előadás volt, itt a másik rész www.youtube.com/watch?v=ZGf6ImD37vc (2018.11.21. 00:33) Hétfő.
  • A Tengerész: @teddybear01: A tárolással semmi gond. A stég alatt van egy sátortető és az alá kiemelem hevederek... (2018.11.20. 11:51) Péntek.
  • carter66: Én csak körbeásom és a talajszint alatt pár centivel elvágom a törzset, aztán mehet rá vissza a fö... (2018.11.06. 09:59) Hétfő.
  • A Tengerész: @zsepizsik: Nem is 300 volt hanem 330 :) (2018.11.01. 10:37) Hétfő.
  • A Tengerész: @lajtos: Welcome aboard lajtos! Köszönöm. Sajnos a helyzeten nem tudok változtatni, de megvan az a... (2018.10.29. 20:36) Szombat.

Linkblog

Csütörtök

2008.02.28. 19:53 :: A Tengerész

Lassacskán csak a végére jutok ennek az ablakfedőnek. Ma lefestettem a bakelit fedlapot erősítő 3-as vaslemezt szép fehérre. Aki hajót épít vagy van mindenhez  szerszáma, gépe, vagy -mint én- ügyeskedik. Ma például a fedél lecsavarozásához szolgáló fogantyú végeihez kis, középen menetes furattal ellátott  gombokat kellett  esztergálnom bakelitból. Ezt  egy fúrógépbe fogott menetes tengelydarabbal és egy sarokcsiszolóval oldottam meg. Remekül működött a dolog.

Ki kellett még találjak valami spécit a nyitott fedél rögzítésére, bármennyire is igyekezem valami pofonegyszerűt csinálni, nem jutott eszembe csak egy elég munkás megoldás, erre elment a fél nap, de erősnek és üzembiztosnak  kell lennie, mert ha lecsapódik a megvasalt ablakdekli (pont olyan mint a sorhajókon az ágyúnyílások voltak)amikor ott fekszem, merthogy épp a   fejemnél van agyonüt.

Holnap reményeim szerint készre szerelem az egész cuccot.

Útban Amapolára, meg hazafelé a villamoson újraolvasom sok-sok év után  Shackleton " A déli sark hajótöröttei" című könyvét. ( Dante kiadás, Halász Gyula remek fordítása az 1920-as évekből, akkor még adtak a megfelelő szinvonalú fordításra.  Eredeti címe a fordító szerint "South"  de a neten most  "The Endurance" címmel szerepel, nem tudom mi változott a kiadások közt, csak a cím, vagy a beltartalom is, bár a képek ugyanazok) Félelmetes mit kibírtak ezek az emberek. Szibarita, örökké nyafogó  puhányok vagyunk hozzájuk képest. A múltkor láttam egy filmet valamelyik csatornán, ahol egy orosz jégtörő + helikopter hájas túristákat szállít barbecuezni az északi sarkra, ahová elöször Pearynek 1909-ben nyolcadik kísérletére sikerült eljutnia iszonyatos szenvedések után. Valahogy az ősök emlékének megszentségtelenítése ez a pecsenyesütögetőtúrizmus.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr100358518

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.