Kiszedtem a szorítókból a második két szekrényajtót, körbemartam, lecsiszoltam őket. A két szárnyba ahol a nyitószerkezet lesz lyukakat fúrtam a P-től kapott legnagyobb (25-ös) fúróval és felsőmaróval felbővítettem 35-ösre. Beleragasztottam a barkácsboltban vásárolt fa hüvelyeket és mind a négy ajtólap megkapta az első két réteg "nedves a nedvesre" lakkot. Ilyenkor az első réteg enyhán tapadósra száradásakor kenem fel a következő réteget. Ha két három réteg fent van, teljes száradás után 180-as papírral lecsiszolom és jön a következő két réteg. Az utolsó hatodik, vagy hetedik réteget egy egész finom csiszolás előzi meg. Kültéren a rétegszám a duplája. Ez az amit az asztalosok soha nem értenek meg. Nos így néznek ki, egyelőre még nem igazán fényesek két lakkréteggel. Örömömben felszívtam egy sört abból a kettőből amelyiket a drága jó Józsi becsempészett a fák közé amikor a felszabott faárút a csomagtartómba pakoltuk. Csak másnap találtam meg kipakoláskor.
Amíg az első réteg száradt, felszereltem a hálóba a bal oldali ágy alatti ajtócskát, mivel pont úgy néz ki, mint a másik oldali, amiről már van kép tegnapelőttről, ezt nem fotóztam. De annyira szépek így együtt, hogy amikor kész lettem, bevallom táncra perdültem a vérforraló latin zenére ami épp a rádióban szólt. Vannak mindenféle örömök. De a "hétköznapiak" közűl a sikerrel végzett munka feletti öröm számomra a legnagyobb.
Összeragasztottam azokat a kereteket, amikbe ezek az ajtók jönnek, a két oldali ágyak benyúló lábrésze fölé. Holnapig a szorítókban pihennek.