Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @Kis ember: Szép hosszú előadás volt, itt a másik rész www.youtube.com/watch?v=ZGf6ImD37vc (2018.11.21. 00:33) Hétfő.
  • A Tengerész: @teddybear01: A tárolással semmi gond. A stég alatt van egy sátortető és az alá kiemelem hevederek... (2018.11.20. 11:51) Péntek.
  • carter66: Én csak körbeásom és a talajszint alatt pár centivel elvágom a törzset, aztán mehet rá vissza a fö... (2018.11.06. 09:59) Hétfő.
  • A Tengerész: @zsepizsik: Nem is 300 volt hanem 330 :) (2018.11.01. 10:37) Hétfő.
  • A Tengerész: @lajtos: Welcome aboard lajtos! Köszönöm. Sajnos a helyzeten nem tudok változtatni, de megvan az a... (2018.10.29. 20:36) Szombat.

Linkblog

ötödik rész, mentés a régi naplóból.

2008.01.26. 21:42 :: A Tengerész

2006, december 1. péntek.

Üsszejött pár intéznivaló, (ha esze lenne az Alliance biztosítónak, megbecsülne, mint ügyfelet a 10-es bónuszommal, vagy 15 éves hûségemmel, ehelyett emelték a díjat, ha az utcáról bemegyek olcsóbb mint ha maradok, no kiléptem és 20%-al olcsóbban kötöttem mással) de azért minden nap kimentem a hajóra, ha csak néhány órára is. Továbbra is a szalonbam dolgozom. Apropos szalon. Sokszor emlegettem már, talán nagyképûen hangzik, de idõtlen idõk óta így hívják kis és nagyhajókon azt a helyet, függetlenül a méretétõl, a hajó eleganciájától, ahol le lehet ülni étkezni. Tehát nem az a trendi cifrázás amikor a manikûrös bótot (meg tán még a pedikûröst is) (mû)körömszalonnak, az ótvar olasz meg kínai göncök árudáját ruhaszalonnak hívják, de ide sorolnám még a stúdiómániát is, mint a lámpastúdió,(=gagyi olasz világítótestek) konyhabútorstúdió (= két év alatt szétrohadó, vagy elsõ költözködés széthulló pozdorjabútor), kozmetikus stúdió, stb. Szóval a szalonban kivágtam az ablakkeretek pontos helyét a borovi fenyõ burkolatban, ezek idáig csak nagyjából voltak kihagyva és beillesztettem a mahagóni kereteket. A ragasztás, csavarozás lesz a következõ napok feladata. Ha nem is blondel keretek, az talán túlzás lenne, de nagyon szép fazonos léceket csinált a Józsi, nem az a tucatmunka. Persze elég piszmogós, az összeállítás, méretre vágás. de ez adja meg a belsõ térnek azt a régidivatú szépséget, (nem túldíszítésre gondolok!) ami a modern gyári hajókból nekem annyira hiányzik. Az ára a sok kézi muka.


 

2006, november 28. kedd.

Alig vártam már, hogy kiérjek a hajóra. Minden szép rendben (illetve rendetlenségben, szóval ahogy hagytam), Amapola nem vette zokon, hogy 12 napig hanyagoltam. Bár nõnemû a drágám, (angolul pl. mondják ha szép hajóról van szó, hogy "She is a proud Lady") de minden más nõnél türelmesebb. Folytattam a villanyszerelést. Nem tudok betelni vele, hogy megszünt a stecklámpázás, ahova fény kell, csak kapcsolok egyet és lõn világosság. Ma már nem is áramtalanítottam eljövetelkor, mint eddig mindíg az egész hajót, csak a szalon lámpát kapcsoltam le, meg a rádiót. Az intelligens töltõ (szinte hallom, ahogy dörmög magában és számolgatja hány amperral kell tölteni éppen az akkukat) mutatja hol tart a töltéssel. A 230V-os dugaljak egy 1000VA-es leválasztó trafóról kapják a feszültséget,(ezt ma építettem be) így maximális a biztonság, gyakorlatilag nem fordulhat elõ áramütés, még vizes közegben sem. Ez a teljesítmény elég alapban azon fogyasztók részére, melyek hosszabb távon parti áramról üzemelnek, amennyiben nagyobbra van szükség, egy dugalj van a fõkapcsolótáblán direktben a parti áramra kötve, ekkor csak a parti táp védelme korlátozza a terhelhetõséget. Mind a 12 V-os rendszer negatív pólusa, mind a parti táp védõvezetõje össze van kötve a hajó acél testével, de a test sehol nincs felhasználva áram vezetésre, az amúgy elvileg azonos potenciálon lévõ nullavezeték és a védõvezeték, illetve a fézis és nullavezeték esetleges felcserélése (parti csatlakozásnál elõfordulhat) esetén hibajelzõ glimm lámpa jelez. Fémtestû hajóknál nagyon fontosak ezek a dolgok, elõfordulhat galvanikus korrózió, de súlyosabb esetben áramütéses baleset érheti a hajó mellett fürdõzõt, (!!) ha nem vigyáz a konstruktõr ezekre a dolgokra. Behúztam az árboctõig a jövendõbeli árboclámpák tápkábelét, itt kell csináljak egy kötõdobozt (a beázás ellen nem a decken, hanem még belül ) ahol szétválasztható a kábel az árboc kidöntésekor. Ugyancsak helyére került ma a szalon jövendõbeli ülõgarmitúrája alatti fõ kábelpályára az elsõ vízmentes válaszfalon átmenõ kábel az oldalsó pozíciólámpák és a fuxlyuk ( a német fuchslochból, a régi gallion idõkben angolul fore -castle, mostani modernül nem tudom, a magyar tengerjáró hajókon picónak hívtuk, ez az a helyiség, ahol régen a martrózok szálláshelye volt, majd késõbb amikor a balesetveszélyes helyrõl a modern hajókon a legénység a felépítménybe költözött, ahol korábban csak a tisztek lakhattak raktárhelyiség lett, nálam is az) világitása részére. Igyekszem minden kábelt még a bútorozás elõtt helyretenni, így könnyebb. Persze ez nem azt jelenti, hogy késõbb, ha olyasmikat kell bekötni, amire jelenleg még nem is gondolok, (ki számított tizenöt éve a lakásában internetre, amikor még a vezetékes telefonhoz is telefonkötvényt kelett venni) nem lehet majd aránylag egyszerûen kábeleket ide-oda behúzni, erre elég (a Rákóczy Pisti szerint akármennyi, akkor se elég) lehetõség van megfelelõen elhelyezett nyílásokkal, kábelcsatornával, tartalék védõcsövekkel.


 

2006, november 27. hétfõ.

Ellógtam 12 napot. 16.-án csütörtökön lementünk egy hosszú hétvégére Balatonra és nem akaródzott hazajönni. A hétvége 20 fokos meleggel, csodás napsütéssel köszöntött be. Persze lent is volt sok dolog, fél napot tartott csak a falevelek összegereblyézése és még maradt a fákon annyi, hogy kétszer neki kell még fogjak. Az összes növényi eredetû hulladékot komposztálom. Na nekiálltam kilapátolni a tavalyit, erre kidõlt a komposztáló falából egy nagy darab, a kedves elsõ osztályú téglák kissé szétfagytak a hat év alatt (2000-ben csináltam) érdekes 20 éves koromban segítettem barátaimnak ún. "társadalmi bontásban" (ha lebontod tied az anyag) lebontani Óbudán egy egyemeletes házat, a 100 éves téglák amikor leestek egymásra a padlás legtetejérõl a pinceszintre, szikrát hánytak és egy se tört el, hát speciel a tégla minõségének nem tett jót a modern technológia. Mondjuk az én falazóhabarcsom se volt éppen fagyálló, alighanem spóroltam annakidején a cementtel. No kilapátoltam jó nyolc púpozott talicska szép fekete zsíros gilisztadús komposztot, ez annakidején falavél, fû, konyhai hulladék és a kandalló fahamuja volt. Aztán újra falaztam a komposztáló mûtárgyat és másnap amikorra meghúzott a habarcs, beletermeltem a hulló falaveleket. A Balaton minden nap más arcát mutatta. Volt, hogy a símogató napfényben lágyan csobbantak hullámai a parti köveken a gyenge déli szélben, el is aludtam a parti padon J. ölébe hajtott fejjel, másnap délután meg a naplemente csodálatos színorgiájában gyönyörködhettünk. Keddre elromlott kissé az idõ, naná, hogy kitaláltam, nézzük meg hátha hagytak a falubéli bennszülöttek némi diót a temetõ és a szõlõk közti fákon. Persze orbitális baromság az egész, ahelyett hogy kimennénk a piacra és megvennénk, a szemerkélõ esõben mint a gyûjtögetõ õsember és õsasszony túrtuk az avart és össze is szedtünk annyi diót, hogy meglesz belõle a karácsonyi dióskifli tölteléke. Kiteregettem száradnia a galériára a kandalló felett egy használt lepedõre meg újságpapírra, na erre tele lettünk hangyákkal. Viszont esténként nem kellett TV-t néznem, mert elég dolgom volt törni, pucolni a zsákmányt. Még maradt belõle legközelebbi alkalomra is. Mondtam J.-nak, miközben az avarban kurkásztunk bokáig-csuklóig sárosan, hogy jobban jártam volna, ha helyette egy olyan igazi hosszú mûkörmös kurvát hoztam volna magammal, mennyivel termelékenyebb lenne a tíz mûkörmével, mint J. a kis virággyomtalanító kaparócskájával, de õ kételkedett benne, hogy egy olyan eljönne velem ide és igazat kellett adjak neki. Aztán csütörtök-péntekre megint megszépült az idõ, hatalmasakat sétáltunk a szõlõhegyen, meg az erdõben. Barátkoztunk a kocsmáros kecskéjével, bizalmatlan állat, a kaját elfogadja, sõt mekegve követeli, de ha meg akarom símogatni egy ökölvívót megszégyenítõ reflexxel ugrik félre. Érdekesen alakul a felettünk lévõ dombság. Valamikor nagyobbacska szõlõk, kevés borospincével uralták a tájat. Aztán jött a késõi Kádárkorszak, megsokasodtak a szerény, pincéknek álcázott nyaralók, lakókocsik, kerti bódék, a szõlõültetvény fogyott. Mára kipusztultak a házikók, legtöbbjük rom, mindenfelé táblák, hogy "ez a telek eladó" és van néhány pincének, présháznak már alig nevezhetõ szép tekintélyes ház, legtöbbje német, osztrák tulajdonossal. Szõlõ alig. A régi tulajdonosok megöregedtek, meghaltak, az örökösök meg dolgoznak inuk szakadtáig a piacgazdaságban, nincs idejük szõlõre présházra, és az ezzel együttjáró komótos életstílusra. Hol van már a kertben pepecselés?! Pedig gyönyörû ez a vidék, a magasabban fekvõ részrõl belátni a Balatont Tihanytól Szemesig. Esténként megleptek bennünket a cicák, pár házzal feljebb van belõlük vagy 6-8 darab, mindenki eteti õket, két- három hónapos apróságok és végigkoldulják a környéket, mindíg van nálunk macskakaja, hálából dorombolnak az ölünkben. Estére jól esett a kandalló melege, a nagy rönkök vörösen izzottak az üvegajtó mögött, ami nagyon látványos, egyetlen hátránya a tüzifámnak, hogy valami olyat sikeredett vennem, amit gyakorlatilag lehetetlen felhasogatni. Profi baltáim vannak, mégse bírok velük, kínomban a 10 kilós "népszava" kalapáccsal püföltem keresztûl a baltát a rönkön, de szomorúan kellett tapasztalnom, hogy míg a balatoni ház építése kezdetén, úgy 16 éve amikor ugyanezzel a kalapáccsal még nyolcat- tizet voltam képes sújtani a többszáz kilós sziklákra, (amiket a pince gödörbõl szedett ki a markoló és nagy számban törtem össze, hogy beépítsem a falba) mielõtt elfogyott volna az erõm és sok kis fényes pont táncolt volna a szemem elõtt, most ez a harmadik sújtásnál jelentkezett. Fogy az erõm az évekkel sajna. Úgy, hogy egész rönkökkel tüzelek, amiket puhafával rakok körbe, ezekrõl indul be a tûz a rönkre. E célból az erdõbõl kihordtam egy csomó kidõlt fenyõt, olyan karvastagságúakat és láncfûrésszel felaprítottam õket. Ez se volt túl könnyû, idõnként oxigénhiányom volt, nehéz munka, de a szervezet számára ér annyit mint a tenisz, vagy a golf, bár kétségtelen kevésbbé elegáns.


 

2006, november 15. szerda.

Bajban vagyok mindíg, ha a dátumot kell kitalálnom, most is kimentem a konyhába megnézni a falinaptárt (Tudom a gépen is megnézhetném, de most mindenben a testmozgásos megoldást választom, pl. gyalog és villamossal megyek a hajóra, napi kétszer 10-15 perc sietve gyaloglás jót tehet a kondíciómnak, elsõ napokban kifejezett izomlázam volt tõle a sípcsontom elején lévõ részen, tehát igenis használ, a villamoson pedig végállomástól végállomásig Jókait olvasok, ez is használ.) mert az hogy milyen nap van, elvesztette minden jelentõségét, nekem minden nap egyforma (hálistennek) úgy, hogy azt, hogy szerda van is csak onnan következtettem ki, hogy "Vészhelyzet" volt tegnap este a TV-ben. A hajón villanyt szerelek bõszen, mindenféle vezeték, kábel megy a padlódeszkák alatti védõcsövekbe, vezetékcsatornába, a burkolatok alatti, annakidején behúzószállal jóelõre elhelyezett gégecsövekbe, mindenfelé lámpákat, dugaszolóaljzatokat létesítek. Alapos akarok lenni amikor kitalálom a helyeiket, persze tapasztalatom szerint ez a dugaszolóaljzatoknál lehetetlen, mert azokból a használat során mindíg kiderül, hogy egyrészt kevés van belõlük, másrészt ami van az rossz helyen található. Az idõjárásal kifejezetten szerencsém van, alig volt nap, amikor be kellett csukjam a szalon ajtót és füteni (villannyal), így tudom a koszosabb munkákat (bakelitek fúrását, fûrészelését a konnektorok takarásához ahol a polcokba vannak besûlyesztve) a cockpitban végezni, ahol könnyebb a takarítás. Sok idõ megy el az ide-oda pakolással, mert bármennyire kipakoltam is a belsõ terekbõl, ahol kábelezek mindent amire mostanság nincs szükségem (pl. a nagy állványos ventillátort, amit mindíg felborítottam valamivel, de nyáron kellett a hõségben,((no ez mostanában nem fenyeget)) meg amikor a gépházban hegesztettem hogy meg ne fulladjak) de sok a nélkülözhetetlen holmi, amit bárhova rakok is biztos, hogy a következõ kábel behúzásához pont ott kell felszedni a padlódeszkát ahova felhalmoztam, bepaszíroztam valamiket. Szóval mindenfelé lámpák ragyognak fel és hamarosan szinte alig kell majd (kábel)hosszabbítókban botladozni, mert minden szerszámot be lehet majd dugni a konnektorba akárhol. Ez persze hülyeség, amikor úgy igazán rázendítek, a hatos sávdugó a hosszabbító kábelem végén kevés, mert egyszerre használok több fúrógépet,(elõfúrás, átfúrás, sûlyesztés, csavarbehajtás) dekopír fûrészt, két-három sarokcsiszolót, (vágás, durva és finomcsiszolás) szalagcsiszolót, körfûrészt, hegesztõtrafót, ja és a magánycsökkentõ rádiót is mindíg hurcolom oda ahol épp dolgozom. Idõnként (gyakran) annyira összegabalyodnak a kábelek, hogy ki kell húzni mindent és kitisztázva újra dugdosni.


 

2006, november 9. csütörtök.

Kedden mindenféle más dolog volt, pl. Kiskatának szobabicikli összeszerelés, (Hogy mi lesz itt, ha már mindent a kínaiak fognak csinálni és hogy a Rákóczy Pisti példájával éljek, mi abból fogunk élni, hogy egymás lábáról levágjuk a körmöt, merthogy pillanatnyilag úgy tûnik képtelenek egy nem túl komplikált mûszaki cuccot méretpontosan elkészíteni és a szerszámok amiket hozzá adnak használhatatlanok, valószinûleg visszasûlyedünk egy korszakkal korábbanra. Valahogy úgy fejlõdik a világ, hogy a minõség elvész az ár oltárán, ha valami kétszer olyan szar, de 10%-al olcsóbb, nyerõ a piacon) de tegnap már termeltem. Elhoztam a Komár Józsitól a belsõ ablakkeretek darabjait, ez alkalommal szomorúan értesültem, hogy a mahagóni anyag elfogyott, venni kell egy adagot a továbbiakhoz. Vacilálok a tölgy és kõris alkalmazásán, egyrészt hozzáférhetõbb, olcsóbb és a világosabb szin tágasabb érzetet kelt a hajóbelsõben. Még a kínai példához, telve vannak a barkácsárúházak használhatatlan szerszámokkal. Régóta fájt a szivem egy kisebb méretû dugókulcs (Crova) készletre, nagy van, még tengerész koromban vettem Szingapúrban, de az apróságokkal mindíg kínlódtam, hiányzott a racsnis szár, meg persze a minõség, megõrjít, ha a csavar feje elforog a kikopott (kínai, vagy olasz, mert õk a másik fekáliagyártók) kulcsban. No most rászántam magam, vettem egy PROXOON német készletet 8000-ért, ez kitart amíg élek, kéjmámor vele a munka. Szívtam a fogam az áron, de tegnapelõtt kissé megnyugodtam, miközben hazafelé ballagtam (be kellett adjam a robogót a szerelõhöz, mert annyi baja volt már, hogy rettenet, menni ugyan ment, de a fékek pl. már betegek voltak) betértem a Fétis szerszámboltba, ott a hasonló készlet 15000Ft volt. A múltkorjában hallgattam egy rádiómûsort, ahol a szavatosságról, garanciáról volt szó, amit ugye amióta EU vagyuk kissé lazábban kezelnek, nos egy ember betelefonált, hogy vett egy vízpumpafogót, ami elsõ használatkor eltört, visszavitte a boltba, ahol közölték vele, hogy nyilván nem rendeltetésszerûen használta, kenje a hajára, erre bosszúból a boltban a polcokon levõ fogókat sorra eltörte ott helyben. Ennyit Kínáról. Szóval tegnap kiszedtem a generátort és az önindítót amikrõl korábban írtam, hogy a motorhoz hasonlóan fel kell újítani, de elborzadtam a szakmûhely áraitól. Nos két hete volt a szokásos évi technikumi osztálytalálkozónk (megint eggyel kevesebben vagyunk, szegény Kertai Pisti meghalt, õ a negyedik az osztályból) ahol is a Szabó Tibi felajánlotta (õ hosszú évekig mint autóvillanyszerelõ mûködött) hogy megcsinálja qasi ingyen, csak az anyagköltség beszerzési árába kerül. (alkatrészboltja van) Ennek kapcsán megállapítom ismét sokadszor, milyen sokat köszönhetek kedves barátaimnak, kedves ismerõseimnek. Nélkülük képtelen lennék az Amapola megépítésére. Mindíg van kihez forduljak, ha elakadok. A Rákóczy Pisti pl. remek tanácsokat ad Ausztráliából. (két vitorlás hajót is "üzemeltet" különféle tengereken) Ritka szerencsém is van. Az, hogy a mellettem a Dunán ácsorgó nagy hajó (még a németek által a második világháborúban használt partraszálló harckocsiszállító, ilyenekkel akarták lerohanni a Fekete Tenger felõl Szovjetúniót, de aztán Hitler úgy döntött, hogy inkább Moszkva a cél, nem a bakui olajmezõk) korábbi kétbalkezes személyzetét a tulajdonos lecserélte 30 éve nem látott volt tengerészkollegáimra, melynek egyenes következménye, hogy ha a motorral kapcsolatban pl. bármi kérdésem van, csak átsétálok a Mikihez, aki 40 évet húzott le hajógépházakban és tegnap is minõségi eligazításokat adott a levegõszûréssel és résolaj elvezetéssel kapcsolatos apró kérdéseimre,nos ez is hatalmas szerencse. Itt történt meg velem az a nosztalgikus öröm, hogy a Buza Bála fedélzetmester Eleknek szólított teljes természeteséggel. Ehhez tudni kell, hogy a régenvolt magyar hajókon az elektrikust (aki voltam) nevétõl függetlenül (nem is nagyon tudta senki) mindíg mindenki Eleknek szólította. Egyszerre volt személynév, megszólítás és hivatkozás. (A kápó ((a gépüzemvezetõ)) csak leszólt az asziknak ((gépasszisztens=géptisztjelölt) "hívják ide az Eleket!") Nos ettõl a szótól egyszerûen eltünt 30 év az életembõl! A decket érezve a talpam alatt, bár sirályok helyett tõkésrécék úszkáltak a vizen, úgy éreztem magam, mint azelõtt a rég elpusztult magyar hajókon, a tengeren. Csakugyan és valóban visszafiatalodni éreztem magam és ez az érzés azóta is tart. No félre a lírát, nagyjából beteleltem. Leürítettem a gépházban a boylerbõl a vizet, lezártam egyelõre hablemez táblákkal a hõszigeteletlen gépházat, így a szalonban fûthetek, ha a télen ott dolgozom. A víztankokból egyben van még víz, mivel ezeket hõszigetelés veszi körül, addig megtartom benne a vizet, amíg nem lesz nagyon hideg, mert így használhatom a csapot a fürdõben, nem kell kannázni. A szivattyút alábéleltem hõszigeteléssel, úgy minusz 5-8 fokig szerintem jó lesz, fõleg ha egész télen kijárok, ahogy tervezem és fûtök nap közben. Télen bútorozni szeretnék és villanyt szerelni.


 

2006, november 6. hétfõ.

Szóval ember tervez, Isten végez. Persze lehet dacolni is, de sok kedvünk nem volt. Olyan cudar idõ lett vasárnapra, hogy felkelni se volt kedvünk, nemhogy megindulni Balatonra. Nulla fok esõvel széllel, átaludtam a napot. A meteorológia jövõ hétre javulást mond, halasztunk egy hetet. A nyugdíjas élete márcsak ilyen, azt teszi amihez éppen kedve van. Ha nincs kedve felkelni, hát alszik tovább. Bizony! Mára az esõ elállt és pár fokot melegedett az idõ, na csak úgy plusz 3-4 fokoig, de nem bírtam tovább a pihenést, felpattantam a robira és meglátogattam kis hajómat. Próbaakkuval ellenõriztem az áramköröket, naná, hogy volt egy testzárlat, egy saru hozzáért a szögvas vázhoz amikor a fedlapot a helyére tettem, továbbá az izzító elektronika nem adta ki az izzítás végével a START nyomógombra a 12V pluszt, amit a nyomógomb benyomásával elküldök az önindító 30-as pontjára. Ideiglenesen egy segédvezetékkel pótoltam. Javítás, vagy csere késõbb. A legnehezebb dolog volt a cipelés. A Toldi Mikitõl áthoztunk egy 155Ah-s akkut kölcsönbe és kérem lássunk csodát (na nem mondom, hogy pöccre, volt némi köszörülés, mert csak a szûrõnél légtelenítettem az üzemanyagrendszert, az adagolónál nem volt kedvem megbontani a csöveket, szóval optimistán indítottam és igazam volt) beindult a motor. Eleinte kicsit aritmikus volt a hangja, de pár percen belül szépen megegyenletesedett, (gondolom kidolgozta az adagoló az itt -ott megrekedt levegõt) hagytam menni, amíg a hûtõvízhõmérséklet elérte a 60 fokot, olajnyomás 7bar, az irányváltót is kipróbáltam, szépen forgott a csavartengely, a hajócsavart nem raktam fel, mert nem sok értelme lett volna, hogy a levegõben kalimpáljon, amúgy se hagynám fent télre, mert félek, hogy ellopják. Egy hiányosság zavarta csak a próbát, kissé nagyvonalúan bántam a kipuffogórendszer összerakásánál a kompenzációs idom,(ami a motorhoz flexibilisen csatlakozik) meg a kipuffogó dob csatlakozásainak tömítéseivel, ez autónál nem okozott volna gondot, a padlólemez alatt nem gond ha kicsit szivárog, de itt megtelt a próba során a szalon, meg a hálókabin füsttel, ezen módosítanom kell. Szóval azt hiszem pezsgõt bontunk, mert ez egy nagy esemény, megy szépen a Zetor (Csehszlovák! Már ilyen ország sincs!)traktor gumibakokon álló Merci motor, hajtja az IFA ( aki netán nem tudná ez meg NDK teherautó, ez csak az igazi szimbólum, nyugat és keletnémet nem csak az eltörölt határokon át, hanem az Amapola gépházában is egyesültek) kuplungtárcsán és nyelestengelyen keresztül a LADA Hardy tárcsán (ez meg még echte Szovjet, elöször egy Alfa Rómeó boltban néztem méretest, került 20000Ft-ba, a Ladáé ugyanakkora, ez volt 1200, mindjárt vettem kettõt) át a Technodrive (olasz) irányváltót, ami egy SOLÉ (spanyol) tengelykapcsolón keresztül forgatja a saját tervezésû, Poszlovszki Rezsõ készítette propellertengelyt. Ha nem ez az egyesült Európa akkor semmi.


 

2006, november 4. szombat, az 56-os forradalom leverésének 50 éves évfordulója.

Ez alkalomból zenés táncos könnygázgránátos, gumilövedékes ünneplésre készül a város. Most reggel 6:21 van (nem tudok tovább aludni, automatukusan kinyílik a szemem hat óra alvás után), hát írok. Szóval miközben száguldanék mint üstökös az égen, lobog bennem a tettvágy (mármint hajóépítés ügyben, mert az aktuális eseményeket magasról leszarom) mint csapágyban a homok, alattomosan súrlódva (gyerekkoromban tanítónéni ecsetelte ékes szavakkal, a hõs szovjet gyerekek miként szórtak homokot a fasiszta németek vasúti kocsijainak kerékcsapágy olajzó szelencéjébe) kopik energiám a sok aprómelón. Álmomben se hittem volna, hogy hét végéig nem sikerül eljutnom a motorindításig, igazából a múlt hétre terveztem már. No mondjuk a hirtelen bejött hideg is bejátszott, múlt hét szombaton 20 fok volt, tegnap meg hózáporban robogóztam kifelé a hajóra (bár ha igazságos akarok lenni a hosszú meleg õsznek kell örvendezzek) de nem bírtam magammal dolgoztam így is. Sehol nem találtam a 130mm-es generátorcsavarokat, valahol a két év alatt ami eltelt a motor szétszedése óta elkallódtak, majd elõkerülnek valamikor, hogy már semmi szükség rájuk, miután csináltam másikat helyettük, de ez is anyagkeresés, megmunkálás, fél nap. Aztán rájövék, amikor tegnap a vezérlõpult/hátsó árboctalp oszlopról levevém a takarót, hogy még nem raktam be a fedlapba a jelzõlámpafoglalatokat se. Ehhez még a foglalatokhoz rézlemezbõl aljzatokat kellett készíteni, fúrkálni, meneteket készíteni, szóval sok babramunka. Érdekes míly hamar alakul az aklimatizálódás, míg tegnapelõtt úgy fáztam, hogy még ebédelni se álltam meg, félvén, ha leülök enni szétfagyok, tegnap békésen ücsörgök a cockpitban, matatva a pulton, amikor egy rossz mozdulatomtól leesik a fedlap (azért a finommozgást kisé gátolja a téli gúnya) és naná, hogy a tolómérõ és a 4-es menetfúró hajtókarostól beleesik a vizesvödörbe. Belenyúlok, kotorászok a fenekén, hogy kiszedjem, közben valami átlátszó plexik úsznak a víz tetején. Mi a fene? Frászt plexi, jég. Befagyott a víz a vödörben, most tört be. De ma befejezem ezt a motor dolgot. Továbbá le kell engedjem, meg ki kell szivattyúznom a fenéktankokból a vizet, nehogy szétfagyjon az egész hóbelevanc. Vége a kellemes kézmosásoknak a csapból a fürdõszobában, marad a vödrözés. Holnap lemegyünk Balatonra, elrakjuk a leándereket a pincébe, este ücsörgünk a kandalló elõtt, este bámuljuk a tüzet, (esküszöm gyakran jobb mint a TV mûsor) teát szürcsölünk (sajnos a forraltbortól ég a gyomrom) és ha sütne a nap lemegyünk a partra sétálni, vagy tán még biciklizni is.


 

2006, november 1.szerda, mindenszentek napja.

A kedélyem is olyan borongós, mint az idõ. Esik az esõ, délutánra havazást mond a meteorológia. Szinte mindent összehoztam a motor indításhoz, de nyárból olyan hirtelen lett tél, hogy azt hiszem pár nap szünetet kell tartsak, amíg kicsit melegebb lesz. Szombaton még 20 fok volt, tegnap meg nulla, majd megfagytam a gépház fenékben hasalva guggulva henteregve, hiába raktam papundekliket a hideg fenéklemezre. Minden drót bekötve, ez sok munka volt, de viselhetõ, (még midíg meglep, mennyi munka az ami a kapcsolási rajzon csak egy rövidke vonal) viszont a tömszelencével jó fél napot szenvedtem. Azért nem gondoltam mindent át annakidején. Az a helyzet, hogy ha beraktam volna a grafitos zsinórból a négy menetet ami belefér akkor, amikor még üres volt a pálya, tehát se kipuffogócsõ, se boyler, se nyomócsapágy nem lett még berakva, ez a munka lett volna negyedóra. De most oly nehéz volt már a hozzáférés, hogy elképesztõ. Nem is részletezem, hányszor estek le az anyák a fenékbe, mert csak a kisujjam hegyével értem el felrakni õket, meg mi volt még. Na mindegy, mûködik, csak a kezem feje lett tele sebekkel. Ha egyszer majd netán cserélnem kell a tömítést, külön szerszámokat kell gyártsak hozzá. De nagy valószínûséggel erre az én életemben nem fog sor kerülni, annyira túlméretezett a rendszer. Még meg kell keressem valahol bent a kacatok közt a két spéci hosszú csavart, ami a generátort rögzíti, feltölteni az irányváltót olajjal, és a zsírkenésû tönkcsövet ideiglenesen olajjal (aztán azt kiszippantva majd a pontos mennyiség ismeretében szilikonzsírral, amihez a nyomórendszer kialakítása a jövõ év gondja) hozni egy kölcsön akkumulátort a szomszédból (ez kemény lesz, csak 200 Ah-s van a Toldi Mikinek, ami kapacitás szempontjából remek, de cipelni...) és a mûszereket a pulton már kialakított fészkükbe bedugni és csatlakoztatni a csúszósarukhoz az elõkészített vezetékvégekhez. Szóval kell még egy nap. Mindíg vannak apró meglepetések, csak úgy rutinból végigmértem az izzítógíertyákat, hát naná, hogy a négybõl egy szakadt volt, nem a költség a borzasztó, csak abbahagyni, elmenni, megvenni, még szerencse, hogy keresni nem kellett, mert a Székely Boldizsár legénye( akik a szomszédban a búvárok hajóján a motort cserélik) egybõl hívta a kapcsolatot, csak el kellett menni a címre. (Meg meg kellett ússzak egy buszt ami kevés híjján elütött a robogóval, mert bizony nem figyeltem, mert a meló járt az eszemben, szóval hülye voltam bizony, de szerencsém volt, meg a sofõrnek jó reflexei.) Aki csinál, létesít, megold dolgokat tudja, hogy minden tovább tart, mint szeretnénk, de még annál is (sokkal) mint gondoltuk, hiába nem lenne ilyen gondom, ha nõgyógyásznak mentem volna és akkor a kezem se fázna így sose. De mostmár késõ. (Viszont örömöm lelem abban amit a nõgyógyász már utál.)


 

2006, október 24. kedd.

Az elmúlt hétvégét, meg a tegnapi és mai napot a cockpit pult és a motor közti huzalozással töltöttem. Tegnap berobogtam a volt munkahelyemen õrzött kacatjaimból kihozni az ehhez valókat.Az Astoriánál terelés volt az ünnepi Fideszes helyszinen, kérdem a rendõrt az Erzsébet híd felé merre menjek, mondja õt Békésbõl vezényelték fel, nem tud semmit. Békességet kívánok neki és megindulok a Károly kõrúton, a Madách térnél már tisztek állnak, kérdem a Lánchíd szabad é? Mondják, hogy biztos nem. És az Erzsébet? Hát az talán. No ezek most nem sokat törõdnek velem, már a délutáni balhéra helyezkednek (és milyen igazuk lett!) a szemük elõtt átkanyarodok a piroson, elindulok a templom mellett és befordulok a szembe egyirányú (ezek a kreszes izék amikor robogóval vagyok nem sokat izgatnak)Városház utcába, hogy kijussak a Kossuth Lajosra, hát nem pont szembe jön egy rendõrbusz? Nincs kedvem találkozóhoz, hirtelen ötlettõl vezérelve bekanyarodok a Taverna szálló teraszára, szerencsére üres. Szembe a hall bejárat, ez zsákutca, de balra remek kijárat a Kígyó utcára, (azt hiszem így hívják) a biztonsági õr néz a kalickában, de egyrészt amire kijönne én már a Váci utcában vagyok, másrészt felismerem korábbi munkahelyemen szolgált a 160 kilós óriás, sokáig a rendészet is hozzám tartozott ettõl nem kell tartsak. Már csak kisded suhanás a sétáló utcában és kevéske az ismét szembe egyirányú forgalommal, máris az Erzsébet hídon repesztek, ami töküres. Ennyi elõnye van, hogy minden lezárva. Összeszedek mindent, megebédelek, meghallgatom a volt kollegák panaszait, majd usgyi a hajóra. Szinte hihetetlen, mennyi drótot nyel el a rendszer. Csak a pult fedlapján lévõ kijelzõk, mûszerek és az oldallapon lévõ kapcsolók, nyomógombok közt is elment pár méter, de aztán a pult és a gépház közt tán volt vagy 50. Ebben még a ki-be ugrálás volt a sok. Vezeték indul a vezérlõpultból, megy a hátsó kabinba, ugrás oda áthúzni, (volt egy roncs hokedli segítendõ a ki-be mászást, de összedõlt alattam, még jó, hogy nem törtem össze magam) kimászni, le a szalonba, hasrafekvés, seggel bújás az onnan nyíló gépházba, vezeték áthúz, hossz nagyjából beállít, kimászás, visszahúzni a felesleget mégegyszer ugyanez, levágni,végeket a kapcsolási rajz szerint feliratozni, beforrasztani, (kevés gondolkodás után itt sehol se hsználok sorozatkapcsokat, minden kötést forrasztok) mindezt annyiszor ahány drót megy, illetve annál többször, mert a legritkább, hogy símán megy, általában elakad és akkor vissza kell mászni kibogozni. Szóval nem kellett ringatni egyik este se hogy elaludjak. Ma az egészet összekötegeltem szép kábelkorbácsokba, ahol átmegy a gépház padlón keresztben, ott csõbe is behúztam egész pofás lett. Azért igyekszem, mert hamarosan vége ennek az ajándék meleg idõnek és hidegben nem lesz sok kedvem a cockpitban dolgozni. Viszont ha a pult kész, a többi munkával bevonulok a szalonba meg a gépházba, itt szükség esetén fûteni is tudok. Holnap berakom a motor flexi kipuffogó toldatát és elkezdem bekötni a hûtõvízrendszert. Néhány apróság még és ha minden jól megy, a héten, de legkésõbb a jövõ héten beindítom a motort irányváltóval, csavartengellyel egy rövidebb próbaüzemre.

2006, október 20. péntek.

Na akorát pihentem, hogy még a padlás menyétmentesítésére se kerítettem sort. Majd két hét múlva. Isteni volt a Balaton. A gyönyörû vénasszonyok nyarában bámultuk a kék (ilyenkor amikor már lehül a víz és kidöglenek az algák tényleg kék) vizet, a vizimadarak háborítatlanul birtokolták a tavat, a csendet csak a nád tövében feredõzõ kacsák csapkodása, bukfencezése törte meg. Rajtunk kívül ember nem volt a parton, vitorlát is csak egyet- kettõt láttunk a déli part elõtt. A lombok megszinesedtek, napról napra több levél hullik a fûre, fene megette, azt is össze kell majd gereblézni és betömni a komposztálóba legközelebb. Hétfõn kissé lehült a levegõ, de szikrázó napsütésben autóztunk Hévízre. Takaros falvakon mentünk át, felüdülés ilyet látni, a mocskos Pest után, mindenütt szép házak, eltüntek az 50-es 60-as évek egyensátortetõs házai, helyettük a tájba és hagyományokba illõ vaskos tornácoszlopos, helyenként nádfedeles porták, a kertekben és a kerítések mentén az utcán virágok. Nem tudom, ha ezek az emberek feljönnek néha a fõvárosba, hogy viselik el undorukat. Miközben Hévíz felé gurultunk elgondolkoztam miért kanyarog az út annyit? Az hogy kikerüli a hegyeket dombokat, rendben van, de ahol egyenes a terep, ott is kacskaringózik. Vajjon miért olyan ott is mint az ökörhugyozás? Nem tudok más magyarázatot, mint hogy párszáz évvel ezelõtt, amikor elõször arra baktatott valaki szekérrel, a lova fáradva válogatott a legelnivalóban, a gazda meg amikor bóbiskolásából kis idõre felriadt kissé, egyenesbe vezette az állatot, de az aztán érezve a felügyelet hiányát, ûjból arra ment amerre akart. A következõ utas, vagy csapat már természertszerûleg az elözõ csapáson ment, no így lett a 94-es mûút. Hévízre korábban minden évben ellátogattunk, Keszthelyen kötöttünk ki és busszal mentünk át. Arra már felkészültem, (a neten megnéztem) hogy idén már 2500Ft egy belépõ, de az, hogy egy elnéptelenedett, szezon utáni városban nem lehet leparkolni az üres parkolóhelyeken anélkül, hogy az ember 200Ft-ot fizetne óránként...ez kiverte nálam a biztosítékot. Végigjártam a tó két kilóméteres környékét és sehol nem volt egy ingyenes megállási lehetõség. Ilyen alattomosan kitáblázva, parkolásgátló oszlopokkal láncokkal védve a semmit, mert hisz forgalom nem volt, akár a fürdõ fõbejáratától 50 méterre megállhattunk volna, nem láttam még soha. Hiába, ez egy olyan ország, ahol rendõrt is lehet akár verni, paizsát összetörni, orra elõtt autót felgyújtani, parlament elõtt sátrat verni, de próbálj csak meg beállni egy parkolóba és túllépni a kifizetett idõt, (és ezzel egy a helyi önkormányzat által rádszabadított magáncég érdekeit megsérteni) majd megnézheted magad hogy szabadulsz meg a kerékbilincstõl! Nekem ûgy tünik szezonban annyira megszedte magát a város, hogy most pihenni akar és megszabadulni az idegenektõl, sok kellemetlen fürdõvendégtõl.. Jelentem tõlünk sikerült! Szóval miközben kerülgetem a tavat (amúgy benézve a kerítésen át egyetlen embert láttam az onnan belátható fél hektárnyi vízben) kérdezek egy helybélit, csakugyan nem lehet itt sarc nélkül megállni sehol? Bizony, mondja sehol, a németek, osztrákok is elmennek az árak miatt, esik az ingatlanok értéke panaszkodik, majd azt tanácsolja dühömet látva, hogy menjek az innen 30km-re lévõ Zalaszentgrótra, ott csak 1200 a belépõ és nem kell a parkolásért fizetni. Megfogadtam a tanácsát. Amikor odaértünk gyönyörû, modern thermálfürdõt láttunk épp egy hozzánk hasonló nyugdíjaskorú házaspár jött kifelé. Kérdezem, milyen a fürdõ belûlrõl, jó a víz? Azt mondja a férfi, remek, minden rendben, de elnézést kér nem beszél jól magyarul. Németre váltok, így már értjük egymást, a második mondata, hogy mennyivel jobb ez mint Hévíz, vagy Kehida, mert hogy ez mennyivel olcsóbb. Ahogy nézem a két város nagyjai még mindíg nem vették észre, hogy a nyugatiak se krõzusok. Igenis megnézik nagyon, hogy mi mennyibe kerül. És ha fejõstehénnek nézik õket elmennek. És ha nem építenek a belföldi turizmusra, nem marad nekik senki. De biztos nem vették még észre, annyira elfoglalták magukat a választási harccal. Tegnap felszereltem a cockpit kezelõpult oldalait és kivágtam a hátsó kabint a gépháztól elválasztó falba a kábelátvezetõ nyílást. Ennyit a hajóépítésrõl. Ja és majd elfelejtettem, volt nyugdíjaskedvezmény, így 1200 helyett csak 900 volt a jegy.


2006, október 13. péntek.

Mindkét levegõcsappantyú a helyén, behegesztve lefestve. Olyan tudományos ez a mûszeroszlop ( a benne középen besûlyesztett hátsó árboctalppal), hogy számomra is meglepõ látvány a maga bonyolultságával. Mondjuk, ha a burkolatok felkerülnek és eltünnek a mechanikus himbák, rudacskák, billegények, csuklók, bowdenek, meg a még majd csak a késõbb bekerülõ vezeték dzsumbuj, letisztultabb formát fog mutatni, de most legjobban a 424-es gõzmozdonyra emlékeztet. Három hete nem pihentem, most lemegyünk Balatonra és terveink szerint Hévízre is legalább egy napot pancsolni a meleg vízben. Mondjuk phenés közben át kell nézzem a padlást, meg a csatlakozó részeket, mert az elmúlt télen randalírozott fent valami állat, lekaparta a napboyler hõszigetelésének a felét, meg odahordott madarakat széttépve, be kell deszkázzak minden hozzáférési lehetõséget.


2006, október 11. szerda.

Ahhoz hogy hamarosan beindíthassam a motort, kipróbálni hogy mûködik az egész tengelyhajtás, a szükséges elektromos kezelõszerveket elkezdtem a pultba építeni. Nagy a csábítás, hogy elkapkodjam, izgat a dolog már nagyon, de mindenféle ideiglenes megoldás kidobott idõ, meg fáradság, ezért véglegesre dolgozom. Tehát hiába nem kell még ehhez a próbaüzemhez az a csappantyúrendszer, amivel az esetleges ( remélhetõleg soha be nem következõ) motortûz esetén lehet a gépházba jutó levegõt elzárni, meg kell csináljam, mert a gyújtás, izzítás, indítás stb kapcsolói, nyomógombjai, jelzõlámpái beépítése után nem lehetne már rendesen hozzáférni a pult aljához, a csappantyúkat beszerelni. Tegnap egy szép szerelõlapot csináltam alumínium lemezbõl, erre szereltem a kapcsolókat, nyomógombokat, de -miután a fentieket végiggondoltam- félretettem és ma megesztergáltam a csappantyúk tengelyeit, csapágyait és súlyzárait. Délután kivágtam a pult alsó lapját két helyen, egyiken a gépházba befelé szívja a levegõt majd egy ventillátor, a másikon kiáramlik amit a motor nem használ fel. Ezeket a nyílásokat a súlyzárak átbillentésekor egy-egy lemez csappantyú lezárja és lesz egy kar a pultban, amit kihúzva egy rugó elzárja az üzemanyag hozzáfolyást a motorhoz. Ezzel elvileg mindenféle oltás nélkül el kell aludnia egy gépháztûznek szerintem. De lesz még egy kis tûzálló üveg ablak a gépházajtón, hogy látni lehessen mi van odabent és egy kis nyitható lyuk, ahol be lehet spriccelni a tûzoltókészülékkel. Autónál nem vagyok ilyen félénk, azzal ha netán kigyullad a motor meg lehet állni és elszaladni, de a hajóból csak a vízbe lehet kiugrálni. A pultra egy sebtében bütykölt körhagyóval kivágtam a kerek mûszerek helyét, ezek a következõk: gépházhõmérséklet, olajnyomás, olajhõmérséklet, hûtõvízhõmérséklet. A fordulatszámmérõnek csak helyet hagytam ki, mert amit az autós boltban lehet kapni egyrészt drágállom másrészt 11000/min a végkitérése a lineáris mûszerskálának, namármost az én motorom 1000-2000 körül fog pörögni, ipeg csak megmozdulna a mutató. Ha nem találok megfelelõ mûszert berakok egy biciklikomputert, azt egy számított képzeletbeli kerékátmérõre úgy programozom, hogy a mutatott km/óra az aktuális fordulatszám legyen. Ezzel csak az a piciny bajom, hogy 1,5 V kell hozzá, amit a 12V-os rendszerbõl egy elõtétellenállással és egy a gombelem helyett esztergált dugós csatlakozóval lehetne biztosítani. Meg kell csinálni hozzá egy -az 52-es átmérõjû mûszercsaláddal egységes - tokot. Kifúrtam a nyílásokat a jelzõlámpáknak: gyújtás (ez ugyan a dieselnél értelmezhetetlen, de ez a lámpa jelzi amikor a mûködtetõfeszültség kint van a pulton, akárcsak az autónál amikor a slusszkulcsot elfordítom, de még nem indítózok) izzítás, starter- akku töltés, gépházhõmérséklet magasabb mint 110 C fok. Nem hagytam magam rábeszélni, hogy megtartsam a motor autó korából a slusszkulcs egységet, egy kulcselhagyástól félve, (sõt volt aki a kormányzárra is rábeszélt volna) inkább lesz egy rejtett kapcsoló a vezérlõ áramkörben. Tegnap spontán nosztalgia tengerésznap alakult a telepen, a mellettem a vizen álló hajón a Toldy Miki volt gépüzemvezetõ (tengerészül "kápó") és a Buza Béla bócman (kettejükkel Gdanskban voltunk együtt a hajógyárban ahol a Bodrog, Körös és a Sajó tengerjárókat vettük át ' 77-ben) dolgozott, a búvárok motorosának motorcseréjéhez felvonult a Székely Boldizsár akivel elsõ géptiszt korában hajóztam az m/s Újpest Duna-tengerjárón, végül megjelent a Németh Sanyi ex gépmester és hozzám hasonló hajóépítõ õrült (ugyancsak 40 lábas hajót épít a kertjében) aki a Boldizsár alvállalkozójaként hegeszti az alumínium motorosba a motortartó bakokat. De akármerre járok idõnként összefutok volt tengerészekkel, Mahartosokkal. Az Árvai Laci (az m/s Petõfin volt elektrikus kollegám' 78-79-ben)két hete volt kint a hajón elbúcsúzni, ment Kanadába dolgozni egy évre.


2006, október 8. vasárnap.

Tegnapelõtt úgy gondolván, hogy az egész motor-irányváltó távirányító rendszer kész és mûködik, (mitagadás büszke vagyok rá, nem sok embert ismerek aki képes lenne ilyet alkotni) szétszedtem apró darabokra, hogy lefessek mindent, ami nem rozsdamentes anyagból van. Ja, amit szerdán jeleztem, sikerült megalkotni a STOP szerkentyût is a pultra. Az egész úgy néz ki, mint a második világháborús harci gépeken a bowdenes távirányítások, akkor még nem volt ez a sok szar elektronika. Szóval minden ezirányú alkotásom tökély..... gondoltam....akkor... én..... Ami most jön csak némi fontolgatás után rögzítem naplóba, mert szégyellem. (De úgyse olvassa senki.) Szóval tegnap J.-al kimentünk a hajóra és a szépen lefestett dolgokat összeraktam, immáron zsírozva a mozgóalkatrészeket ahol kell, szóval véglegesre. Ugye eddig egyedül alkottam, tehát vagy fent voltam a cockpitban, vagy lent a gépházban. No mondom most egyrészt elkápráztatom kedvesemet, milyen tökéletesen mûködik a holmi, másrészt a gépházban nézem ahogy a szerkezet mozog. Mondom " Tedd elõrébe a váltót!" erre lent hátrába kapcsol az irányváltó. "Ne hátra húzd, hanem elõre nyomd!" "Elõre nyomtam!" "Biztos? Amerre a hajó orra van!" "Peresze!" No nem részletezem tovább, csak az irányt b....tam el. Mondjuk nem nagy ügy két órás munkával átfordítottam a felsõ excenterkart, némi köszörülés, hegesztés (azért elõtte még volt egy kis holtvágány, mert az alsó kart hiába raktam át, akkor se volt jó, mert nem gondoltam át eléggé) de mostmár tényleg jó. Csak igazán azért írtam le, mert egyrészt így történt és a naplónak igaznak kell lenni, másrészt -mint jómagamnak sem árt- ha mégis olvassa valaki okuljon belõle, amikor nagyon elégedett magával, akkor is hibázhat. Szóval némi alázat a dolgokkal szemben. Amúgy ma reggel fejben összeszámoltam kb. 120 db alkatrészbõl állt össze az "irányváltó- gáz- stop " rendszer. Azért kb. mert ahányszor számoltam reggel felkelés elõtt (közben bele is aludtam, mint a birkaszámlálásba) annyiszor jött ki más eredmény. Magam is meglepõdtem, de legalább érezni miért tartott ilyen soká (ahogy visszanézem három hét!!! álmomban se hittem volna) amíg összejött.


2006, október 4. szerda.

Mûködik a gázkar is. Az adagoló himbájáról indul egy rövid bowden egy derékszögû excenterkar egyik végére, a másikra egy újabb bowden csatlakozik, (így súrlódás nélkül törik meg az erõ iránya 90 fokot)errõl jut az erõ egy másik derékszögû csuklós excenterkar egyik végére, ez merõleges az elõbbi excenter síkjára, így a másik karjáról induló bowden a deckre adja az erõt a gázkar himbájára. Finoman, gyakorlatilag súrlódás nélkül mûködik. Van még egy karocska a diesel adagoló oldalán, ezt autó korában pneumatika mûködtette, ez veszi le a töltést (állítja le a motort), nekem nincs levegõs rendszer sehol a hajón, ezért befûztem egy paszentos bowdent ezt már egyszerûen bowdencsõben és ezzel lehet a himbát (kis hegesztéssel átalakítva) a pultról elforgatni. Holnap megesztergálom ehhez a filigrán húzós gombocskát tengellyel, a pultba amit majd illesztek. Ma elõszedtem a motor generátorát.. A motort ugye felújítottam, de ez úgy van ahogy kiszedtem az autóból. Pillanatnyilag mûködik, akárcsak az önindító, de felelõtlenség lenne beépíteni õket 150000 futott km. után, lehet épp a legrosszabb pillanatban hagynának cserben. Van még egy -a régi wartburgomból kiszerelt- generátorom is, ez is be fogom szerelni, egyik tölti majd a starter-a másik a háztartás akkutelepét. Nos elmentem a spec. szervizbe, elég borzalmas árakat mondtak, lehet neki kell állnom magam felújítsam a cuccokat. Csak sok idõ. De az inkább van mint pénz.


2006, október 1. vasárnap

Mûködik az irányváltó a vezérlõpultról. Határozott könnyed mozdulatokkal kapcsolható, pont ahogy kitaláltam. Az excenterkarok csavaros szorítója nem lett elég szilárd, ezért miután beállítottam az állásszögeket, ráhegesztettem a karokat a tengelyre. Így már tökéletes. Nem sokat teljesítettem a hajón ezen a héten, mert csak délelõttönként dolgoztam, délután, halott anyám lakásából pakoltam össze a cuccokat. Két és fél évig halogattam a dolgot, mert nem volt erõm hozzákezdeni, de most neki kellett álljak. Az ellenségemnek se kívánom az érzést amikor ki kellett válogatnom egy életen át felhalmozott holmikból a megtartandókat, a szeretetszolgálatnak öszecsomagolandókat, kidobnivalókat, az elsõ cipõmet amiben járni tanultam, a gyerekeim rajzait amiket õrizgetett, az õ és a 15 éve meghalt apám ruháit. A temetésén nem sírtam, most kifutott a könny a szemembõl amikor a kislányommal válogattuk a ruhák közûl mi kell neki. És ez csak az elsõ lépcsõ, mert tavasszal a lomtalanításkor jön a következõ, most sok mindent csak összecsomagoltam.


2006, szeptember 27. szerda.

No nekiálltam. Ez megint egy olyan meló, amivel rengeteget kell piszmogni, bár ez nincs ellenemre, mert szeretem az aprólékos, gondolkodást, méricskélést, szerkesztgetést, számolást és ezek alapján precíz kivitelezést igénylõ feladatokat, de látszata aztán végképp nincs. Kicsiny csapágyházakat esztergáltam danamid csapágyperselyekkel a rudazatokba illesztendõ excenterkarokhoz, ahol az irányváltó mûködtetéséhez a forgató nyomatékot az erõ eredeti irányával párhuzamosan el kell vinni, egy keresztirányú ezüstacél tengelyt építek be, ugyancsak danamid csapágyakkal. Egyszeri kenéssel hónapokig fog szinte súrlódás nélkül dolgozni. Amit most kitalálok és megcsinálok tökéletes kell legyen, mert bármilyen meghibásodás mûködés közben a manõver meghiúsulásához, szerencsétlen esetben ütközéshez és jelentõs anyagi kárhoz vezethet, balesetrõl nem is beszélve. Különösebben nem nyomaszt a dolog, de "megadom a módját". Szóval itt aztán semi lezserség.


2006, szeptember 21. csütörtök.

Három nap ráment arra a szerkezetre, ami a cockpit kezelõpultból mûködteti a dieseladagolót (a "gázt") és az irányváltót. Olyan mint az óránál a nagy- és kismutató, van egy kar, ami egy tengelyt forgat, ez a tengely átbújik egy csõtengelyen, amibõl szintén kiáll egy kar. Elõbbi az irányváltó, utóbbi a gázkar. A tengelyek másik végébõl excenterkarok állnak ki, melyek majd a rudazatokat húzzák-tólják. Ezt az egészet (mint a hajón sok mindent, de ezt aztán kizárólag) mindenféle célszerû hulladékból csináltam, a karok pl. a kidobott éttermi kocsik krómozott rúdjaiból-, a tengely elbontott fénymásológépbõl-, a csõtengely 1"-os bontott vízvezetéki csõbõl, a danamid csapágyak és acél csapágyház a gépmûhelyben a Rezsõ szemetesládájában 80-as évek óta gyûlõ maradék csutkákból lettek. Olyan piszok jól sikerült, hogy magam is meglepõdtem. A gázkar agyba egy szerintem zseniális finommenetes csavarokkal hangolható tárcsaféket rejtettem, mellyel beállítható a mozgatás szükséges ereje. Ha kritikával akarom mindenféleképpen illetni a munkámat, talán kissé erõsebb, robusztusabb a kelleténél, de az a plusz egy kiló se nem oszt se nem szoroz egy 10 tonnás hajónál, másrészt ezen a hajón minden háromszor olyan erõs mint feltétlen kellene, úgy hogy ez se lóg ki az egységkeresztmetszetbõl. Ma az egészet bevágtam és hegesztettem a pult baloldali oszlopába, ahol a rudazatok a 100-as csövön keresztül (melyen a levegõ is kiáramlik a gépházból) futnak majd le a motorhoz. Hét végén Balaton és pihenés, (két hetente tartok három napos pihenõt) hétfõn kezdem a rudazatokat, csuklókat, excentereket, tengelyeket, csapágyakat készíteni, melyekkel a karok mozgása az irányváltóhoz és az adagolóhoz jut.


2006, szeptember 18. hétfõ.

Nekiláttam ahogy írtam, szombaton esztergáltam, menetet vágtam, hegesztettem, beszereltem, végre jó lett. Helyén az olajnyomás-, meg az olajhõmérséklet érzékelõ. Azzal jutalmaztam magam, hogy bekuporodtam a gépházba és elkezdtem kitalálni, felmérni, rajzolni, hogy nézzen ki a motor és az irányválltó távmûködtetése a cockpitból. Amikor még autóban volt a motor, ugye a fordulatszámát a gázpedállal (egy bowdennel) a motor leállítását pneumatikusan (a slusszkulccsal) kellett mûködtetni,az irányváltó pedig a sebességváltó volt. Itt meg kell oldanom, hogy a fordulatszámot egy (rudazatokkal és csuklókkal az adagolóhoz csatlakozó) gázkar szabályozza, mely ott marad ahova állítom, nem úgy mint a gázpedál amit folyamatosan nyomni kell, a motor leállítását egy (a diesel adagoló stop emeltyûjét mûködtetõ) bowden segítségével fogom megoldani, az irányváltót egy másik karral lehet majd három állásba (elõre-0-hátra) kapcsolni. A modern hajókon csak egy kar van, mely a fordulatszámot (a "gázt") és az irányváltót is mûködteti, tekintettel arra, hogy reverzálni csak motor alapjáraton szabad, tehát a gázkart úgyis középre kell húzni. Igazából nem tudom a profi szerkezet hogy mûködik, de némi tépelõdés után úgy döntöttem, hogy nem bonyolítom az életemet és a szerkezeteket, így nagyon egyszerû ezért reményeim szerint üzembiztos megoldásként két kar és különálló rudazat lesz. Így mindíg biztos leszek benne, hogy az irányváltó tényleg "bent van a sebességben", nem csak úgy féligmeddig, ami könnyen okozhat meghibásodást. No ezeket a mechanikákat kezdtem el kiötleni. Ezt imádom, szerkezeteket kitalálni, a számban összefut a nyál amikor elkezdem a papírok sokaságára a vázlatokat rajzolni, amik még az utolsó pillanatban is változnak, mint ma is amikor már a mûhelyrajz alapján esztergálni kezdtem a gázkar csapágy-tengely-csapágyház részét és az anyag kívánta a változtatást.


2006, szeptember 16. szombat.

Hát ez elsõre nem jött össze. Álmaimban se gondoltam volna, hogy ennyi pöcsölés lesz ezekkel a mûszerekkel. Az olajnyomás érzékelõ gombához fél napos munkával ( esztergálás, menetfúrás, hegesztés köszörülés) csináltam egy átalakítót, hogy passzoljon a régi manométer kapilláris toldatának menetes furatához. Amikor kivittem a hajóra, hogy becsavarjam a helyére, kiderült, nem fér el a gomba az olajszûrõ öntvényháza mellett, nem lehet becsavarni a helyére. Kezdhetem elõlrõl. Az olajhõmérséklet adót, papír szerint az olajleeresztõ csavarba kellene beépíteni, de a csavar alig nagyobb mint a (mostmár)10x1-es csutka, nem fér bele. Na okosan kitaláltam, hogy befúrom az olajszûrõ öntvényházába ( hogy jó lesz itt azt még a Toldy Mikivel, szélestudású volt gépüzemvezetõ (("kápó" ahogy a tengeri hajókon mondjuk(((errõl még írok egyszer annak akit érdekel, hogy a magyar tengerésznyelven minden az olaszból ((((kápó=fej)))és angolból jött át, bár sok értelme nincs már, mert megszünt a magyar tengerhajózás és ez a párszáz szó kihal valünk)))) kollegámmal, -aki az Amapola mellett a Dunán kikötött munkahajón gépészkedik passzióból mint nyugdíjas- megkonzultáltam, ahol van két felöntés azon motortípusnak ahol olajhûtõ is van és az oda csatlakozik. A felöntések közepébe szûzhártyaszerûen elvékonyodik az öntvény, a német (mercedes ugye a motor) spórol az anyaggal, ezért a vékony falvastagság nem bírta meg a 8x1-es finommenetet, egybõl átszakadt amint becsvartam és meghúztam finoman a hõmérséklet adót. Tehát ki kellett szedni az egész szûrõházat, fúrtam egy 15-ös furatot a felöntésbe, (ilyet kívánt a felöntés, itt már vastag a fal) abba fúrtam egy (balmenetes, merthogy csak ilyen menetfúróm van 18-asban) egy 18-as menetet, ide kell ma esztergáljak egy (balmenetes) 18-as külsõ menetes dugót, amibe belül lesz egy 10x1-es menetes furat a hõmérséklet adónak. Hát elég csüggesztõ. Néha az az érzésem, addigra leszek kész a hajóval amire éppen meghalok. De most megvidámodtam, (Isten jelet küldött) miközben ezeket a sorokat írom Torgyán Józsi mond (mit mond.., harsog) végetérhetelen mondatokat Verebesnek a TV-ben arról, hogy fogja megmenteni a nemzetet, ha neki van ehhez energiája 75 évesen, én se csüggedhetek.


2006, szeptember 13. Szerda.

Egyik munka taszigálja maga elõtt a másikat. Ahhoz, hogy beindítsam a motort bizonyos szinten fel kell mûszerezni. Kell legalább egy olajnyomás és vízhõmérséklet mûszer. De ha csak ideiglenesen odagányolok valamit, kidobott munka, mert a végleges úgy se ott és az lesz. Azon kívül a vezérlõpult amin a motor mûködtetés (gázkar, irányváltókar, stop gomb, mûszerek stb.) lesz egy olyan egység, mely magába foglalja a hátsó árboctalpat is. Ennek az alapegységét már említettem korábban, hogy a lakatosokkal összehoztuk, de még ki kellett egészítsem a két 100-as csõvel, egyiken beszívja a ventillátor, a másikon eltávozik a levegõ a gépházból. Ezeknek lyukat vágtam a cockpit padlójába, beállítottam az egészet és körbehegesztettem, hogy vízmentes és erõs legyen. Aztán elkezdtem a pultot kivágni és az egészet megformázni. Hét végén kicsit pihentem Balatonon, de ezalatt is azon törtem a fejem mit kel berakni a pultba, végül is 22 kezelõszerv, mûszer jött össze és ebben navigációra csak egy van a Raymarine sebesség/mélységmérõ kombinált kijelzõje. A többi a motorral kapcsolatos. Van pár mûszerem már amiket korábban beszereztem, de hiányzik pár fontos dolog, pl egy fordulatszámmérõ, de az igazán komplikált az apróságok összehozása, mert pl. az olajnyomásmérõ korábban mechanikus volt, de a kapilláris csõ rövid, van egy elektromos mûszerem, de persze az adó gomba menete még véletlenül se passzol a kapilláris olajszûrõ aljához csatlakozó vége helyett, mert hogy csak oda lehet tenni, tehát esztergálni kell valami átalakítót egészen idióta menetekkel, még a menetfésû készleten se találtam hasonlót. Mindent átvágok 10x1-es finommenetre, illetve levágom a kapilláris végérõl a 12x1,5-ös menetes véget és hozzáhegesztem a 10x1-es hüvelyhez. Hát ilyen apróságokal telt az elmúlt 8 nap.


2006, szeptember 5. Kedd.

Reggel van, végül mégse mentünk Balatonra, beütött a betegség. De azért dolgoztam szombaton, meg hétfõn. Kész a kipuffogó neheze, csövek a helyükön, ha minden kész a gépházban, beteszem a végén a fexibilis darabot a motor és a fix csõ közé, meg a hátsó kabinba a dobot. Pár bilincset kell venni és megcsinálni a dobhoz a csúszó csõdarabokat, hogy a dobot szükség esetén cserélni lehessen, anélkül, hogy a csövet szét kelljen vágni. Tegnap felraktam a gépház falára a hûtõvíz elosztót. Amikor a gépházban meg a hátsó kabinban kell hegeszteni, sokat tüdõzök be az égõ festék füstjébõl, meg a hegesztés közben keletkezõ (amúgy a leírás szerint mérgezõ) gázokból, nem öröm, de nincs más megoldás. Talán ezért is éreztem magam gyengének, meg szédelegtem. (Mondjuk igazán beteg a J. volt, bár õ nem hegesztett.) De hát nincs más választásom, ugyan tegnap beraktam egy ventillátort gépházajtóba, hogy ne fulladozzak, valamit segített. Kiszámoltam mennyit tágul 250 liter víz 100 fok melegedéskor, nos 3 litert. Tehát egy 5 literes marmonkannából csinált edény (van egy rakás, ilyenekben vettem a fagyállót) elég lesz. A térképasztal alatt lesz a helye, ott nem látszik (nagyon) de nem kell bebújni a gépházba (amire amúgy az ember nem hajlamos nyakra-fõre) ha rá akarok nézni, rendbe van e a hûtõvízszint. Még elõl a hajó orrában ahol megfordul a köpenyhûtés vize, kell egy légtelenítõ edényt kreáljak, ehhez egy kb. literes átlátszó edényt kell keressek aminek az aljába két csõcsonkot kell beépítsek a jobb és bal oldal (nem a pártok, hanem a két víztér!) kilégtelenítéséhez. Most indulok az edény, meg a gumitömlõk, AWAB bilincsek beszerzéséhez.


2006, szeptember 1. Péntek

Pihenõ lesz, ma meg hét végén, csak hétfõn jövünk haza Balatonról. Elfáradtam. Keményen dolgoztam múlt héten, az elmúlt hét végén, végig ezen a héten is, kezd összeállni a kipuffogórendszer. Megoldottam a kipuffogó véget, hogy ne tudjon a hullám becsapni a csõbe. Ezen sokat spekuláltam, rengeteg mindenféle megoldás jutott eszembe, számtalan vázlatot készítettem (nem tudok úgy kitalálni dolgokat, hogy ne rajzoljam azonnal) minden reggel ezzel ébredtem este ezzel aludtam el. Az is gond volt, hogy megoldjam, a csõvéget ha behegesztem a fartükör 6mm vastag zárólemezébe, a festék le fog égni körben, ha meg hõálló festékkel kenem le, az meg a sós tengervizet nem bírja esetleg. Végül is azt találtam ki, hogy kiáll egy 10 centis darab 100mm átmérõjû acél csõ a tükörbõl, annak a végét lezárja ferdén egy saválló 3-as lemez, ebbe van behegesztve a 48,5mm átmérõjû kipuffogócsõ, szintben levágva a ferde saválló lemezzel és van rajta egy szintén saválló lemez csappantyú amit a gáz nyitogat, a gravitáció zárogat. Ami forró az mind rozsdamentes, ahol meg hozzá van hegesztve a 100-as csõhöz az már nem olyan meleg, tehát lefesthetõ. Meg is csináltam, erre az elmondásra aránylag egyszerû bigyóra ráment egy nap, de klassz lett. Elfogyott a rozsdamentes elektródám, de olyan rendes volt a lakatosüzem kisfõnöke, hogy megprezentált pár darabbal. Csodálatosan lehetett dolgozni vele, olyan lett a hegesztés mint a gyöngysor. Ez a hajóépítés sokmindenen kívül arról is szól, hogy sok jóember van (csak a gonoszok jobban látszanak) aki szívesen segít, ha megszorulok valahol. Megvan a hattyúnyak, sikerült a nagy rádiuszra ahol a ferde tükör belefut a fenékbe, úgy meghajtanom a 60-as csövet, hogy sikítóval beirdaltam a belsõ szálon majd meghajtva meghegesztettem a bevágásokat. Ha lett volna hidraulikus csõhajlítóm a 60-as csõhöz, nem kellett volna annyit kínlódnom vele, de hát ez van. Illetve nincs. Szóval a neheze megvan, jövõ héten kész lesz a kipuffogórendszer. Terveim szerint a motor hûtés megoldása következik, ehhez szinte minden elõre van gyártva (lásd Képek 1) a kettõs fenék feltöltve fagyállóval már majd egy éve. Be kell rakjak valahova egy tágulási edényt, erre még nincs elképzelésem hol legyen, különös tekintettel, hogy a rendszer legmagasabb pontján kell legyen, mert a légtelenítést is itt kell megoldjam. Még a méretét is ki kell számoljam, mert a rendszerben van vagy 250 liter folyadék, namármost az autóban van ugye kb 8 liter és ehhez van egy legalább literes tágulási edény.... Hm. Az nem létezik, hogy nyolc liter víz egy litert tágul 60-80 fok melegedésre. Ez hülyeség. Sacc per kb. tágulhat mondjuk fél decit. De akkor miért van az autóban ilyen nagy köcsög a víznek? Rejtély. Ha ez is kész lesz, az üzemanyagellátást kell megcsinálni és beindulhat a motor próbaüzemre.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr13312952

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.