Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @Kis ember: Szép hosszú előadás volt, itt a másik rész www.youtube.com/watch?v=ZGf6ImD37vc (2018.11.21. 00:33) Hétfő.
  • A Tengerész: @teddybear01: A tárolással semmi gond. A stég alatt van egy sátortető és az alá kiemelem hevederek... (2018.11.20. 11:51) Péntek.
  • carter66: Én csak körbeásom és a talajszint alatt pár centivel elvágom a törzset, aztán mehet rá vissza a fö... (2018.11.06. 09:59) Hétfő.
  • A Tengerész: @zsepizsik: Nem is 300 volt hanem 330 :) (2018.11.01. 10:37) Hétfő.
  • A Tengerész: @lajtos: Welcome aboard lajtos! Köszönöm. Sajnos a helyzeten nem tudok változtatni, de megvan az a... (2018.10.29. 20:36) Szombat.

Linkblog

kilencedik rész, mentés a régi naplóból

2008.01.26. 22:19 :: A Tengerész

2007, szeptember 3. hétfõ.

Egy nap késéssel a tervhez képest meglett szept 1.-re a háló faburkolata. Enyhítõ körülmény, hogy egy napot esett az esõ, úgy hogy nem tudtam az utolsó lapokat a szabadban lakkozni, bent meg nem volt helyem hozzá, meg nem száradt amit megpróbáltam. Nekem nagyon tetszik, J. szerint túl sötét, pedig világosabb mint a szalon. Ha bent lesznek az ablakkeretek, majd lefényképezem el lehet dönteni. Az esõs napon szerét ejtettem, hogy a Margit hídon miközben a villamospályán elõztem a cammogó kocsisort elcsússzak a vizes sinen így a jobb térdemen úgy 10cm2-en megszünt a bõr meg a nadrág, de szerencsére az autó meg tudott állni, ami elé lefeküdtem.

Tegnap meg elütött egy srác autóval, mert nem idexelt de még csak nem is csinált elõtte úgy, mintha jobbra akarna kanyarodni, mielõtt megtette, miközben jobbra mellette akartam robogóval elsuhanni. Így a bal bokámon is elfogyott némi bõr. De azért némi sebhintõpor és szigetelõszalaggal felragasztott géz, illetve papírzsebkendõ alatt nedvedzõ sebeim dacára vidáman dolgozom Amapolán. Bár J. azt mondja, hogy nagyon vigyázzak, mert a baj hármasával jár és ez még csak kettõ. Most reggel van a kislányomat várom, akinek megfájdult a dereka, hogy meggyógyítsam. Én 25 éves korom óta szenvedek a derekammal (úgy látszik ezt is, mint a keményfejûséget is tõlem örökölte) egyszer meg is operálták a gerincemet, megtanultam a gyógymódokat..


 

2007, augusztus 29. kedd

Pácolok, lakkozok mint a gép. Fióktestek a helyükön, elõlap, csúszka késõbb. Elsõre volt gondom az elsõ oldalburkolat pácolásával. Valamilyen okból (az asztalosok akiket ismertem ezt használták elõszeretettel) a szeszes pácot különbnek gondoltam a vizesnél, ezért azt használtam. A kõris léceknél, esztergált daraboknál be is vált tökéletesen. De most ahogy kezelésbe vettem az elsõ, nagy nyír lemezt (2,30 hosszú és vagy 80 centi széles) ahogy kentem egybõl kipárolgott az oldószer és ahol az ecsetvonások egymásra fedtek sötétebb volt és foltos. Tragédia. Ide vizes pác kellett volna. Átmostam denaturált szesszel, de utólag se javult. Végül is az újra csiszolás használt a sötétebb helyeken, helyrehoztam a hibát, de ez nem jó módszer ide. Ráadásul egy lapra ráment a méregdrága pác fele. A helyes megoldást egy véletlen sugallta, mint annyiszor az életben. (pl a penicilin felfedezése) Mindezidáig a pácos ecsetet denaturált szeszben mostam ki, ez az oldószere. Most az erre a célra apám hagyatékából elõkotort tenyérnyi széles ecset nem fért bele semmibe kimosni, meg sajnáltam volna ennyi szeszt erre, próbaképpen, hogy másnapig ne száradjon be, beletettem egy kis vödör vízbe. A víz remekül oldotta a szeszes pácot. Ez adta az ötletet, amivel az egész pácproblémát anulláltam. Volt még fél liternyi sötét mahagóni pácom, amit a szalonban használtam. Ezt összeöntöttem a másik fél lternyi világos pácmaradékkal és vízzel felhigítottam két literre. Lett egy nagyon kellemes világosvörösbarna szin, mely nem párolgott, hisz a víz volt a fõ higítója, nem foltosodott, szépen terült. Szombaton beszorultam a frissen lakkozott cuccok közé, se hely, se lehetõség a porolásra, elrobogóztam tehát az antifasiszta tüntetést és a gárdaavatót megtapasztalni, amíg a lakk szárad. Személyes kudarcom, hogy nem tudtam józan szavakkal hatni Tomcatre, akit a rendõrök védtek meg pár (gondolom blogja miatt õt ismerõ) rátámadótól (ma reggel néztem a Mokkában, fel is jelenti õket, jogállamian) szelíd fellépésemet alaposan csúsztatva írja le tegnapi blogjában, utólag talál ki kérdésemre válaszokat, mintha ott eszébe jutottak volna. Ez a bizonyos "lépcsõházi válasz" ( amikor már a lépcsõházban jut eszébe valakinek, milyen frappánsat mondhatott volna odabent, ahol csak makogott) Továbbra is mondom, nem gazember ez a fiú, csak nagyot téved, ezért sajnos kártékony. A lenti beszédek mindezidáig szelídek voltak, nem tudom mi jött ezután, TGM-et láttam este a TV-ben, õ kevésbbé volt az, de megértem azután amit odafent láttam. Nem a gárda maga, bizony nem. Hanem a közönség. Legalább négy- ötféle eszmevilágot tudtam felfedezni. A rovásírásos pólós, vadászsólymos, szittyabajszos delikvensek akár egy nagyonrégvolt hagyomány jámbor õrzõi is lehetnek. A buzgón kommunistázó középkorú csapat maga se hiszi, de egy új kádárjános után áhítozik, aki beleteszi a fazekukba a csirkét és hagyja lopni õket a gyárból. Az egyenruhások kikérik maguknak, hogy antiszemiták, anticigányisták, nem, vannak zsidó barátaik, meg tudnak rendes cigányokról is az utcában, de azért sûrûn zsidóznak, de nem rossz emberek amúgy, ha lesz elég munkahely és netalán az nyer akire szavaznak, morgolódva megbékélnek. Aztán vannak a gótbetûs feliratos, lovagkeresztes, hitlerfrizurás ngyon fiatal, nagyon tudatlan, fasissztatojások, belõlük lesznek az igazi fasiszták, ha a demokrácia hülye és hagyja. Most ki fog derülni mit fut százon a demokrácia, ami nálunk csak papíron létezik(ha egyáltalán). Mert nálun többmillió ember imádkozik legalább tízféle diktatúráért. (Pedig jó diktatúra még nem volt a történelemben, egyetlen ilyen van a mennyország, de ott a diktátor egy isten.) Nekünk ilyen a "hagyományunk". Kérdés meddig kell "õrizni" egyesületileg és egyesharcosilag. Aztán visszamentem, megszáradt a lakk a meleg idõben, úgy hogy ráraktam még két réteget a nagy táblára, a fiókokat meg elpakoltam. Tegnap még három lap lakkozásával végeztem, most reggel van és lóg a lába az esõnek, ami baj, mert további lapokat kéne szabni, pácolni, lakkozni, az a tervem, hogy a hó végére befejezzem a háló burkolatát. Isteni lesz majd (egyszer)a szépséges faburkolatnak dõlve elaludni.


 

2007, augusztus 23. csütörtök.

Iszonyatos a meleg a hajón. Megittam kb 3 liter vizet ma munka közben. A szalonban és odakint egyaránt 34 fok volt délutánra. Miután a hálókabinban meg a cockpitban csiszolom, fûrészelem a rétegelt lapokat egy szál fürdõnadrágban, izzadt testemet vastagon belepi a fûrészpor. Ebéd elõtt, hogy a szalont ne szennyezzem lezuhanyozok, ami rettenetesen jól esik, de utána hiába törölközöm, pillanatok múlva, mintha a zuhanyból jöttem volna olyan vizes vagyok az izzadtságtól. A hátsó kabinban dolgozva ennél is kegyetlenebb meleg van, ráadásul természetes szellõzés sincs már, mert beragasztottam a három ablakot is a helyére, mert a faburkolatok felrakása után már körülményesebb lett volna. Csak remélni tudom, ha vizen lesz a hajó a jelenleg napsütötte felület negyede-harmada vízbe merül, ami csak hût valamit rajta nyáridõben. De ha ilyen melegek lesznek ezen a "mérsékelt" égövön, elmegyünk nyárra Koppenhágába, ott tíz fokkal hidegebb van. Azért terveztem mindössze egy méter merülésû hajót, hogy szükség esetén sekély vizû csatornákon folyókon, belvizeken is el tudjak settenkedni akárhová, akár távol is a "nagy" vizektõl. Nagy nap volt a mai, Komár Józsi meghozta a konyhapult kilenc fióktestét. ( úgy fél évvel ezelõttre igérte, dehát igazán nem volt sürgõs) Tehát a fiókok elõlapja majd csak akkor jön, ha a korpuszokat a csúszkákkal megszereltem és beállítottam a helyükre. A csúszkák külön szám, mert ide nem lehet a kereskedelemben kapható vereteket használni, mert ahogy megdõl a hajó egybõl kirobogna valamennyi fiók. A Rákócy Pisti hajójáról lepuskáztam a Halberg Rassy hogy csinálta, én is olyat fogok csinálni, sõt jobbat (dicsekszem, a HR a hajók közt mint a Merci az autók közt, a bútor különösen igényes) mert ott keményfából van a fiók oldal és ebbe van belemarva a csúszka pálya, ezért idõvel ahol a fiók terhelése nagy (nehéz szerszámok pl.) és gyakran húzogatják, kikopik. Én a fenyõ fiókoldalra bakelitet csavarozok és elõtte ebbe marom be a pályát. Aztán ha harminc év múlva kikopik, majd csinálok másikat. A fiók csak akkor húzható ki, ha egy fél centit elõtte felemeli a dolgozó, így dõlés esetén (elvileg) nem tud kicsúszni. Ezen kívül lehet, hogy teszek rájuk még egy biztosító reteszt amit csak "nagy" idõben használnék. Nekizuhantam és sebesen lecsiszoltam a ládákat, rátettem az elsõ erõsen higított lakkot, hogy a nyers fa ne piszkolódjon, ilyenkor még egy ujjlenyomat is meglátszik, ha kicsit is piszkos kézzel nyúl az ember a frissen megmunkált hófehér fához. Viszont ha már rajta van a szokásos hat réteg lakk már könnyedén letisztítható. Ehhez parkettlakkot használok, mert az aránylag kopásálló.

2007, augusztus 20. hétfõ.

Akkora vihar volt, hogy azt hittem feldönti Amapolát. Már lezuhanyoztam és átöltöztem, mert láttam a jelekbõl, hogy jön az idõ és szerettem volna hazasuhanni megázás nélkül, de elkéstem. Mire indultam volna rázendített. Csendes esõvel indított, aztán úgy fél óra múlva megjött a szélvihar. Úgy, hogy leheveredtem az ágyikómba a szalonban és olvasgattam amíg elállt. Isteni a komfort a hajón. Már volt egy éjszaka, hogy kint aludtunk, remek lett volna, ha nem csíptek volna agyon bennünket a szúnyogok. Nem igazán tudom mit találjak ki ellenük, túl sok a nyílászáró, szellõzõ, hogy mindent szúnyoghálóval zárjak le, pillanatnyilag valamiféle moszkítóhálóban gondolkodok az ágy fölé. Bár ez is elég macerásnak tünik. Múlt hét szerdán 15.-én lementünk kicsit megint Balatonra, mert a kislányomnak jöhetnékje volt és hát már nagy szó ha együtt lehetünk. Megnõttek, felnõttek, Peti fiam kifejezetten kikéri magának, hogy velünk nyaraljon. Tegnap jöttünk haza. Elõtte a háló falburkolatait szabtam 9-es rétegelt lemezbõl. Ezt folytattam ma. Nem részletezem, mert már írtam a munka milyenségérõl, amikor a szalont és a headet csináltam. Hát most se haladósabb. Mivel elhatároztam, hogy a falburkolatban sehol nem lesz toldás (legalábbis ahol a 2,50m táblahossznál nem hosszabb, ez hátúl a tükörnél van, ahol több mint három méter) baromi nehéz a hosszú lapokkal forgolódni a szûk helyen. Még eltart pár napig amíg minden a helyére kerül. Az egyetlen jó, hogy nem kell többet itt az üveggyapothoz nyúlni, minden négyzetcentiméterét fólia fedi. Balatonon olyat tettem, de olyat... Lent mindíg olvasok valamilyen könyvet, ami kezembe akad a könyvszekrényben. Nos Arthur Ransome "Fecskék és Fruskák a Felfedezõk"-je akadt a kezembe. Én meg újraolvastam.Vén fejemmel a gyerekkönyvet. Úgy jó ötven éve olvastam és azt hiszem egyike, ha nem a legmeghatározóbbika (bár J. Vernét is faltam) volt az olvasmányaimnak, melyeknek hatására vitorlázóvá, hajós emberré váltam. Egész kis srác lehettem, például fogalmam se volt, mi az a hálózsák, amibe hõseim alusznak, az angol neveket meg úgy mondtam ki ahogy leírták. Mondjuk most újraolvasva sajnálkozva észleltem, amit annakidején nem, milyen kapitálisan hitvány a magyar fordítás hajózás-szakmai része. De sajnos ez minden könyvre jellemzõ.


2007, augusztus 8. szerda.

A guta megüt. Miután egy hosszú bekezdést írtam az elmúlt napok eseményeirõl, kiírta a gép, hogy kevés a virtuális memóriája (fogalmam sincs mit ért ez alatt) majd kisvártatva kilépett a programból, így ugrott minden amit leírtam. Szóval mégegyszer röviden. Ugrott a völgyprogram, helyette lementünk Zalaszentgrótra gyógyferedõzni, mert J-nak elõjõtt a hexensusza(fogalmam sincs hogy kell helyesen leírni) így amit terveztem, hogy bringázni fogunk a helyszinen a falvak közt, szóba se jöhetett, szegény menni alig tudott, nemhogy kerékpározni. Csak pihenkéltünk amúgy, meg eltakarítottam a romokat a házban, miután Peti fiam és népes baráti csapata egy hetet lent töltött. Valaki mondja meg hány év amíg felnõnek a gyerekek! ( õ most 21) Régen másként volt. Háborús (második VH) könyveket olvasok mostanában, akkor 20 éves kapitányok partraszálló hajókat vezettek ellenséges tûzben, repültek csapatszállító gépeket vezetve, most meg az az életszerû, hogy a szemetet képtelenek kitenni, (pláne szelektálni) a kapu elé, hogy elvigye a szemetes, így rámrohad az egész a nappaliban. Hétfõn jöttünk csak haza, tegnap már nagyban csavaroztam a maradék bakelit lapokat a párazáró fóliával takart hõszigetelés fölé a hálót a cockpittól és gépháztól elválasztó válaszfalra, itt szekrények lesznek, így nem lesznek feltünõek a toldások. Ahol látszik a burkolat a fekhelyek körül, ott rétegelt nyír fõzésálló lemez lesz pácolva, lakkozva. Még mindíg nagyon meleg van, de hát milyen legyen nyáron, ma vizet kell vételeznem, mert tegnap épp amikor a nap végén zuhanyoztam kifogyott amikor már leszappanoztam magam, ( naná mikor fogyjon ki )át akartam váltani a másik tankra, de kiderült, mindkettõ amibe vizet vettem rá volt nyitva, tehát az utolsó csepp is elfogyott. Szerencsére a decken találtam egy fél kanna vizet a régmúlt idõkbõl, kissé algás volt ugyan már, de legalább a szappant lemostam vele. Szerencsére olyan helyen építem a hajót, ahol nem nagyon szúr szemet ha egy pucér habos ember mászkál egy hajón, az elözõ hajómat egy társasház udvarán építettem, ott ez nem lett volna ilyen észrevétlen. A vízvételezéssel csak az a baj, hogy az út túlsó felén jó messze van a csap, ha autó jön, márpedig erre hatalmas kamionok jönnek- mennek, szétnyomja a slaugot. Így lehet kivárom a szombat, vagy vasárnap estét, amikor jobbára nem jár erre senki.


2007, augusztus 1. szerda.

Az idõjárás két rekordot is megdöntött alig több mint egy hét alatt. Miután nemrég még a 42 foktól szenvedtem, tegnapelõtt be kellett öltöznöm, mert 20 fok volt reggel, ami nagyon jót tett az üvegszálak ellen. Azt mondja a rádió, hogy 130 éve mérik, regisztrálják a napi átlaghõmérsékletet, de ilyen meleg és hideg (valahol 9 fokot is mértek) még nem volt ilyenkor. Mindenesetre nagyon örültem a lehülésnek, fent van a teljes hajópadló burkolat a háló mennyezetén, a falakon meg körben a hõszigetelés, rajta a párazáró fólia, így már nem "fertõz" szúrás, vakaródzásilag. Ami hiányzik még ebben a mûfajban itt, a cockpit-kabin válaszfal hõszigetelése, de ez már elhanyagolható, egy napos munka legfeljebb. Már csak egyszer kell majd még ehhez az undorító anyaghoz nyúlnom, amikor a gépház mennyezetét ( a cockpit padlója alatt) hõ/hang szigetelem, de ezzel bevárom az õszi hidegebb idõt, mégegyszer ilyet "egy szál gatyába' " nem végzek. Erre a nagy és undorító munkára megérdemlek pár nap pihenést, lemegyünk kicsit Blatonra, fõleg mert meglátogatjuk a "Mûvészetek Völgyét", ami ott van a szomszédságomban. Ez mindíg szivemnek kedves program.


2007, július 24. kedd.

Méretre vágtam a mennyezethez szükséges faanyagot. Aztán bármennyire is utáltam, folytattam az üveggyapot teregetését, szabását, mert a megbontott gurigáktól (egy 5cm és egy 10cm vastag tekercs) nem tudok nagyon mozogni a kabinban, így szeretném elfogyasztani a nagyját. Tiszta szerencse, hogy nincs alkalmazottam, mert sajnálnám. Így magányosan izzadok, fuldoklok, vakaródzok az ötven fokos katlanban. Ha a fegyenceknek ezt kéne csinálni, azonnal viszaesne a bûnözés. Szerencsére késõ délutánra bejött a lehülés. A tíz napos hõség szélviharral és jelentéktelen esõvel oldódott, holnapra legalább tíz fokkal lesz hidegebb hála istennek. Ebben a viszketõs mûfajban idáig a legkegyetlenebb volt amikor az elözõ hajómat építettem és hasonló hõségben csiszoltam az üvegszálas decket. Na amikor villamossal mentem haza este, elültek mellõlem az emberek úgy vakarództam.


2007, július 23. hétfõ.

No hát ma délelõtt hazajöttünk Balatonról. Miután a múlt héten minden melegrekord megdõlt az országban, (41,8 C fok volt a maximum árnyékban) egyébként se nagyon tudtam volna ilyen melegben a hajón sokat muzsikálni. Ami sok az sok. Most bebizonyította a magam építette ház, hogy mit tud. A falak jól tartották a hûvöset, bevált, hogy amikor építettem, a fél méter széles alapra kívülre húztam egy 19cm vastag (uniform) téglafalat, belülre egy 6,5cm vastagot (kisméretû tégla élére rakott "katonafal") és közte kitöltöttem a pincébõl kitermelt agyagos földdel. A földet, amikor belül felhúztam fél méternyi falat a vékonyból, egyszerûen belapátoltam a két téglafal közé és vízsugárral tömörítettem. Így haladtam fél méterenként fel a mennyezetig. A víz a téglán keresztül kiszáradt, maradt a (reményeim szerint) repedésekkel dúsan átszõtt hõszigetelõ és "fajhõtároló" agyagos föld "betét". Napközben a házban hûsöltünk, szunyókáltunk és csak éjjel mentünk le a Balatonba ázni. Sok év után újraolvastam Stefan Heim "Keresztesvitézek" címû könyvét, csak ajánlani tudom feledékeny, történelemben szemellenzõsen alakuló nézetekben hinni hajlamos honfitársaimnak. Hoztam fel (szaunát akartam a pincébe belõle, na azt hiszem ez már csak terv marad) fenyõ hajópadlót befejezni a mennyezetet a hálókabinban, kivittem a hajóra, holnap elkezdem szabni.


2007, július 15. vasárnap.

Meleg nap volt. A szó legszorosabb értelmében. 41 fok kint, bent kicsit több. Ahol hozzáértem a bordákhoz a hõszigetelés alat, égette a kezem. Ez azt jelenti, hogy hatvan foknál melegebb a külhély, ahol kívülrõl süti a nap. Helyére raktam ideiglenesen két rétegelt lemezt. Olyan tökéletes lett (a negyedik csiszolás után) az illesztés, hogy semmi szükség nem lesz takarólécre a találkozó élnél. Ezzel nagyjából ki is fújt az energiám. Lezuhanyoztam, megebédeltem a kellemesen hûs (mindössze 36 fokos) szalonban és elhanyatlottam a szofán. Aludtam egyet, végül is születésnapom van. Ma vagyok hatvankét éves. Másodfokú hõségriadót rendelt el az országos tiszti fõorvos, ami nem tudom pontosan mennyire súlyos, azt mondják a rádióban, hogy idõsek ne dolgozzanak, hát le is megyünk holnap Balatonra kicsit hûsölni. J. remek repertõs pogácsát sütött szülinapi ajándéknak, azt visszük, meg sárgabarackot.


2007, július 14. szombat.

Kezd meleg lenni. Reggel még tart a jól szigetelt szalonban az éjszakai hûvösség, de délutánra 30 fok volt bent, ami azért jobb mint a kinti 36. Csak sajnos én a hálókabinban szabom az üveggyapot lapokat és ott azért melegebb van kicsit mint odakint. Nem lehet bírni csak egy szál gatyában ventillátor mellett. Ennek az a következménye, hogy belepi a testem az anyag pora. Reméltem, hogy a munka végeztével leviszi a zuhany, de ami benne maradt a bõrömben, elég volt hozzá, hogy majd megbolonduljak a viszketéstõl. Ez különösen akkor volt kellemetlen, amikor hazafelé a Körúton cikáztam a robogóval a két autósor közt és ahol a nadrágom érintette a lábam rettenetesen viszketett. Pedig robogózás közben elég kevés kezem akadt vakaródzni. Sebaj egyszer már kibírtam a szalonnál és a headnél, most se fogok belehalni.

Na szóval belülrõl fent van a tükrön mind a 10-14 centi szigetelés, meg a párazáró fólia. Azért ilyen vastag, mert alatta megy a kipuffogócsõ, melyet így eltakar a hõszigetelés és a belsõ falburkolat. Mivel elfogyott az összes nagyobb tábla bakelitlemezem, itt 6-os fõzésálló nyír rétegelt lemezt használok. Kiszabom a darabokat, pontosan méretre csiszolom sarokcsiszolóval, illesztem sok-sok próbálgatással, majd szorítókkal ideiglenesen helyre rakom a fóliára, esetleg majd pár helyen csavarozom õket. A tükör felére megvan méretre, meg a felette lévõ deck alatti részre is. Ha fent lesz az összes, visszaszedem és páccal beeresztem õket, sokszor csiszolom és lakkozom, így kerülnek majd véglegesen helyükre. Itt nem mahagóni lesz a szinvilág, hanem valami világosabb, hogy a kisebb tér ne legyen nyomasztóan sötét. Majd nézek valami szép cseresznye árnyalatot a Milesinél.


2007, július 13. péntek.

Nem mindíg sikerülek a dolgok. Miután odaillesztettem a tükörre a kormánylap köré a csõkeretet, rájöttem nem oda való. Egyszerûem nem szép, nem egyezik a hajófar jellegével, odabiggyesztettnek, anakronisztikusnak tünik a régi formához. Hát nem lesz. Majd csinálok két nagy puffert autógumikból és ha farral kötök ki kiakasztom. Akkor legalább biztos olyan magasságba kerül, ahol épp a partfal van. Mert így nem lett volna biztos. Na egy kidobott nunkanap. Több is veszett Mohácsnál. Folytattam a hõszigetelést. Mára nagyjából felkerült az üveggyapot mindazon helyekre, amelyeket erõsen süt a nap. Így nincs akkora hõség bent, ami fontos, mert holnaptól indul a rekord meleg, 36 fokokat mond a meteorológia, sõt jövõ 40-et emlegetnek. Le is megyünk hétfõn pár napra Balatonra.


2007, július 9. hétfõ.

A háló mennyezetére elkezdtem felcsavarozni a borovi fenyõ burkolatot. Pokoli a hõség a szigeteletlen bádogskatulyában, alapban is volt kint 35 fok, de a napsütötte lemezt nem lehetett belülrõl tapintani olyan forró volt. Csak a mennyezettel kezdhettem, mert a felépítmény oldalfalának burkolata ráfed a mennyezetére. A gond, hogy kifogytam az anyagból. A két szélére nem jutott. Lent Balatonon van lucfenyõm, kiválogatom a csomómenteseket, ha nem üt el feltünõen a borovitól mehet, ha feltünõ a különbözet, sajnos vennem kell borovit és legépelni a Józsinál. A szalon a lényeg, de a hálónak is szépnek kell lenni.

Elgondolkodtam, hogy a tükörre szerelt kormány meglehetõsen sérülékeny, a kikötõk zsúfoltak, ahogy régen parthoz álltak a hajók oldalukkal, ma már elképzelhetetlen. Egy farral való kikötéskor egy koccanás végzetes lehet. Kitaláltam hát egy "ütközõt" a kormány mögé. Az anyagra és a formára is volt elképzelésem. A múlt héten volt munkahelyemen kidobva láttam az udvaron a kert szép patent ívekkel készített bontott korlátelemeit. Valamikor '83-ban VGMK-ban csináltuk öket, mert az autók állandóan átgázoltak a kerten, meg a szegélyezõ fagyalcsemetéken. (csak annyi változott azóta, hogy akkor zsigulik, ma audik teszik tönkre a parkot) Mára a bokrok hatalmasra nõttek, senki nem autózik át rajtuk (nem úgy mint a füvön) a korlát meg rozsdás lett hát elbontották. Na ebbõl gondoltam a lökhárítót. Sajnos ma amikor kerestem hûlt helyét találtam, pénteken az egész kacat kiment a szemétbe a nagy rendcsinálás jegyében. Tanulság, amit ma lenyúlhatsz, ne halaszd holnapra! Pedig már múlt héten is tudtam, hogy kell, csak elkényelmeskedtem. Ma csináltam korábban kukázott csövekbõl egy egyenes változatot, holnap felhegesztem a tükörre úgy fél méterrel a vízvonal fölé. Azért sürgõs, mert ha felkerül a hõszigetelés és burkolat belülre, már nem tudom a festést kijavítani belülrõl ami leég a hegesztéskor. Egyik munka tólja maga elõtt a másikat.


2007, július 8. vasárnap reggel.

Tegnap elkezdtem felrakni a hõszigetelést a bal oldalra és a mennyezetre a hálókabinban. Tegnapelõtt lazsáltam, mert a neten a kékszalagot néztem. Bár a közvetítés jelentõs hibákkal volt terhelt, a kép szinte állandóan szétesett és alig élvezhetõ volt a motorcsónakos kamerával, ilyenkor unalmas parti képeket adtak, a szakkommentátor és csatolt riportere szakktalanul kommentált, a parti operatõr érdektelen sétáló hajókat mutogatott, mert nem tudta õket megkülönböztetni a versenyzõktõl, nekem is aki a Balatont elég jól ismerem gond volt felismerni a part alakulataiból, hogy hol jár a verseny, szóval hiba hiba hátán, de mégis nagy dolog, hogy így otthonról élvezhetõ a verseny, ha a közvetítés baosszantó hibái maitt nehezen is. Littkey Farkas és csapata hetedszerre is nyerte a versenyt, félelmetes volt a hajó sebessége, a tihanyi csövet hét perc alatt abszolválta egy éles menetben, utána ejtve száguldott a cél felé. Második volt a Soponyai Géza új hajójával. Farki szerényen nyilatkozott a TV-nek, (és Sopi se volt szomorú) ahol egyébként kereskedelmi tévékhez méltóan teljesen idióta módon kommentálták a versenyt. Minden esélyes hajóra raktak egy tévésbohócot (õk sztárnak nevezték õket) és csak úgy beszéltek róluk, hogy Gyõzike csapata, Fábry Sándor csapata, Hujber Tibor csapata, Csiszár Jenõ csapata, (gondosan ügyelve, hogy a másik csatorna "sztárját" ne említsék) mintha a mozgó ballaszton kívül más szerepük is lett volna a hajóvezetésben. Persze amióta a hajóknak nincs nevük, hanem a szponzoroknak van csak, kereskedelmi csatorna nem mondhat ki cégnevet. Mekkora hülyeség. Mostanában balatonon újra olvasgatom Ráth.Vég István remek könyvét az emberi butaságról, hát pár száz év múlva (ha még lesz ember a földön amit kétlek) remek könyvet írhat valaki korunkról. A médiadirigálta közvélemény felkent politikusainkkal az élen mindenféle csip- csup jelentéktelenségekkel foglalkozik, miközben a valós és lényeges nagy gondok elsikkadnak. Foglalkozzunk csak a vakondtúrásokkal, a hegyek meg ellesznek valahogy nélkülünk is! Ugyanaz mint a középkorban, amikor a királyi udvar a cipõsarok szinével volt elfoglalva miközben a nép éhezett.


2007, június 5. csütörtök.

Második napja visszaállt a munkarend. Vége a szabadságnak. A hátsó hálókabin oldalfal bordáira elkezdtem a staflikat felcsavarozni, amik a belsõ burkolatot tartják majd. A faanyagnak története van amit ehhez használok. Ahol születtem angyalföldi házmesterlakásban volt egy hatalmas speiz, ahova apám még születésem elõtt valamikor a háború alatt (volt egy asztalosüzem a pincében ahol lõszeres ládákat csináltak, szerintem onnan lehetett a fa) csinált egy stelázsit. Tizenöt voltam amikor átköltöztünk pár házzal arrébb egy olyan lakásba ahol már nemcsak speiz volt, hanem fürdõszoba is. A stelázsi költözött az új éléskamrába. Ezt a lakást életveszélyessé nyilvánították és miután nyolc évig volt feldúcolva, kaptunk Újpalotán egy panellakást helyette, (speizszekrénnyel) ahol az egyik beépített szekrény lett a mûhely, benne a munkaasztal, meg a szerszámtartók a stelázsi anyagából lettek. Már csak anyám élt, és élt ott, amikor elcseréltük ezt a lakást egy zuglói kisebbre. A mûhely faanyaga jött a pincébe. A múltkorjában itt lomtalanítottam és a fákat kivittem a hajóra. Na ebbõl lesznek a staflik. Hát vetemedni nem fognak már.

Szólj hozzá! · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr37313012

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: judi online 2018.05.17. 00:13:37

A második verseny - Spartan Race - Az új őrület

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.