Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • hitvantanyitto.blog.hu: nagyon tetszik kreativ / otletes / ugyes meg minden :) (2015.09.04. 09:39) Csütörtök.
  • Antymix: @whale: Sajnos semmi sincs ingyen a szilícium völgyben meg pláne. (2015.08.31. 19:34) Kedd.
  • Paduc: @teddybear01: Sorry! Nem neked szólt a bejegyzés és köszönöm, hogy kulturáltan válaszoltál a ta... (2015.08.28. 23:55) Szerda.
  • csaba03: @harpi5: hát igen, akkoriban az egyébként igen tanulságos Laconia-incidens sem szerepelt a Magyaro... (2015.08.27. 15:29) Vasárnap.
  • A Tengerész: @Műszaki: A neten amikor korábban körbenéztem, a szakértők is azt írták, hogy az akác nedvesen is ... (2015.08.25. 06:34) Hétfő.

Linkblog

Csütörtök.

2015.09.03. 21:16 :: A Tengerész

Megint kész vagyok egy projekttel. Persze ez is tovább tartott majd egy héttel, mint amit eredetileg gondoltam, de hát ez mindig így van. Említettem, hogy a Sam-ot (a 470-est) úgy akarom "vízen" tartani, hogy mégse legyen vizes, egész pontosan algás a feneke. Normális esetben ugye sólyakocsin tárolják az ilyen kishajókat és csak használathoz rakják vízre, utána azonnal kiveszik. Nekem viszont nincs sólyám, van ugyan egy nem messze az utca végén, de eltologatni odáig minden használathoz, utána hazahúzni, árboc be, árboc ki minden esetben, mert se a fák lombjai, se a villanydrótok miatt nem fér el az utcán, nagyon körülményes lenne. Így viszont pár mozdulat és a hajó úszik.15_9_3_1.jpg

1 komment

2015.08.31. 00:32 :: A Tengerész

https://www.youtube.com/watch?v=13QwLcbcles Most bukkantam rá. Valamikor Amszterdamból elfelé jövet vettem magnóra ezt a számot, meg még másik párat a "Memphis jug band"  repertoárjából, ez ment egy helyi rádióban. Sajnos ahogy a hajó távolodott a parttól úgy gyengült a vétel, nem tudtam az egész műsort felvenni. De ez a szám volt a beharangozó zenéje a műsorismertetésnek amit a hajón csináltam. Abban az időben még nem létezett videó meg egyéb ilyen firlefrancok, Budapestről küldtek le mozifilmeket, emlékeim szerint kizárólag magyarokat, hát, olyanokat amik a nagy mozikban nem igazán voltak kelendők és volt belőlük keskenyfilmes változat. Minden héten egyszer az elektrikus, azaz én vetítést tartott, előtte a hangosbemondón ami a hídról minden szolgálati helyre és kabinba szólt bejátszottam ebből a számból a refrént és ismertettem az esti mozit. Azt mondta valaki ha már meghallja ezt a zenét fülig ér a szája. Van benne valami. A hajózás hosszú volt, a film meg kevés, ezért ugyanaz a film többször is bemutatásra került egy-egy út során, esetenként közkívánatra. A címeket  ritkán jegyezte meg bárki is, így amikor bemondtam, utaltam a tartalomra is, pl "ahol a Cserhalmi beköltözik a kupiba" ( Egy erkölcsös éjszaka, Hunyadi Sándor novellájából, Makk Károly rendezésében) vagy " a kommunistás Cserhalmis" (ennek a címére nem emlékszem, de ha jól emlékszem a Bánsági Ildikó vetkőzött benne, ezért volt sikere, pláne, hogy az apja az öreg Bánsági pincér volt a tengerhajózásnál.

Amúgy dolgozom is szorgalmasan, a "Sam"-nak csinálom a kiemelőt, amivel úgy lehet majd vízen tárolni, hogy ne érjen a feneke vízbe.

Szólj hozzá!

Szerda.

2015.08.26. 22:14 :: A Tengerész

Hozattam a helyi tűzépről egy valóban száraz (második éve szikkad a telepen) kaloda (egy kaloda az 1x1x1,7 m = 1 erdei m3) ukrán hasított bükkfát. Egységnyi súlyra vetítve kb 25 %-al volt drágább mint a tegnapelőtti vizes tölgy. Azaz, ha tavaszra a cserépkályha tetejére felrakott próbadarabok 25 %-nál többet vesztenek a súlyukból akkor rosszul jártam. Mindent elraktam a tornácon fedél alá, igaz a kert felé kimenet csak lapjával lehet járni, mert nem sok hely maradt. Éjjel többször felébredtem rá, hogy az elkínzott testem tiltakozik egy-egy álmomban történt mozdulat hatására, de reggelre egész kipihenten ébredtem. És elmúlt teljesen a lábfájásom, szóval így kell működnie a szervezetnek. Tegnap elfelejtettem megemlékezni róla, hogy váratlan vendégek érkeztek. Mindig öröm a vendég, ha nem kell etetni-itatni még az se baj ha váratlanul jön. Vigh Jani (http://www.szokoar.hu/hu/) volt itt a fiával és az új aprócska hajójával. Ez is olyan, hogy Thomas a gőzmozdony jut az ember eszébe róla, mint a Bagóról, szegény boldogult Rehák Balázs hajójáról.005_1.JPG

Szóval ha valaki erre jár, pláne ha hajóval, mindig kiköthet nálunk.

5 komment

Kedd.

2015.08.25. 20:08 :: A Tengerész

Egész nap fát hasogattam és talicskáztam a tető alá a tornácra. Vacsorára végeztem. Azért vágtam olyan 1-2 kilós hasábokra, mert ha kettévágom (sugár irányban különösen könnyű hasítani) akkor ugye az egy nagyobb tortaszeletből lesz két karcsúbb, dupla felületen szárad, ergo fele annyi ideig tart, illetve egységnyi idő alatt kétszer annyi vizet párologtat. Ha még többe vágom, akkor még kedvezőbb a helyzet, gondolom én. Ráadásul mivel szerintem a száradás nem egyenesen, hanem exponenciálisan gyorsul az anyag méretének csökkenésével, mindenféleképpen jót tett a felhasogatás. Csak én fáradtam el piszokul, jártányi erőm alig maradt estére, ráadásul a bal lában Achilles ina is elkezdett fájni, elképzelni nem tudom mitől, mert nem fordult ki a bokám és a favágás, talicskázás se azt terhelte igazán. Alig tudok járni. Na remélem holnapra elmúlik, mindig az szokott lenni, ha valamim elkezd fájni, egyszercsak elmúlik.

Más. Miután jogtiszta Windows 7 használó vagyok felkínálta a rendszer a Win 10-et ingyenesen. Az újdonságokra mindig görbe szemmel nézek (pl. a Win 7 előnyeit se érzem a korábbi, megszünt Home editionnel szemben), minden másképpen lesz mint megszoktam, mindent újra meg kell tanulni. Kérdezem a PC experteket, érdemes átállnom, vagy inkább várjam meg a 11,12,13 stb változatot?

13 komment

Hétfő.

2015.08.24. 21:36 :: A Tengerész

Jól felbosszantottam magam. Be kell szerezzem a téli tüzelőt, ezért ma körberobogóztam a környékbeli elérhető forrásokat. Egyre drágább a tűzifa, rezsicsöki ide rezsicsöki oda. Ezek a fránya tüzépesek meg nagyon figyelik egymás árait, nagy különbségek nincsenek. Abban is leginkább csak pszichológiai különbség van, hogy ki milyen fára esküszik. A tapasztaltak esküsznek az akácra, mert hogy jó parazsa van, meg hamarabb kiszárad mint a többi lombos keményfák. Az igazság (bár nem vagyok annak letéteményese, de én leginkább csak a számoknak hiszek), hogy gyakorlatilag az összes fa egységnyi súlyra  vonatkoztatott fűtőértéke csak tizedesekben különbözik egymástól. Ami igazából számít, ha az ember súlyra veszi és nem térfogatra, hogy mennyire száraz az anyag. Mert ugye vizet venni fa árában elég drága mulatság, viszont ha térfogatra veszem, nem baj ha nedves, csak kell hagyni megszáradni. Merthogy vizes fával tüzelni az az igazi ráfizetés. Előbb az égéskor keletkező hő el kell párologtassa a nedvességtartalmat, ami energia erre fordítódik az veszteség, ráadásul elkormozza a tüzelőberendezést. Ezért nem szabad friss vágású fával tüzelni, legalább egy évet kell ( de jobb kettőt)  állnia fedett, de átszellőzött helyen, hogy jól kiszáradjon. Na fenti szempontok figyelembevételével jártam ma körbe a lehetőségeket. Emitt drágább, de már "kályhakész" és egy éve szárad a kalodában, erdei köbméterre adják, amiről tudom, hogy kb 9 mázsa, amott olcsóbb valamivel, de súlyra adják, a fene tudja  milyen nedves, mert hozzák valahonnan megnézni se tudom, a harmadik helyen végülis találtam tölgyet felhasogatva, nettó  2900 Ft /q ami nem lenne rossz ár (hol van már a 2200 Ft-os ár amire húztam a számat tavalyelőtt), azt mondták rá tavalyi vágás, csak azért vizes mert volt az a pár nap eső. Hát vettem 25 mázsát, de már bánom. Hogy az ember hiába próbál okos lenni, egyszerűen MUSZÁJ bizalmatlannak lenni, pedig úgy utálok az lenni. Hogy ez megy Magyarországon rendszer és kormányfüggetlenül, hogy egyszerűen ha a hátadon is szemed van akkor is átb@sznak! Mert odafigyeltem a mérésre, meg mindenre amire kell, csak azt nem szabadott volna elhinnem, hogy tavalyi vágású a fa. Hazaérve miután az teherautó leborította a kapu elé a fát, nekiálltam behordani. Ehhez a nagyobbakat mindjárt fejszével szétcsapkodtam. Ami jó, hogy a tölgy úgy hasad mint a parancsolat, gyerekjáték az aprítás, össze se lehet hasonlítani a tavalyi, csomós  bükk tuskókkal való kínlódással. Viszont a vágási felületből majdhogynem folyik a víz. Szóval ha csak megázott volna akárhányszor is, akkor se juthatott volna a fa geometriai közepébe ennyi nedvesség. Ezt a fát lehet, hogy két hete vágták ki. Komoly erdészet nyáron nem termel ki fát, ha csak nem kényszerből, ezt vagy a cigányok lopták valahonnan, vagy az elmúlt hetek nagy viharaiban dőltek ki a tölgyek és így került a Kácser tüzépre Kiskunlacházára. Persze tenni már nincs mit, ezt benyaltam, a fa itt van, de ezen a télen nem fogom tudni felhasználni. Újat kell vennem, lenyelni a száradási veszteséget, alighanem rosszabbul jártam vele, mintha a legdrágább kalodás bükköt veszem, és még akkor ott van, hogy miután tele lesz vele a tároló, amit helyette veszek hova rakom? Mérgemben felhívtam az eladót (mondom KÁCSER Tüzép Kiskunlacháza), hogy átvágott a "régivágású" tölggyel, elmagyaráztam, hogy nem kívülről nedves, hanem belül, azt mondja neki azt mondta a szállító, hogy tavalyi vágás, hát vagy hazudik, vagy ennyit ért hozzá, hogy nem ellenőrizte, csak egy tuskót kellett volna ketté vágni és máris kiderült volna. Még elkezdett magyarázni, hogy hát kicsit vizes a kérge, de majd hamar megszárad, na letettem, mert ilyen hadovát nem hallgatok a saját telefonszámlámért. Lemértem egy 6,6 kg-os darabot és egy kisebbet amit már én hasítottam, ez 1364 g, felraktam a cserépkályha tetejére, tavasszal újra megmérem, a különbségből ki fog derülni mennyivel vágtak át. Egy biztos soha az életben semmit nem veszek a kiskunlacházai Kácser tüzéptől.

3 komment

Vasárnap.

2015.08.23. 23:01 :: A Tengerész

Vidám és szomorú dolgok. Emlékeztek, hogy a 470-est Sam Smallról, Eric Knight regényhőséről neveztem el. A könyv sok kiadást megért Magyarországon, http://moly.hu/konyvek/eric-knight-sam-small-csodalatos-elete nekem a sorban második "Vidám könyvek"  van meg, valami három, vagy négy forint volt az ára annakidején amikor megvettem. Furcsálltam, hogy sem a fordító sem az illusztrátor neve nincs meg a könyvben, talán hiányzik az a lap belőle, ezért elkezdtem googlizni. A rajzok készítőjét sajnos nem találtam, pedig zseniálisak, sokkal jobbak mint az angol eredetiben (http://gutenberg.net.au/ebooks08/0800581h.html) de a fordítót megtaláltam, Szerb Antal. Ha már az angolra rátaláltam, kicsit beleolvastam, kegyetlen nehéz lehetett a fordító dolga. Merthogy nem angolul beszélnek a szereplők, hanem "yorkshiereiül", ami kb olyan mintha valaki "sálgót'rjóniul" beszélne írásban. Végignéztem a fejezetek jegyzékét és feltűnt, hogy a magyar fordítás a legutolsó fejezetet kihagyta. Vajh miért? Aztán ugrott be. A könyv először 1941-ben jelent meg. Ennek a hiányzó fejezetnek a címe pedig:" The truth about Rudolf Hess, or Sam Small flies again." Rudolf Hess pedig 1941 tavaszán dezertált Angliába. Ezt a fejezetet nem lehetett akkor magyarul megjelentetni. Mint ahogy egy másik fejezetből is, ahol Sam csodálatos mód szerencsésen elfogja a német kémeket, ki kellett hagyni a "bloody Hitler" lefordítását is (már az is csoda, hogy egyáltalán ez a fejezet megjelenhetett magyar fordításban) akkor 1941-ben a Hitler szövetségeseként Angliával (nem tudom hivatalosan mikor üzentünk hadat Angliának) szemben álló Magyarországon. Amire meg már lefordíthatta volna az utolsó fejezetet is a jeles fordító, zseniális irodalmár, már nem élt, '45-ben a balfi munkatáborban agyonverték. Hát ennyit a vidám könyvekről.

4 komment

Péntek.

2015.08.21. 21:13 :: A Tengerész

Volt két esős nap. Szerencsére semmi olyan munkám nem volt kint félkész aminek ártott volna. Sőt a közbe lévő szünetben még az emuháznak is csináltunk egy előtetőt, hogy az ajtókat ne verje az eső. 15_8_21_2.jpg

Ma nekiláttam a stég melletti part további rendezéséhez. A fű amit ültettem reményteljesen nő, ami kevés az a humusz, ahova nem jutott ott egy szál se kelt ki a fűmagból, ugyanakkor a japán kesrűfű hajtásai a sitten, szénporon is megélnek. Ez már csak így megy, amit akar az ember az nem nő, a gyomok meg maguktól. Valaki mondta egyszer nekem azt, hogy a gyomok a természet édesgyermekei, a kultúrnövények a mostohák. Van benne valami. Bár ahogy olvastam valahol, a keserűfű dísznövényként jött be Magyarországra. Szóval a státusz változó. Egyszer a balatoni telken magától kinőtt egy sereg nagyon szép sárga vadvirág, olyan volt mint az oroszlánszáj (másnéven tátika), csak sokkal kisebb virágú, gondolom a nemesített növény vad változata. Nagyon tetszett nekem, ezért a magjait elraktam és a következő évben elültettem. Egy szál se kelt ki belőle, a "természetnek" feltűnhetett, hogy most már azt akarom, hogy nekem nőjön. De nem adom fel. Amint további kerti komposzt termelődik ide fogom hordani és folytatom a fűveteményt.

15_8_21_1_1.jpgA partot valahogy meg kellett erősítsem, mert ahogy begázoltam a vízbe kitapasztalni milyen a fenék ( tele volt beton és tégladarabokkal és egyéb szeméttel), a part alá szinte kartávolságba be tudtam nyúlni, annyira alámosta a víz, csak a gyökerek tartják össze. Levertem egy sor akác cölöpöt megtartani a partfalat és az alámosott részt kitömtem téglákkal. A tetejére majd komposztot terítek. Régen ütöttem a 10 kilós kalapáccsal, megállapítom, hogy sajnos fogy az erőm, eléggé elfáradtam amire végeztem a vízben csapkodással.

Szólj hozzá!

Hétfő.

2015.08.17. 20:04 :: A Tengerész

Hatalmas vihar tombolt tegnap este. Békésen ücsörgünk a házban a nappaliban a Die Hard (szerintem németül van) valahányadikat nézve, amikor hopp, elsötétül a képernyő. Meg egész Ráckeve. Elment a villany. Egy ideje már dörgött villámlott, de idebent nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Na mondom megyek a hajóra aludni. Hát csak a tornácról kilépve szembesültem a valósággal, vízszintesen zuhogó eső, amíg azt a 30 lépést megtettem Amapoláig már bőrig áztam. Mondjuk nem voltam túlöltözve, egy ing meg egy rövidnadrág, de egy négyzetmilliméter nem maradt szárazon. A gondosan leponyvázott munkacsónakról letépte a takarót a szél, Amapola oldalbejáró ponyváját is benyomta a délről érkező vihar, nem kötöztem le rendesen, az utóbbi hetek elkényelmesítettek, de már a hajóra bemenni se volt könnyű, a délről jövő szél a lehetőségek maximumáig eltávolította a hajó oldalát a stégtől, koromsötétben egy szál elemlámpa fényénél az imbolygó hajóra az egy szál deszka járón beegyensúlyozni elég ijesztő volt, de megúsztam stég alá esés nélkül. Az elsötétült városban egyedül nekem volt világosságom, a hajó napelemei napközben maximumra töltötték az akkukat, a napsütés forró vizet termelt a tárolóba, szóval itt működik a megújuló energia. Miután megállapítottam, hogy ebben a tomboló időben (de ez tényleg komoly, ekkora vihart rég láttam és a teljes elsötétítésben még félelmetesebb volt) reménytelen lenne bármiféle kárfelmérést, vagy egyéb preventív intézkedést tenni, zuhanyozás után nyugovóra tértem. A parti tápról üzemelő lámpát a térképasztal felett bekapcsolva hagytam, hogy tudjam mikorra tér vissza az áramellátás, 11:25-kor arra ébredtem, hogy a lámpa kigyulladt, de pár másodperc múlva elaludt, ahogy a fény kihunytával én is. Legközelebb hajnali 3:35-kor világított a szemembe, kinézve az ablakon láttam, hogy a városi közvilágítás is üzemel, szóval ez már azt jelenti, hogy valóban működik az áramellátás, lekapcsoltam a lámpát és aludtam egészen reggel fél nyolcig amikor is telefon ébresztett, lányom hívott, hogy jön látogatóba. Ő is akkor jön amikor "jól esik". Szerencsére amire ideért elállt az eső, mindig öröm ha látom, együtt töltöttük a napot. Beszélgetés közben is dolgozott, egy míves bőr hátizsákot készít, ez lesz a vizsgamunkája. http://titileather.hu/ Reggel körülnézve láttam, kárt igazából nem okozott a vihar, az utálatos fűzfáról ismét vastag ágakat tört le a szél, de szerencsére senkit nem vágott kupán,15_8_17_2.jpg

7 komment

Péntek.

2015.08.07. 22:44 :: A Tengerész

Azt hiszem nem mondtam még, hogy azért parkolunk itt egyfolytában nyárvíz idején, szóval azért nem tudunk elindulni túrázni egy kicsit Amapolával, mert be vagyunk zárva az RSD-re. Nincs víz, egész pontosan kevés van a Nagy-Dunában, lassan második hónapja másfél méter körül van a vízállás Budapestnél http://www.hydroinfo.hu/Html/hidelo/hidelo_graf_duna.html , 2m alatt nincs zsilipnyitás. Így aztán csinálom amit épp kell és kedvem is van hozzá, amikor meg már nagyon melegem van, belevetem magam a vízbe. Kicsit hidegebb mint az elmúlt hőhullám idején, most "csak" 30 fokos a víz. Így azért ki lehet bírni. Miután eltüntettem a levágott ágakat, gallyakat, a lejárat melletti japán keserűfű bozontot kezdtem kiirtani. Ahogy a zöldet vágtam a machetával, kezdett látszani az ősi talaj ami alatta volt. Mit mondjak, fosszilis tejeszacskók, őskori Bramac cserép törmelék, levált talpú női cipő, rengeteg tégla és betontörmelék, na ebből állt a part talaja. Kiszedtem amit tudtam, megtelt egy 120 literes kukás edény a műanyag szeméttel, a sittet meg igyekeztem elplanírozni, hogy a szilárdja az alámosott partot  erősítse, nem az a szabályos kőszórás, de nem igazán tudok mit kezdeni vele, amennyire eszközeim engedik megpróbáltam rekultiválni a szemétlerakót. Az így kialakított rézsűre a kertből érett komposztot talicskáztam, megszórtam műtrágyával, aztán fűmaggal és két napja kétóránként locsolom. Még nem igényli a fűnyírást. Ha működik a módszer, az egész partot ami előttünk van rendbe teszem.15_8_7_1.jpg

Szétszedtem a beton járólapokból kialakított lépcsőt is ami levezet a stég bejáróhoz, mert életveszélyes volt a szétcsúszkált lapokon a járás főleg sötétben, ez még nem a végleges, de a tűző napon ebben a hőségben nem volt kedvem nekiállni betonba rakni a lépcsőfokokat, egyelőre földdel, téglákkal csináltam nekik alapozást. Amikor már majd kigyulladok, abbahagyom és úszom egyet. Nekiálltam az egyik szomszédasszonynak tyúkólat csinálni, nem egy közönséges ólacska, 3,75 x 2 m az alapterület három cellából fog állni, egy rekesz a baromfiaknak, egy az emunak, egy meg a bicikliknek. Beton tuskókon áll, a ferde talaj miatt a tegnapi napom ráment a 12 tuskó vízszintes síkba állítására. Ma összeállítottam az alapkeretet, rápróbáltam a padló OSB lapjait, majd visszaszedtem a lapokat és felállítottam a keretet, hogy az alját le tudjam holnap kenni Bonobittal.15_8_7_3.jpg

15_8_7_4.jpg Ezzel az oldószeres kátránnyal nagyon jók a tapasztalataim, az a fa amit ezzel beken az ember évtizedekig bírja korhadás gombásodás nélkül, még ha közvetlen érintkezik is a nedves talajjal. Itt meg ráadásul tuskók el is emelik a földtől. Stílusos a "munkaasztalom".15_8_7_2.jpg

Ma meglátogatott Szabó Zsigmond, régi blogolvasóm, kedves feleségével és tüneményes kislányával, hozott kölcsönbe egy HP szkennert amivel profi módon lehet diákat szkennelni és ami a fő, ráérek visszaadni, szóval majd akkor foglalkozom a diákkal, ha rossz idő lesz, alighanem télen. Váratlanul érte őket ez a földi paradicsom amiben itt élünk, a gyerek elsőre nem akart bejönni a vízbe, de aztán alig lehetett kiimádkozni belőle, ahogy az E vizicsúszdáját is gyanakodva próbálta ki, de aztán felbátorodva nagyon tetszett neki a dolog. Pillanatok alatt összebarátkozott C-vel, meg Mária szomszédasszony Mogyi nevű kutyájával (aki egy kedves pumi, ebben a melegben kicsit melege lehet a téli bundájában)15_8_7_5.jpg és Jenőtől az emutól se félt.15_8_7_6.jpg

5 komment

Hétfő.

2015.08.03. 23:33 :: A Tengerész

Nehéz munkán vagyok túl. A stég bejáró fölé kilógtak a parti nagy fűzfa ágai. A fa teljesen elöregedett, vastag ágakat tör le róla a vihar, hullik az ember fejére, veri a bejáró mellé kikötött kishajóim árbocát. Amúgyis veszélyes, hogy egy viharban az egész fa kidől. A fák, ahogy az emberek is, megöregszenek, betegek lesznek, csak a városi széplelkek gondolják azt, hogy örökéletűek, kivágni bűn őket. Aztán amikor rázuhannak egy házra, kilapítanak pár autót, netán embert, akkor mindenki csodálkozik. Már tavaly télen bejelentettem az önkormányzatnál, hogy ez a fa veszélyes, de azt a választ kaptam, hogy a víztől számított 4 m-a Vízügyé, nem önkormányzati hatáskör. A Vízügy meg tudom, hogy azzal nem fog foglalkozni, hogy engem, vagy a stégemet agyonvág(ja) egy fa. Mindenki sajnálkozni fog, ha otthagyja valaki a fogát, benne lesz a TV híradóban, de addig magam vagyok a problémára. Na tegnap rászántam magam és egy láncfűrésszel, bozótvágó késsel (már a felfelé tartó út is nehéz volt a keresztbe nőtt vékony ágak miatt) felmásztam úgy 10 m magasba megszüntetni az útban lévő ágakat. Minden ágat kipróbáltam, elég erős e mielőtt belekapaszkodok, ráállok. Nagyon csalós volt, egészen biztonságosnak kinéző ágak is törtek amikor ránehezedtem, persze vigyáztam és ki is kötöttem magam, az más kérdés, hogy mi lett volna a bordáimmal, ha egy szál kötélen maradok függve némi zuhanás után (se biztonsági övem, se beülőm nincs), de erre szerencsére nem került sor. Bevallom féltem odafent, de végülis minden jól végződött, az ágakat sikerült lefűrészelni és épségben lejutottam. A nap további része, meg a mai teljes egésze azzal telt, hogy a lefűrészelt ágakat láncfűrésszel, machetával felaprítottam és eltalicskáztam. Jó fárasztó munka volt, de megszűnt a bejárót fenyegető veszély és az árbocoknak sincsenek útban az ágak. Növényzet szempontjából amúgy az egész utca rendezetlen, a minap egy tűzoltóautó hajtott be (egy beszorult őz mentésére érkeztek), panaszkodtak, hogy nem férnek el az utcában a benőtt ágak miatt, mert úgy néz ki, hogy amit a hetente egyszer erre járó kukás autó leszaggat, az a szabad űrszelvény, ami annál nagyobb jármű, az ebbe az utcába nem fér be. A fűzfák eleve el vannak öregedve, a vastag ágakon látszik, amiket lefűrészeltem, hogy a belsejük nem olyan szokásos módon "beles", ahogy a vágásérett féké szokott lenni, hanem az átmérő felében, kétharmadában pudvás, bármikor eltörhet.

Szólj hozzá!

Péntek.

2015.07.31. 12:22 :: A Tengerész

Bajba vagyok a vitorlásokkal induláskor. A szél mindig úgy fúj, hogy bő szélben kéne szerelni, szóval csak akkor tudunk vitorlákat húzni, ha kievezünk egy jódarabon a vízre és ott szélbeállva bénázunk. Aki csinálta tudja milyen macerás vitorlát  felhúzni, közbe  kormányozni, hogy ne essen le mindig a hajó, sodor a szél szomszéd horgász ordít, kormányhosszabbító beakad a csapkodó bumba, ez-az összegubancolódik, amire minden rongy fent van legalább két sebből vérzek, hátamba se kívánom. Szóval le akarok tenni horgonyra egy szerelőbóját a parttól 20 méterre, azon rövidkötéllel, akármerről fúj a szél lehet kényelmesen szerelni, aztán ha az ember végzett a kárpitok felhúzásával, minden elrendezve, bója elenged, egy laza pumpálás a kormánnyal, esetleg agy begg a fockkal és már robog is a hajó. Na horgony van, de nézem a bója árakat  http://www.maritimehajosbolt.hu/termek/kikotoboja-hosszu-szaru-m60lh-fenddhpm60lh  na ne.... Volt valamikor még egy rozsdamentes 25 literes szódásballonom, milyen jó lenne az most, de elajándékoztam. Nincs valakinek egy olyan régi vas kikötőbójája a sufniban amit nem használ? 

15 komment

Csütörtök.

2015.07.30. 10:47 :: A Tengerész

10:48 Esik az eső és kifejezetten hűvös van. Idebent lehet csak matatni, J szülőpátyolgatásra ment Pestre, egyedül vagyok, elfoglalom magam. Belefogtam a régi diák digitalizálásának problémájába. Tegnap óta okosodtam, hála az internetnek. Ugye volt a kérdés, hogy mekkora felbontású digitalizáló kütyü kell ahhoz, hogy képernyőn lehessen nézegetni a régi diaképet anélkül, hogy a kép zavaróan "pixeles" legyen. Ez egy nagyon fontos kérdés, mert hatalmas az árkülönbség a készülékek közt, nyilván ha valaki postert akar csinálni diáról annak kell a nagy felbontás, viszont nekem felesleges. Tehát a kérdés, hogy az olcsóbb 1800 dpi-s vajh megfelel e. Abban igaza van P-nek Ausztráliában, hogy ha lehet kerülöm a felesleges szellemi erőfeszítéseket. Amit egyből megértek az rendben van, de ha sokat kell agyalni valamin, keresem a kibúvót.( ő pont az ellenkezője, állandóan tréningezi az agyát, meglátjuk ki fog előbb beleesni az öregkori elhülyülésbe) Most is ez volt. Elsőre elkezdtem számolgatni a dpi-ket pixeleket, aztán inkább erre jutottam. Itt van ez a nagyon jó minőségű monitor. http://www.arukereso.hu/monitor-c3126/asus/pg278q-p244674623/#termek-leiras ennek a felbontása 2560 x 1440 képpont. Aztán van a legolcsóbb szkenner  http://www.arukereso.hu/szkenner-c3110/rollei/df-s-100-se-r20605-p51040499/#termek-leiras, aminek a felbontása 2520x1680. Gyakorlatilag a kettő fedi egymást, ergo nekem ennél jobb szkennerre nincs szükségem. Már csak az a kérdés hogy lehet ennél az árnál egy nagyságrenddel olcsóbban hozzájutni?

12:32 Egy kicsit belenéztem a régi képekbe. Egyenlítői keresztelő az M/S Petőfin. A keresztelendő személy immáron átesett az orvosi vizsgálaton, a pribékek és a kalóz  Neptun isten elé viszik aki dönt a további sorsáról. Lábánál a sellő, a terített asztalnál Lambert Lajos captain, mettette a pincér008_1.JPG

Orvosi vizsgálat, a doktor a WC pumpa sztetoszkóppal nemcsak meghallgatja a tüdő helyes működését, hanem mindjárt köpölyözést is alkalmaz. Ehhez persze gyógykenőcsökkel be is kell kenni a vizsgált személyt, Lux Gabi rádióskambuzer úton lévő feleségét.

010_1.JPG

 

Sajnos nagyon beteg, műteni kell.011_1.JPG

Itt jelen sorok íróját kezelik hajnövesztővel. Hogy jobban hasson a szer, a kalóz karddal való hasi beavatkozással segít, a páciens hiányolja az érzéstelenítést mert ordít.

012_1.JPG

Ez már a végső eljárás, a kard kissé erősen nyomja a gégefőt, 50 év után is emlékszem nem nagyon kaptam levegőt, Neptun meg a szigonyával erősen fenyegeti a férfiasságomat, a cél a minél nagyobb adomány (karton sörök, égetett szeszek) kicsikarása..

009.JPG

Na ennyit a nosztalgiából, a digitalizálás módja egyszerű volt, falra kivetítve és kézből lefényképezve, persze ez nem egy túl jó eljárás. (most nézem a tűzultószekrényen a feliratot némely diát fordítva raktam be a gépbe.)

9 komment

Szerda.

2015.07.29. 18:50 :: A Tengerész

Bolond idő van. Pár napja még a hőségtől szenvedtünk, most meg két napja vissza kellett venni a hosszúnadrágot. Idén rövid volt a nyár, hűvös van időnként szemerkél az eső, tisztára ősz van. Ma végre befejeztem ezt a két bigyót amivel napok óta megszakításokkal vacakolok. 004.jpg

15_7_29_2.jpgA Sam-on nem akarok semmit változtatni. Megtehetném, hogy a 470-esen ezt-azt  leegyszerűsítek, olyasmit ami versenyhajó volta miatt jóval komplikáltabb rajta, mint egy strandvitorláson. Hiszen soha nem fogok vele versenyezni, ahhoz kicsit öregecske, de különösen én vagyok öreg  hozzá. Más nem is hiányozna az XXL-es egómnak, mint hogy a húszévesek elkenjék a számat. Mindazonáltal a hajón minden úgy fog működni mint eredetileg, marad a sok komplikált kötél, veret, madzag öregkori elhülyülést késleltetni. Ez a két, sínen mozgó csúszka a fockshot behúzópontjának térbeli állításához való. Korábban is látszott, hogy az eredeti veret át lett alakítva, alighanem letört a ponthegesztett rész róla és egy-egy, eredetileg másra való, ide átalakított bújtató fül lett rácsavarozva. Na a bal oldali behúzópont megadta magát amikor a  feltámadó viharos szélben egy szál fokkal dicstelen módon pucoltunk a sólyához F-el. Jó sokat vacakoltam ezekkel a mikrobigyókkal, mire sikerült megoldanom.

Más. Van egy rakás régi diaképem,negatívom, még ifjúkoromból, szeretném őket digitalizálni, ne vesszen el az emlék. De egy profi célkészülék nagyon drága ( pl http://www.conrad.hu/conrad.php?name=Products&pid=374155 ), nincs valakinek ötlete valami jó barkácsmegoldásra? Már felvettem a kapcsolatot KAMA3-zal, olvasómmal, neki volt egy korábbi kísérlete http://villamvadasz.hu/diafilm_szkenneles_hazilag , még tökéletesíti, ha van valakinek további ötlete szívesen hallgatom.

7 komment

Hétfő.

2015.07.27. 21:05 :: A Tengerész

Ha már kommenteltetek és ránéztem elolvasni a blogra, írok pár sort, bár nincs semmi érdekes. Tegnapelőtt este 19:10-kor kitört a szélvihar. Földig hajoltak a vastag ágak, a szomorúfűz vékony ágai meg vízszintesen lobogtak. Pillanat alatt feltarajosodott a víz, na mondom mi lehet Balatonon?! (lett is ahogy hallom ketten fulladtak vízbe). Itt nekem semmi gondot nem okozott a 10-es idő, a horgonyaim beásták magukat alighanem méternél mélyebbre a két év alatt, de másnap néztem a híradóban sokhelyütt hatalmas fák dőltek ki sokan maradtak villany nélkül, mert leszakadtak a vezetékek. Rámtört a lustaság, leálltam a munkákkal, olvasgatok, lehet ha megjön az ihletem nekiállok írni a régi időkről, pl anyám énekelt gyerekkoromban mindig valamit a háztartási munkák közben. Most eszembe jutott egy dal, amit tőle hallottam, az apropó egy olvasómtól Feritől ma kapott felvétel https://www.youtube.com/watch?v=EOtkcS1oe_4. Ott voltunk a felvételén a teljes jazztörténeti sorozatnak a Benkóékkal, akkoriban még a Novotel- Budapest Kongresszusi Központban voltam műszaki góré, volt saját páholyom a stúdiószinten. Na szóval ennek a dallamára énekelte anyám anno a bökslágert:

"Fogsz majd még sírni, Doktor Schneider Tamás

Ki kofferba tetted Nagy Máriát

Megbánta régen, de elítélték már

Sírva fog menni, a bitófa alá."

Rajtam kívül emlékszik még rá valaki?

Vagy erre? 

"Lédererné, mi van a kosárba'

Kudelkának a feje, keze lába."

Ezek mind egykori híres bűnügyek, feldarabolós gyilkosságok voltak amikből a kabaréban kuplékat csináltak. Hát nem volt TV, se internet, rádió se nagyon, valami kellett. Viszont (rajtam kívül) van még valaki aki munka közben énekelni szokott?

8 komment

Csütörtök.

2015.07.23. 21:45 :: A Tengerész

Reggel kis friss szellő lengedezett, F boldogan jött, mert tegnap megígértem, hogy kimegyünk a "Sam"-mal. ( Így magyarosan, tehát nem "Szem".) A véremben van a nevek rövidítése, Ezért hívom a Cikkcakk Cilit is "Cí"-nek, írásban meg mindenkit csak egy kezdőbetűvel. Sam Small nagyon jó hajónév, de néven nevezni hosszú, Sam lesz a mindenkori "megszólítás", akárcsak ifjúkori társaságombéli cimboránknak aki Schamschula volt (később az Antall kormány közlekedési minisztere), de csak Sam-nak hívtuk. Na amire vízretettük elállt a szél. Kikötés, ebéd, alvás, aztán megjött a szél, de villámlással és dörgéssel, ki kellett szedni a hajót, igaz itt nincs viharjelzés mint a Balatonon, de hülye azért nem vagyok. Mondjuk aztán nem lett semmi az ijesztő előjelekből, de lehetett volna. A híradóban láttam ahogy Budapestet elkapta a zivatar. Ma is piszok meleg volt, a sikertelen vitorlázási kísérleteket jókora fürdéssel zártam le, de igazából a víz se frissít, megmértem, 32,5 fok volt a vízhőmérséklet a stég lábánál. Akik nem ilyen szerencsés körülmények közt laknak és élnek mint mi, nem is tudom hogy bírják, pl emlékszem amikor még panelban laktam mennyit szenvedtünk, pedig akkor még nem is voltak ilyen hosszan tartó és ennyire meleg nyári időszakok.

A bagoly vagy szerelmes, vagy neki is melege van, egyfolytában víjjog odakint. Hálistennek nem vagyunk babonásak, a régiek ilyenkor amikor szólt a "halálmadár", állítólag besz@rtak.

4 komment

Szerda.

2015.07.22. 21:41 :: A Tengerész

Nem sok minden megy ebben a melegben. Tegnap is vagy egy órát ültünk a vízben, de már az is csak addig hűsít valamit amíg az ember nyakig benne van, a víz is van vagy 30 fok meleg. A parti fűzfáról a macskabagoly figyeli a lubickolásunkat.15_7_22_1.jpg

Annyira beleolvad a környezetébe, hogy én nem is vettem észre, J hiába mutogatta hol van. Csak amikor lefényképezte akkor láttam meg. Ma hőség ide, perzselő nap oda, legyőztem a lustaságomat és nekiálltam összerakni "Sam Small"-t a 470-est. Aki azt gondolja, hogy az olyan egyszerű dolog, vagy nálam jobban ért hozzá, vagy sehogyse. A "Tequilához" képest amin van két shot, két fall, egy forstág és két vantni, ezen vagy az ötszöröse, egy olimpiai versenyhajón mindent jobbról, balról, elölről, hátulról kell tudni állítani. Két dolog segített, Kristóf telefonon amikor valamiben elakadtam( tőle hoztam el a hajót) és azok a fényképek, amiket hazahozatal után frissen csináltam mielőtt a javításokhoz leszedtem azokat a köteleket amik útban voltak. Estére a helyére került minden.15_7_22_3.jpg

"Szerencsére" volt segítségem. Miközben a forstág és a fock első alsó csücskét találgattam az orrverethez hogy jönnek össze, valaki megfogja a fock túloldaláról a kezem.15_7_22_2.jpg Na ő volt, a nyughatatlan kíváncsi, aki ezután leheveredett és közelről figyelte minden mozdulatomat. Este amikor már valamelyest csökkent a napsütés, átmentem F-ért, hogy kipróbálja hogy tetszik a lógás a trapézon (egyelőre nem tetszett neki, aggódva vékonyollotta a drótot). Máriával a mamájával találkozva (miközben Jenőt az emut próbáltuk az új gazdájához terelni) mondtam, viszem a lányát felakasztani a trapézra. Kicsit aggódva nézett rám.

Szólj hozzá!

Hétfő.

2015.07.20. 20:56 :: A Tengerész

Reggel orvoshoz kellett menjek, mert elfogyott a vérnyomásgyógyszerem, napok óta csak feleket szedtem, hogy kitartson máig. Ezzel együtt 120 a vérnyomásom, így maradok a fél tablettáknál, ha ennyi is elég. Nyáron a melegtől megtágulnak az erek, csökken a nyomás. Az orvos a szűk keresztmetszet Ráckevén, mázlim volt, hogy egy óra alatt megúsztam, vagy meggyógyult a nép, vagy szabadságon vannak, nem érnek rá orvoshoz menni, csak öten voltak előttem. Tegnap úgy tűnik túl sokat lubickoltam, megsütötte kicsit a vállam a nap, ma inkább idebent hűsölök, mert ebben a hőségben semmi kedvem kint olvadozni felöltözve. Valami kevés szél van, de még vitorlázni sincs ingerenciám, ahogy kinyitom az ajtót, mintha szaunába lépnék.

Hehe. Fentieket olyan délután három után írtam és magamat igazolandó kitekintettem az ablakon, hogy hát úgyse lehet vitorlázni, hisz áll a levegő. De ehelyett a szomszéd diófája rendesen integetett. Na lesétáltam a vízhez, kiváló friss szél borzolta a Dunát és pont előttem lubickolt F. Na mondom  hívd a Zolit (Vereckei Zoli Flóra mamájának a férje és már régen bejelentkezett, hogy szeretné kipróbálni a vitorlázást.) ! Visszajöttem, PC kikapcs. ing, sapka fel és indulás. Látom F bikiniben búsong a stégen "Hát te?" " Hát kiderült azon szomorkodik, azt hiszi, hogy ő nem jöhet hanem csak a Zoli. Ó gyerek, hát mindketten jöttök! Eszembe se jutott, hogy azt hiszi le van cserélve. Na boldogan rohant öltözni. Olyan jó szél volt, hogy kifejezetten jól jött Z 80 kilója kiülni a hajót. Jót vitorláztunk, utána meg fröccsöztünk Zoliéknál. A végén egész jólsikerült nap lett ez a mai. Közbe megjöttek a balatoni képek.img_4354.JPG

Nos igen július 15. az azt jelenti, hogy délután fél hatkor lesz 70 éve, hogy megszülettem.


15_7_20_1.jpgMindazonáltal reggelre narancslé.


img_4373.JPGPető Vili a kapitány.img_4387.JPGChilkó Edeimg_4366.JPGKara Laciimg_4612.JPGSzevassz Pista! Franc gondolta volna hogy egyszer szobor lesz belőled. Amikor a Holovits Gyuróval 25-ösöztetek jobban tetszettél.

15_7_20_2.jpg

Fürdővonta.

15_7_20_3.jpgIsten veled Balaton!

Szólj hozzá!

Vasárnap.

2015.07.19. 17:32 :: A Tengerész

Reggel nekiálltunk lánccal kihinarazni a stég előtti vizet, hogy ne legyen olyan utálatos dolog a fürdőlétráról kiúszni. Na ez elég is volt a munkából mára. Annyira meleg a víz, hogy a délelőtt további részét a vízben töltöttük, így egészen elviselhető a hőség. Nincs különbség szemre víztisztaság vonatkozásában a Balaton és az RSD közt, legalábbis ilyenkor amikor zárva vannak a zsilipek és áll a víz. Szóval eltalicskáztam a partra száradni egy nagy kupac hínárt, aztán csak lebegtünk és beszélgettünk a különféle Polifoam darabjainkon henteregve, amik az Amapola matrac szabászatból maradtak. Én még csúszdáztam is párat  E vízbecsobbantós csúszdáján, de a csajok ( J és F) olyan beszariak, hogy nem mertek lecsúszni, egyedül meg unalmas.  Hiába, küzdelmes a nyugdíjas élet. :)

Valakit kerestem és ez okból ránéztem a Facebook oldalamra. Tejézusmária, egy rakás üzenet, szülinapi jókívánság, még tavalyról is amiket nem is olvastam. Ezúton kérek elnézést mindenkitől, de a Facebookon gyakorlatilag véletlenből vagyok fent, nem járok oda, nem olvasom és nem figyelem, ha valaki bármit küld, ír, azt a vilmosbartyikkukachotmailpontcom-ra (azért írom így, mert nem szeretnék a címeket figyelő automatáktól reklámokat kapni) tegye, mert az energiáimat a Facebook figyelése, a rengeteg haszontalan, automatikusan továbbított izével meghaladja. Itt köszönöm meg mindenkinek mind kommentben, mind a Facebookon küldött jókívánságait (a tavalyiakat is, lám használtak, hisz még mindig élek), KÖSZÖNÖM SZÉPEN!

Szólj hozzá!

Szombat.

2015.07.18. 11:46 :: A Tengerész

A lányomnak egy új bőrfestési eljárást dolgoztam ki, most azt tesztelem, hogy az izzadtságot mennyire bírja. Sima víz nem oldja, ha estére a homlokom nem lesz tőle barnább mint amilyen korábban volt a naptól, akkor jól működik a festék.15_7_18_3.jpg

8 komment

Hétfő.

2015.07.13. 21:27 :: A Tengerész

Mindenféle nehézségeim támadtak a tengelykapcsolat összeállításánál. Nagyon rossz helyre kerültek az újfajta összeállítás során a csavarok, amiket korábban volt hely bedugdosni, behajtani, most éppen útban voltak dolgok. Egy újabb nap ráment az összerakásra.  Aztán csak úgy megnyugtatásképpen megtapogattam a másik generátor ékszíját, hogy elég feszes e, hát leesett az állam, teljesen laza volt.  Miközben gond nélkül ment a töltés motorüzemben. Elsőre nem is jöttem rá, hogy tudott így lelazulni, utána feszíteni se tudtam. Kiszereltem az egészet, ezek mindig utálatos dolgok, az ember szűk helyen szenved beszorulva, minden csupa olajos kosz, mindig más szerszám kell, mint ami kéznél van, kimászni, cipőt cserélni, megkeresni, visszamászni, végül amikor kitettem asztalra látom a problémát az ékszíjtárcsa ami két homorú lemez közte távtartóval, anyával összeszorítva szétesett, az alu távtartó megkopott, elforogtak a lemezek, oválisra kopott a luk a közepükön, az egész primitív sz@rt kizárt, hogy a Bosch így csinálta volna gyárilag, vagy ha igen hát szégyelljék magukat! Na mi a fenét csináljak? Már nagyon szeretnék túl lenni ezen a gépészkedésen. Tegnap csináltam egy ilyen quasi "esztergát" és egy blokkhoz korábban készített 70 mm átmérőjű csigából csináltam új ékszíjtárcsát.001_8.JPG

Nem volt könnyű. "Esztergáltam"a Danamidot  sauberral, favésővel, reszelővel, esztergakéssel,smirglivel, sikítóval. Tegnap ebédre úgy meguntam, hogy inkább elmentünk F-el vitorlázni a Tequilával. Na a Sam -et is össze kéne már raknom, mert a Tequila csak korlátolt vízterület behajózását teszi lehetővé, dél felé az árboc nem fér át az Árpád híd alatt (ne is kérdezzétek, szerencsére gyanakodtam, hogy nem férek át, a múltkor kipróbáltam, óvatosan lobogtatva odacsorogtam a hídhoz, de épp nem fértem át, viszont olyan kevés hiányzott, hogy a szél egy kicsit nyomott a hajón és a legalacsonyabb szélső, "I" gerenda alatt ahogy megdőltünk átcsúszott a top, viszont ott már felállt a hajó és se té, se tova, árboc beszúrva felfelé a gerendák közé. Szerencsére épp jött a Klára nevű sétahajó, leengedtem a grószt, kiadtam neki a fallt, meghúzta és így megdöntve a hajót kicsusszantunk), észak felé meg belógnak az Angyali sziget felett átfeszített 400 kV-os távvezetékek, ha abba beakad az árboc akkor ott égünk szénné. Közvetlen a lacházi oldal mellett, ahol közel áll a magas oszlop még meg mertem kockáztatni az áthaladást, de úgy 500 méterre jön a következő, ahol a parttól messzebb áll az oszlop, a víz felett már jócskán belóg, na onnan sietve visszafordultam. De a 470-es árboca jóval alacsonyabb azzal átférek, így tágabb lesz a világ.

 

 

4 komment

Szerda.

2015.07.09. 08:16 :: A Tengerész

Juhhééé! Megjött a vihar. 16:20-kor még csak beszürkült az ég,15_7_8_1.jpg

E csúszdája amin tegnap délután suttyantunk a vízbe, már egyedül árválkodik15_7_8_2.jpg

Aztán 16:28-kor megjött a szél is. Jól meglendítette Amapolát és pillanatok alatt tarajozott a víz is.15_7_8_3.jpgHempereg a nád

15_7_8_4.jpgröpködnek a fűzfaágak.

15_7_8_5.jpgA kezdeti messziről jövő puffogások határozott elnyújtott dörgéssé erősödnek, az esőből még csak néhány óriáscsepp érkezett, de lesz itt még keményebb is ahogy szagolom az időt. De hát mindig ilyen viharral szokott megtörni Balatonon is a hosszan tartó melegfront. Ajaj, most megpróbáltam megnyitni az Aigner Szilárd oldalát az eumet.hu-t nem jön semmi, a Google se működik, alighanem a netet is elfújta a szél. Egyelőre ide tudok írni, kérdés menteni hagyja e?

2015, 07. 09. 8:16 Hát nem hagyta. Miközben szirénázó autó hangját hallottam (mentő, tűzoltó, rendőr?) a messzeségből, amint rákattintottam a "mentés"-re azonnal kiírta, hogy "ez az oldal nem elérhető". Elvitte a cica, akarom mondani a szél a netet, meg majdnem mindent ami az UPC kábelből jön. Mi még jól jártunk, ahhoz képest ami mint hallom Budapesten történt, ahol sok minden más is elszállt a széllel, esővel. J-nek viszont mázlija van, valamilyen csoda folytán bár se net, se telefon, se digitális TV vétel nem volt, az analóg adások amiket a konyhai TV a UPC kábelről vesz jöttek, így meg tudta nézni a "Szulejmán"-t, mert ha az nem sikerült volna tán bele is betegszik az én drágám.

https://www.youtube.com/watch?v=-0cNwThWF1w Legjobb 08-nál a kislány a "de most mér nem megyünk" szöveggel. Valami politológushallgató lehet ezzel a nagy ésszel.

1 komment

Kedd.

2015.07.08. 00:35 :: A Tengerész

Tegnap reggel felkerekedtem, átcsónakáztam a túlpartra és felHÉVeztem Budapestre. Kellettek a spéci csavarok, meg tartalék ékszíjak, csupa olyan holmi amit itt nem kapok meg. Mondjuk alighanem az év legmelegebb napjainak egyikét választottam ki a bevásárlásra, de annyira nem izgatott a dolog, aránylag jól bírom a meleget, annakidején se volt bajom a trópusokon. A nagyszilárdságú csavarokat a Faborynál  http://www.fabory.com/hu/ szoktam venni, nem a legolcsóbbak, de eddig mindig volt amit kerestem, ellentétben a kommersz csavarboltokkal, ahol alacsonyabbak az árak, de csak az van amiből naponta fogy 100 kiló. Na megyek a Frangepán utcai boltba, már messziről gyanús a portál, ajaj, ezek megszűntek. Szerencsére cédula az ajtón, "Elköltöztünk a Fáy utca 4-be, nyitás július 5-én." remek, az pont ma van, a Fáy meg egy sarok ide. A dologhoz hozzá tartozik, hogy itt születtem és nőttem fel, a Frangepán u. 53-ban, itt tényleg minden követ ismerek, egészen pontosan ismertem, merthogy Angyalföld alaposan átalakult. Pl a Frangepán Váci út sarkon a gyógyszertár még a régi, de hol van már a "Nejlon Büfé" becenevű talponfekvő vele szemben, hivatalos nevén mittudomén hányas számú italbolt, ahol a Dagály strandra jövet menet felszívtuk a málnaszörpünket gyerekként, helyén sokemeletes irodaház üvegfala fényeskedik, persze felirattal "Office to let", mint szinte minden irodaházon amit a nagy építkezési bumm idején sebtében felhúzott a "karvalytőke". Na Faborynál csavarvásárlás kipipálva, irány a UNIX nevű autós áruház ékszíj ügyben. Hát ez aztán majdnem az édes szülőotthon, a Frangepán 55-ben van, egy fal választja el attól a házmesterlakástól amibe születtem. Régen kenyérgyár volt itt, a Petneházy utcában volt a bejárata, de a Frangepán utcáig nyúlt el. Nagy szerencse, talán az életem is ezen a kenyérgyáron múlott. (Kicsit mesélek nem baj? Azt hiszem ennek a történetnek egyes részleteit már meséltem.) Apám sofőr volt, anyám a Vadas testvérek Petneházy utcai harisnyagyárában dolgozott 12 éves korától. 1931-ben házasodtak össze és akkor kezdett kicsit kiegyenesedni az életük amikor már ketten kerestek és telt saját albérletre, ami azokban az időkben nem egy lakást jelentett, csak egy szobát, de gyakran csak egy ágyat valakinél a konyhában. Aztán jöttek a zsidótörvények, a Vadas testvérek zsidók voltak, méghozzá pesszimista zsidók, bezárták a gyárat és elmentek az országból, anyám munka nélkül maradt. Ráadásul várható volt, hogy apámat behívják katonának. Na kapóra jött, hogy a Frangepán utcában optimista zsidók bérházat építettek, oda kerestek házmestert, anyám jelentkezett és miután apám biciklijének eladása után megvolt a pénz az állás elnyeréséhez a kaucióra, odaköltöztek a házmesterlakásba. Aztán apámat behívták frontszolgálatra, üzemanyag-szállító tartálykocsikat vezetett, csak őket támadták a repülőgépek, el lehet képzelni, párezer liter benzinnel, gázolajjal furikázni golyózáporban, a századából, kevesen maradtak életben, már Budapest határánál verték őket  a szovjet csapatok, amikor az utolsónak megmaradt rangidős, egy zászlós adott mindenkinek egy nyílt parancsot, mindnyájan felültek egy teherautóra és ki-ki hazament a családjához, az utolsó eldobta az autót. Így jutott haza apám az akkor már velem várandós anyámhoz, a háborúnak az én szempontomból megvolt az az előnye, hogy amikor már közel volt a front apám néha hazajuthatott, valamikor október közepén sikerülhetett az a majdnemcsoda, hogy 14 évi házasság után megfogantam, talán korábban túl sűrűn próbálkoztak. Mindenesetre amikor '44 karácsonyakor bemondta a rádió, hogy a szovjet csapatok gyűrűje bezárult Budapest körül, anyám és testvére, az én nagynéném, a "Nene" aki második anyám lett, szomorúan konstatálták, hogy tán soha nem látják viszont apámat, aki ezek után vagy meghal a fronton, vagy fogságba esik. Hatalmas volt az öröm, amikor kisvártatva csengetnek és az ajtóban apám áll egy zsák sárgaborsóval a hóna alatt. Aztán jött az ostrom, a közeli Rákosrendező vasúti csomópontot porrá bombázták a környező proliházakkal együtt, és a mellettünk lévő kenyérgyár is célpont lett a magas kéményével, rá is dőlt az udvarunkra, de szerencsére nem ütött agyon senkit. Amikor vége lett egy-egy légitámadásnak, apám szánkóra rakta a fel nem robbant bombákat és kihúzta a szembe lévő bulgárkertészet fagyott placcára, ott mégis kisebb volt a veszélyük, mint bent a ház udvarán. Aztán jöttek a ruszkik és itt volt a mázlink a kenyérgyárral. Ahogy anyám mesélte, a harcoló alakulatokkal nem volt baj. Rohantak mint akiket űznek és mint akik űznek, csak annyit kérdeztek "nyemcí?" és ha hallották, hogy nincs német mentek tovább. Hanem utánuk jött a ráérős fosztogatók, erőszakoskodók serege. De a hadsereget etetni kellett és azonnal betelepült a kenyérgyárba a tábori pékség, a parancsnokuk egy Alexander nevű fehérorosz őrnagy volt, civilben tanár, nem engedett semmiféle erőszakoskodást a területen, amihez, miután a kerítést a kémény kidöntötte szervesen mi is hozzátartoztunk. Őrség volt és kegyetlen fegyelem. Anyám mesélte, hogy agyonlőttek egy szőke taknyos kiskatonát nemi erőszakért, sajnálta a gyereket, mert ahogy mondta akin rajtakapták, annak már olyan mindegy volt, akkora qrva volt, hogy eggyel több vagy kevesebb már igazán nem számított. Így úszta meg apám a "málenkíj robotot is", aki nem tudja mi az, az utcán szedték össze a ruszkik akit értek egy kis munkára és sokan közülük Szibériában végezték. Otthon nem bántották, el meg nem járt sehova amíg a viszonyok nem stabilizálódtak valamennyire. Szóval így volt mindig kenyerünk, igaz más nem nagyon, de a kenyér nagy szó volt akkoriban. De '56-ban is amikor kilométeres sor kígyózott a kenyérgyár előtt, csak odatámasztottunk egy létrát a kerítéshez, meglobogtatott apám egy tízest és máris jött a kenyér. Hát ennyit az ékszíjboltról.  Sajnos csak egy volt a kívánatos méretből, helyettesítő volt ugyan de sokkal drágább, gondoltam majd máshol kapok. A Váci út felé sétálva mégegyszer megálltam szülőházam kapuja előtt, csak egy ismerős név volt a kaputelefonon, gondolkoztam rajta, hogy becsöngetek, de aztán mégse tettem. Amúgyis minden olyan kicsi lett. A ház, az udvar, ami gyermeki szememben oly hatalmas volt. Igaz összenyílt a szomszéd, Petneházy utcai ház udvarával, a közös udvaron kötélverők dolgoztak annakidején, ősi technikával sodorva, hatalmas kövekkel lesúlyozva a kocsit ami úgy ment előre, vonszolva a vastag munkadarab által, ahogy az rövidült a sodrástól, közben a munkások szappanozták, igazították a pászmákat. Tőlük tanultam 4 évesen hegyeseket köpni, fontos dolgok ezek egy ifjú ember életében. 4 éves voltam amikor átkiabált a kettővel arrébb álló ház udvarából a Csete Bandi, valami olyasmit, hogy "Hé te fiú akarsz játszani?" Hát azóta is ő a "legjobb jóbarátom", ahogy a Foresr Gump-ban mondja Tom Hanks. Az ő házukba is benéztem, ha jól emlékszem Üteg u. 53., na az nem változott semmit, csak a disznóól tűnt el az udvarról, de a lakásnak az ajtaja, az udvarra kilógó hozzáragasztott hálószoba ugyanúgy néz ki, mint amikor ők laktak benne, meg az öreg Schatz bácsi aki mindig veszekedett ha zajongtunk. Váci útra kiérve már csak az emléke van meg a régi gyáraknak, gyerekkoromban itt három műszakban folyt a termelés, ma főleg iroda és lakóházak állnak az út mentén, erre jártunk ki pecázni az "öbölbe" ami később már felnőtt koromra a Foka  (Folyamszabályzó és Kavicskotró Vállalat) anyakikötője lett, itt dübörögtek a gépek a Csavargyár utcában, amik valóban csavarokat mángoroltak, az aprószemű műhelyablakok kitört lyukain keresztül itt csodáltuk gyermeki szemünkkel a gépek munkáját. Ma barkácsáruház van a helyén. Metróra szálltam, az Árpád híd (Sztálin hídként adták át, kisgyerekként gyalogoltam át rajta valamikor az 50-es évek hajnalán a Margit szigeti nyári táborba mezitláb az iskolai csapattal, hamar meggyűlöltem a tábort, mert csak egy vízcsap működött a nyári hőségben és a nagyobb gyerekek minket kicsiket elvertek tőle, ahogy egy gyerekközösségben felügyelet híján azonnal működni kezd a "legyek ura" szindróma.) hídfőjéig, elsétáltam a 13 ház, egykori proletárfellegvár (ez meg a "hétház") előtt. Még ott van a Váci út 100 alatti könyvesbolt, a portál se változott semmit, itt vettük át az általános iskolai könyvcsomagokat. Srévizavé az egykori "Magyar Acél" törött csarnokablaki homályoskodnak a déli verőfényben, valaha itt dolgozott a Csete Bandi papája , hát most szemmel láthatóan senki nem dolgozik benne. Sajnos a neten kinézett ékszíjboltban nincs megfelelő méret. Sebaj, egy tartalékom van, ebben a hőségben elég ennyi a vásárlásból. Irány Buda, a lányomnál ebédelek a Bimbó úton, beszélgetünk, mindig öröm a találkozás, nézem a gyönyörű bőrmunkáit https://www.facebook.com/titileather és vidul a szívem. Aztán eszembe jut, hogy van nekem egy technikumi osztálytársam, aki valaha a Moszva téren a Start autósboltot vitte, igaz ő már nem dolgozik ott, de hátha van ékszíj ami nekem kell. Irány a Moszkva, akarom mondani Széll Kálmán tér, (olyan vagyok mint a Schreiber néni, "Tudod fiam, a Horthy Miklós körtéren", mondta valamikor a '60-as évek hajnalán) na ez hiba volt. Egyrészt nincs se Moszkva, Se Széll Kálmán tér, egy bombatölcsér van és fix, illetve mozgó ketrecek amikben poroszkál a nép. Aztán nincs Start autósbolt se , úgy tűnik amióta a Lambert Miki elment nyugdíjba a boltot felszámolták. Eszembe jut, hogy van egy autósbolt a Fehérvári úton, szintén UNIX, talán van a kívánatos ékszíjból egy darabjuk, a 61-es villamos ugye innen indul valahonnan, visz a Móricz Zsigára (mint tudjuk S nénitől Horthy Miklós körtér, na még nem, de lehet hamarosan kiderül, hogy Móricz Zsigmond kriptokommunista volt, elvégre tiltakozott a zsidótörvények ellen, szóval egyre gyanúsabb, vannak itt még távlatok), onnan tudok menni a Fehérvári útra a 47-essel. De hol a 61-es megállója?? Az alagút amin kijárt a Moszkváról, betemetve, a térről csak metróval és 6-os villamossal lehet menekülni, azt se egyszerűen. Mint szennyvíz a kanálisba örvénylik befelé a tömeg a metró ideiglenes lefolyójába, egy megálló a Déli pályaudvar, tán itt mégiscsak fel tudok szállni a 61-esre. Majdnem. Megálló van, van csodás kijelző tábla is, mutatja, hogy 3 perc múlva itt a villamosom...2 perc, egy perc, villog a kiírás, de ha csak nem láthatatlan szerelvények közlekednek errefelé, nem látok villamost. Aztán eltűnik a felirat, most a 69-es villog, de az se jön. Aztán még várok vagy 10 percet, a tábla szorgalmasan jelzi az érkező villamosokat, de a jelzésen kívül más nem történik. Közbe az üres járdasziget lassan megtelik magamfajta utazni vágyókkal és mire bő negyed óra múlva megérkezik a 61-es immáron percre pontosan a sokadik jelzés szerint, feltuszkolódunk vagy százan, a már tömött szerelvényre. Hát ez azért a kinti 40 fok árnyékbanhoz mérten is mély ütés. Dögbűz emberbűz a kies Ráckevén elszoktam a rámtapadó izzadt testektől. És ami a legrosszabb, amire kiérek a bolthoz éppen bezárt.  Felszállok az Etele-Fehérvári sarkán az 1-es villamosra, amit végre kihoztak idáig, leszállok a vágóhídnál, még fél óra s a ráckevei hévre szállok,70 perc vonatozás, kis gyaloglás, majd csónakozás  haza, J a stégen vár, már aggódott hol voltam ilyen sokáig, hát leginkább gyerekkorom kihűlt és leaszfaltozott lábnyomain lépkedtem egy keveset.

15 komment

Vasárnap.

2015.07.05. 19:05 :: A Tengerész

Reggel korán kezdtem, hogy még a nagy meleg előtt (harmadfokú hőségriasztás van ha jól tudom) befejezzem a gépházban amit tudok. helyreraktam az irányváltót, összekapcsoltam a hajócsavar-tengellyel, rögzítettem a tolócsapágyat amit ilyenkor oldani kell, hogy a szét- és összeszereléshez hátra tudjam tolni a víz felé a tengelyt. Ami előny az új tengelykapcsoló rendszerben, hogy immáron egy tengelygenerátor  ékszíjcseréhez nem kell az egész kihajtást szétszedni, elég azt a hat csavart bontani ami a képen bal oldalon látható flansnit összeköti a párjával, ami eltolható a bordás tengelyen, így megnyílik az átjáró a két karima közt, de azért holnap veszek két tartalék ékszíjat és azokat is felfűzöm a tengelyre tartaléknak, alaposan kikötve, nehogy hozzáérjen valami forgóalkatrészhez. Na ilyenkor jól beborítom magam olajos kosszal, súrolópor, folyékony szappan és körömkefe a megoldás. Délelőtt nem is volt kedvem egyébhez, csak hűsöltem a házban. Ha már itt tarok, kifogástalan a ház hőszigetelése. Ebben a rekord melegben is hűvös van idebent.  A tornácon meg kellemesen lengedezik a szél, a déli oldalt teljesen leárnyékolja, a homlokzathoz hozzá se fér a nap amikor ilyen magasan jár. Egyszerűen tökéleteset alkottam. Délután az ebéd utáni alvásból ébredve kellemes könnyű szél fújdogált odakint, megpróbáltam J-t rávenni egy kis vitorlázásra, de nem volt kedve kimenni a napra, így az ilyesmire mindig kapható F-et hívtam, remek volt a vitorlázás, egyáltalán nem éreztünk a kellemes brízben semmit a hőségből. F-re rábíztam a kormányzást, egész ügyesen, és ami legalább ilyen fontos hatalmas lelkesedéssel csinálta.

3 komment

Szombat.

2015.07.04. 20:52 :: A Tengerész

Asztalon összeállt a rugalmas tengelykapcsoló, ami összeköti a Mercedes motor lendkeréktárcsát az irányváltó bordás tengelyét befogadó tárcsás tengelykapcsoló féllel.15_7_4_1.jpg 

A jobb oldali nagy átmérőjű tárcsa csatlakozik a lendkerékhez, a bal oldali kisebb egy másik, vele szimmetrikus kialakításúhoz, e kettő közt volt korábban a Lada Hardy tárcsa, ami egyrészt mostanra funkcióját vesztette ( helyette van a Periflex gumitömlős tengelykapcsoló középen), másrészt most már hely se lenne neki.15_7_4_2.jpg15_7_4_3.jpg

Kicsit aggódtam a nagyobbik tárcsa és a motor lendkerék furatai vajh hogy fognak illeszkedni, de ma délután beszereltem és tökéletesen passzol a helyére. Pontos munkát végzett aki csinálta (nagy szerencsém van Rezsővel, Isten éltesse még további 93 évig! {sajnos nem fogja}, az ő barátjának műhelyében végezték a tökéletes gépmunkát és a furatkiosztást) és ezek szerint nekem is sikerült a szorongatott helyen jól levenni a furatkör átmérőjét. A beszerelés nem volt kínszenvedésmentes, baromi meleg van, csak egyben tudtam berakni, még asztalon se volt egyszerű összeszerelni. Pl gondba voltam a gumitömlő peremeit szorító csavarok meghúzásával. Ha túlhúzom kenődik a gumi, ha meg nem eléggé akkor esetleg megcsúszik a szorító karima alatt. Az irka szerint 24 Nm-el kell meghúzni őket körbe, de a nyomatékkulcs sehogy se fér be a tárcsák és a csavarfejek közé. Találtam a kacatok közt egy 85 centis csövet ami ráment a villáskulcs végére, lemértem 2,8 kg búvárólmot megpróbáltam a kezemmel memorizálni mekkora súlyerő ez és megpróbáltam ezzel az erővel meghúzni. ( a 24 Nm az jó közelítéssel 2,4 mKg forgató nyomaték,  ami 0,85 méteren 2,8 kg ) Volt valamikor egy apai örökség rugós mérlegem, az remek lett volna, de azt alighanem sikerült bebetonoznom a ház alá, mert utoljára akkor találkoztam vele amikor az első próba adag betonhoz mértem be a cementet és azóta nem láttam. Aztán azt tapasztaltam, hogy a  ez a 24 Newtonméter az nagyjából az a nyomaték amit a rövid villáskulccsal kajakra képes vagyok kifejteni még bőven innen a besz@ráshatáron, így aztán nem vacakoltam csővel súllyal, hanem ezzel a precíziós módszerrel átlóban körbe meghúztam a csavarokat. Ma bekínlódtam az egészet a helyére (rohadt jó lett volna még egy kéz, mert dög nehéz, kettővel kellett tartani, eggyel meg berakni az első csavart a lendkerékbe, miután egy tüskével lukra  piszkáltam, mindezt görnyedve nagyjából fejjel lefelé hányáshatáron, de J miután leadogatta gépházba a szerszámokat pánikszerűen elmenekült a melegből) beindítottam a motort, működik, csak el kell menjek új, nagyszilárdságú (12,9-es) M 8-as csavarokért mert a régiekben nem bízom. Ezek fogják hozzá a nagy átmérőjű tárcsát a lendkerékhez. Azokat a csavarokat amik régen a Hardy tárcsát fogták át újrahasznosítottam, tovább metszettem a menetet rajtuk és a hosszukat levágtam 50 mm -re. Ez se volt nagyon könnyű, ezek is 12,9-es szívós csavarok, beleizzadtam amíg rámetszettem mindegyikre még vagy 30 mm menetet, szerencsére majdnem új a metszőm, egy kopottal aligha boldogultam volna, így is szorul rajta az anya, de legalább nem fog lepörögni, bár kontraanyával azért biztosítom.

Szólj hozzá!

Szerda.

2015.07.01. 21:25 :: A Tengerész

Vendégek jöttek tegnap. Három technikumi osztálytársam, Ede, Laci és Vili látogattak meg. A motorcsónak Edéé a hárosi öbölben van az anyakikötője, délután egy körül érkeztek szerény stégünkhöz.15_7_1_3.jpgA délutáni program az volt, hogy kölcsönvettük E négyszemélyes  kenuját és végigeveztük a Balabán csatornát. A gyönyörű vadregényes  vizivilág, madarak, teknősbékák, fejünk felett összeboruló lombok szépségét már korábban megénekeltem, nem ismétlem magamat. Innen kievezve a főágra a városparti sétányhoz vezényeltem a csapatot egy kései ebédre Imre pecsenyesütögető kocsijához, ő már a piacnapok (szerda és szombat) előtti nap délutánjától működik  piaczárásig. Jóllakva elballagtunk még fagyizni, aztán hazaeveztünk. Szerintem remek program volt, bár nem mindenki volt annyira oda az evezésért, bizony ezek a velem egyidős fiúk mintha egy kicsit megfáradtak volna. Pedig még biciklitúrára is gondoltam, de látva az evezés nehézségeit meg se említettem a dolgot, még valaki itt kap nekem infarktust. Ma délelőtt piacoztunk, 15_7_2_1.jpg
na ide Ede motorosával mentünk,

ennek nagyobb sikere volt mint a tegnapi kenuzásnak. Itt azért bebizonyosodott, hogy van a  csapatnak igazi erőssége, nevezetesen a kocsmázás, mint a mellékelt színes ábra mutatja mindjárt megvidámodtak az arcok amint asztalhoz ültünk.15_7_1_4.jpg

Bevallom őszintén augusztusban lesz két éve, hogy itt lakunk, de most ültem be ide először, akárcsak a másik, ugyancsak a piac forgatagában megbúvó  röviditalos büfékocsi könyöklőpultját is most először támasztottam, mindezidáig elmentem mellette, az se tűnt fel, hogy ott van. Nem vagyok absztinens, de nekem már az egyik tengerész kollégám is azt mondta 40 éve, hogy "ahogy te nem iszol az már nem normális", hát ez azóta se változott. Na visszamotorozva Amapolához 15_7_2_2.jpga későntáplálkozók reggeliztek (én már reggel 6-ra túl voltam rajta, most csak pár utófalatot tettem magamba, oly szívesen kínáltak a reggelizők) L-nek internet kellett, ebben segítettem, aztán a tegnapi evezés tapasztalatain okulva inkább Ede motorosával mentünk kirándulni az Angyali és a Vesszőzátony sziget közti lagúnába.15_7_2_3.jpg A lagúnában vigyázni kell, a víz alatti dús növényzet, tuskók miatt csak evezővel lehet hajtani a csónakot, tekintettel a szeniorokra Judittal ketten eveztünk.15_7_2_4.jpg15_7_2_5.jpg

15_7_2_6.jpg

 

Mind a Balabán csatorna mind ez a lagúna gyönyörű,
15_7_2_7.jpg

15_7_2_8.jpg

15_7_2_9.jpg az az egy baj van vele, hogy itt van egy köpésre Budapesttől, nem flanc idejönni, ha valaki ilyesmit akar látni inkább vesz repülőjegyet és kiugrik Amazóniába egymillióért, az azért mégis más, nem irtják a szúnyogokat mint itt. Hát mi kénytelenek vagyunk ezzel beérni. Mindent összevetve szerintem nagyszerű két nap volt, az osztálytársak is azt mondták, remélem őszintén gondolták, mindenesetre ha jövőre is jönnek, az evezést már nem fogom erőltetni.15_7_1_2.jpg

Szólj hozzá!

Kedd.

2015.06.30. 06:29 :: A Tengerész

Sietve csináltam kiülőgurtnikat a Tequilába, mivel csak egy volt benne, az is olyan foszladozott, hogy nem mertem volna beleakasztani a lábamat. Merthogy ezt a szappantartót erősebb szélben enélkül, hacsak nem akarunk hátrafelé a vízbe bukfencezni, nem lehet kiülni, semmibe nem lehet beakasztani a lábat, még a svertkaszni se áll ki a fenékből, mint mondjuk a kalóznál, hogy a peremébe lehessen lábujjal kapaszkodni. A gurtni selejt tűzoltótömlőből készült, mint annyi más heveder (pl a rudazatok felfüggesztése a tornácon) az utóbbi időben, na ez biztos nem fog elszakadni a súlyunktól.001_7.JPGNa sietek takarítani Amapolára, ma hajóval jönnek vendégeim és nem akarok előttük szégyenkezni amilyen kosz van a hajón, bevallom egész télen nem takarítottam.

Szólj hozzá!

Szombat.

2015.06.27. 20:53 :: A Tengerész

Felállítottuk az árbocot, aztán összeraktam amit kellett. 15_6_27_1.jpgNem a legtökéletesebbek a hajón a dolgok, pl. fogok csinálni majd hozzá egy komplett új kormányt, mert a jelenlegivel nagyon nem értek egyet (és most kivételesen nem a Fideszkormányra gondolok, bár az helyett is csinálnék egy újat). J beszedett valami fertőzést, köhög, fuldoklik, lázong, szerencsére már kifelé jön belőle, de vitorlázni azért még nem érezte magát elég fittnek, így csak F-el mentem, még sose vitorlázott, de nagyon tetszett neki a dolog.15_6_27_2.jpg

Amúgy érzem, hogy fáj imitt amott. Mondom J-nek nézzen már rám oda ahova nem látok, mert amikor F nem ért rá én másztam be a 470-es (Sam Small) orrkamrájába és E húzta be kintről a popszegecseket. És hát beszorultam a lukba, ahova F kényelmesen (na jó aránylag gond nélkül) tudott ki-be csúszkálni. De úgy beszorultam, hogy vagy 6-8 percig tartott amíg valahogy kiűzdöttem magam. Na hát ennek a nyoma ami fáj. Ilyesmi van többhelyütt is rajtam.001_6.JPG

1 komment

Péntek.

2015.06.26. 20:19 :: A Tengerész

Volt három nap rossz idő. Úgy volt, hogy három technikumi osztálytársam jön látogatóba kedden hajóval, de az egyiküknek begyulladt a térde, így egy héttel megcsúsztattuk a programot. És milyen jól tettük! Az apropó persze sajnálatos, de ha nem maradt volna el a látogatás, a tervezett szabadtéri, vízi programok helyett a házban kuksolhattunk volna, mert szinte végig esett, szemerkélt, kisütött, beborult, megint esett. Úgy lehűlt a levegő, hogy három éjszaka is begyújtottam a hajón a kályhába. Na nem valami nagy tűzre tessék gondolni, csak a famunka himi-humi hulladékából amolyan gyorstűzre, de nagyon jól esett a reggelig kitartó langymeleg. Szégyenszemre amikor kint sertepertéltem az esőszünetekben, még a jégergatyát is felvettem a vékony vászon munkásnadrág alá. Ma dél felé kisütött a nap és egyből melegebb lett vagy öt fokkal, mindjárt kellemesebb a kinti munka. Merthogy lett még egy hajó amin lehet munkálkodni! Az úgy volt, hogy a  Rácz Józsi jóbarátnak volt egy hajós oktató iskolája. ( http://www.deckpartner.hu/)  De amióta két éve felemelték az összes hatósági árat csak támolygott a vállalkozás, eladta a motorost, a Tequila nevű vitorlás meg ott árválkodott a parton. Na olvasta, hogy kis vitorlást keresek, nekem adta a Tequilát. csak úgy ingyen. Ilyen barátaim vannak nekem. Tegnapelőtt  E a Baylinerrel jött haza Ráckevére a Filatorigátnál lévő egyes számú telephelyéről, megrakodva vasakkal, a Kvassaynál mellé vettük a Tequilát és hazabrummogtunk vele. Kicsit töprengtem bevalljam e a szégyent ami történt, de hát ez egy napló, elmondom. Szóval meg se fordult a fejemben, hogy az árboccal ne férnénk át a hidak alatt. És nem fértünk át. A Gubacsi OK, de aztán jött a csőhíd amin tán az ivóvíz megy Csepel szigetre. Békésen ballagunk, egyszercsak egy hatalmas csattanás, kidőlt az alu árboc. Szerencsére nagy baj nem történt, semmi nem tört, szakadt, a forstagban szétcsúszott egy nipli és az árboctalpban elnyíródott három popszegecs. Az árboc (jó furkó darab semmi kúposítás, nem is ártott meg neki a havaria) tetején a karcból tudtam rekonstruálni, hogy olyan 10 centivel kellett volna alacsonyabb vízállás, hogy átférjünk. Szerencsére Csepel ivóvízellátása nem került veszélybe. :) Hát ma kitataroztam az árbocot, holnap felállítom és ki is fogom próbálni a hajót. Aztán a " Sam " is be lesz üzemelve, mert azon is megvan az a legfontosabb pár dolog ami kellett, hogy ki lehessen próbálni, csak azt kicsit komplikáltabb összerakni, mert mondjuk tízszer annyi madzag van rajta mint a Tequilán, ugye az egyik egy olimpiai versenyhajó, a másik egy végtelenül egyszerű daysailer. Lassan olyan vagyok ezzel a rengeteg vizijárművel mint Onassis.

Beleragadtam hitványtanító Mars könyvébe, az esős órákban azt olvastam, Déry Tibor "felelet"-ének első kötetét tettem kicsit félre a kellemes lektűr kedvéért.

2 komment

Kedd.

2015.06.24. 00:09 :: A Tengerész

Mondjuk igazság szerint már szerda, mert elmúlt hat perccel éjfél. Ellógtam a mai napot. Egész nap esett az eső, csak annyi időre dugtam ki az orrom, amikor kicsit elállt és gyorsan elbringáztam kenyérért. Mit lehet ilyen időben csinálni? C tudja.002.JPG

Mai ajánlatom https://www.youtube.com/watch?v=z_ms_Eo4GxQ

20 komment

Vasárnap.

2015.06.21. 21:46 :: A Tengerész

Betömtem a kompaszok helyét 15_6_21_1.jpgés négy réteg rovingszövettel, epoxigyantával belamináltam a repedéseket ahol az oldalsó légszekrények a fenékkel találkoznak. Reggelre megkötött a gyanta, átcsiszoltam, az első réteg glettelés után így néznek ki a javítások. Miután kitapogattam a légszekrény ablakán keresztül a repedést, elvetettem azt a megoldást amit az eladó javasolt, hogy belülről javítsam a hibát. Egyrészt nem lehet tisztességesen hozzáférni, másrészt egy korábbi gányolt javítás miatt egyik oldalon hozzáférhetetlen a hibahely.15_6_21_2.jpg

15_6_21_3.jpgRemélem, hogy ez volt az a két hely ahol a víz bement az oldalsó kamrákba. Hogy az elsőbe hol ment be arra nincs igazán elképzelésem, pedig ma még egyszer beküldtem F-et előre a lukba, én lámpával világítottam az oldalsó kamrákból, hogy meglátja e a fényt átvilágítani valami résen, de semmit nem találtunk. Pár helyen találtunk korábbi leszerelt veretek nyomán csavarfuratokat, ezeket gondosan betömtem, kijavítottam Epokittel ahol a gelcoat felszakadozott, ennél nagyobb javításokat idén nem tervezek, a cél, hogy minél előbb vitorlázni tudjunk a 470-essel. És itt jött el az ideje, hogy felhagyjak ezzel a "négyhetvenezéssel", az én fogalmaim szerint minden vizijárműnek nevet kell adni ( nem úgy mint Ervin akinek csak névtelen hajói vannak), igaz még keresztelőt nem tartottunk, de a neve Sam Small ( a yorkshirei ember, Eric Knight regényhőse, akivel mindenféle olyan csodálatos dolgok történnek mint senki mással) lesz, szóval mostantól "Sam". Miközben ezeket a sorokat írom J behozott a kertből egy vendéget.010.JPGEgyáltalában nem fél a kis gyereksün, kifejezetten érdeklődve tekintget körbe. Egy gyors fotó aztán mehet vissza a kertbe. Tegnap ilyet is láttam.001_5.JPGSzegénynek nem tudom az egyik lába hol sérülhetett meg.

6 komment