Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • MaKata: Köszi Vili, Nektek is -hasonlóképpen- szép Húsvétot!! P.s. Ez megint egy gyönyörű felvétel !! Üdv.... (2017.04.16. 12:55) Péntek.
  • A Tengerész: @emeritus: Remek, gyere, várlak. (2017.04.12. 13:26) Szombat.
  • A Tengerész: @ILLIIR: Mondjuk ez annyival jobb, hogy ezen van nézőke is. (2017.04.09. 08:46) Csütörtök.
  • abraxas: @A Tengerész: Azt nem hinném ;-) (2017.04.03. 20:08) Szombat.
  • A Tengerész: @sevylor: Bevallom a facebookot nem igazán használom. Túl sok az időpocsékló fecsegés, meg ami még... (2017.04.02. 19:46) Péntek.

Linkblog

Szerda.

2017.04.19. 21:52 :: A Tengerész

19:54 Ezt nézem. http://filmdzsungel.tv/webkamerak/voros-vercse/  Az őrmezői lakótelep egyik panelházának emeleti erkélyére költözött egy vörösvércse pár. A kamera élőben mutatja az életüket. Visszanézhetők az archív filmek is gyorsítva, ahogy a tojó lerakta a négy tojást és ahogy mostanság ücsörög rajta, miközben a hím időnként táplálékot hoz neki. Úgy tűnik a kotlás nem túlságosan precíz, állandó hőmérsékletet igénylő dolog. Órákat magára hagyja a tojásokat.

Szólj hozzá!

Szerda.

2017.04.19. 10:33 :: A Tengerész

Botrányos az idő. Reggel az első pillantásom a headbe lépve mindig a külső hőmérsékletet mutató műszerre esik, +1,9°-ot mutatott. Kinézek, esik az eső. Mikor  a hajóról a partra megyek a kutya már minden esetben ott toporzékol a hátsó lábaira felágaskodva a kapu rácsába kapaszkodva, Ma sehol a kutya. Tegnap vas csöveket vásároltam, a 6m-es szálakat csak úgy leraktam az "esernyő" alá, a járólapok mellé. Hogy az alácsapó eső ne verje, a három szálat magasabbra raktam. A csörömpölésre Sz előjött a kutyaólból és bentről a tornác polikarbonát tolóajtaja mögül figyelte mit csinálok! Na ilyen idő volt reggel. Azóta a helyzet rosszabb lett, viharos szél fúj és sűrű havas eső esik. 012_8.JPG

011_13.JPG

013_8.JPGRemélem J virágai túlélik az időt (hacsak nem fordul még hidegebbre) , mert nagy örömmel pátyolgatja őket.002_58.JPG

003_47.JPG

004_38.JPG

006_20.JPG

007_18.JPG

Szóval vas csövek.( a harmadik képen a kék ponyvadarab felett balra hosszában) Mindig utáltam, hogy a munkacsónakból állandóan merni kell a felgyülemlett esővizet. Korábban volt egy elfuserált projektem, hogy ponyvát szabtam rá amivel takargattam, de hol a vihar verte le, hol elszakadt, felrakni, leszedni meg utálatos munka volt, abba is hagytam. Most kitaláltam, hogy a csónakot a stég alatt fogom tartani. Ez persze kevés az esővíztelenítéshez, a stég deszkái közt átfolyik az eső, de csinálok a stég alá (!) egy csővázas sátrat. És ha már ott van, a csónakot használaton kívül kiemelem a vízből. A négy stégláb mellől indul a csónak feneke alatt átmenő, két, nem felúszós gurtnihoz csatlakozó 4 kötél, rajta 20 centinként csomóval. Megyek körbe és egyenként húzok 20 centit a köteleken, a csomót beakasztva a "V" csomófogóba amíg fent nincs a ponyva alatt ütközésig. Hogy hogy fogom a vas  keretet a stég alatt felhegeszteni a lábakra azt még ki kell találjam, vízben állva nem lehet, mert ráz mint a fene még kesztyűben is, csónakból meg azért nem mert mozog. A jégről kellett volna de ezt már elbuktam. Ez a terv.csonaksator_a_steg_alatt.JPG

A stég alá beépítem az akkutöltőt egy freccsenővíz ellen védett, de szellőzőképes dobozba, abból kilóg a kéteres vezeték a végén egy szivargyújtó csatlakozóval, a csónakba épített akku aljzatba bedugva csepptöltéssel tartja az akkut állandóan feltöltött állapotban. Az akkubeépítés az áramvédőkapcsolókkal, dugaszolós motorcsatlakozóval kész, ha nem lenne ez a mocsok idő kezdeném a sátrat, de még az "esernyő" alatt sincs kedvem dolgozni, még a kutya is bent alszik a nappaliban a kályha tövében.

11:05 Nézem az "időkép"-et 

https://www.idokep.hu/webkamera/kekestetosipalya na ilyen a Kékestető.

Szólj hozzá!

Péntek.

2017.04.14. 19:58 :: A Tengerész

Nem tűntem el, csak mostanában kevés említésreméltó dolog történik. Tegnap azért voltam vízen ( azonkívül, hogy minden este hajón hajtom nyugovóra a fejem), igaz csak kompon. Lórévnél kompoltunk át, Dunaújvárosból a kórházból hoztunk el egy barátot akinek a térdét cserélték ki, és ehhez kellett még egy sofőr, mert azért ő a bejáratós térdével még nem vezethet. Közben beugrottam egy autós áruházba venni olyan dugaszolóaljzatot és dugót, ami az autók utánfutójához való. Sokat spekuláltam rajta, hogyan lehetne megbízhatóan csatlakoztatni a lopásgátlóan burkolt akkumulátorhoz az elektromos csónakmotort, aminek a drótjain ugye gyárilag nagy csipeszek vannak, de ezekkel nem lehet a beburkolt akkuhoz férni. Így valamiféle dugós csatlakozót kerestem, de a max. 40 A-hez a szokásos háztartási konnektorok gyengék. RP segített ki az ötlettel Ausztráliából, ő javasolta az autóscsatlakozót. Ma el is kezdtem felszerelni. 

Nagypéntek van, minden olvasómnak kellemes, békés Húsvétot kívánok és egészséget.004_37.JPG

5 komment

Szombat.

2017.04.08. 16:04 :: A Tengerész

Tegnap délelőtt még esett az eső. Aggódva figyeltem az eget, mert este 7-re Budapestre kellett menjek, Ádámnak a harmonikatanáromnak volt a diplomakoncertje a zeneakadémián, ott akartam lenni és ugye oda nem a szokásos göncöket veszti fel az ember amikben errefelé járok, vizes csónakba ülve, sárban caplatva, ilyenkor ( de csakis ilyenkor) van kis gond a természetben éléssel. Mázlim volt, miután a csónakot a reggeli ébredés után másodszor is kimertem, hogy ne kelljen vízbe lépnem ahogy kicsolnakázok a mi kis szigetünkről a nagyobbik Csepel szigetre, elállt az eső és nem volt szükség a vízhatlan malaclopóra. HÉV-re szállva az első ami feltűnt, hogy a kocsit belül teleplakátozták ezzel.allitsuk_meg_2.jpg

9 komment

Kedd.

2017.04.04. 20:34 :: A Tengerész

Hogy kijavult az idő mindjárt megjött a munkakedvem is. Mondjuk az is használt, hogy végre végeztem a gyümölcsfák nyirbálásával, bevallom nem szeretek kertészkedni.

Szólj hozzá!

Szombat.

2017.04.01. 20:34 :: A Tengerész

Esti vendég a kertben.005_29.JPG

Kis növendék jószág, nagy teljesítmény tőle, hogy ezzel a test tömeggel sikerült túlélnie a rendkívül kemény telet, mert biztos, hogy nem idei szaporulat. 

5 komment

Péntek.

2017.03.31. 21:39 :: A Tengerész

Nem is gondoltam (bár kicsit reméltem) hogy lesz érdeklődés  az 1975-80 közt készült tengerész képekre. De nézve a blog olvasottságának hirtelen növekedését úgy tűnik érdemes foglalkozni vele. Továbbra is spekulálok, hogyan lenne érdemes feldolgozni és közzé tenni. Kaptam tippet, hogy rakjam a Fortepanra. Lehet az lesz, bár rájöttem, hogy szükségesnek tartanék, legalábbis egyes képeknél hozzáfűzni magyarázatot, azt még nem tudom a Fortepannál van e erre lehetőség. Látok feliratokat a képek alatt, de azok olyan tárgyszerűek, semmi személyes. Lehet, mégiscsak az lesz a legjobb, ha az anyagot részletekben itt a blogban teszem közzé, legalábbis azon részét ami "magyarázatos". A többit meg vagy a "taníttó" által javasolt Google (photos.google.com) közösségi megosztóra, vagy valami hasonlóra felraknám. Hoztam egy döntést még ez ügyben, bár macerás, de a minőség miatt kiszedem a digitalizálás előtt a  diákat az üvegek közül, megtisztítom és úgy dugom a szerkezetbe, mert akkor sokkal jobb lesz a képminőség. sajnos ez azzal jár, hogy sokkal lassabban fognak felkerülni a képek ide, mert hálistennek kijavult az idő, így rengeteg dolgom van máris a szabadban, a fényképanyag feldolgozására csak az esőnapokon lesz esedékes. Ráadásul meg kell próbáljam valamiféle rendszerbe foglalni a képeket, mondjuk helyszín és idő szerint, már amennyire ilyen távlatból visszaemlékezni képes vagyok, mert sajnos a naplómat amit kezdetben még rendszeresen vezettem, később elhanyagoltam, de most már tökmindegy, mert valahol elveszett az évtizedek és költözések sokasága során.

A mindenféle alkotó tevékenységre szabadon fordítható időt amúgyis csökkenti két állandó tevékenység. Miután önként és kedvvel vállaltam fel őket egyáltalán nem panaszként mondom. Az egyik Sz a kutya. Azon túl, hogy amint kilépek a házból, a fenekemben van (kivéve amikor a lábam alatt és átesem rajta), egyáltalán nem zavarja amit éppen csinálok, nem fél zajtól, favágás közben röpködő hasáboktól, sikító szikráktól, hegesztéskor pattogó izzó szemcséktől, nos vele reggel és este rituális séta, legalább fél-fél óra ez nekem a meditációs gyakorlat is egyben. A harmonika meg elvileg napi háromszor egy óra, bár gyakran kicsivel kevesebb mert elfáradok tőle fejben, szétesik a koncentrációm. Érdekes tapasztalatokra tettem szert ezzel a zenéléssel. Azt gondoltam egyszerű agyammal, hogy az úgy van, hogy az ember belekezd egy számba és addig gyakorolja amíg tökéletesen nem megy. Aztán ha megvan vele akkor kezdi a következőt. Aki netán zenész olvassa ezen soraimat most biztos kacag, ahogy én is megmosolygom már pár hónap előtti önmagamat. Több sebből is vérzik az induló elméletem amivel belevágtam a zenélésbe. Először is egy számot nem lehet "tökéletesen" megtanulni. Nincs is olyan, hogy tökéletes. Még az sincs, hogy minden nap valamivel jobban játszom el ha sokat gyakorlok. Ami van (jóesetben), hogy átlagban minden héten jobban játszom mint az előzőn és mondjuk úgy egy hónap elteltével már nagyon érzem a különbséget.  A haladás amúgy nem lineáris, kezdetben gyorsabb majd egyre lassul, olyan mint egy exponenciális görbe, mely folyamatosan közelíti az x, vagy y tengelyt, de sose ( szóval a végtelenben) éri el azt. A zenével is csak végtelen gyakorlás után lehet eljutni a tökéletesig. Ez az első szám a "La Partida" összerakása után még nem volt számomra világos, félre kellett tenni a számot olyan nyekegős állapotban és újba kezdeni, majd amikor ezzel (Schneewalzer) eljutottam egy egészen tűrhető állapotig, visszatértem az elsőre.  Azt kellett szomorúan tapasztalnom, hogy gyakorlatilag elfelejtettem! Viszont két nap alatt jobban ment mint amikor abbahagytam. Ez úgy 10 napja volt és mindkét számmal sokat fejlődtem ezalatt. Azóta felváltva gyakorlom mindkét zeneszámot, plusz a rutin skálázást és az ujjgyakorlatokat. Utóbbiban sokat fejlődtem, egészen a legutóbbi időkig bennem volt a rettegés, hogy a korom miatt az agyam nem lesz már alkalmas arra, hogy elsajátítsa a két kézre való odafigyelés a szelektív parancsadás megtanulását. Úgy tűnik lassan ez is oldódik. Tehát pl megy a "C" dur skla két oktávon át oda-vissza  jobb és bal kézzel fel és le egyező és ellenkező irányban is, pedig elsőre úgy éreztem, hogy "na ez nem fog menni". És érdekes módon pár nap alatt megvolt.  Sokat javult a jobb kezem könnyedsége is. Oldódott a kezdeti görcsös "nyomkodás", pattogósabbak és pontosabbak az ujjaim. A heti tanáros  leckékkel erre a hónapra leálltunk, mert  Á is gyakorol az április 7.-i akadémiai diplomakoncertjére, meg közben nyelvvizsgázik is. De nekem hálistennek nincs szükségem, hogy az idomár hajtson, hajtom én magam, egy hete teljesen egyedül belevágtam egy új számba a neve (mitteszisten) "Amapola". Találtam egy biztató példányt belőle a neten, nem virtuóz, szóval nem elborzasztó a kezdő önmagam számára, azzal biztatom magam, hogy pár héten belül fogy így menni. https://www.youtube.com/watch?v=OkGB7x4IwJE Persze a végső cél az, hogy legalább így  https://www.youtube.com/watch?v=4LeLtSoNHoE menjen.

 Most, hogy példákat kerestem a neten belebotlottam ebbe az előadóművésznőbe, nos ő elég komoly fórral indul hozzám képest ami a kezdő zenész életkort illeti. https://www.youtube.com/watch?v=XF7DPveRuGY

Visszatérve a tavaszra. A házban teljesen leálltunk a fűtéssel már. A télikert ismét bizonyított, napenergiával befűti a házat, csak egyszerűen  ki kell tárni az ablakokat amik a nappaliból az üvegházra nyílnak. A hajón is csak azért kell esténként kevés fával begyújtani, mert túl jó hőszigeteléssel építettem meg, a nappali napsütés nem tudja eléggé átmelegíteni a belső tereket. Mindenesetre a lényeg, kihúztuk a telet a tűzifakészlettel, még maradt is belőle egy kevés jövőre.

Akit érdekel még egy kis olvasnivaló,http://mno.hu/cinkosakinema/nyilt-level-botka-laszlonak-2391433 nekem a Puzsér nem kedvencem, de ezzel amit itt írt mindenben egyetértek.  RP akinek Ausztráliába elküldtem a linket, válaszában Margaret Thathert idézte  “The problem with socialists is that sooner or later they run out of other people’s money.” (azaz előbb-utóbb elfogy nekik a mások pénze)

Pihenésképpen J virágai a kertből.001_69.JPG

002_57.JPG

2 komment

Csütörtök.

2017.03.30. 21:21 :: A Tengerész

Már van legalább egy éve, hogy említettem, hogy valahogy szeretném digitalizálni azokat a diaképeket, amiket még "igazi" tengerészkoromban  csináltam. Kaptam is kölcsönbe egy HP szekennert Szabó Zsigmond olvasómtól, amit sajnos nem tudtam használni, mert nem volt hajlandó a Win 7 op. rendszeremmel kommunikálni. Viszont most a Liedl-ben akcióztak egy dia- és negatív szkennert, vettem egyet és nekiálltam feldolgozni az anyagot. Bár ez a munka inkább rosszidős tevékenység lesz, de azért persze kipróbáltam hogy működik, íme pár kép több mint 40 évvel ezelőttről.

Az M/S Budapest az első "A" idom tetejéről fényképezve.20170330143832_01.jpg

A bócman kihasznája a szép időt a Földközin és a drótkötelek zsírzására vezényelte a matrózokat. 20170330142028_01.jpgPort Saidot elérve a hajó a Szuez csatornán halad a Vörös Tenger felé.20170330143413_01.jpg

Az M/S Budapest valamelyik indiai kikötőben. A trapéznadrágos tengerészekről látszik, hogy nem mostanság készült a kép.20170330144424_01.jpgRakodás "maunákból". ( vagy maunákba? ki emlékszik már annyi idő után?)
20170330145740_01.jpg

Szingapúr párában. A középfelépítményes hajó se a mát sugallja.
20170330145706_01.jpgAkkor még létezett Szingapúrban  a China Town, amikor két év múlva ugyanott jártam az M/S Petőfivel már csak nyomokban volt megtalálható naponta dózerolták el, hogy magasházak épüljenek a helyükön.20170330143618_01.jpg

A Clifford Pier ahova a horgonyon rakodó, bunkeroló( üzemenyagot vételező) hajóról kimentünk a menetrendszerinti motorossal, hogy pár óra alatt elvásároljuk a hosszú hajózás alatt összegyűjtött pénzecskénket a világ legvámmentesebb városában.20170330144614_01.jpg

Nem kellett messzire menni, az akkori "létező szocializmus"-hoz szokott magyar embernek elképesztő volt az az árumennyiség ami még a mai szupermarketeket is felülmúlta akkor.

20170330144316_01.jpgPort Klang ( Malajzia)   Flying Angle tengerészklub ahova előszeretettel jártunk.
20170330143029_01.jpg

És a végére  egy (akkor épp) nagyon elégedett tengerész az úszómedence partján.20170330145015_01.jpg

16 komment

Kedd.

2017.03.28. 21:31 :: A Tengerész

Gyerekkoromban az öregek állandóan zsörtölődtek. Onnan (is) tudom, hogy öreg vagyok, hogy én is egyre többet zsörtölődöm. Reggeli séta során  Sz-el gyakorta megyünk el egy építkezés előtt a mi utcánkban. Rangos ház épül, néztem a pallérterven a metszetét, hat szint szinteltolásokkal. A pince szigetelése a Duna közelsége miatt olyan teknőszigetelés amit az úszómedencéknél csinálnak. Még épp csak kiállnak a földből, de szerintem már a duplájába  van mint amibe a mi házunk telekkel együtt került. Nincs ezzel semmi baj, ahogy a Kenedi Pista mondta még a régi szocialista időkben, ha gazdagék ökröt sülnek, mindig marad egy kis parázs amin a szegény ember is megsütheti a szalonnáját, szóval ahol csurran, onnan  csöppen is. Viszont feltűnt, hogy a hat fős brigád akik amúgy mintaszerű precíz munkát végeznek csupa öregemberből áll. Beszédbe elegyedve rákérdeztem, a legfiatalabbjuk 59 éves, de van köztük korombéli is. Túl azon, hogy egy 70 éves embernek nem kéne már talicskázással, betonozással keresnie a kenyerét, azért szomorú ez, mert nem azért alkalmaz a vállalkozó ilyen túlkoros legényeket, mert ez mekkora buli valami miatt, hanem mert nincs más. Egyrészt senki nem akar már fizikai munkát végezni, másrészt aki akar és képes is rá, az majd hülye lesz Magyarországon dolgozni, amikor párszáz kilométerrel nyugatabbra megteheti háromszoros bérért. A magyar munkavállalók 15 százaléka a Lajtán túl dolgozik és felteszem ez a munkavállalók ütőképesebbik része, tehát messze nagyobb jelentőséggel bír az egészben mint 15 %.

Miközben SP-vel piszmogunk ma a csónakjain, a Balabán csatornán beúszik mellénk Lajos  ladikja, aki szomszédja SP-nek. ( azért jó úgy csónakot bütykölni, hogy ott van az ember mellett a természet, a víz , a nádas, a teknősbékék meg a vizimadarak). Lajos egy évvel fiatalabb nálam, birkózó volt, mokány kemény legény... lenne, ha nem rágná belülről a kór. Négy helyen vert benne tanyát a rák, Két éve vívja kilátástalan harcát a betegséggel, meg a magyar egészségüggyel. A szakmája lakatos, de olyan szakszerűen beszél már hasi ultrahangról, sugárkezelésről, biopsziáról, mint egy legalább harmadéves orvostanhallgató. A betegség amúgy is rettenetes, de amit mesél arról, hogy mi van a kórházakban, az leírhatatlan. Az teljesen általános, hogy annyira nincs orvos, hogy rezidensek végeznek szakorvosi munkát, ami persze tilos, de ez van. Ami kevés szakorvos van az agyonhajszolt, az, hogy időpontja van egy vizsgálatra semmit nem jelent, ha az orvost elhívják műtőbe órákat várhat a vizsgálatra, közbe persze párszor összeszarja magát, ami a sugárkezelés természetes velejárója. Nincs rá szó mennyire elszomorító beszélgetni egy kedves szimpatikus emberrel, miközben mindketten tudjuk, hogy az élete már nem élet, csak vergődés a szenvedés stációi közt. Nem folytatom. Amikor elbúcsúzom tőle úgy nézünk egymásra, hogy tudjuk, lehet ez az utolsó kézszorításunk. Mindeközben a pillanatnyilag legfontosabb országos ügy, hogy be kell tiltani törvényileg, hogy a Heineken sörön piros csillag legyen. 

Ezt ma kaptam. 

http://index.hu/fortepan/2017/03/26/ontottak_a_magyar_gyarak_a_hajokat_csak_nem_nekunk/

Én ismerem a történetet, mert nem egy géptiszttel, üzemvezetővel hajóztam együtt a ki a hajógyárból jött, de ha valakit érdekel.... Az már csak a mai borongós hangulatom miatt van, hogy erről is az jut eszembe, hogy a nagy fejlődés ellenére, MA ilyen hajókat a magyar ipar képtelen lenne előállítani. Nem csak azért, mert nincs már meg hozzá a gyár, de szakember sincs aki tudná azt amit 100 évvel ezelőtt egy hajókovács vagy egy gépészmérnök tudott. Úgy tűnik, ha kihúzom a konnektorból a PC-t, vége minden tudománynak.

Persze van olyan hely a világon ahol azért még megy a dolog.

https://www.youtube.com/watch?v=4T0ej3HkXso

2 komment

Hétfő.

2017.03.27. 23:11 :: A Tengerész

Nyári időszámításunk már egy napja van, de nyári időnk egyelőre még nem, azt holnaptól jósolják, mindenesetre ma reggel nulla fokra és zúzmarás fedélzetre léptem ki a cockpitból. A múlt heti enyhe idő a hét végére elromlott. pedig már egy szál pólóban dolgoztam a kertben, a rengeteg vékony ágat ami a gyümölcsfák rendszabályozása, a vastag ágak tüzelőnek feldolgozása után maradt metszőollóval vagdaltam apróra és a különféle, a házhozszállítások (főleg a kutyatáp) után maradt papundekli dobozokba gyömöszöltem, ott a nyáron kiszáradnak reményeim szerint és gyújtósként működnek majd a jövő télen. Az a kevés ami a dobozok elfogyta után még megmarad, az már tábortűzbe megy. Említettem, hogy segítek ennek-annak, mostanában SP kér vasmunkákra. SP aki rokkantnyugdíjas kőműves ( egy munkabaleset során nagyjából leszakadt a válla), ahelyett, hogy élné a rokkantak nyomorúságos életét, kitalálta, hogy összeszed mindenféle roncs ladikokat, azokat kitatarozza és csónakkölcsönzőt csinál velük.   http://olcsosetahajo.hupont.hu/  Egészen reménytelennek tűnő úszóműveket is formába hozott némi üvegszövet és poliésztergyanta segítségével, magam csak fejcsóválva néztem azt, az általam leginkább tűzifának alkalmas betört palánkú ladikot amit valaki neki ajándékozott, mellékötött alakzatban hoztuk el az Angyali sziget lagúnájából ponyvával alákötve és csak egyszer süllyedtünk el vele kishíján, na ebből is hajót fabrikált. Szóval a sz@rból épít várat, ami azon túl, hogy nem egyszerű, még folyamatos gond az üzemeltetés is, mert elképesztők a kuncsaftok. Napokig melózott a felmotorozott ladikok kormánykerékkel történő kormányzásának csigákkal, drótkötelekkel való megoldásán, ami, lévén ugye bérhasználók kormányoznak vele, eleve túlméretezett. Ehhez képest az első kuncsaft letépte az egészet, felfoghatatlan, hogy valaki hogy képes egy kormánykereket egy bivaly erejével még tovább próbálni tekerni amikor érzi (meg látja ha a motorra néz) hogy az koppanásra ki van hajtva. Egy motorjának a deklijét cakkozta ki egy német nő, mert miután a lelkére kötötte, hogy a Balabán csatornában csak evezővel szabad menni, felhajtott motorral, az természetesen motorral teljes gázzal berongyolt vele a betonhíd alá ami kb 60 cm-re megy át a víz felett. Na tegnap meg ma, de holnap is vasakat hegesztek, csupa olyat amit majd a csónakosok megpróbálnak tönkretenni kölcsönzés ürügyén.

2 komment

Kedd.

2017.03.21. 21:59 :: A Tengerész

Végre IGAZI tavasz van. Mindenféle terveim voltak mára, de aztán megjelent az egyik barát, hogy segítsek cipekedni a másik barátnak a pincében, közben megjelent a harmadik barát, hogy segítsek meghegeszteni a csónakjain a kormányszerkezeteket, ezekkel elment a nap nagyrésze. És nagyon jó, hogy így volt, igazából mindig ilyeneket szeretnék csinálni, hogy barátok számíthassanak rám, én meg rájuk. Miközben ültem a  diófa alatt a kertben a langymelegben  a nappal süttetve arcom, várva, hogy P előszedje a hegesztenivalót nagyon rendjénvalónak éreztem a dolgokat a saját mikrovilágomban, bár a makrovilágra is hasonlóan tudnék gondolni. Tegnap kaptam egy összeállítást Zs-től Dr Rácz Tamásról, aki a barátom volt Zs-nek meg élettársa és már több mint egy éve meghalt, pedig nálam jó pár évvel volt fiatalabb. Az apropó Tamás születésnapja volt és persze a hajók, amiket mindnyájan imádunk. Valahogy úgy alakul, hogy ahogy öregszünk egyre több dolog emlékeztet a halálra. Még fiatal voltam, amikor a keresztkomám papája mondta szomorúan, hogy "Minden barátom meghalt már." Akkor nem éreztem ennek a rövid mondatnak a súlyát, de én alighanem mázlista vagyok, nálam fiatalabb, szóval a túlélésre sanszosabb barátom is akad néhány, bár T szomorú példája bizonyítja, hogy a túlélésre nincs garancia.

https://goo.gl/photos/2atgunFENFc7Ygt18

Ha már említettem a "makrovilágot" szóval ami túl van a saját befolyásom alatt állón. de azért még nem a "nagy"világ. Ma ezt írtam a falra. a 444-en

Amúgy meg ha valaki azt mondja nekem 10 éve, hogy az lesz a probléma valaha is, hogy piros csillag van a sörösdobozon és nem kék vagy sárga, azt mondom, hogy hülye az illető. De ezt is megértük. És nyilván mivel "azoktól" jön, erre is van kétmillió agyalágyult aki úgy gondolja, hogy nagyon helyes, helyénvaló ezzel foglalkozni miközben ebben a pillanatban is többen fekszenek a saját szarukban valamelyik kórházi ágyon, mert az egy emeletre jutó egyetlen nővérnek nincs ideje tisztába tenni őket, mert a többiek kimentek a Lajtán túlra beteget ápolni, valamennyi minősített hegesztővel és villanyszerelővel egyetemben. És minden nap kimegy még további száz. és ha megkapargatod valamelyiket a kétmillióból, mert történetesen a barátod, csak azt nyögi ki sokadikra, hogy "Na és a Gyurcsány az jobb lenne?". Egyrészt "ennél" még az is jobb lenne (ide süllyedtünk), másrészt ezeket a gyöngyszemeket volt képes az ország kiizzadni magából, itt csak szar van meg mégszarabb,

Szólj hozzá!

Vasárnap.

2017.03.19. 13:17 :: A Tengerész

Nehezen akar tavaszodni. de legalább az eső elállt és kisütött a nap, viszont hideg van és bolond szél. Ma pihenőnapot tartok, végülis vasárnap van. Mai ajánlatom: 

https://www.youtube.com/watch?v=a3Z4RWZa9WA

https://www.youtube.com/watch?v=44mw37d8LQw

Szólj hozzá!

Szombat.

2017.03.18. 21:48 :: A Tengerész

A télikert virágillatban úszik.005_28.JPG

J mindent mindent megfazonírozott és új kaspóba rakott. Munka után édes a traccsolás odabent.002_56.JPGHa süt a nap, mint például tegnap, a télikertben olyan meleg van már, hogy kinyitva a nappali felőli ablakot, befűti a házat 22 fokra 12 fok külső hőmérsékletnél.

Végre feldolgoztam a kivágott almafa tüzelőnek alkalmas részét. László korábban azt kommentelte, hogy az almafát vétek tüzelőnek elhasználni, sütni-főzni kell rajta, mert kellemes aromát ad az ételnek, hát ha ezt a mennyiséget csak ilyesmire használom eltart pár évtizedet. De ki fogjuk próbálni, tavaly úgyse csináltunk egy szabadtéri gasztroeseményt se. Valahogy általában is kezdünk leszokni a kajálásról, olyan macerás.007_17.JPG

1 komment

Péntek.

2017.03.17. 11:29 :: A Tengerész

Közérdekű közlemény a LIGETVÉDŐK honlapjáról. 

https://www.facebook.com/ligetvedok

Március 17-én pénteken a Petőfi Csarnoknál lévő táborunkban összejövetelt szervezünk. Közös főzés és jó programok! Gyerek és kutyabarát környezet!

17:00-17:30 - Korai ütősök
17:30-18:00 - Bardóczi Sándor tájépítész összefoglalója a Liget jelenéről és jövőjéről
18:00-18:30 - Papp Réka Kinga énekel, Darvas Kristóf tangóharmonikázik
18:30-19:00 - Kőhalmi Ferenc Európa bajnok bűvész varázsol el minket
19:00-19:30 - Dj Qtewly fantasztikus népzenei blokkja. Tánc!

Szólj hozzá!

Szerda.

2017.03.16. 00:26 :: A Tengerész

Március 15. Kíváncsi lettem mi van Budapesten ezen a napon. 10 órakor már a Múzeum körúton voltam. Özönlött a nép a  Nemzeti Múzeum felé. A Kálvin térnél szaporabeszédű két öregasszony ért utol, majd hagyott el, szóval nemcsak a szájuk, a lábuk is sebesen járt. Közben egymást überelték nyomorultgyalázásban, akaratlanul is megtudtam tőlük, hogy csak az szegény aki nem dolgozik és az nem dolgozik aki lusta, a szupermarketek dugig vannak vásárlókkal. A két hölgy aligha tette ki a lábát az elmúlt évtizedekben a belvárosból, hacsak a külföldi útjaikat nem vesszük annak. A Múzeum körút elején vaskordon, rajta kis nyílás, a nyílásban sárgamellényes biztonsági emberek ( amúgyis tízméterenként áll egy belőlük, plusz rendőr annyi mint a tenger, a becsatlakozó utcák dugig velők). A bebocsájtás csak személyi motozás után lehetséges, engem is megállítanak

-Meg kell vizsgálnom a hátizsákját és személyi motozást kell végezzek, van e magánál szóró-vágó fegyver.

-Nincs nálam semmi ilyesmi. (Érdekes lőfegyver lehetne nálam? Mindenesetre nem vallom be a svájci bicskát, pedig anélkül az ajtóig se megyek)

-Azért meg kell nézzem.

Leveszem a kis hátizsákot, kinyitom, mondom

-Irataim, fényképezőgép meg egy könyv. Láttál már olyat? ( azt hittem ettől morcos lesz, de elengedi a füle mellett, talán mégse olyan hülye mint feltételeztem egy bérsmasszerről)

Könnyedén végigtapogat, "olyan helyekre" nem nyúl, szóval nem is tudom mire való ez az egész, a tököm mellett akármit bevihetnék ami kisebb egy lovassági szablyánál. Szépen gyülekezik a nép, de hiába jutottunk át a motozón, ez még messze nem jelenti azt, hogy megbízhatók vagyunk, ugyanis újabb vaskordon jön, ezúttal ötméterenként felállított őrrel és ezen már sehogy se lehet átjutni. A Múzeumkertbe, de még az ahhoz közeli utcarészre is csak a kiválasztottak mehetnek be, ők a rendőrsorfallal hermetikusan lezárt Bródy Sándor utca túlvége felől, talán a Puskin utcán át érkeznek tömött sorokban. Szóval az egyszerű rajongó keserűen csalódik ha azt hiszi, hogy Orbán Viktor szavait közelről szívhatja magába. Kérdezem is egy, a korlátba kapaszkodó pár nőtagját, hogy hát azok hogy tudtak, oda bemenni, mondja, hogy azok biztos a meghívottak, "pedig hát mi is fideszesek vagyunk, de sajnos csak idáig mehetünk". A múzeum lépcsőjén férfikórus énekel hazafias, vagy arra hajazó kantátákat, részben erre a célra szolgálókat, részben megzenésített verseket, a "Talpra magyar"-t versnek jobban szeretem, mint ezt a sokszor több szólamban és kánonban előadott feldolgozást, pedig ugye nemzeti dal az igazi neve. de a nép lelkesen megtapsolja. Egyáltalában itt (rajtam kívül) mindenki lelkes. Egy kócos piroshajú anyóka (szemre úgy egy tízessel fiatalabb nálam) áhítattal az arcán kitartóan tör magának utat a korlátig, onnan sajnos nincs tovább, ha abban reménykedett, hogy Orbán lábai elé vetheti magát, keservesen csalódnia kell. A tömeg meg csak érkezik, én meg egyre magányosabbnak érzem magam. Hátratekintve látom, hogy ahol korábban nem állt senki, most százak állnak, na nekem ebből elegem van, a beszédekre nem vagyok kíváncsi, azok már rég nem a nemzet ünnepéről, a nagy elődök hősies áldozatáról szólnak, hanem aktuálpolitikáról. (és nem is tévedek, este megnéztem a híradóban, Orbán a tömeg lelkes tapsa közben gyalázza Brüsszelt, az Egyesült Európát, nem is értem miért nem jelenti be a Hunxitet, itt ez a pártízezer ember örömmámorban úszna, ha meg még háború is lenne ellenük mindenki fegyvert követelne, hogy a vérében gázolhasson a belga autóbuszsofőröknek akik az adójukkal lélegeztetőgépen tartják a magyar építőipart) lassan elkezdem a rugalmas elszakadást, átfurakodok a tömegen, egész életemben szembementem az árral most sincs ez másképpen mindenki befelé jön egyedül én tartok kifelé. A Múzeum presszó előtt áll a rendőrség krémje, teliarany vállapok, két alezredes, meg egyéb nehéztisztek csatolt gyakorlóegyenruhás tiszthelyettes fullajtárokkal és titkárnőkülsejű telefonos tisztesekkel. Aztán megindulnak valahová a túloldalra a gallérmikrofonba beszélgető rangidős vezetésével. És lámcsak itt vannak  a huszárok is, akkor ez mégsem csak egy egyszerű politikai nagy gyűlés, hanem valami más is.001_67.JPG

Régóta várakozhatnak, mert a legények orra igen kipirosodott a csípős hidegben, a régi korok embere alighanem edzettebb lehetett, nem is értem, hogy nem fagyott le télen a huszárok füle ebben a tökéletesen alkalmatlan csákóban. Engem is utolért a mindenkori öregek betegsége a "régen minden jobb vót szindróma", feltűnik a hosszú ideje tartó ácsorgás során menthetetlenül keletkező lócitromok bűze, nem tudom mit esznek manapság a lovak, de gyerekkoromban amikor még a Frangepán utcában lovaskocsik jártak és zabot ettek a lovak nem ilyen szag volt a kocsisudvarokban, szóval már a lószar se a régi. Nagynehezen átpéselem magam az Astoria felőli motozókapun befelé törekvő tömegen és metróval indulok tovább. Következő megnézendő helyszín a Városliget. Kíváncsi vagyok mit csinál a Momentum. Merthogy a Múzeum körúton ami feltűnt, a magas átlagéletkor. Megöregedtek a Fideszesek. Szóval nézzük meg mit csinálnak a fiatalok! Hát egyelőre semmit. Déltájban üres sátrak állnak csak a Vajdahunyad vár mögött, rettenetes hangtechnikát szerelnek, szóval itt este alighanem diszkó lesz, azzal engem a világból ki lehet űzni, meg addigra én már otthon leszek. Viszont kint vannak a Ligetvédők. Kezdetben azt hiszem a szakadt csövesek azok a nyomorúságos sátraikban, de nem így van. Felhívom a Kisembert, ő a ligetvédő csapat oszlopos tagja és épp kint is van, szórólapokat osztogat egy ifjú segítő leánykával, összetalálkozunk a Mezőgazdasági Múzeum előtt. Elmondja, hogy a csövesek rátelepedtek a mozgalmukra, mert itt lehet sátrazni, meg néha osztanak kaját a vegánok. Nehéz ügy ez, mert ugye elzavarni a szerencsétleneket nem lenne szép dolog, viszont azokat akiknek célja a Városliget megvédése az esztelen beépítés ellen, sokan ennek alapján azonosítják egy csomó szutyokban élővel, így befogott orral távol tartják magukat a témától. És mint az ábra bizonyítja még én is ezt gondoltam, pedig ők

https://www.facebook.com/ligetvedok

nem csövesek, hanem azon kevesek akik milliók helyett próbálják megvédeni azt  a kevés zöld területet ami még megmaradt. Aminek azért kell elvesznie, mert olyan intézményeket akarnak a fák helyére építeni, amik például ( ha már muszáj megépülniük, mert az ország keresztapájának kell a mostani helyük a budai várban) nyugodtan megépülhetnének máshol a városban, pl a korábbi kormány elképzelte új "kormányzati negyed" helyén, vagy a közeli Rákosrendező üres területén. Óbudán ebédelek a "Tiroli"-ban, mert ott mindig van szalontüdő. Ebéd után kilátogatok az Operához, ahol a nemzeti ünnep kapcsán az ellentüntetők gyülekeznek. Itt sincs kevés ember és itt is a többség "szépkorú", nagyon úgy tűnik a fiatalok lassacskán feladják az országot. Aki erős, aki tehetséges, akinek versenyképes tudása, nyelvismerete van, nem kínlódik a ballaszttal. Ahogy nekem elegem volt a társasházban lakás "nyűgéből és nyilaiból" és kiszállva belőle hajóra költöztem, úgy ment el az országból félmillió aktívkorú és megy el naponta párszáz, hogy vissza legfeljebb látogatóba jöjjön, mert aki "kint" egzisztenciát teremtett, gyökeret eresztett, nem fog többé hazajönni. Ami más az Opera előtt gyülekezők közt mint a Múzeumkörúton, hogy bár itt s ugyanaz a rendőrségi vezérkar végzi a biztosítást( megismerem a magas "alest", sőt úgy látszik ő a specialista, mert már tavaly a tanártüntetésen is őt láttam vezényelni) itt nincs kordon, mellettem áll Iványi Gábor, kicsit arrébb Fodor Gábor beszélget Majtényi Lászlóval, amott meg Molnár Gyulát látom és egyetlen szekus sincs, pláne meg a kutyát se izgatja van e bárkinél is szúró-vágó eszköz. És hát az is más, hogy bár itt is van sok ember de a fele se mint a Múzeumkörúton. Szóval aki azt hiszi, hogy ez a város nem szőröstül bőröstül a Fideszé az téved, az ország pedig ebben a vonatkozásban, még elvetemültebb hívő. Elfáradtam a sok mászkálásban, az ellentüntetők (mint megtudom egy BKV koordinátortól akit rendőrtizedes lányka fülén telefonnal őriz) egy Andrássy, Nagymező, Bajcsy, Alkotmány utca sétára készülnek, ez már sok nekem, hazaindulok, ennyi élmény elég mára. Még épp elcsípem a 16:35-ös HÉV-et, alighogy leülök, már indul is. Azt hiszem ezennel leveszem a kezem Budapestről is.

 

 

-

1 komment

Kedd.

2017.03.14. 20:25 :: A Tengerész

Miután több napos munkával megfosztottam ágaitól a halálra ítélt almafát.004_35.JPG

Ma kidöntöttem a törzset is.003_45.JPG
Ahogy a favágóiskolában tanítják, ékalakú kivágás a tervezett döntés irányába,

005_27.JPG

majd vágás a túloldalról. Sajnos sikerült tönkretennem a fűrész láncát is, bármennyire is odafigyeltem, sikerült belefűrészelnem egy betongöbbe, amivel egy odút korábban befoltoztak és mélyebbre ment a betontömés mint sejtettem. Kireszeltem a fogakat, de nem az igazi, ágakhoz jó, de vastag törzshöz új láncot kell vegyek a gépre.

Viszont megnyugodtam abban a vonatkozásban, hogy nem ítéltem meg rosszul a fa állapotát, mert volt egy olyan érzésem, hogy esetleg mégse kellett volna megölni szegényt, nos a törzset a felfűrészelés után amikor  az első elágazásnál kettéhasítottam, így nézett ki a belseje. Egyik fele,009_10.JPGMásik fele.010_9.JPG

A fő ágak meg vagy hasonlóan néztek ki belülről, vagy nyomkodhatóan pudvás volt a gesztjük. Egyedül a mellékágak tűntek egészségesnek, kérdés ez a törzs meddig tudta volna életben tartani őket, miközben a fától pár méterre lévő Balabán csatorna folyamatosan megteremti a nedves körülményeket a gombafertőzésre. Nem sokat értek a kertészethez, de én még nem hallottam almafáról ami a nádasban élt volna. Valószínűleg az alma nem mocsári növény. A mogyoróbokrok amik viszont rányomultak erre az almafára ( a szálvesszők egybefonódtak a lombkoronával)  prímán érzik magukat náddal körbenőve. Érdekes szimbiózis.

1 komment

Hétfő.

2017.03.06. 21:28 :: A Tengerész

Alábecsültem ezt(is) a fanyűvést, még mindig nem másztam ki a kertészkedésből. Némi tépelődés után úgy döntöttem az egyik almafát ami a Balabán csatorna partján teljesen összenőtt egy elburjánzott mogyoróbokorral, kivágom. Ott a nedves környezetben eleve  rettenetesen gombafertőzött, öreg és amikor az első vastag ágát levágtam, belülről egészen szivacsos, rugalmasan nyomogatható pudvás volt a szerkezete, a termése se igazán volt finom, szóval elkezdtem lebontani. Lassú munka, az nem úgy van, hogy kidönti az ember és kész, le kell vágni egy vastag ágat, aztán feldarabolni, idáig láncfűrész, aztán machetával apróra a vastagját, arról a vékonyát metszőollóval egyenes szálakra vágni, ledarálni az aprítógéppel, a leollózott legvékonyabbak mennek a tábortűzbe. Amikor elfogyott, vissza a fához a fűrésszel és újabb vastag ágat levágni. Ebből a fából még hátra van két ág meg a törzs. Két napja Fábián Sanyi szomszéd lepermetezte azokat amiket már megrendszabályoztam, egy szilva, egy meggy, két almafa, neki van gépe hozzá, így barátian kisegített, mert amúgy aztán végképp nem érné meg ezekre a bizonytalan jövőjű fákra beruházni még egy permetezőgépet is. Szerencsére csak tegnap esett az eső, volt ideje rászáradni a permetlének a fákra. Kicsit vizenyős idő van, ma is ijesztgettek a felhők, de azért tudtam kint dolgozni.

Ha már alma, Sz itt épp azt  eszik de csak azt hajlandó megenni amit J előtte leharapott, ha csak úgy levág neki egy szeletet, akkor azt kiköpi és otthagyja.009_9.JPG

Beindult a tavasz, kibújtak a hóvirágok (megírom)001_68.JPG

a krókuszok002_55.JPGés itt a legfontosabb a téltemető (hóvirággal vegyesen) szóval valóban temethetjük a telet, aminek épp itt az ideje, kb 3 hétre való tűzifánk van már csak.005_26.JPG

004_34.JPG

 

Szólj hozzá!

Hétfő.

2017.02.27. 17:49 :: A Tengerész

Mos értem meg igazán a Bálint Gyuri bácsit a nemzet kertészét, amikor azt mondta a mezőgazdaságnak csak négy ellensége van, a tavasz , a nyár, az ősz meg a tél. Pár napja még belém fagyott a lélek azért nem volt ingerenciám a gyümölcsfákat metszeni, mostmeg már mindjárt késő lesz, duzzadnak a rügyek, indul a nedvkeringés. Mert ha még csak olyan titul-nagyjábul metszegetés lenne néhány vékony, tavaly óta nőtt ágacska, akkor hagyján, de ahogy múltkortájt nyafogtam ezek a több évtizede metszést nem látott fák rettenetesen elvadultak. Mutatok egy almafát ahogy kinézett tavaly.003_44.JPG

Két napi munkába telt amíg ilyenre kaszaboltam. Persze ehhez nincs kapcsolási rajzom, érteni semmit nem értek hozzá, az Interneten kértem tanácsot egy erre szakosodott fórumon egy szakértőtől, ő azt írta, első lépcsőben levágni mindent ami felfelé nő közel függőlegesen, eszerint jártam el.001_66.JPG

Mondjuk kicsit zavaró a háttérben a Balabán csatorna partján álló megnemmondom milyen fa, de ennyi gally jött le róla004_33.JPG005_25.JPG

ma egész délelőtt aprítottam láncfűrésszel, machetával, kézi ollóval, a 4 cm-nél vastagabbakat tüzelőnek ( ez volt három talicskára való), a vékonyabbakat meg az aprítógéppel felszecskáztam a komposztálóba. A nagyon ágasbogas vékonyabbak, amiket nem lehet betuszkolni a szecskázóba, kerülnek csak a tűzrakóhelyre002_54.JPG

ha valamelyest megszárad, csak akkor gyújtok majd alá, hogy ne nagy füsttel égjen, meg akkor is csak ha nincs semmi szél, mert a guta üt meg amikor leszabadul a csőcselék a kiskertekbe és éget mindent azon frissiben, beterítve fojtó füsttel mindent ami leeben van tőle. Sajnos a délre tőlünk második szomszéd is ilyen piromániás, képes a csuromvíz faleveleket is nekiállni égetni, amikor nagyon udvariasan megkérdeztem miért teszi ezt velünk, azt mondta, értsem meg ő képtelen elviselni a rendetlenséget, még az a szerencse, hogy az uralkodó szélirány szerint tőle luvba vagyunk, szóval csak akkor bosszantó ha déli szélnél csinálja. Egy meggyfával, egy szilvafával és egy almafával vagyok meg, még két almafa van hátra, na meg rengeteg kúszó borostyán mindenfelé amit ugyancsak muszáj megrendszabályozni, mert már a létünket fenyegetik, a házra is rátámadtak. Bevallom ez az a munka amit nem szeretek csinálni, nem érzem az alkotás jellegét, mert ezek az átkok alig várják, hogy abbahagyjam, máris újabb terveket szőnek, hogy tudnának mégis felülkerekedni a korral fogyatkozó erőmön....

4 komment

Vasárnap.

2017.02.26. 21:40 :: A Tengerész

És megtörtént. Csütörtökön még jég fedte a víznek legalább a felét, de péntekre feltámadt a szél és délutánra egy tenyérnyi se maradt belőle. Úgy elolvadt mintha sose lett volna. Amapola meg mára mint Afrodité a habokból, kikelt az iszapágyból és vidáman úszik.001_65.JPG

Ott távolban egy gácsér az erősek közül akik átvészelték a kemény telet.002_53.JPG

Nem is tudom hogy találtak táplálékot, mikor vastagon befagyott a víz, de mindössze három madarat láttam jégbefagyva amikor korcsolyáztunk, azok is gondolom inkább betegség, öregség miatt pusztultak el. A természet nem pazarol, két nap múlva ami kiállt belőlük a jégből már felfalta valami, tán róka, vagy ragadozómadár. Mindenesetre nem látszik, hogy megfogyatkoztak volna a madarak, Sz amikor reggel kiszaladt egy stégre egy egész csapat tőkésréce spriccelt ki a stég alól nagy méltatlankodva, J meg lelkendezve mesélte délután, hogy miközben a kertben matatott a növényeken 11 hattyú húzott el a feje felett nagy suhogással. Még az is lehet, hogy télre elköltöztek valahová és most tértek vissza.

A szembeparton kikötött hajók körül már nem kell szivattyúval cirkuláltatni a vizet, hogy ne fagyjanak be, ők így oldották meg a védelmet amit én meg a nádtöméssel, a szivattyú is jó, csak az villanyszámával jár.003_43.JPG

A többit holnap.

Szólj hozzá!

Csütörtök.

2017.02.23. 19:53 :: A Tengerész

Amapola kiszabadult jégbörtönéből.003_41.JPG

Körben elolvadt a vastag jégpáncél, a nádkötegek amik a hajót védték a jég nyomása ellen, szabadon úsznak002_52.JPG

csak a még egyre szivacsosabb, egyre vékonyodó jégtakaró tartja egybe őket.  A hajó ugyan még szilárdan áll a kieljén az iszapban, de tegnap óta is emelkedett a vízszint vagy 5-6 cm-t és ahogy nézem a hidrológiai előjelzést, odakint a nagy-Dunán az elkövetkező két napra 2 m emelkedést prognosztizálnak, ha ide is jut belőle egy fél méter azaz megindul az energiatermelés a Kvassay zsilip erőművében, a hét végére szabadon úszik a hajó.

Szólj hozzá!

Hétfő.

2017.02.20. 17:05 :: A Tengerész

Nem tudom hogy van ez, de a mínusz 15-ben nem fáztam úgy mint ma reggel a nulla fokban. Minden nyirkos, köd van, a hideg meg bemászik a gallér alá és végigkúszik az ember hátán, a kezem kesztyűben is majd lefagyott reggel amikor Sz-el a rituális sétát tettük a Dunaparton. Ő persze röhög az egészen, rohangászik a levágott nádon, jégen, pedig már olvad én rá se merek menni, de őt még megbírja, kezdek aggódni, ha majd annyira elvékonyodik, hogy beszakad alatta, mi a fenét csinálok. Sajnos ahol azelőtt szaladgált, a szántóföld veszélyes, hír jött, hogy rókacsapdákat raktak ki az átok vadászok, ami agyoncsapja ami ráharap a csalira. Márpedig ez mindent felzabál, ami csak büdös hal, rothadó hús, kukacos cupák, az neki csemege és hiába próbálom tiltani, halál pontosan tudja, hogy nem szabad, ha felszed valamit elszalad vele és közbe gyorsan igyekszik befalni, nehogy elvegyem tőle. Még tavaly volt, hogy az esti sétánál talált valami nagyobb darab csontot és rohant vele mint a szél, na mondom mindjárt otthon vagyunk, a kapun nem tudsz bemenni ott elkaplak. De ezt ő is végiggondolhatta, ezért amit máskor sose csinált, besurrant a szomszéd kerítésrácsai közt és hátulról jött haza a kertek alján, kicselezve engem. Mire összetalálkoztunk a ház ajtajában már vagy megette, vagy eldugta és ott várt, igaz bűntudatos pofával. A fene gondolna egy állatról ilyen kifejezetten kognitív intelligenciát. Mert ha csak elszalad vele és csak azután jön haza amikor már megette, az egy logikus megoldás, de ő azt is végiggondolta, hogy neki velem együtt kell hazajönni a regula szerint, tehát megtalálta az egyetlen, a saját szempontját is kielégítő megoldást. Persze letoltam érte és ő pontosan tudta is, hogy mért korholom, de igazából nem voltam képes haragudni rá, pláne elfenekelni, egyrészt mert még kölyök, természetes, hogy kajla, másrészt vannak viselkedésformák amiken nem lehet változtatni egy állatnál, amik az ő szempontjából logikusak és ha az ember túl következetes ezek átprogramozásában, máshol lesz baj a jószág viselkedésével. Például van a sarkon egy ház ahol van két kutya, akikkel utálják egymást. A furcsa az, hogy az én kutyám olyan barátságos jószág, hogy mindenkinek hízeleg, ha más kutyát lát rohan oda barátkozni, de ezzel a kettővel szörnyű acsarkodást művelnek, ahányszor csak arra megyünk. Azt is tudja, hogy nem szabad, hogy erősen tiltom és annyira haragszom, hogy kijár egy suhintás a fenekére a vesszővel  érte, de ezt bekalkulálja, úgy látszik egy kiadós anyázás az ellenségekkel neki megéri. A környékbeli kutyák közül még kettővel van így, állandóan beszólnak egymásnak a kerítésen át, más kutyákkal boldogan barátkozik. Tisztára mint az emberek.

Szóval fázom. Ma délelőtt megint belevágtam a gyümölcsfákba, a szó szoros fűrészes értelmében, ebédre még a nap is elkezdett tápászkodni, de mire felébredtem az ebéd utáni alvásból, már el is tűnt. Ráadásul kedvem se volt folytatni olyan fáradt voltam a délelőtti svédtornától. Emlékszem gyerekkoromban is arról panaszkodtak mindig az öregek hogy fáznak és fáradtak... lehet, hogy én is? Mindenesetre azzal vígasztalom magam, hogy  a kertészkedés jelen esetben nem az a növénybuzerálós pepecselés, inkább a favágók tevékenységére hajaz, tán nálam fiatalabb is elfáradna tőle pár óra után

3 komment

Péntek.

2017.02.17. 14:12 :: A Tengerész

Idő pocsék. Előrehoztam a naplóírást estéről délelőttre, este majd korábban gyújtok be a hajón és akkor fogok zenélni. (már ha azt a kívülálló számára idegtépő skálázást és ismétlődő nekifutásokat a dallamrészleteknek annak lehet nevezni) Szóval semmi külső tevékenységhez nem érzek ingerenciát. Viszont valakinek megígértem a 444-en, hogy elmesélek egy régi történetet a német építésű magyar tengerjáró hajókról, hátha mást is érdekel. 

Előrebocsájtom, a történetet nekem is csak mesélték, de biztos nem nélkülözi a valóságalapot. A második világháború után Németországot a győztesek (nem okulva az első világháború utáni hasonló hiábavalóságokon), mindenféle korlátozásokkal sújtották, abban a reményben, hogy örökre képesek lesznek megakadályozni egy tehetséges és szorgalmas népet abban, hogy hadi potenciállal rendelkezzen. Ez a kereskedelmi célra épülő hajókra vonatkozóan olyan korlátozásban jelentkezett, hogy a feltételezett katonai célokra való felhasználhatatlanság érdekében azoknak sem kettős fenékkel, sem vízmentes válaszfalakkal nem szabadott rendelkezniük. Az ilyen hajót ugye gyakorlatilag egyetlen, a vízvonal alatt érő lövéssel el lehet süllyeszteni. Bizonyára nagyon okosak voltak azok a jogászok ( mint mindig minden jogász aki csak papíron működő szabályokat fogalmaz jogszabályba, miközben ezeket a sorokat írtam, csengetett a postás kislány és bírósági határozatot hozott, miszerint  elítélték azokat akik az autómat, a lányomtól 2014-ben ellopták, sok oldal bullshit, a vége ami nekem az érdekes, megítéltek 100 000 Ft-ot amit a tettesnek ki kellene fizetnie nekem, csak azt találjam ki hogy hajtom be rajta amikor már a tárgyalásra is a sittről vezették elő korábbi bűncselekményekért őket és ez lett volna a vételár amiért a lányom árulta és ezt nem volt hajlandó kifizetni, inkább elvitte kipróbálni és eladta a MÉH-ben, ennyit az autókról meg a jogról), csak ez pl azzal járt, hogy egy ilyen hajó a Viscayán néhány perc alatt süllyedt el amikor zátonyra futott, ezért valamennyi tengerész  békeidőben vízbefúlt, ami arra a teljesen szokatlan dologra világított rá, hogy ha a világ két legértelmesebb emberfajtája a politikus, meg a jogász együtt kitalál valamit akkor az lehet hogy mégse lesz a tökéletesség kvintesszenciája. Ennek nyomán feloldották ezt a németekre vonatkozó korlátozást és immáron építhettek biztonságos hajókat. Természetesen ezeket az életveszélyes hajókat a németek azonnal kiselejtezték és eladták ócskavasnak, na ki vett meg hármat belőlük? Úgyvan Magyarország! Nálunk ugye akkoriban a legfőbb érték az ember volt, kerül amibe kerül, csak olcsó legyen. Merthogy nagyon kellettek a hajók, az arab-izraeli háborúban a mi helyünk az arabok mellett volt, tömegével ment a baráti segítség hadianyag formájában a jugoszláviai Ploce (később Kardeljevo) kikötőből és ehhez minél több hajóra volt szükség, szóval így lett a korábbi életveszélyes német vasárúból a Mahart tengerjáró flotta három új büszkesége a  Duna, a Tisza és a Rába. A történethez még érdekes adalék, hogy soha olyan rekordbevételt nem produkált a magyar tengerhajózás mint akkor. Mert ugye a hadiárú értékes rakomány, ezért a fuvardíj magas, ráadásul nem kellett messzire vinni, csak a Földközi tenger egyik oldaláról a másikra, visszafelé üresen ment a hajó, majd gyorsan megpakolták és ment is vissza. NADENEMÚGYVANAZ!! Tervgazdálkodás volt elvtársak!! A tervet pedig teljesíteni kell, ha törik, ha szakad. Volt egy olyan bűvös szám, hogy "árútonnakilométer". Na erre nem volt jó a hadiszállítás. Merthogy a "zöldárú" ( mi csak úgy hívtuk "bőrlukasztó") nem csak dögnehéz ágyúgolyó, ha beraknak egy tucat légvédelmi ágyút tele vele a hajó, de nincs nagy súlya, ráadásul visszafelé semmit nem visz, szóval a tonna kevés a kilométerhez képest, hiába az óriási bevétel, a hatalmas profit, az összes vezető prémiuma ugrott ami az árútonnakilométerhez volt kötve, de még le is lettek baszva, hogy a MÁV, TEFU, meg mittudomén milyen cégek azok bezzeg tudták teljesíteni (igaz, hogy veszteséges volt mind mint az eszkimóknál a fridzsiderbiznisz), micsoda disznóság ez elvtársak? Akkor született a megoldás, hogy egy hajót meg kell rakni vasérccel az jó nehéz és körbe körbe menni vele a tengeren, az csinálja az árútonnakilométert, az üzlet meg le van szarva. Hát ennyi volt a mese mára.

4 komment

Csütörtök.

2017.02.16. 21:15 :: A Tengerész

Nem lustultam el, már ami a naplóírást illeti, de nem igazán történik semmi. Nagy munkába fogtam, amihez ráadásul semmit nem értek, de az időjárás miatt leálltam vele. Arról van szó, hogy a kertben rettenetesen elhanyagolt gyümölcsfák vannak. Alma, meggy, szilva, mindmegannyi égnekindult sűrű söprűlombozat. Ráadásul a tavalyi nedves nyár miatt minden súlyosan gombafertőzött. J győzköd, hogy vágjam ki az összeset tőből és szinte biztos, hogy neki van igaza mert. 1. Nem értek a kertészkedéshez, ez is egy szakma, amit persze meg lehet tanulni, de mivel nem hobbim, csak nyűgnek érzem pillanatnyilag ( tudom ha kertész olvassa e sorokat megvetően fog rám gondolnia). 2. Nagy munka, ez nem kéziollóval való metszegetés, a lombkoronát láncfűrésszel kell létrán imbolyogva ritkítani, becsülettel nekifogtam, de nem vidámodtam meg tőle. 3. Ha mindent megcsinálok, ha valahogy lekezelem a szükséges kencével a rengeteg sebet amit a fákon ejtettem, ha a megfelelő gombaölő szerekkel a megfelelő időben és gyakorisággal lepermetezem a fákat ( amihez persze előbb vennem kell egy valamilyen permetező eszközt amivel 3 m magasra fel tudok spriccelni), elköltök minderre annyi pénzt ami ha mázlim van és a fák elkezdenek teremni, adnak annyi gyümölcsöt ami úgy 10 év alatt behozza a ráfordításokat, Persze nagyrésze ránkrohad, mert 200 kiló almát nem tudunk megenni. Ami nekünk kell gyümölcs azt megvesszük a piacon, olyat amit akarunk és annyit amennyit megeszünk, egész biztos, hogy nem  gazdaságos a gyümölcstermesztés ilyen szinten. Viszont egyszerűen sajnálom a fákat. Az időjárás adott pár napot a végleges döntésre, három napja abbahagytam a lombritkítást, mert  odafagy a kezem a szerszámokhoz. Viszont idebent harmonikázáshoz az idő pont alkalmas, már  az ínhüvelygyulladás határára harmonikáztam magam, Á az idomárom amikor már azt hittem majdnem megvagyok a Schneewalzerrel, telerakta a basszuskíséretet egy rakás új akkorddal, mert szerinte túl sivár az "umpappa", na ezzel szenvedek most, de miután ez a fáradozás sokkal gazdaságtalanabb mint a kertészkedés, perverz módon ezt élvezem.

Szólj hozzá!

Kedd.

2017.02.07. 17:18 :: A Tengerész

Csúnya idő van. Nem tudom hogy van ez, de +3°-ban jobban fáztam reggel kutyázás közben, mint egy hete -10-ben. Sár, dagonya, tócsák mindenfele, időnként megered az eső, nap sehol olyan igazi "takonyhúzó" idő van már második napja. Ha Sz, ez az energiabomba nem húzna kifelé, ki se dugnám az orrom a házból, vagy a hajóból. De ő kíméletlen, tegnap szakadó esőben volt muszáj megtenni vele  körsétát, gumicsizmában ernyővel vonultam, elemlámpa, láthatósági mellény, ő elől megy villogó piros LED-es nyakörvvel,  mellettem (előttem, utánam, mikor hogy) a macska, mert mindketten ott ülnek este már 9 óra felé tűkön az ajtóban és egyszerűen MUSZÁJ velük elindulni kefelé akármilyen idő is van. Megtesszük a szokásos kört, utána mindenki nyugovóra tér. Most, hogy már nincs olyan hideg Sz nem alszik bent a kályha előtt, hanem ellenkezés nélkül bevonul a házába a tornácon, C rendszerint kiköveteli, hogy J ágyazzon meg (igen ott ül szemrehányó tekintettel, vagy járkál le-föl esetleg mérgesen nyávog), addig nem hajlandó elnyugodni, de ha meg van vetve az ágy akkor odafekszik J lábához és alszik reggelig.

Most, hogy a napjaim főleg harmonikázással telnek, nagyjából kész vagyok a második számommal a Schneewalzerrel, ennek úgy tűnik az az ára, hogy az elsőt elfelejtettem, ma próbáltam a La Partidát, ami már szinte tökéletesen ment egy hónapja, de most alig ment. Amikor meg belejöttem, a keringő ment rosszul. Úgy látszik egyszerre csak egy számra képes a tudományom. Említettem, hogy a hajó, majd építkezésblogból öregedésblog lett, itt láthatjátok előre a sorsotok, nos egyre többet kopogtat a halál. J jött be délután, hogy Pannika (J volt kolléganője és barátunk), mamája ment el örökre, én nem is ismertem, de elszomorodtam, ettől kezdve csak gyászinduló ritmusban játszom a walzert. Aztán ha az ember már kezd hozzászokni, hogy meghalnak körötte, egyszerre csak azt veszi észre, hogy ő se él már. Szóval nemcsak az időjárás szomorú.

Hogy azért ne legyen a vége ennyire szomorú, ha már Schneewalzer akkor legyen most ez 

https://www.youtube.com/watch?v=foNN_joQ3LA

4 komment

Szerda.

2017.02.01. 18:08 :: A Tengerész

Tönkrement a jég. Egészen pontosan áll rajta a víz, egész éjjel esett az ónos eső. Korcsolyázni csak az utcán korcsolya nélkül, járkálni kész életveszély. J tegnap a szokásos pesti túrán volt szülőpátyolgatás ügyben, az esti busszal jött haza. A busz eleve lépésben tudott csak jönni olyan volt az út, aztán haza a megállótól még van majd 1,5 km gyalog. Ezt szegény majd egy órát tartott amíg megtette, de amikor le kellett jönnie az aszfaltozott útról a murvásra az már nem működött. Amikor balra kanyarodandó felért az az út közepére a bogárhát tetejére jobb oldaláról, ahol addig  a kerítéseken végigtapogatódzva jött végig, egyszerűen leszánkázott a bal oldalra, ott megkapaszkodott a villanyoszlopba és se té se tova, ott már nincs kerítés. Felhívott, hogy mi legyen, beöltöztem és felhúztam egy zoknit a bakancsom orrára, azzal kimentem elé és egymásba karolva hazatipegtünk. Olyan izomláza lett a svédtornától, hogy ma egész délelőtt csak jajgatott. Én se úsztam meg a csúszós időt, ma ebéd utáni alvásból J ébresztett, hogy baj van, barátaink két autója összecsúszott, összeakadtak, menjünk segíteni. Na gyorsan öltöztem és magamhoz vettem egy duplacsigasoros kötelet, de kicsit még a félbeszakított álomból kótyagosan túl bátran lépkedem, mindkét lábam kicsúszott előre a kulékaviccsal ( szóval apró hepehupák vizes jéggel borítva) ledöngölt utcán és hanyatt estem. Aránylag jól tompítottam reflexből, de a fejem a jellegzetes ostorcsapással nagyot koppant a fagyott kavicsokon, akkorát, hogy mindenki megijedt, még én is. Chichester könyvéből tanultam, hogy ha az ember elesik, leesik valahonnan, nem szabad gyorsan felkelni, hanem én csak úgy hívom, előbb "össze kell rakja " magát, még akkor is, ha a körbenállók nagy igyekezetükben azonnal talpra akarják rángatni. Szóval kicsit feküdtem annak ellenére, hogy tócsa volt alattam (nem én csináltam) és a fejem is sajgott, aztán feltápászkodtam J segítségével. És semmi bajom nem lett, ez kb két órája volt, a koponyám bal hátsó részén, ahogy esés közben reflexből alighanem kifordultam  lett egy púp, de még csak nem is fáj, hacsak nem nyomkodom. Ja, mire odaértünk nélkülünk is sikerült szétakasztani az autókat, szóval csak elesni keltem ki az ágyból.

2 komment

Szombat.

2017.01.28. 21:40 :: A Tengerész

 Csípős az idő, nap meg nem volt ma sehol. Délelőtt kimentem korcsolyázni, de egy jó óra múlva megelégeltem a sportolást. A gyenge szél mely zúzmarából rajzolt állandóan változó hullámzó mintákat a jégre, eleinte fel sem tűnt, de amikor elbarangoltam az Angyali sziget túloldalára és visszafelé széllel szemben kellett korcsolyázzam vagy tíz percet, azon vettem észre magam, hogy annyira fázik az arcom, hogy szinte már elviselhetetlenül fáj. Úgy hogy abbahagytam és szégyenszemre bevonultam a házba. Pedig ki kell használni a lehetőséget, mert ahogy nézem az időjárás előjelzést, egy hétig biztos tán még a jég, aztán jön a felmelegedés. Az egyik szemem sír, a másik nevet, mert ugyanilyen aggódva nézem az erős hidegben sebesen fogyó tűzifát, vajh kitart e tavaszig. Én azért a jó oldalát igyekszem nézni mindennek, ha jön a felmelegedés kitart a tüzelő, ha nem jön a meleg, kitart a korcsolyázás. Az imént voltam begyújtani a hajón, jó meleg volt a szalonban, +2,8°, egy óra múlva tán felmelegszik annyira, hogy kimehetek gyakorolni a harmonikával, további egy óra gyakorlás alatt meg annyira hogy lehet zuhanyozni és ágybabújni. Felemeltem a napi gyakorlást 3 órára, egy óra reggel a hajón, egy óra napközben a házban, egy óra lefekvés előtt a hajón. Egy óránál többet nem nagyon bírok egyhuzamban (bár tegnap lefekvés előtt majdnem két órát nyúztam a hangszert ), mert fejben elfáradok, minél jobban erőltetem annál többet hibázok, ráadásul a jobb kézfejem a merev ujjtartástól begörcsöl.         

Szólj hozzá!

Péntek.

2017.01.27. 12:39 :: A Tengerész

Dacolva a szmogveszéllyel, tegnap felutaztam Budapestre. Van abban valami pikánsan szokatlan, hogy az ember csak úgy lemászik a fürdőlétrán a stégről a jégre és átsétál a túlpartra a HÉV végállomáshoz. Utálok a nagyvárosba menni, még akkor is ha nincs éppen büdös (amúgy cseppet sem volt jobban, vagy kevésbé büdös az én orromnak, mint  szmogriadó mentes napokon, az itteni jó levegő után engem Budapest mindig nyomaszt és nemcsak a levegőjével) Szóval azért mentem, mert muszáj volt hogy aláírjam (mint de jure pesti lakos) a Momentum Mozgalom olimpiai népszavazást kikényszeríteni akaró listáját. Ha a kormánypárti fanatikusok annyira hisznek egy budapesti olimpia megrendezhetőségében, valamint a demokráciában, mint azt gyakorta bizonygatják, akkor nekik is alá kellene írniuk, mert ugye akkor úgyis a megrendezés mellett voksol majd a többség. De ha megpróbálják még a népszavazást is akadályozni,az csak azt mutatja, hogy ugyanolyan fanatikus bolsevikok mint '47-ben a kékcédulás kommunista fényes szeles ifjak. Bár ha meggondolom rosszabbak mert míg amazok lelkes, a háború és az azt megelőző nyomor megcsömörlötte fiatalok voltak, emezek inkább a szolgaságba és kiszolgáltatottságba beletört, amúgy tapasztaltabbnak lenni köteles öregek. Mégis legfőbb ellenségük a szabadság (liberalizmus) és a civil kezdeményezések.

Azt gondoltam volna, hogy vége a kemény télnek, mert tegnap, tegnapelőtt már nulla fok körüli nappali és -3-4° fok körüli éjszakák voltak, de ma éjszakára visszajött a hideg, már este is látszott, hogy  hideg lesz az éjszaka. Sz-nek meg is engedtem, hogy ismét bent aludjon a cserépkályha előtt a nappaliban, ott karikába gömbölyödve csendben tölti az éjszakát, bár J a múlt héten panaszkodott, hogy felébredt rá, amikor a kutya álmában vakkantgatott, de olyan mélyen aludt, hogy még arra sem ébredt fel, hogy J megsimogatta. Ma reggel  -7°-ra ébredtem és dél elmúlt, de még mindig nem sütött ki a nap, alighanem ma már nem is fog, szürke köd borít mindent, a túlpart is alig látszik.

Új számot gyakorlok, elsőre egész jól haladtam vele, egy hét alatt megvolt a jobbkezes szóló egy szólamban és a balkezes basszus , de a szerdai órán Á az idomárom látva, hogy milyen jól haladok, feladta leckének a második szólamot is, ami azt jelenti, hogy a jobb kéz többnyire két (néha három) hangot játszik, na ezzel vért izzadok.

Amúgy ha kész leszek vele, kb így kéne szólnia. Hát ez még jócskán arrébb van.

https://www.youtube.com/watch?v=Y3G4VdNjtpg

(az ember elképzeli hozzá a bőrgatyás labancokat ahogy keringőznek)

Szólj hozzá!

Vasárnap.

2017.01.22. 20:10 :: A Tengerész

Nézem az esti híradóban, hogy Budapesten szmogveszély van, a várost a felvételeken nem lehetett látni a hegytetőkről, mert ködben úszott minden. A régi autóknak le is kell majd állni. Megintcsak úgy érzem magunkat, mint akiket az Isten a tenyerére emelt, mert itt korcsolyás közben inkább attól kellett tartanunk, hogy leég az orrunk, olyan hévvel sütött a nap ma is. Remek ez a téli vakáció, jobb nem is lehetne.

Második nap az olaszországi autóbusz tragédiával kezd a híradó. Szörnyű belegondolni, mit érezhetnek azok az emberek akiknek a gyermekei borzalmas tűzhalált haltak az autópályán. Egész elszomorodtam, pedig nekünk a mai nap is tökéletesre sikeredett, de már nem tudok neki igazán örülni. Egy hajszál választja el a felhőtlen örömöt a tragédiától. 

Ma van a Magyar Kultúra Napja. Nem bánnám, ha ez nemcsak egy kipipálandó nap lenne a többi "valaminek a napja" közt, a szokásos módon üresen kongva tartalmat nélkülözve. Sajnos akár a napja akár a nemnapja, mindennapi jelenség az elkultúrálatlanosodás, az emberek egyre bunkóbbak.

Akinek stégje van az RSD-n, nem árt ha gondol a jég okozta kár lehetőségére, az ember nem is gondolná miket tud csinálni még itt állóvízben is, pl mindent leszakít ami a vízbe lóg, ahogy folyamatosan csökken a víz-, akarom mondani jégszint. Láttam olyan stéget amit a hozzá rögzített, a 20 cm-nél is vastagabb jégbe fagyott fürdőlétra karikára görbített. Az amúgy erősnek megszokott 60 X 60 -as szögvas keretet lehúzza, a 100 mm átmérőjű csőoszlopok kidőlnek. Félelmetes erők működnek hangtalanul és szinte észrevehetetlenül.

Szólj hozzá!

Péntek.

2017.01.20. 18:58 :: A Tengerész

003_40.JPGHát azért így nehéz korcsolyázni. C megtámadta a  lábamat.001_64.JPG

002_51.JPG

Nem szereti a szokatlan dolgokat. Ahogy a harmonikázást is helytelenítette és a hangszeren állt bosszút. Tegnap megint idebent a házban játszottam, belémkötni nem mert, de hogy azért valamit törlesszen, kifelé menet ráhúzott egyet a kályha előtt alvó mit sem sejtő kutyára.

J-t is megtámadta.005_24.JPG

Nagyokat harapott a kesztyűbe.006_19.JPG

De ráfázott. J a kapálódzás ellenére elvitte egy körre. Ezért aztán bosszúból kifelé ment a jégről belémharapott. Neki mindegy, csak valakin muszáj törleszteni.008_18.JPG

 

 

Szólj hozzá!

Csütörtök.

2017.01.19. 19:16 :: A Tengerész

Errefelé már csak ilyen az élet.001_63.JPG

004_32.JPG

Javul, javul....de a koszorúzás még nem megy. Ha kitart a jég még mondjuk két hetet akkor talán. Bár az se nagy baj, gondolom most, ha már nem fogok megtanulni ebben az életemben igazán jól korcsolyázni. Nem a cél a fontos, hanem az út. Nem feladni, próbálkozni. "Az ember célja a küzdés maga." (ha jól emlékszem,Tragédia 13. szín)

Amúgy van bennem veszélyérzet, ebben a korban állítólag már könnyebben törnek a csontok és nehezebben forrnak össze. Emlékszem nagyon régen egyszer lementünk korcsolyázni Balatonakarattyára a B A barátomék házához. A papája akkor lehetett olyan idős mint most én, de lehet, sőt valószínű, hogy fiatalabb, ez egy kb 40 éves történet. Sportos bácsi volt és látszott, hogy nagyon tud korcsolyázni. Csak úgy kirobbant a jégre, száguldozott, cikázott, ha jól emlékszem még kurjantott is párat az élvezettől, majd belekezdett egy hátrafelé koszorúba, bízva a régi rutinban. Ezt nem kellett volna tennie, hatalmasat esett hanyatt, akkorát koppant a feje a jégen, hogy még most is beleborzongok. Neki ennyi volt a korcsolyázás aznapra, de azt hiszem a maradék életére is. Szóval igyekszem nem nagyot "tanyázni" az idei szezonban csak egyet estem a múlt héten, az három napig fájt, M1 rosszabbul járt, lehet neki idénre elment a kedve. J viszont egyre bátrabb, a vicc az, hogy mindnyájunk közül ő tud a legjobban korcsolyázni, csak nehezen lendül bele, kicsit gyáva a drágám, de ma délután már egyedül is kiment amíg én aludtam és elmondása szerint nagyon élvezte. Muszáj öt noszogatni, mert magától hajlamos elöregasszonyosodni. 

Rámijesztett Krisztike, a Nelli kutya gazdája, azt mondta, hogy beszélt egy környékbeli vadásszal, aki figyelmeztette, hogy óvatosan a kutyázással, mert kint vannak a rókacsapdák amerre a kutyákat szoktuk rohangászni hagyni a szántóföldön, ligeterdőben, ezért nem mentünk reggel Sz-el arra, helyette átsétáltunk a jégen az Angyali szigetre, meglátogattuk régi tengerészkollégámat Németh Sanyit, aki ott lakik. Furcsa dolog ugyanott sétálni, ahol nyáron meg vitorlázunk.

4 komment