Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • sevylor: @A Tengerész: a kopár blognak vége? :(( (2017.12.15. 13:13) Kedd.
  • A Tengerész: @deckard_r: Ez igaz, de akkor is szomorú dolog. (2017.12.12. 17:41) Vasárnap.
  • A Tengerész: @Sün77: Köszönöm. Tegnap nekiálltam az "esernyő alatt" a polcnak amire a PC-t rakom majd a falra, ... (2017.12.05. 09:24) Vasárnap.
  • A Tengerész: @keeper1: Ott lent biztosan nem. Egyrészt oda max csak vakond tud behatolni, másrészt semmi olyan ... (2017.12.01. 22:37) Szerda.
  • sevylor: Lassan elmúlik a csütörtök, de ami késik, majd eljön. :) (2017.11.23. 22:20) Szerda.

Linkblog

Kedd.

2017.12.12. 17:49 :: A Tengerész

Kész a bútor-átalakítás.

Így íróasztal és számítógépes munkahely,004_49.JPG

Így meg zongora.003_61.JPG

Még az idevaló széket kell kárpitoznom, a szétesett fa alkatrészeit már összeragasztottam.

Ma délelőtt túlteljesítettem a normát, P-nek a tegnapelőtti D-DNy-i vihar lekapta az autóbeállója poliészter hullámlemez tetejét és átborította az egészet a szomszédba, E-vel hármasban visszaemeltük némi fortély és nyers erőszak segítségével, aztán E sólyáján partra húztuk végre a Tequilát, most az "esernyő" alatt várja a tavaszt és az idén elmaradt fenékfestést.

Egyébként ilyen komoly, több napos déli viharos szelet itt még nem éltem meg, amikor J-t tegnap a túlpartra vittem csónakkal, komoly gondot okozott a stég alatti sátortető alá kiemelni a csónakot a fél méteres kereszthullámok miatt. Viszont kellemesen ringatott amikor  a süvítő szél zenéje mellett elaludtam este Amapolán.

Meghalt egy barátom. 63 éves volt. Három hét alatt végzett vele a rák, ami semmi előjelét nem mutatta annak, hogy jön. Isten nyugtassa szegény Csendity Gábort és adjon vigaszt feleségének Ildikónak! Gábor csinálta annakiedején a filmet Amapola vízretételéről. 

https://www.youtube.com/watch?v=Exnnzx5b4Cs

A szomorú hírt egy másik barátom közölte velem telefonon, mellékesen megjegyezte, hogy őt meg agyvérzéssel operálták kétszer. Ő 50 éves. Nehéz az embernek 73 évesen nem arra gondolni, hogy már "túlélte magát".

3 komment

Vasárnap.

2017.12.10. 22:58 :: A Tengerész

Összeállt a kombinált bútor ami íróasztal, számítógépes munkahely és zongoraállvány egyszerre. Megrendeltem a konzolt is amire felszerelem a monitort a falra. Hideg van már odakint, az "esernyő"alatt végeztem az asztalosmunkát, félóránként bejöttem a házba és kiolvasztottam a fagyott ujjaimat a cserépkályha oldalán.

Idáig az estéim úgy néztek ki, hogy a hajóra kimenve begyújtottam a kályhába és amíg felmelegedett a szalon meg a head annyira, hogy lehessen zuhanyozni és levetkőzni lefekvéshez, addig harmonikáztam. Ez olyan egy-másfél óra. De most hogy itt az igazi tél, 3-5 fokban hideg van a hangszeres gyakorláshoz, így előbb kimegyek begyújtani, aztán visszajövök a meleg házba írni a blogokat és csak egy óra múlva vonulok ki a hajóra.

Gyakran nyafogok a magyar fátumon, hogy ahhoz, hogy valakiről kiderüljön mit ér, el kell hagynia az országot. Három napja adta át Canberrában Ausztrália egészségügyi minisztere a Florey medallt  ( ez az ausztrál orvosi Nobel díj) Rákóczy Piroska professzornak.rakoczy_piroska.jpg

http://www.abc.net.au/news/2017-12-06/florey-medal-winner-professor-rakoczy-speaks/9232318

Valamikor az idők hajnalán hármasban borultunk kalózzal Siófok előtt viharban, ő ( akit akkor még Szepessy Piroskának hívtak) a Rákóczy Pisti, meg én. Kurdi elvtárs a vízirendőrség parancsnoka személyesen tisztelt meg  bennünket a parton ordításával, miután a vízben a felborult hajót visszaállítottuk és bár tele volt vízzel, de biztonságban vitorláztunk egy szál fockkal hátszélben a nádas felé, de felparancsoltak minket  a Varsóra és a kalózt sorsára hagyatták velünk szóval quasi erőszakkal kimentettek. Vajh örökké természetes marad az, hogy egy kis ország  legtehetségesebbjei idegen országokat tesznek naggyá, miközben itthon az örökös túlélés zálogaként  a "ne tűnj ki, alkalmazkodj, állj be a hatalom mögé" érvényesül?

3 komment

Szerda.

2017.12.06. 20:18 :: A Tengerész

Hálistennek vége a vízóracsere projektnek a pesti lakásban. Aklárhogy is nézem három napom ment rá, a fene egye meg. Miután nem lakjuk a lakást,  4 éve,  összesen 126 m3 víz folyt át rajta az utóbbi 10 év alatt, de ugye a szabály az szabály, ha lejárt a hitelesítési idő cserélni kell.005_40.JPG

Azt külön bizonylatoltatni kellett a Vízműveknek a közös képviselővel ( neki készült a kép), hogy  a plomba sértetlen és ennyi a mérőállás.

Tegnap felkerült a falra a PC. A sok drót azért lifeg oldalán, elején, mert minden kütyünek másfajta USB dugasza van, amit alkalmanként összedugok vele így mindnek van egy saját kanóca. 002_72.JPG

Így ennyivel több hely szabadult fel a munkasíkon, amit még meg is toldok majd egy 60 x 62 cm-es darabbal. Az alácsúsztatható zongorafiókot még ki kell találjam hogy működjön, hogy könnyű legyen ki-be mozgatni, de amikor verem a billentyűket ne csússzon be.

Mikulás napja kapcsán jutott az eszembe, hogy egy kölcsön könyvet ( Barát Endre "Boszorkánytánc"-át, ami Niccoló Paganini életét dolgozza fel költői módon), olvastam ki a sok Budapestre utazás alatt a HÉV-en.  Bevallom eddig sokat nem tudtam a mesterről, három-négy művén kívül nem tudtam mennyi minden tartozik még e névhez, hogy pontosabban milyen korban élt és hogyan, azt meg végképp nem ismertem csak a könyv nyomán olvastam kicsit utána  most a neten. Nemcsak nagy zeneszerző és előadóművész volt, de a hegedűjáték nagy újítója is, senki azelőtt nem merte oly módon megszólaltatni a hangszert mint ő. Búcsúzóul mára egy részlet a róla készült filmből

https://www.youtube.com/watch?v=WV5wDqJ5WU4

 

Szólj hozzá!

Vasárnap.

2017.12.03. 17:09 :: A Tengerész

Tegnap szép volt az idő, úgy gondolom, hogy az idén már nem fogunk vitorlázni, kikaptam Z segítségével az árbocot a Tequilából és a hajót odakötöttem E stégjéhez a csörlős sólyájához, hogy majd ha lejön Pestről kihúzzuk a szárazra telelni. Nem kapkodtam el a dolgot, mármint naptárilag, mára az Öreg meg is mutatta, hogy vége a szezonnak, ilyen a táj.002_71.JPG

004_48.JPG

005_39.JPG

003_60.JPG

Reggel ébredéskor még nem esett a hó, de a mikor a kutyázás után kibringáztam a boltba kenyérért már szálingózott, hoztam is két kenyeret meg sütiket, hogy ha belep minket a hó, ne kellejen hamar menni megint.

Végülis minden megvan amit a tél beállta előtt akartam, a legfontosabb a háztető, még a tequilát kell kiszedni a vízből valamikor  és nincs több "kötelező".

Tegnapelőtt csónakkal mentem J-ért, este nyolc óra volt amikor leért a túlpartra a HÉV végállomástól, közel telihold volt csillagos éggel és olyan mínusz 3-4 fok körüli hőmérséklet, de  szellő nem rebbent, a víz tükörsima volt és minden ezüstben tündökölt, valami csodásan hangulatos volt az út a vízen hazafelé, szinte nem is akartuk, hogy vége legyen.

2 komment

Szerda.

2017.11.29. 21:18 :: A Tengerész

Ma, jó pár nap után visszadöccentem a normális napirendbe. Végre ahogy szoktam ebéd után aludtam egy jót. Ilyesmire vagy egy here nem került sor, hiányzott is nagyon. De mindig volt valami "muszáj". A hajsza kezdődött a háztetőcserével, aztán kaptunk egy ánzixot a Vízművektől, hogy a pesti lakásban vízórát kell cserélni, mert lejárt a hitelesítési ideje, azügyben kellett szaladgálni (és még nincs vége), közben pedig a házban valami rejtélyes zárlat kezdetben ritkábban, később meg folyamatosan verte a Fí relét, meg a betáp kismegszakítóját, míg én Pesten vízóra után kajtattam J telefonon hívogatott ( ha nincs villany semmi sincs, ez nem igazán  aggasztja a sok méregzöld alternatív energiahívőt), sötétben értem haza csónakkal, egy szál gyertya mellett várt az én drágám, na gyorsan csináltam villanyt a ház egyik felében, a beteg szakaszt leválasztva és a másikból hosszabbítózva a hűtőszekrényt, meg egy irányfényt, aztán elhanyatlottam, mert igen elfárasztott a pesti vízórás kéjrándulás. Másnap reggel nyolckor kezdtem a hibakeresést, nem volt egyszerű lebuktatni a bűnöst, egészen elképesztő dolog történt. Amikor annakidején a ház előtti utca alatt átvezettem a hajóhoz vizet, villanyt egy 100-as PVC csövön, miután szokás szerint egyedül dolgoztam, nem tudtam a cső mindkét végén ott lenni, a part felől meghúzhattam a kábelt és a PVC cső éles széle belevághatott a kábel szigetelésébe. Az eltelt 3 év alatt a nedvesség a cső indító aknájában kikezdte ezt a sérülés kezdeményt és ezt eredményezte.006_29.JPG

Nem az első tippem volt az akna, elsőre a parton lévő csatlakozókat ( hajó és a stégbe épített csónakmotor akkutöltő) gyanúsítottam, de valamikor 9-10 óra felé eljutottam a bűnöshöz. Természetesen amint felnyitottam az aknafedőt, nem én voltam aki elsőnek benézett hibát keresni.001_87.JPG

Az ott a szürke PVC cső amin átmegy a fehér kábel az utca alatt a partra, na annak a pereme vághatta be a kábelt, mert pont ott olvadt meg a szigetelés. Nem volt egyszerű észrevenni, elemlámpázni kellett a sötét aknában, a képen csak azért látszik ilyen jól, mert már visszahúztam belőle bő fél métert, meg vakuval készült a kép.002_69.JPG

A fekete kábelgubanc csak behúzószál, hogy ha egyszer valamit még át akarok vezetni az út alatt akkor legyen mivel. Mire végeztem a javítással ( kábel elvágva, erek összeforrasztva, zsugorcsővel szigetelve, a pákám a hidegben különösen nehezen akart dolgozni) a házban minden visszakötve ami a hiba kiszelektálása miatt megbontatott délután lett, de legalább a hibán úrrá lettem. Aztán nekiláttam utolérni magam a Kopárbloggal, mert holnap lapzárta. 

Ma korán reggel, mielőtt eleredt az eső gyorsan elbringáztam kenyérért, mert már semmi nem volt itthon, de hiába siettem, csak nem úsztam meg az esőt, pont akkor kezdett rá amikor felmentem a télikert  bedeszkázott tetejére az utolsó feladatot elvégezni, a tetőkiugró új szemöldök-deszkáját lekenni lazúrral. A festéket már takarni kellett, hogy ne essen bele az eső, de befejeztem. Amint az utolsó ecsetvonással végeztem, az eső is elállt. Ettől vérszemet kaptam és gyorsan lebontottam a deszkákat a télikert  polikarbonát tetejéről, amiken mászkáltunk amikor a háztetőt lemezeltük, de mostanra már funkcióját vesztette és azzal, hogy beárnyékolta a tetőt több fokkal hidegebb lett a télikertben, annak ellenére, hogy az elmúlt napokban alig sütött a nap, de az üvegházhatás úgy tűnik még felhős időben is működik. A deszkákat szépen összepakoltam a kertben, spónungokat raktam a sorok közé, hogy ne fülledjenek be ( csak kölcsönbe kaptam őket a Józsitól), mert csurom víz volt valamennyi, a tetejét meg letakartam ponyvával. A rárakott maradék lemezre meg azt találtam ki, hogy csinálok belőlük az utcára egy komposztáló kalodát amibe az utálatos fűzfa lehullott leveleit fogom rohasztani001_88.JPG

A kép előterében lévő bontott cserépléceket, deszkákat szögtelenítés után felfűrészeltem kályhaméretre és elraktam száradni az "esernyő" alá, itt tüzelő nem megy kárba, a minap érdeklődtem a Tüzépes Marcsinál, egy erdei m3 fa már 38000 Ft.Utána kell számoljak, lehet, hogy a fabrikett már olcsóbb és azt nem is kell baltázni, ami nem megvetendő dolog, még mindig érzem a derekamban a nyári hasogatást. A tetőt még nem mutattam készen, nos ilyen.002_70.JPG

A következő projekt annak az írólapnak az átalakítása amin a keyboard fekszik amin ezeket a sorokat is pötyögöm. Eleve egy ideiglenes darab ( úgy 3 éve) egy szélezetlen  bútorlap két magas hangfal tetején, egyik végében a PC, középen a  monitor, előtte a billentyűzet és mellette  kazalnyi papír. Nos az írólapot megtoldom, hogy hosszabb legyen, a PC-t felkenem a falra, hogy több hely legyen a pulton, a monitort szintén a falra erősítem billenthetően, hogy  a szemem elé is tudjam tenni, meg eltávolítani is tőle, ha épp nincs rá szükség, a keyboard marad csak a munkalapon ( hacsak azt is el nem dugom valahova), szóval ezzel felszabadul az asztalon egy csomó hely. de a lényeg, amiért az egészbe belekezdek, a Yamaha villanyzongora, amit ki-be csúsztathatóan berakok a munkalap alá. Szóval íróasztal-PC munkaállomás-zongoraállvány egyszerre.

2 komment

Péntek.

2017.11.24. 22:03 :: A Tengerész

Juhé! Kész a tető! Holnap (ha nem esik az eső) még felmegyek és pár helyet  ahol a méret úgy hozta, hogy a vágás  a "cserepek" lejtoldalára esett, kiszilózom a réseket amik a cserépmintából adódnak a tetőkiugrás falszegélylemezének takarása alatt és akkor vége. Végülis mázlim volt az idővel, bár kicsit esős, ködszitálós volt, de alapjábavéve szavam nem lehet, november végén akár jég, hófúvás is lehetett volna.

Ma délelőtt J elküldött sárgarépáért a Lidl-be, de ha már ott voltam vettem egy szintetizátort is, mert a harmonika mellé zongorázni is akarok, totál belezúgtam a zenélésbe.  Persze hazaérve mindjárt ki is próbáltam, ez a YAMAHA  YPT 255 egy tanulóhangszer, tehát pont ami nekem kell, varázslatos effekteket lehet vele csinálni.

Szólj hozzá!

Szerda.

2017.11.22. 17:04 :: A Tengerész

Alakul a tető másik oldala. 001_86.JPGEstére fent volt az összes  lemez, holnapra maradt a tetőeblakok, meg a kémény körüli zárás.

3 komment

Kedd.

2017.11.21. 20:40 :: A Tengerész

Még két kép a vasárnapról Gerstl Andi facebook oldaláról.

gesztenyeskert.jpgLábhoz tett "fegyverrel" ( és kutyával) balommal Bálint Gyuri bácsiba karolva.

gesztenyeskert_2.jpgÁllófogadáshoz öltözve, odaillő társaságban.

Tegnap belecsaptunk a háztetőbe. Itt a régi eternit "pala" fedést hámozzuk.001_85.JPG

Mondtam is  Józsinak, "nem vagytok ti igazi iparosok, reggel nyolcra beszéltük meg és fél nyolcra itt voltatok, én profiba ilyet még nem láttam". De meg is volt a látszata a munkának, 9-re ilyen volt a tető.

003_59.JPG

Pedig ezek még kávészünetet is tartottak. ( csak az  a bagó....hiába mondom mindenkinek, hogy bele fog halni...meg is haltak már jópáran azok közül akiknek emlegettem és csak a vállukat vonogatták)

004_47.JPG

Józsi a főnök és Pál aki a látszat ellenére nem a kezébe fúr lyukat, hanem csavarozza a cserepeslemezt.

006_28.JPG

Persze naná, hogy elkezdett szemerkélni az eső, de bennünket nem zavart (nagyon).

005_38.JPG

Kétszer mérj egyszer vágj! Alaposan meg kell gondolni, a méregdrága anyagból nem vettem elszabnivalót.007_23.JPG

Persze NÉLKÜLE elképzelhetetlen bármi is ahol én is ott vagyok. Ott ázott velünk, pedig megkínáltam egy cserépkályha előtt heverészéssel, de inkább kijött az esőbe.

008_23.JPG

Szólj hozzá!

Vasárnap.

2017.11.19. 23:08 :: A Tengerész

Egykori munkahelyem mellett terül el a Gesztenyéskert, a kevés megmaradt budapesti park számomra legkedvesebbike. Bár papíron közterület, de valaha mégis valamilyen szinten quasi "hozzám tartozott",  a zenepavilon tetején ott kuporogtam a bádogossal, nézve ahogy antik szerszámaival  egymásba korcolja a rézlemezeket, a szálloda még csak épült, amikor az itt álló felvonulási faházakban tanyáztunk és vettük fel a jövendőbeli munkatársakat, jártam ki nap mint nap mint üzemeltető a műszaki átadás-átvételekre. Később az én beosztottam volt a Gerstl József kertész, akinek mániája lett ez a kert és immáron 25 éve szervezi az őszi lombtakarítást. Ez nemcsak szépészeti munka, sajnos pusztulnak a gesztenyefák országszerte, mert támadja őket egy kártevő, az aknázómoly. Ennek a rovarnak a bábjai a lehullott levelekben telelnek át, ezért, miután a hatalmas lombú fákat permetezéssel gyakorlatilag lehetetlen megvédeni, a leghatásosabb eljárás a lehullott falevelek összegereblyézése és élégetése, esetleg komposztálása, így megszakad a fejlődési lánc. Sajnos minden védekezés ellenére az az érzésem, hogy az 1980-as állapothoz képest a fák rosszabb állapotban vannak. Szinte megható  volt amikor egy gesztenyefa valamikor 2000 táján valahogy megérezte, hogy el fog pusztulni és abban az évben másodszor is  kivirágzott, majd virágait , leveleit elhullatva meghalt. Tudom az ember növényre nem mond ilyet, de én ezt érzem. Szóval két napja a 444.hu-t olvasva láttam, hogy ma ismét gesztenyefavédő gereblyézés lesz és elfogott a nosztalgia. Amikor még én is ott kapirgáltam akkor még kis gyermekeimmel a parkban, sőt a szálloda még javában épült, de a felvonulási faházak mellett már akkor is takarítottuk a parkot. Szóval reggel a Szmájli kutyával csónakba szálltunk, áthajóztunk a HÉV végállomáshoz és felutaztunk Budára gereblyézni. Amire nem számítottam, hogy ez egy negyedévszázados évfordulója Józsi famentő projektjének, én még azokra a régi alkalmakra emlékeztem amikor csak úgy összejöttünk és dolgoztunk, cipeltük a falevelekkel megtömött zsákokat, szóval ehhez öltöztem, ráadásul kutyával mentem, szóval "játszóruhában" amire a kutya nyugodtan ugrálhat. Ehhez képest a BKK aulájában állófogadással és ünnepi beszédekkel indult a buli, 014_4.JPG

007_22.JPG

009_11.JPG

010_13.JPG

006_27.JPG

013_12.JPGígy kezdetben kissé feszélyezett voltam, de én olyan nem tudok hosszasan lenni. Sokat javított a hangulatomon az a kedvesség amivel a kevés régi kolléga üdvözölt, az azért jó, ha volt beosztott 12 év után is meleg kézszorítással, öleléssel üdvözöl. Nagy szeretettel üdvözöltem az esemény fővédnökét a 99 éves Bálint Gyuri bácsit, akik régóta olvassák ezt a blogot tán még emlékeznek megismerkedésünk körülményeire.003_58.JPG

Indokolatlan volt előzetes aggodalmam Sz miatt,  hogy hogyan fogja viselni az eb maga körül a csődületet, amihez itthon nem szokott hozzá, de mintaszerűen viselkedett. Miközben odakint gereblyéztünk, zsákoltunk, boldogan szaladgált alkalmi kutyatársaságot keresve, de esze ágában se volt elkóborolni, időnként hívás nélkül is levizitált nálam, de ha épp nem láttam sehol, csak füttyenteni, nevén hívni kellet és máris megjelent. Az aulában a tömegben olyan magától értetődő természetességgel mozgott mintha mindig is oda tartozott volna, kapott saját ivóvizes edényt, a pincérlányok szendvicsekkel etették ( én kettőt ettem, ő bevágott három sonkásat, csak az uborkát hagyva meg belőle) szóval mindenki kedvenceként hercigeskedett.008_22.JPG Itt épp Antónia asszony, Gyuri bácsi felesége etei pogácsával, a falatokat olyan óvatosan vette el, hogy szinte hozzá se ért a kínáló kézhez, 005_37.JPG

Itt még a fák is táncra perdültek.016_4.JPG

 

019_4.JPG

Itt látható az Accor Hotels 50 éves fennállása tortájának felvágása, Amikor a szálloda épült még Pannónia Szálloda és Vendéglátóipari Vállalt volt a gazda, aztán a privatizáció során lett a francia cég tulajdona.020_6.JPG

Mindent összevetve nem bántam meg, hogy annyi idő után visszalátogattam egykori munkahelyemre és egy kicsit jobban bírtam a gereblyézést és a zsákcipelést, mint  a 95 %-ban középiskolás önkéntesek.

 

Szólj hozzá!

Csütörtök.

2017.11.16. 17:09 :: A Tengerész

Tudjátok, ha csütörtök akkor http://kopar.blog.hu/2017/11/16/ggr_2018_14_resz

Ma megkezdtük a háztetőcserét. Kezdetnek bedeszkáztuk a télikert polikarbonát tetejét, hogy megvédjük a sérülésektől, meg hogy lehessen mászkálni rajta. Amint felkerült az utolsó szál deszka megeredt az eső. Úgy hogy még meg se kezdődött a munka, máris szünet. Jól megvártuk a rossz időt.  De hát ez az a munka amibe sajnos nem vághattam bele egyedül, meg kellett várni amíg a segítőim ráérnek.

Szólj hozzá!

Szerda.

2017.11.15. 17:24 :: A Tengerész

Nem is igazán merem elkiabálni, de talán túlvagyok az influenzán. Feküdtem két napot, azt hittem, hogy vége, visszaestem. Megint pihentem egy napot, megint visszaestem. Most már csak randán köhögök és köpködök, szóval a hörgőim tele vannak huruttal  de már nem vagyok levert, gyenge és a gyomrom se fáj már.

Fontos volt meggyógyulni, mert holnap végre kezdjük cserélni a háztető héjazatát. Már persze ha az időjárás engedi. Az elmúlt napokban nem csináltam semmi komoly dolgot, csak a kopárblogot (http://kopar.blog.hu/) szerkesztettem,  ezen a soron következő részen különösen sok reszelgetnivalóm volt, holnap este fog megjelenni, mint rendesen, minden héten csütörtökön egy új fejezet.

Emlegettem, hogy ebben a blogban nem fogom eltitkolni, hogy működik az öregedés. A jó hír az, hogy Kopár István Budapestre látogat december 14-28.-a közt. Tervez egy közönségtalálkozót az érdeklődőkkel és elsőre engem kért fel, hogy ha kedvem van szervezzem meg. Fiatalabb koromban, amikor menő szállodákban dolgoztam, nem okozott volna gondot ingyen terem megszerzése, ismeretségek, céges kommunikáció birtokában még a napi pörgés mellett is könnyedén megoldottam volna. Mostanra viszont minden megváltozott. Kikerültem a körforgásból ( amit amúgy nagyon élvezek), kapcsolataim beszűkültek, nincs már asszisztensem akire rásózzam a dolgokat és a kapcsolataim is megszűntek. Túl a jelen konkrét eseten, azt tudnia kell minden olvasónak, hogy amint "nyugger" leszel, attól kezdve "hivatalosan" senki vagy, függetlenül attól ki voltál előtte.  Kollégák, akik számon tartották a névnapodat, partnerek akik Karácsonyra ezzel-azzal kedveskedtek, attól a naptól kezdve, hogy felállsz attól az asztaltól ahol a számláikat aláírtad nem gondolnak rád többet. Ha netán abban ringattad magad, hogy akad köztük barátod tévedtél. Nekem, mint a Novotel Budapest Kongresszusi Központ műszaki igazgatójának mindig volt  ingyen helyem bármilyen esemény volt a BKK-ban. Egy hete voltam nyugdíjban, amikor a fiam kért, hogy intézzek már neki két ingyenjegyet egy koncertre. Mondom semmi gond, mindjárt hívom az illetékest. Válasz: "jaj sajnos minden hely elkelt" (korában ilyenkor a kedvemért betettek volna két széket). Hát persze, azonnal leesett, vettem a lapot. Egyáltalán nem lepődtem meg és egyáltalán nem szomorított el a dolog, mert a hajóépítés, könyvkiadás és konkrétan ez a blog annyi új barátot hozott, hogy nemhogy beszűkültek, de kiterebélyesedtek  a baráti kapcsolataim. Nem mindenki ilyen szerencsés mint én, a nemrég volt találkozón egyik volt osztálytársam mesélte, hogy többek közt azért nem megy nyugdíjba, mert a munkája kitöltötte az életét és ha abbahagyja nem lesz mit csináljon. Ezt az egészet csak azért írtam itt le, hogy számítsatok rá, hogy ez fog veletek is történni, jó lesz rá felkészülni. 

Visszatérve az apropóra, fájó szívvel de nemet kellett mondjak Istvánnak, vidéki magányomban, aktív kapcsolataim beszűkültével nem vállalkoztam a találkozó megszervezésére, különös tekintettel a legutóbbi, Megszállottak Klubja rendezvény csúfos kudarcára. Ha egy ekkora szervezet a rengeteg támogatójával nem tudott megszervezni egy összejövetelt, amihez a IX. kerületi önkormányzat ingyen adott volna termet, hogy jövök akkor én vidéki "gyalogkakukk" ehhez? Azért nincs minden veszve, a Beliczay Péter (https://sailing.hu/) felvállalta a dolgot, remélem sikerül neki megszervezni az eseményt, ahol mindenki személyesen találkozhat Kopár Istvánnal.

Szólj hozzá!

Csütörtök.

2017.11.09. 13:41 :: A Tengerész

Fenébe, ősz óta másodszor kapott el az influenza. Védőoltásra még sose szántam rá magam, valahogy nem igazán bízom benne, hogy pont arra a mutáns vírusra ami épp van hat a szer, amiért oda kéne menni, sort kivárni stb. J pl. évente beoltatja magát mégis mindig elkapja a kórt. Inkább évekig Béres cseppeket szedtem ősztől tavaszig, na idén kihagytam, lehet ez az eredménye. Most gyorsan rendeltem a neten... eső után köpönyeg. Olvasom a Varró István blogjának aktuális részét,  http://ibex.uw.hu/utak/20170812/index.php  csupa szépség amerre járt de engem mégsem ezzel izgat fel. Azt mondtam ebben a blogban az öregedést is nyomon tudja majd követni akit érdekel, nos  ahogy nálam végbemegy nem fogom eltitkolni. Szóval mint egy emberkísérletet figyelem önmagamon a változásokat. Míg korábban könnyedén toleráltam, vagy legalábbis jól tűrtem a vitorlázással járó megpróbáltatásokat, mostanra már az is undorral tölt el amikor István arról ír, hogy bejött egy váratlan szélerősödés, hogy nem tudott aludni a száguldozó vízi taxiktól, hogy minden horvát kikötőhely túlzsúfolt, hogy nem találni nyugodt horgonyzóhelyet, a helybéliek nagyjából fejőstehénnek tekintik az idegent, beszedik a pénzt, de nem lehet édesvízben zuhanyozni és nincs WC a parton, a hivatalnok közömbös megbízhatatlan és lusta, szóval egy rakás kellemetlenség és bosszúság. Ebben nyilván benne van az is, hogy én mindezeken a vizeken jártam, hogy ezer ugyanilyen házat, templomot, bástyát megcsodáltam, hogy sok ilyen sikátort, hegynek vezető lépcsőt, fényesre koptatott flaszterkövet végigtalpaltam hőségben és hideg szélben, de a döntő, hogy a hátam közepébe se kívánom már azt a nyűgöt amivel ez jár. A franc se alkudozna a nyavalyás kocsmárossal, hogy ha kikötök előtte, akkor köteles vagyok nála fogyasztani, a csónakon megjelenő sarcolóval ( aki mellékesen még a bezacskózott szemetet se hajlandó elvinni),  hogy ha ledobom a horgonyt egy öbölben akkor tejeljek, mert erre neki felhatalmazása van. Mostanra nekem az egész nem ér ennyit. Mert megöregedtem. Elfogyott belőlem a kurázsi és a tolerancia. Erre számítson, már akinek olyan mázlija van, hogy ilyen szerencsés mint én, egyrészt mert megél ennyi évet, másrészt hogy képes beismerni a saját megállíthatatlan  romlását az elmúlás felé vezető úton.

Ha csütörtök akkor kopárblog. 

http://kopar.blog.hu/2017/11/09/ggr_2018_13_resz

3 komment

Vasárnap.

2017.11.05. 12:10 :: A Tengerész

Tegnap harmonikás est volt a ráckevei Ács Károly  művházban. Ahogy tavaly, idén is harmonika kiállítással volt egybekötve. Itt az antik hangszerek láthatók.001_84.JPG

Szégyellem, de nem jegyeztem meg a gyűjtő nevét, pedig tanácsot is kértem tőle hol kezdjem az egyik harmonikám javítását, mert egy  egyvonalas D hang akkor is szól a basszus oldalon húzásra-nyomásra egyaránt, amikor nem nyomok le gombot. Így a hangszer használhatatlan. Szétnyitottam, de mielőtt belepiszkálnék konzultálni akartam szakemberrel, na ő volt az aki ezeknek a muzeális hangszereknek a gyűjtője és a nevét szégyenszemre elfelejtettem.002_68.JPG

Itt meg a mai hangszerek, Móger Péter jóvoltából.003_57.JPG

Jóval azelőtt, hogy megkezdődtek volna a hangszeres előadások, már sokan tolongtak és nemcsak a büfésátorban, hanem a termekben is. Bevallom készültem rá, hogy egy-két hangszert a kezembe veszek és  kipróbálom, de gyáva voltam hozzá. Annyira jó zenészek muzsikáltak minden sarokban, hogy szégyelltem volna az én egyéves tudásommal beülni és elviselni bármiféle alkalmi hallgatóság jelenlétét. Itt van pl ez a srác, aki csak úgy sorra vette kézbe a hangszereket és elmélyülten játszott.007_21.JPG

Most őszintén, közületek ki merne beugrani a medencébe a Hosszú Katinka melletti pályára uszikálni? Naugye, nekem marad a hajón magányosan gyakorlás szépsége.

Alkalmi fontos harmonikás konzultáció.006_26.JPG

Itt (sajnos rajtam kívül) mindenki "tud",008_21.JPG

én csak "szeretek". Szóval kicsit elkedvetlenedtem. Furcsa, tavaly valahogy bátrabb voltam, hja mostmár kezdem tudni mit nem tudok.( Bár az már egy fontos tudás.) De aztán a rossz gondolatokat elűzték az előadások.

Ők a Tiszántúlról érkeztek, sőt az egyikük kihangsúlyozta, hogy ő még Nyíregyházán is túlról, na az innen nézvést már majdnem olyan mint az "Üveghegy". Hagyományos magyar műzenét és némi világzenét mutattak be nagy átéléssel, köztük volt az est nyolcvanpluszos korelnöke.010_12.JPG

(A neveket soha nem voltam képes megjegyezni egyszeri hallásra, így az itt bemutatottaktól is előre elnézést kérek.) A teljesség igénye nélkül mutatok néhány előadót, ha valaki kimaradt, lehet hogy azért mert annyira rácsodálkoztam a produkciójára, hogy a fényképezőgépről is megfeledkeztem.

Zenével a Föld körül; a hangszer mestere  különböző népek sajátos zenei stílusában utazza velünk körbe a világot.011_17.JPG

Hát ő az egyik kedvencem. Nemcsak a zeneválasztása, a mesteri játéka miatt ( a jobbkéztartását különösen csodáltam),  tavaly Vivaldit, most Bach-ot játszott, de úgy, hogy szinte templomi orgonaként szólt, hanem pont ugyanolyan pali lehet mint én, aki egyszerre vesz fél tucat  egyforma kockás inget a boltban, legalábbis tavaly ugyanez az ing volt rajta.012_11.JPG

Ő Helvéciából érkezett (amiről eddig azt hittem Svájc, de létezik egy ugyanilyen nevű magyar település is) müzettekkel.013_11.JPG

Móger Péter mester, aki zenél, világszínvonalú harmonikákat készít, előadás közben mesél és énekel, és beszélgetés közben kiderült, hogy amúgy a délszláv háború veteránja.014_3.JPG

Egy zenekar szerb népzenével ha jól emlékszem innen a szomszédból Lórévről. ( ha rosszul emlékszem majd valaki kijavít)016_3.JPG

Ő az akiről a műsorvezető elmondta, hogy autodidakta módon tanult meg harmonikázni ( ahogy most én is próbálkozok, mert tanárostul kivágtak minket a művházból), ő volt talán a legkevésbé kiforrott produkció, de ő mosolygott a legtöbbet és ő örült a legjobban a játékának. Ha választhatnék, olyan szeretnék lenni mint ő, ezt a szintet ha még sokáig élek, TALÁN el tudnám érni.017_3.JPG

Ez a 19 éves gyerek egy igazi virtuóz. A szünetben beszélgettem vele pár szót, 10 éves kora óta játszik és nagyon boldognak látszott az itt is látható, új harmonikájával. Na úgy mint ő, hiába élek (ha szerencsém van) még 9 évet, sajnos soha nem fogok játszani. Ehhez egyrészt olyan tehetségesnek, másrészt legalább  50 évvel fiatalabbnak kéne lennem.018_2.JPG

Zsófi a legifjabb harmonikás még nem zenei produkcióval, hanem a bűvész segítőjeként lép fel, közreműködésével az 500 forintos ötezressé változik. Háttérben a ráckevei harmonikaszakkör,
019_3.JPG

ami egy másik ifjú hölgy tetszését is kivívja éppen.
020_5.JPG

Én mindig az első sorba ülök, részint mert rosszul hallok, részint mert általában már csak ott van hely, az emberek valamiért félnek az első sortól, pedig a terem megtelt, még a folyosón is állnak.015_6.JPG

 A záróprodukció az FM Café együttessel,021_5.JPG aminek minden tagja míves zenei produkciót nyújtott, Marosi Zoltán harmonikást ( akinek virtuóz improvizációit a hangszerbemutató teremben korábban tátott szájjal bámultam) a folyosón a társaságomban lévő M összetévesztette a szigetszentmiklósi plébánossal, de rákérdeztem, nem vállalta, aztán amikor beült harmonikázni a színpadra valóban elvesztette plébános jellegét. Egyébként úgy tűnik a téves felismerés fertőző, a zenekar klarinétosát Joe Fritzet én is meggyanúsítottam, hogy azonos azzal a kiváló klarinétossal akit két éve láttunk egy komolyzenei  kamarakoncerten, a Savoyai kastélyban, amikor még Ráckeve népe nem volt onnan kizárva állami vagyonügynökségileg. ( csak tudnám melyik oligarchát fogják vele megajándékozni hűbérjog gyanánt) Hát ez volt a harmonikás találkozó, hazabiciklizve a hajón lefekvés előtt egy órát én is gyakoroltam, de alig sikerült a Hanon skálázással érezhetően felzárkóznom a szinthez.

Tegnapelőtt pénteken osztálytalálkozónk volt a szokásos helyen ( az ex Moszvatéri ex Tromitásban), kevesen voltunk, talán  ha tízen- tizenketten,osztalytallkozo_2017_11_03_1.JPG remélem nem halt meg tavaly óta senki, sajnos  az 1963-ban érettségizett osztályból már tavaly heten nem éltek. Megtaláltam a régi diáksapkámat, rajtam kívül már senkinek sincs meg, ezen a képen épp a Kara Laci hunyorog benne.osztalytallkozo_2017_11_03_2.JPG

1 komment

Csütörtök.

2017.11.02. 17:55 :: A Tengerész

És ha csütörtök akkor  http://kopar.blog.hu/2017/11/02/ggr_2018_12_resz

Ezzel amúgy vége az eredeti, http://koparsailing.com/ -on angol nyelven közzétett és István önkéntes segítője által szerkesztett hajórestaurálási folyamat magyar nyelvű ismertetésének. Innentől kezdve a blogot saját anyaggyűjtésemnek kell a víz felett tartania, most fog kiderülni képes vagyok e a kivívott érdeklődést fenntartani, majd kiderül. Nem mondom, hogy nem vagyok kicsit se  izgatott.  A továbbiakban is tartani akarom a heti megjelenést, egészen a 225 nap múlva elkövetkező rajtig, talán még utána is, majd meglátjuk. Remélem energiám, időm és egészségem lesz hozzá. Igazából az lenne jó, ha a " Kopárblog" projekt a verseny befutójával érne véget, természetesen azzal a hírrel zárva, hogy István megnyerte a versenyt. Az még legkevesebb másfél év, ennek a fejezetnek a címe "Kitartás", nos ez rám is vonatkozik.

1 komment

Szerda.

2017.11.01. 17:57 :: A Tengerész

Szépen kijavult az idő, úgy hogy miután a két napja történt nagy vihar megmutatta, hogy a Tequila bójája nincs megfelelően a fenékre horgonyozva nekiálltam a hibát kijavítani. A rendszer ugye idáig úgy nézett ki, hogy egy kb 80 kilós betontömb a fenéken, ahhoz csatlakozik egy 3 m körüli hosszúságú lánc, azon van egy 15 kg körüli öntöttvas súly, azon egy 5-6m-es lánc és azon a bója. Namármost ez az egész szerelvény csúszott meg a fenéken a vihar rángatta hajó húzásától. Elhatároztam, hogy az öntöttvas súlyra rakok valami nehezítést. Semmi anyagom nem volt igazán hozzá, de amikor E-nek említettem mire készülök, azonnal mondta, hogy a szomszédban amikor elbontották a kerítést, a  vasoszlopokat elvagdalták a talajszint felett és dózerral  forgatták ki  a földből az oszlopok beton gombócait, amik ott hevertnek az utcán. Szemrevételezve a dolgot, eszményi fenéksúlynak találtam őket, a háromból egyet el is kértem az illetékestől ( ő ugyan azt szerette volna ha mindhármat elviszem, de nekem  csak egy kellett). A "gödörformájú" betondarab tetejéből kiállt pár centire a 60 x 60-as szögvasoszlop darabja, oldalt meg egy kb. 0,8 méter hosszú 15-ös köracél. Utóbbit visszahajlítottam némi cső, nagyobbacska  kalapács és nyers erőszak bevetésével, a végét meg hozzáhegesztettem a szögvashoz, így kaptam egy tetszetős "fület" a betondarabra.001_83.JPG

Ezzel tegnap sötétedésre végeztem is, de a neheze mára maradt, ezt a kb 60-80 kiló körüli munkadarabot ki kellett vinni a stégre, majd a helyére tenni a víz alá  a bójaláncra kötve. Belegörgettem a talicskába, Z alpolgármester úr segítségével letalicskáztuk a stégre ( azért kellett a segítség, mert ha a parti rézsűn kiborul a cömpöly a talicskából, agyonvágja a stég bejárója mellett a víz fölé emelt és ott tárolt 470-est, szóval a talicskát fékezni, a betont meg egyensúlyban tartani kellett közben). 003_56.JPG

 Itt kibillentettem a talicskából, áthúztam a fülén egy kötelet, úgy hogy mindkét vége vízmélység, plusz föccsenéstávolságnyi hosszban kézben legyen és a belöktem a vízbe. A kötél egyik végét megkötöttem a Tequila jobboldali farbikájára, a másik végét meg addig húztam, amíg a betondarab felemelkedett a fenékről és feljött egész a víz felszínéig. Itt ugye már egyrészt Archimedes is segített, másrészt a kötél mint felező csigaáttétel működött, szóval ez aránylag már könnyen ment. Egy kötelet megkötöttem a stégen, hogy legyen min visszahúzódzkodnom és kihúztam a hajót a bójáig. Kiemeltem a bóját a vízből. Ezt a grószfallal végeztem, mert a bója is dögnehéz és sikamlós koszolós algás, nem az a barátságosan ölelgetnivaló darab. A lánccal felhúztam a felszínig az öntöttvas súlyt, felkötöttem egy segédkötéllel jobbhíján az árbochoz, megoldottam a bójaláncot, besekliztem a betonsúly fülére és az egészet leengedtem a fenékre. A bójára visszasekliztem a láncot és a grószfallal vízretettem, visszakötöttem a kikötőkötelet a bójára majd visszahúzódzkodtam a stéghez. Nem kellett a kényes derekamat megerőltetni, egy seklit, kombináltfogót se ejtettem a vízbe és immáron biztos kikötőhelye van a Tequila vitorlásnak. Hát ezzel telt a délelőtt. Aztán harmonikáztam, most meg a kopárblogot fogom szerkeszteni, mert nyakamon a "lapzárta", holnap csütörtök és még a felénél se vagyok az aktuális 12. résznek.006_25.JPG

 

Szólj hozzá!

Kedd.

2017.10.31. 17:59 :: A Tengerész

Ma van a reformáció 500 éves évfordulója. A hagyomány szerint 1517 október 31.-én (emlékszem ugyanilyen szeles hideg nap volt :) ) szögezte ki Luther Márton a wittembergi vártemplom kapujára a 95 pontból álló téziseit. Legalábbis a történelemórán szóról szóra így kellett bebiflázni, alighanem mindenkinek, mert ezzel mondattal emlegetik mindenütt mindenhol. A tegnapi operabemutató, a "Hugenották" is ennek az évfordulónak az alkalmából került műsorra. Egy kicsit még mindig a hatása alatt állok. Azért az  nem akármilyen látvány amikor nem egy énekkar áll a színpadon, hanem 100 kosztümös énekes játszik, énekel. De túl ezen, elgondolkoztam, már tegnap az operába menet, hogy a darab ( ami ugye a "Szent Bertalan éj"-nek állít emléket) egy olyan korszakáról szól a kereszténységnek amikor a vallás jegyében gyilkolták egymást és kivált a protestánsokat tízezerszám Európában a népek. A szekularizáció. melyre oly büszkék vagyunk és hangsúlyozzuk, hogy ettől vagyunk különbek vallás tekintetében a muzulmánoknál, ahol az állam és az egyház nem vált szét és ezeréves dogmák határozzák meg Mohamed hívőinek életét, igazából  alig régebbi, mint itt szembe az óriás tölgyek a Savoyai kastély udvarán. De a kereszt apropóján keltek útra Oroszlánszívű Richard  lovagjai szaracénokat kardélre hányni, égettek, gyilkoltak, kínoztak egészen kifinomultan perverz gyalázatos módszerekkel az inkvizítorok, irtottak ki komplett népeket dél és közép-Amerikában. Mennyivel is különb a mi vallásunk, mint a szaracénoké? Lehet, hogy csak néhányszáz évvel? Amennyivel öregebb? ( Az meg különösen bizarr, hogy a "nagy köpönyegforgató" papol vallásról, kereszténységről a parlamentben, aki pár évtizede még "térdre csuhások"-at kiáltott ugyanott. Mielőtt elvakult öklök emelkednének, nem gondolom, hogy Európát nem kell megvédeni egy délről érkező népvándorlástól. De ennek nem lehet fennsőbbségtudata és az emberiességet nem lehet a rendszerből kiiktatni, mert akkor nem vagyunk méltók az "ember" névre.)

3 komment

Hétfő.

2017.10.30. 17:55 :: A Tengerész

Tegnap a meteorológusok üveget bontottak. Percre bejött a prognózis. Piros viharjelzés volt valami öt megyére, ide azt jósolták délfelé fog megérkezni a viharos szél. Hát reggel a szokásos friss, délies szívással kezdődött, aztán 12:11-kor óriási erővel lecsapott az északnyugati. Négy éve lakunk itt (utána kellett nézzek a naplóban, mert én 3-ra gondoltam) de ilyen vihar még nem volt. Vágott az eső és rá kellett dőlni a szélre, hogy fel ne döntsön. A Tequila bójája meg is csúszott, pedig hosszú láncon van és a beton klocni ami a fenéken van megvan vagy 80 kiló, és a az onnan a bójához vezető láncon a klocnitól úgy 3-4 m-re még van egy plusz 10-15 kiló körüli öntöttvas csőkarima, de ezek szerint ez kevés volt. Szerencsére megállt a csúszás, szilárdabb feneket talált magának a súly, vagy egyszerűen csak csökkent a kezdeti szélerő, bár érzésre nem volt különbség, sőt néha úgy tűnt még erősödik is. Szerencsére sikerült bemásznom a hánykolódó hajóba és rövidebbre venni a bójakötelet így eltávolítva a  hajót a stég veszélyes közelségéből és a farkötelek áthelyezésével valamelyest stabilizálni a hajó helyzetét. Még Amapola miatt is aggódtam egy kicsit, pedig az két farhorgonyon áll, amiből az egyik tán 100 kiló is megvan, de annyira megfeszült a szélirányban lévő horgony kötele, hogy a hajó egészen ráfeküdt a leeben lévő, a stéget védő oszlopra tett autógumi pufferre. De szerencsére minden úszóeszközöm baj nélkül átvészelte a vihart, ami mostanra olyan  Beaufort 4-es, 5-ös körülire szelídült. Nem járt mindenki ilyen jól a környéken, a reggeli kutyasétáltatáskor négy elsüllyedt csónakot is láttam és egy keresztbe kitört fát is eltávolítottunk az utcáról öten egyesült erővel, hogy be tudjon jönni a kukásautó, máskülönben rajtunk marad a heti szemét.003_55.JPG

004_46.JPG

006_24.JPG

Bár sokat nem tehettem volna a vihar ellen abban az időben, bármi is mozdul, törik, szakad, mert ha Amapola megindul a 18 tonnájával egy ember lehetőségei vajmi kevesek hozzá, de még a 180 kilós Tequilát se lehet kézben megtartani, ha elkezdik a hullámok rosszfelé dobálni, mégis rossz érzéssel hagytam magára a hajóparkot, mert este az Erkelbe mentünk a Hugenottákra. Bevallom Giacomo Meyerbeer-ről eddig mégcsak nem is hallottam, de az opera hibátlan volt. Nem az az olasz belcanto, szóval nem fülbemászó dallamok, de parádés, az énekeseket kemény próbára tevő szólamok, szóval mesteri zene. Az énekesek nagyot teljesítettek, a produkció pedig nemcsak a korábban az Erkelben általam gyakran elmarasztalt "fapados" színreállításokhoz képest volt látványos, de abszolút értelemben  is kiemelkedő volt. A díszletek és kosztümök gyönyörűek, a rendező nem akarta semmiféle ultramodernnel produkálni magát a közönség előtt, szóval hálistennek nem voltak olyan bombasztikus ötletei, hogy a XVI. századi katonákat surranóba öltöztesse, vagy bevásárlókocsikat tologattasson  a női szereplőkkel ( lásd a korábbi Aida és Bohémélet rendezői truvájait).

https://www.youtube.com/watch?v=BtcKyL7e5sg

Hazatérve első dolgom volt a süvöltő szélben  kirohanni a stégre ahol  megnyugodva tapasztaltam, hogy minden a legnagyobb rendben van.

1 komment

Vasárnap.

2017.10.29. 11:49 :: A Tengerész

Visszaállt a régi rend. C boldog, hogy ismét van kivel aludnia. Több mint egy hétig, amíg J távol volt nem is aludt bent a házban, éjszakánként eltűnt valahová.001_82.JPG

Hát egy percet se volt korán a téli előkészületek befejezése. Most is olyan idő van, hogy a kutya is behúzódott a fedél alá, pedig  ő aztán amúgy időjárástűrő, reggeli sétákkor pl. simán berohangál a vízbe, ami azért már 10 fok alatt van, ha patkányt szimatol a part alatt.

Nagy kedvem van abbahagyni a jelenlétet a facebookon. Ma is léprementem egy vírusnak, nem először. Kedves ismerős arcképével álcázta magát és rákatintatott egy bővítményre, hogy töltsem le. Nem akartam, ki akartam lépni inkább, mert gyanakodtam, de erőltette a dolgot, szóval nem hagyta csak kínálgatta hogy töltsem le én meg hülye fejemmel rányomtam. Aztán láttam, hogy nem történik semmi, de immáron az én képemmel kínálgatja magát másoknak. Ráadásul a Facebookot alapjábavéve utálom, mert szerintem 90% felesleges időtrabló fecsegés és már az is idő, hogy az ember kihámozza azt a 10 %-ot ami valóban érdekli. De nem is tudom hogyan kell kilépni a rendszerből, azt hiszem direkt úgy van megcsinálva, hogy ne is lehessen. 

Nagyon belezúgtam a zenélésbe. Már nemcsak a harmonika érdekel, hanem a zongora is, kicsit későn jött a szenvedély, úgy 65 évvel korábban még lehettek volna sanszaim bármire is, mostanra az az egyetlen reménybeli hasznom az egészből, hogy késlelteti az aggkori elhülyülést, mert keményen dolgoztatja az agyat. Kisembertől hallottam, hogy a Cziffra Györgynek van egy önéletrajzi könyve, azonnal megrendeltem, esténként lefekvés után ez az olvasmányom, igyekszem lassan olvasni, hogy tovább tartson, de így se tart tovább három napnál. Akit egy kicsit érdekel mit tudott ez a varázslatos ember ( aki 4 évesen magától tanult meg olvasni és zongorázni is csak kevés apai zenei segítséggel, úgy, hogy Donhnányi  8 évesen vette fel a zeneakadémiára ahol nála 10 évvel voltak idősebbek az osztálytársai)hallgasson bele ebbe a videóba, ami mégcsak nem is egy koncertfelvétel, csak egy kamerapróba.

https://www.youtube.com/watch?v=pf2accwGEaU

Aki egy kicsit több időt szánna a XX. század legnagyobb zongoraművészére, annak ajánlom ezt a videót:

https://www.youtube.com/watch?v=a7Sfow0IBXg

Miféle sorscsapás ez a Nemzetre, hogy a korokon és  rendszereken át uralkodó bármely hatalom, a jóesetben középszer ( és akkor még túlbecsültem) minden időkben eredményesen üldözte el, semmisítette meg akár fizikailag is a legjobbjait? Cziffrát a mostanság sztárolt Horthy rezsim a frontra küldte bakának a Vörös Hadsereg ellen, majd itthon Rákosi rendszere bebörtönözte tiltott határátlépési kísérletért ( még a 8 éves fia is 8 hónap börtönt kapott). Csak akkor fordult tehetségéhez méltó módra az élete amikor '56-ban elhagyta az országot. Akkor pár héten belül nemzetközi koncertpódiumokon lépett fel ő, aki előtte itthon kizárólag lebujokban zongorázhatott a rendszer megtűrtjeként.  Miközben ilyeneken jártattam az agyam a másodiknak linkelt videó végén egyszercsak  a művész ( hangját megjelenítő narrátor) egy Radnóti verset idézett. Véletlen?

Szólj hozzá!

Péntek.

2017.10.27. 19:46 :: A Tengerész

Azért a természet-, vízközeli élet nagyon más mint bent a városban. Napközben hol esett az eső, hol elállt. J délután jött vissza a túlpartra a HÉV-vel, csónakkal mentem érte. Épp nem esett az eső, mondom "remek". nem is vittem semmi vízhatlant magammal. A meder felénél jártam amikor elkezdett szemerkélni, mire átértem zuhogott. És nincs hova elbújni előle, az ember ül a csónakban, várja a fuvart és ázik. Mire megjött J éppen elállt, de bőrig áztam. Visszafelé épp átértünk amikor feltámadt a szél. Nem is akárhogy, egy perc alatt tarajos hullámok lökdösték a csónakot a stég alá, gond volt végigcsinálni a szokásos kikötési rituálét, bedugni a töltőkábelt a csónak akkucsatlakozásába, aztán beilleszteni a stég alatti sátor alá a csónakot, végül 4 ponton kiemelni a vízből.Nem értem rá fázni, inkább beleizzadtam. Szóval eltunyulás ellen hasznos szigetre, hajóra költözni. 

Szólj hozzá!

Csütörtök.

2017.10.26. 22:22 :: A Tengerész

A korábbi enyhe idő először viharos esősre, majd száraz hidegre, tegnap és ma tűrhetőre változott, sőt, tegnap kifejezetten enyhe napos időben bringáztam a piacra. Tegnap már jó volt, de tegnapelőtt egész nap hevertem mint egy darab fa. Reggel  felkelve nagyon fájt a derekam. Van ilyen időnként, de általában nap közben "bejáródik". Na a kedd volt az a  nap amikor helyette egyre rosszabb lett, nemsokára a jobb lábam is hajlíthatatlanná vált, szóval valahol a deréktáji csigolyák megcsíptek egy ideget, ami a lábamba megy. Nem volt mit tenni mint feküdni. Az állatoknak is csak úgy tudtam enni adni, hogy a konyhából odarugdaltam a sámlit és nagynehezen leereszkedtem rá, mert nem tudtam se lehajolni, se leguggolni  hogy megtöltsem a tányérjukat.Ráadásul egyedül vagyok már egy hete, J Pesten funkcionál a szüleinél, ott most nagyon rossz a helyzet, az én bajom ehhez képest semmi. Már csak azért is, mert ahogy jött el is távozott a kórság, használt a fekvés (általában nem szokott), másnap (tehát tegnap) reggel már csak enyhe fájdalommal keltem ami napközben szinte teljesen megszűnt, a térdhajlatom fájdalma meg annyit enyhült, hogy nem volt gond a biciklizés. Az elmúlt hétvégi hatalmas eső az első volt ami próbára tette az újonnan szabott ponyvát, konkrétan annak a régihez való csatlakozását Amapolán. Korábban a régi ponyván itt tépőzár biztosította a zárást, de az újra helyette az éleket egy bevarrt és a vázra ráfeszített hevederrel oldottam meg és aggódva vártam, hogy az ötletem mennyire válik be a gyakorlatban. Nos egy csepp eső se jött be, megnyugodtam. Ezzel lezárult a hajós felkészülés a télre, ma elpakoltam a szerszámokat az "esernyő" alól, mert amikor hideg van és köd, akkor a tető alatt is benyirkosodnak a fémszerszámok, mindent beládáztam, dobozoltam, letakartam és a tornácon, sokkal védettebb helyre raktam.  Idei nagy munka már csak háztető héjalásának cseréje, elvileg jövő héten indul, kíváncsi vagyok a Józsi szomszéd ( az ács) mikor vonul fel kezdeni. Érdekes az egybecsengés, a háztetőről jutott most eszembe, (ugye fabrikálom a "kopárblogot") ma tettem ki a netre a  GGR 11. részt, http://kopar.blog.hu/2017/10/26/ggr_2018_11_resz  István ebben a részben csupa olyan dologról számol be amikkel magam is megküzdöttem, vagy a háztető vonatkozásban most fogok. Ebben a részben különösen sok bajom volt a fordítással, rengeteget reszelgettem a szöveget az elmúlt hét során, lehetne még rajta csiszolni, de itt a csütörtök, a  magamszabta határidő a "lapzárta" ilyen lett, aki jobbat tud olvassa az eredetit!  http://koparsailing.com/puffin-restoration-part-11-going-with-the-flow/

Szólj hozzá!

Szombat.

2017.10.21. 22:05 :: A Tengerész

kodben_17_10_20.jpg

Ez a GPS által rögzített útvonal 2017 10. 20.-án, azaz tegnap reggel 7:45 kor indulva a túlpartra, majd onnan vissza, amikor J-t vittem át a HÉV-hez. Hogy mért ilyen girbegurba? Szerintem az éleseszűek már tudják, mert (a Google műholdas felvétele csalóka) olyan köd volt, hogy harapni lehetett, A  látótávolság nem volt több 20 m-nél. Namármost kifejezetten CSAK a GPS-re akartam kormányozni a villanymotoros  munkacsónakot, tehát nem vettem iránylatot a parttól szemre sem, ahogy elhagytam egyből a műszert, azon a térképen mozgó kurzort figyelve. Márpedig a GPS jó pár másodperces késéssel mozdítja el a pozíciót jelképező kis háromszögletű jelet. Tehát a kormánymozdulatok következménye nem azonnal, hanem jelentős ( na jó az "azonnalhoz" képest jelentős) késéssel mutatkozik a parányi képernyőn. Ahhoz, hogy az elmozdulás szignifikáns legyen, a képet ki kell nagyítani, de akkor nem látszanak a térképen  a partok, csak a kurzor és a "csiganyál" ( másnéven "track" azaz útvonal, szóval ami itt pirossal látszik) egy darabja, az embernek fogalma sincs, hogy az a célponthoz képest hogy helyezkedik el, tehát állandóan ki kell zoomolni, hogy látsszon, hogy a célhoz képest merre tart a csónak éppen, illetve bezoomolni hogy az alkalmazott kormánymozdulat mennyit korrigált éppen az irányon, mert az  a nagytotálban az elmozdulás kicsiny volta miatt nem látszik. És mit említém, minden kormánymozdulat hatása több másodperc késleltetéssel látszik. Mindeközben az ember felesége aki nem használ műszert ( de nyomatékos figyelmeztetés ellenére, hogy tekintettel a ködre, korán el kell indulni, hogy odaérjen a HÉV-hez időben,  eléggé sokat vacakolt az öltözködéssel ahhoz, hogy csak pont ugyanannyi idő álljon rendelkezésre átkelni a folyón mint amikor hét ágról süt a nap) tehát csak a hajó mozgását figyeli, folyamatosan rikoltozzon a fülébe, hogy "már megint összevissza mész!". Szóval ez a módszer a célszerű ködhajózásra gyakorlatilag alkalmatlan. Pillanatnyi megoldásom ( ha már nincs radarom, amúgy nem vicc, bár a 2,50 m-es csónakra tényleg az lenne, létezik már olyan radar aminek okosteló a monitorja) a derék jó hagyományos mágneses iránytű, amivel jó láthatóság mellett iránylatot venni és azon végighajózni amikor nem látszik a túlpart. Korábban csináltam is (írtam is itt róla) de most kipróbáltam a csúcstechnikát, hát nem jobb, sőt mint fentebb leírtam nehézkesebb.

 Délután viszont már napsütéses időben keltem át ismét a túlpartra Argay Gyuri állatorvos barátomért , aki látogatóba jött és mellékesen a macskát beoltani mindenféle kórság, többek közt veszettség ellen. Miután letudtuk az oltásokat, elvittem egy Balabán sziget kerülésre, remélem nem csak udvariasságból mondta, hogy nagyon tetszett neki a vadregényes csatorna a hasizomerősítő  hanyatfekvős átkelésekkel az alacsony hidak alatt.

3 komment

Csütörtök.

2017.10.19. 20:10 :: A Tengerész

Kész a következő fejezet. 

http://kopar.blog.hu/2017/10/19/ggr_2018_10_resz

Szólj hozzá!

Szerda.

2017.10.18. 22:35 :: A Tengerész

Remek zongorakoncerten voltunk.  http://www.rackeve.hu/images/stories/pdf/Fenyo_Gusztav_plakat.pdf  A művész Uruguayban született, Londonban diplomázott, Budapesten járt mesterkurzusra, Glasgowban él, de száz százalékig magyarnak vallja magát. Egyszer kérdezték a közönségről, azt mondta kétféle van, aki köhög meg aki nem.Tanít Nagy-Britanniában, USA-ban Ausztráliában és Magyarországon. Nagyon tetszett az előadás, teljesen fel voltunk dobva tőle. Egy ilyen kisvárosban az is buli, hogy az ember csak úgy odabringázik, aztán meg haza, semmi faxni, a kutya a kertkapuba kapaszkodva kétlábon ágaskodva vár, a macska meg a küszöbön nyávog, hogy hol voltatok ilyen sokáig.

Kis ízelítő https://www.youtube.com/watch?v=Bx7UX4b9LoQ&index=18&list=PL5EEA13E974099DD7 ( ebben köhögnek)

Szólj hozzá!

Kedd.

2017.10.17. 20:50 :: A Tengerész

Judit ma a 7:10-es HÉVvel ment Pestre, olyan köd volt, hogy GPS plotterrel kellett átvigyem a csónakkal a túlpartra,mert a parttól 50 m-re már sejteni se lehetett merre van a part. Visszafele kipróbáltam műszer nélkül menni, egy darabig segített, hogy a tapasztalat alapján a parthoz képest belőttem az irányt és miután eltűnt a part próbáltam egyenesen tartani a hajó nyomdokvizét, de hamarosan elbizonytalanodtam, nem tudtam elszakadni a gondolattól, hogy körbe-körbe járok, úgyhogy elővetem a zsebemből a térképes GPS-t. Hát ha nem is körbe-körbe, de mit az ökörhugyozás.kodben_1.jpgKorrigáltam az irányt és már közel voltam a túlparthoz, amikor  nem hiszek a szememnek, előtűnik a köd fojtotta puha csendben a semmiből mint egy látomás egy nagy  batár hajó, keresztbe az irányommal a parttal párhuzamosan, na mondom hát ez csak az N S lehet. ( volt tengerész gépmester kollégám, aki az Angyali szigeten épített egy nagy házat és hogy ne kelljen egy rakás pénzt kifizetnie a "Tanárúrnak" aki az építőanyagot fuvarozta a szigetekre, inkább épített egy saját uszályt, hozzá meg egy dömpert és a sajátjával szállított, így megkereste vele az uszály árát. Meglett a ház, de közbe meghalt a "Tanárúr" és azóta a S szállítja az építőanyagokat  a szigetekre) Hát tényleg ő jött keresztbe. Mondom, " te is GPS-re hajózol?" Aszongya "nem,  csak így közel a parthoz amíg látszik". Hát miközben beszélgetünk jön ki kiabálva a stégjére a B J, hogy " felszedtétek a cájgomat!!" Merthogy ő meg úgy horgászik, hogy vagy 50m-re bedobál a parttól. Nézem, tényleg bele vagyok akadva a zsinórjába, ki is akasztottam, mert a villanymotornak csak a nyele akadt bele, hanem  S motorjának a csigája az feltekert egy csomót, a szerelék meg már hiányzott is róla, szóval az leszakadt valahol. Ez volt az az eset amikor mindkét fél haragszik a másikra, miközben mindenki szabálytalan volt, ködben tilos hajózni, horgászni meg tilos úgy, hogy bent alszol a házban és csak akkor szaladsz ki amikor a rádiós kapásjelző vinnyog a párnád alatt.

 Kihasználtam a szinte nyárias gyönyörű időt az elmúlt napokban és átcsiszoltam Amapola összes kültéri fa alkatrészét és ráraktam két réteg kültéri lazúrt mindenre ( bár főleg csak délután lehetett kencézni amire teljesen felszáradt az éjszakai harmat) a téli felkészülés jegyében. A munka csak vasárnap délfele állt le, E-ék vizibicikliztek fel-s alá, kedvet kaptunk vízreszállni, de szél semmi, szóval vitorlázni nem lehetett, így  a villanymotoros csónakkal mentünk megnézni a Balabán csatornába a teknősbékákat, de a szokásos napozó fatörzsükön sajnos egy darab se volt, elképzelhető, hogy már beteleltek ahogy hűlt a víz. Így hát elzümmögtünk ( az remek dolog, hogy úgy motorcsónakázol, hogy szinte semmi hang) a városi kikötőbe a piactérre fagyizni. csodás délután volt. Tkp. ugyanolyan mintha az ember elmenne valami távoli egzotikus helyre ahol aztán elnyal a tengerparton a naplementében egy fagyit, csak innen fél óra alatt otthon voltunk. Nem tudok betelni ezzel az élettel. Ilyen itt az ősz most éppen.004_45.JPG

Ugyanaz ellenfényben.010_11.JPG

J már azon aggódik, hogy csak nehogy így fagyjon be a víz, mert akkor nem lehet a falevelektől korcsolyázni. Kis optimista, lesz még addig pár kemény vihar ami elsodor minden falevelet és még jó ha csak azt.

Szólj hozzá!

Csütörtök.

2017.10.12. 21:57 :: A Tengerész

Azt mondják ugye, hogy nincs infláció, sőt! Nos a háztető héjalás cseréhez a Tüzépen megkérdeztem a cserépléc meg a tetőfólia árakat a nyáron. A vízlepergető, páraáteresztő fólia 50 m2-es tekercs akkor volt 12000 Ft. Ma 17000. Ennyit a "nincs infláció"-ról.

Amúgy ha csütörtök akkor http://kopar.blog.hu/2017/10/12/ggr_2018_9_resz

6 komment

Hétfő.

2017.10.09. 17:59 :: A Tengerész

Ma Budapesten voltam kutyát oltatni. Sz EÜ könyvében egy- másfél évesek voltak az oltások, úgy hogy ideje volt, pláne nem akartam megvárni, hogy úgy fagyjon be a Duna, hogy nem tudok már átcsónakázni a HÉV-hez, de a jég gyalog még nem járható. Szóval ez is letudva. Most, hogy elment a Viza hajó ami a túlparti kikötőhelyem volt idáig amíg HÉV-ezek, meg Budapesten csatangolok, az "OLD BARQE PUB " kikötőjét használom, apropos akit érdekel 25 M-ért  eladó, szép nagy hajó teljesen felújítva kocsmával és lakótérrel.

https://www.facebook.com/pg/oldbargepub/photos/?ref=page_internal

2 komment

Péntek.

2017.10.06. 22:44 :: A Tengerész

Jól látszik a különbség az új és a régi ponyvarész közt.001_81.JPG

Elképzelhető, hogy  a régi rész további cseréje tavaszra marad, nem bízom annyira az időjárásban, hogy olyan hosszú időre takaratlanul merjem hagyni a cockpitot, ami a további részek szabás-varrásához szükséges. Legcélszerűbb levenni a régit és az után szabni ki az újat, de ez nem egy napos munka, ráadásul a napelemeket is mozgatni kell hozzá. Ezzel ami fent van is sokat kínlódtam, pont mert nem akartam a régit hosszabb időre leszedni. Mondjuk annyira nem sürget a folytatás, ez a rész nincs elrongyolódva, csak már elöregedett és csúnya, különösen az új mellett. Majd kiderül mit enged az idő.  

2 komment

Csütörtök.

2017.10.05. 22:18 :: A Tengerész

Túlvagyok a takonykóron, mostanra bizonyossággal állíthatom, bár korábban is hittem hasonlókat, de mindig visszaestem, viszont immáron két napja jól vagyok.  Kihasználva az elmúlt kedvező napokat, befejeztem és felraktam Amapola új cockpit takaró ponyvájának első részét, lecserélve a régi elrongyolódottat, kíváncsian várom mennyire lesz vízzáró nagy esőben, mert újítottam az illesztésen, remélem jobb lesz mint a régi volt, ahol voltak helyek, ahol nagy esőben edényeket kellett raknom a csepegések alá.  Miután csütörtök van  kijöttem a kopárblog  következő részével is. Igyekszem tartani a magam szabta ütemet, ami nem könnyű, még némi nyelvismerettel és segítő fordítókkal sem. Azzal a tapasztalattal kellett ismét szembesüljek , hogy egészen más dolog valamit, elolvasni, más dolog JÓL megérteni és más dolog azt élvezhető mondatokban visszaadni másik nyelven. És akkor még nem beszéltem olyan dolgokról, hogy mit tegyünk azokkal a szavakkal amik a másik nyelvben nem léteznek? ( korábban a Bisset könyv szerkesztése kapcsán volt már benne részem, de valahogy elfelejtettem, pedig emlékezetes volt amikor belekeveredtem, a "boat" és a "ship" közti különbség magyar nyelvű interpretálásába, amikor az eredeti szövegben éppen ezen hasalt el egy hölgyutas ) És akkor még azt se említettem, hogy a legszélesebb olvasói rétegnek akarok írni, tehát a szöveg nem lehet érthetetlen szakmai zsargon a hajókhoz nem értő, de a történet iránt lelkesedőknek miközben nem lehet unalmas a "vájtfülűeknek". Ennek jegyében igyekszem ott ahol az angolból fordított szöveget idézem, Kopár Istvánnak nem a mondatait, hanem a mondanivalóját megjeleníteni. Sok a buktató, nemhogy én az amatőr, de a profik is beleesnek hibákba, amikor az Alexandrának lektoráltam egy hajós tárgyú könyv magyar fordítását, nehéz volt megértetnem a szerkesztővel, hogy tökéletesen helytelen az összes tengeri mérföld "lefordítása" kilométerre, mert egy hajós  a naplójába sose írna kilométereket, ha idézünk belőle akkor itt ragaszkodnunk kell az eredeti szöveghez, elsőnél lábjegyzetben meg kell magyarázni, mennyi az kilométerben és kész. Na szóval íme a következő rész, tessék olvasni ne dolgozzak hiába!

 http://kopar.blog.hu/2017/10/05/ggr_2018_8_resz

       

2 komment

Csütörtök.

2017.09.28. 20:39 :: A Tengerész

Napok óta tüsszögök, tegnap elkezdett fájni a torkom és  megindult az orrom leve is, reméltem, hogy meg tudom állítani a kórt, tegnap este jól befűtöttem a hajón bevettem egy Aszpirint és zuhany után lefeküdve alaposan betakarództam izzadni. Reggelre úgy éreztem kutya bajom, neki is álltam ponyvát szabni, de délre éreztem mégse vagyok igazán jól. Hol fázok, hol izzadok, a paírzsebkendő csomagtól meg nem tudok elszabadulni. Pihenőre fogtam a dolgot, úgyis be kellett fejezzem a kopárblog következő részt, lévén csütörtök, a magamnak szabott határidő  a heti megjelenésre, kiesztergáltam az aktuális fejezetet, ajánlom nagybecsű figyelmetekbe.

http://kopar.blog.hu/2017/09/28/ggr_2018_7_resz

Szólj hozzá!

Kedd.

2017.09.26. 20:57 :: A Tengerész

Reggel miközben a kutya a szokásos útvonalon sétáltatott, látom, hogy SP egy csónakban serénykedik a stégje mellett. Üdvözlöm, kérdi nincs e kedvem vele menni. Az önkormányzat stéget építtet a piacnál, oda viszi egy csónakját kölcsönbe az építőknek. Na beszállok, természetesen Szmájli kutya azonnal ugrik utánam, igazi hajóskutya, a piac felé motorozva a két egymás mellé kötött csónakban egész úton, ide-oda sertepertélt csak számára értelmezhető szimatnyomokat felderítve, korábban néha a frászt hozta rám, hogy beesik a vízbe és halászhatom ki, mostanra megszoktam, hogy nem esik bele, simán kiáll, kiugrik-beugrik a csók orrdeckjére semmi bizonytalanság nincs benne. velem ellentétben, aki, sajnos meg kell állapítsam, hogy egyre óvatosabban szállok ki-be csónakba, régen csak úgy legényesen beugrottam, nem félve, hogy elcsúszom, kibillenek, mára minden mozgásom olyan "körültekintővé" vált. Az épülő stéghez érve naná, hogy a kutya ugrik ki elsőnek, azonnal elindul a partra felderíteni a számára ismeretlen világot, mostanára megszoktam, hogy egy percig se kell aggódnom miatta, láthatatlan, hosszú póráz köt össze bennünket, ha el is kolbászol akár 100 m-re is, amint füttyentek, vagy nevén hívom, már inal is vissza hozzám. Most is ez történt, leadtuk a csónakot az építőknek és vissza indultunk, Sz hívás után 10 másodperccel előnyargalt valahonnan és már ugrott is be a csónakba, csak azt kellett vele megértetnem, hogy maradjon is benne, mert ő a hívást úgy értelmezi mindig, hogy az csak ara vonatkozik, hogy hozzám kell jönnie, de utána azonnal mehet vissza barangolni. A parti sétáknál ez így is van, de most indultunk a csónakkal, így a lelkére kellett beszéljek, hogy maradjon. Amúgy megértette, mindent megért, sőt olvas a gondolataimban, ahogy én is az övében. Indulás után eszembe jutott, hogy éhes vagyok, kikötöttünk a piac kikötőjében és bereggeliztünk a kolbászos Imrénél sültkolbászt mustárral és teával, ezalatt Sz ismét boldogan rohangált az egyelőre még üres piactéren ( holnap lesz piacnap) aztán, miután kinézte a számból az utolsó kenyérfalatot visszaszálltunk a csónakba és hazamotoroztunk. Szeretem az ilyesfajta reggeleket. Délelőtt nekiláttam egy korábban tervezett aprómunkának, kiegyenesítettem a tetőbádogokat. Arról van szó,  ahogy már korábban említettem, behordtuk az utcáról a tetőfedő cserepeslemezeket és két bakra raktuk az udvarban. Nos a Józsi akivel és embereivel a tető héjalását fogjuk cserélni, bevállalt egy nagy munkát, aminek a határideje október vége. Tehát az én tetőmet legkorábban november elején tudjuk elkezdeni, addig itt fog állni az anyag a bakokon. de hiába volt két 10X10-es gerenda a bakokon hosszában a lemezek alatt, a nagy súlytól a gerendák elkezdtek behajolni középen, ráadásul a bakok déli oldali lábai is jobban megsüllyedtek mint az északiak, így kicsit kezdett a tárolmány délnek dőlni. Ha ez így folytatódik baj lehet belőle, különösen akkor ha a novemberi idő nem teszi lehetővé a munka elvégzését és netán az tavaszra marad , szóval az egész telet így fogja tölteni az anyag. Beszéltem hogy óvatosabban mozgok csónakban, nos ez szárazföldön is igaz, előszedtem a sufniból egy 3,5 tonnás hébért, de eszembe se jutott odacipelni a munkahelyre, szépen beraktam a talicskába  a 20 kiló körüli szerszámot és komótosan odatoltam az előkertbe a lemezekhez. Szépen megemeltem a rakomány közepét és beszabtam alá két pótlábat ( milyen jól tettem, hogy nem aprítottam fel tüzelőnek a kalodás tűzifa kalodáinak alsó staflijait), ezzel kiegyenesítettem a gerendákat, majd a bakok déli végeit is megemeltem és alábejlagoltam.001_80.JPG Nem lenne jó, ha tavaszig várni kellene vele, de ha muszáj, így már gond nélkül elállhat az anyag.

Aztán csak harmonikáztam, meg ebéd után aludtam, meg hajóponyvát passzítottam meg a kopárblogot reszelgettem, mert csütörtökön annak is ki akarok jönni a következő részével.

003_54.JPGKi TV-t néz, ki meg alszik.

Szólj hozzá!