Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • abraxas: Vilmos! Nem ismerem jeles elődöd munkásságát, de lelkes olvasóid (velem együtt) bizonyítják, Te s... (2017.06.28. 16:14) Hétfő.
  • A Tengerész: @Jonathan: Köszönöm, már nem is fáj. Az éjjel már tudtam is aludni azon az oldalamon. Az meg hogy ... (2017.06.24. 20:48) Csütörtök.
  • A Tengerész: @Jonathan: Köszönöm. Az olajbogyót utálom, valaki hozta ajándékba, valszeg az üvegben fog megroml... (2017.06.15. 20:58) Hétfő.
  • A Tengerész: @hozé: Welcome aboard hozé! Köszönöm. (2017.06.08. 07:04) Szerda.
  • A Tengerész: @Műszaki: Érdekes, megszűnt bennem minden "mehetnék". Egyáltalában nem vágyom sehová elmenni innen... (2017.06.07. 07:41) Kedd.

Linkblog

Hétfő.

2017.06.26. 22:38 :: A Tengerész

A hétvégi zajongási tilalom miatt csak ma folytattam a lakatosmunkát. Legutóbb mutattam, hogy a nagy átmérőjű furatokat a 3-as lemezben csak körbefurkálásal és reszeléssel tudom kialakítani. Említettem, hogy mennyire utálok reszelni. Viszont szembenézve a rideg valósággal, hogy MUSZÁJ lesz, alapos revízió alá vontam a reszeléssel szembeni idáig való hozzáállásomat. Vajh az é a megfelelő magatartás, hogy miután 15 éves koromban a technikumi műhelygyakorlatok során az életlen reszelőkkel való kínlódás egy életre meggyűlöltette velem ezt a szerszámot, hogy most is az apámtól örökölt, valamikor az előző század elejéről származó kopott reszelőkkel kínlódok? Mi lenne ha megpróbálnék egy újat? A gondolatot tett követte, reggel elbringáztam a boltba és vásároltam egy jó durva "félgömbölyű" (tudom, a szó hülyeség, de mindenki így hívja) bazinagy vasreszelőt, plusz a Bosch dekopír fűrészbe való aránylag keskeny pengélyű fűrészlapokat. A szerszámok csodát tettek. Pillanatok alatt összefűrészeltem a lyukközöket, a maradékot meg a félelmetes reszelővel pár perc alatt eltüntettem.001_78.JPG Nem mondom, hogy megszerettem a reszelőt (de még az is lehet, hogy megtörténik), de majdnem. Tanulság; az ember még 72 éves korában is változtathat fél évszázados megrögzöttségein.

De azért a külső átmérőt már sikítóval....013_10.JPG

 

Ma kedves látogatóm volt. Az apropó szomorú, pár hete meghalt Szitnyai Jenő. Aki nem ismerné, rádióműsorokból volt felejthetetlen jellegzetes mély hangja, mindig olyan dolgokról tudósított, mindig olyan műsorokat készített szerkesztő-riporterként, amik engem ( vagy mondhatom tán a "magamfajtát")érdekel. Többek közt a különböző magyar vitorlázókkal, akik földkerülő kalandokra, távoli vizekre indultak, onnan érkeztek. Így került jó barátságba Kopár István földkerülő szólóvitorlázóval ( mennyivel sallangmentesebb az eredeti angol "circumnavigator" kifejezés! ) Nos István régi tengerészkollégám, annakidején az M/S Budapesten dolgoztunk együtt, egy klubban vitorláztunk a Balatonon, sőt az édesapja  dr Kopár István is a barátom volt, azért csak "volt" mert sajnos tavaly elhunyt. (ritka értékes ember volt, nagy álma a Sió csatorna állandó hajózásra alkalmassá tétele, mely az egész somogyi térség idegenforgalmát felvirágoztathatta volna, kicsinyes gáncsoskodók miatt megbukott)  Nos Szitnyai Jenő temetése holnap délben lesz a Fiumei úti temetőben és István többek közt a temetésre érkezett haza az USA-ból, ahol több évtizede él. Ez alkalomból látogatott meg engem is ma koradélután (mégiscsak jobb így, hogy még élek), itt kies otthonunkban.003_53.JPG István újabb nagy kalandra készül, szinte pontosan egy év múlva indul a Golden Globe Race  az angliai Plymouthból http://goldengloberace.com/ggr/ és ő indul rajta. Namármost Szitnyai Jenő belekezdett István újabb kihívásának dokumentálásba, egyelőre egy erre a célra létesített facebook oldalon https://www.facebook.com/Kop%C3%A1r-Istv%C3%A1n-%C3%9Ajra-a-f%C3%B6ld-k%C3%B6r%C3%BCl-485895898201602/?fref=ts de a folytatásban a halál, mely mindnyájunk számításait képes keresztülhúzni, megakadályozta. István látogatása nemcsak a barátság megnyilvánulása volt, de valamilyen módon szeretné, ha valaki folytatná azt a munkát amit Szitnyai Jenő megkezdett vele kapcsolatban. Nos ő rám gondolt. Megtisztelő sőt túlságosan is megtisztelő feladat, számomra, ez gondot is okozott az elvállalásában. Gondom, hogy sem Kopár István "magyar hangjaként", sem Szitnyai Jenő szakmai örököseként (igaz csak ebben a témában), nem lesz e személyem szemérmetlenül jelentéktelen a feladatra.  Se jeles vitorlázó, se jeles újságíró nem vagyok, semmilyen teljesítményem nem mérhető a nagyokéhoz, mégis hogy jövök én ehhez? Ami a feladat elvállalására a lökést adta ( ezt Istvánnak nem is mondtam, akkor spekuláltam el rajta, amikor már idefelé autózott), hogy tervezett egy előadást erről a legújabb kihívásról a " megszállottak klubjában" e hónap végére. http://megszallottakklubja.hu/ Emailben meghívót küldött mindenkinek aki klubtag, meg az ismerősöknek, meg mindenkinek akit csak a barátjának gondolt, kérve visszajelzést. Nos a klubtagok közül egyedül a Monspart Sarolta jelzett vissza, azaz a nagy kihívások jelesei érdektelenül viszonyultak az ő nagy kihívásának megismerésére. Ebben is van persze valami, ha mindenki el van foglalva a saját Everestjeivel, mit neki a másé? Na erre mondtam én a kis kihívások apró mestere, hogy akkor én nem fogom az én barátomat cserben hagyni, ha szüksége van valakire aki az eredeti hazájában magyarul tudósít a legújabb kalandjáról. Sokan vártak tőlem a hajóépítés nyomán hasonló útleírásokat, ennek az elvárásnak nem tudtam megfelelni, de leszek akkor Kopár István legújabb kalandjának közvetítője. Persze aki olvas angolul, aki figyeli a netet sokkal részletesebb információkat szerezhet, de én fent fogom tartani a személyes kontaktust Istvánnal a tárgyban és azt is meg akarom oldani, hogy legyen vele egy magyar nyelvű párbeszédfal, ahol bárki kérdezhet tőle. Még nem tudom milyen formába öntöm a dolgot, mert a facebook bevallom nem a szívem csücske, ráadásul azt Szitnyai Jenő kezdte, most belekontárkodni, még ha meg is kapom a jelszót, nem tartom illendőnek. Alighanem lesz egy új blog, tán " Kopár István újra a Föld körül, Szitnyai Jenő emlékblog" , a dolog annyira új, hogy még csak kavarog a fejemben a "mit és hogyan". Egyelőre ennyi. Amint indul és ahogyan indul, itt fogom közzétenni, meg az elérhető hajós fórumokon.kopar.JPG

6 komment

Szombat.

2017.06.24. 21:03 :: A Tengerész

Aki esetleg aggódna, köszönöm jól vagyok, már nem fáj semmim, az éjszaka tudtam még aludni is a sérült oldalamon, szóval azt hiszem mázlim van, hogy ennyivel megúsztam. Elkészült a Tequila kormányának következő alkatrésze, a kormánylap "sapkáját" befoglaló ellendarab. Így néz ki nyitott, tehát felhajtott kormány002_67.JPGés csukott, azaz leengedett kormány állapotban.003_52.JPGA vastag csövek karimáinak megmunkálása nem egyszerű, a 3 mm vastag saválló lemezbe kifurkálom a lukat, aztán jön a reszelés. AZT nagyon utálom. Sajnos ezt nem tudom gépesíteni, 001_77.JPG

Szólj hozzá!

Csütörtök.

2017.06.22. 21:18 :: A Tengerész

Babramunka a kormánykészítés, de azért haladok. A régi kormánylapot használom fel ami korábban a fartükör mögé volt felakasztva, ezt először is méretre vágtam.001_76.JPG

Ki kellett modellezzem, milyen szögben legyen levágva, hogy amikor kihajtom a kormányt, a lap felső éle akkor se üssön bele a hajó fenekébe. Aztán ezt a kormányt sablonnak használva csináltam rozsdamentes lemezből egy tulajdonképpeni "sapkát" a lapnak, ezzel zárom le a felső élet és ez fog beleilleszkedni abba a "cipő"-be amit a kormány forgat. A "sapka" így néz ki, miután hosszas bíbelődés után elkészült. Bajos volt a hegesztése a másfeles lemeznek, hogy ne dobja meg a varrat, de sikerült.003_51.JPGEzt fogom epoxival ráragasztani és csavarokkal is rögzíteni a kormánylap tetejére. Mindeközben egyesek élvezik a helyi lehetőségeket.005_36.JPG

A baj viszont gyorsan megesik, miközben az idillt fotóztam, a vadiúj stégdeszkák egyike egyszercsak beszakadt a bal lábam alatt.007_20.JPG

Én combtőig beestem a két deszka közé, miközben a fényképezőgépbe kapaszkodtam, hogy ne essen be a vízbe. Mázlim volt, nem tört el semmim, szóval hálistennek az oszteoporózis alighanem még arrébb van, de így se kellemes  az eredmény. Én se láttam idáig, mert az előszobatükör csak a vaku villanása idejére mutatta.012_9.JPG

Utána bevonultam én is J mellé a vízbe, tapasztalatom szerint a sebeknek jót tesz ha kiáznak. Én amúgy nem szoktam semmit tenni  a sérüléseimre ha nem igényelnek vérzés csillapítás miatt kötést, normális esetben nyalogatni szoktam a sebeimet, ha az állatoknál működik akkor emberre is működnie kell, de sajnos kígyóembernek kellene lennem, hogy a külső combomat nyalogassam, ezért döntöttem a Dunavíz mellett. áztam benne egy fél órát ( amúgy nagyon kellemes) és még a télen beesett drótkefémet s megpróbáltam lábbal kitapogatni, de sajnos már elnyelte az iszap.

Mindenesetre ezt a balesetet annak köszönhetem, hogy voltam olyan bátor és tőlük  http://www.skandinavfatelep.hu/ rendeltem a stég faanyagát és olyan minőséget kaptam, hogy az én 75 kilómat se tartja meg 1m-es feltámasztási közzel az 5 cm vastag 10 cm széles deszka. Csak azért mondom, hogy más ne essen bele ebbe a hibába. A régi stégdeszkák közül, amiket lecseréltem, mert nem bíztam már bennük egyike se tört el, még akkor sem amikor négyen mászkáltunk rajta.

2 komment

Vasárnap.

2017.06.18. 10:42 :: A Tengerész

Hűvösre fordult az idő. Már majdnem ott tartottam, hogy reggel felvegyem a Harpitól örökölt , boldogult néphadseregbeli mikádót, amit egész télen hordtam a kutyasétáltatáskor és mindegyre csak halogatom a téli ruhák elrakását a fogasról. De aztán csak egy, szintén katonai, de már modernebb pufimellénybe bújtam. Lassan leérik a cseresznye, ami azért szomorú, mert reggeli sétáink során mindig  teleettem magam a parton álló két fa termésével, ennek alighanem hamarosan vége. A cseresznye tutira bio, minden szemben van egy kis kukac, de úgy vagyok vele mint Bisset könyvében a tengerész aki azt mondta, hogy a kétszersültet úgy kell megenni ahogy van, kukacokkal együtt. Kezdetben kicsit zavart, de a gyümölcs ízletes és végülis a kukac is csak olyan fehérje mint a nyers hal amiből a sushi készül. Csak nem fúrnak lukat a gyomromba.

Tegnap viharos reggelre ébredtem, tarajoztak a hullámok, de mára megcsendesedett az idő valamelyest. Reggel esett pár szem eső, kicsit aggódtam is, hogy nem fogunk e megázni Sz-el, de aztán kisütött a nap. Ma zenélni fogok a télikertben, mert vasárnap tilos zajongani, márpedig a kormány bütykölés azzal jár, rozsdamentes lemezeket szabok varrok. Bíbelődős meló, pontosan kell dolgozni, hogy ne lötyögjön a kormány és vékony lemezeket kell nagy óvatosan hegeszteni. Hogy ne deformálja a  hegesztési varrat a lemezt, egy 8 mm vastag bronz lapra szorítókkal rögzítem a darabokat mielőtt összehegesztem őket, ez síklapoknál remekül működik, kicsit aggódom, hogy amikor csövet kell majd lemezhez hegeszteni, akkor hogy fog működni a dolog.

Tegnapelőtt életemben először vizibicikliztem. Korábban sose vitt rá a lélek, meg igazából alkalom se nagyon lett volna rá, hogy ezt az általam többé-kevésbé nem hajósembernek valónak tartott strandeszközt kipróbáljam, de most meg kellett állapítsam, hogy van olyan dolog amire ez a legalkalmasabb "úszómű". Nevezetesen az óriás haldögtől való megszabadulás. Történt, hogy egy mintegy másfél méteres busát hozott a partunkhoz az áramlás ( ez a hátrány, ha valaki az uralkodó szélirányhoz képest a lee paron lakik, a lúvoldali lakosok vissza is élnek vele, simán beszórják a vízbe, otthagyják a jégen a levágott nádat, a horgász meg többnyire eleve olyan átokfajta, hogy mindent a vízbe dobál, nemcsak az etetőanyagot, tele a part sörösdobozzal, kukacostégyellyel), mindenkinek a bele fordul ki amikor egy ilyen példány hetekig rohad a háza, hajója előtt. Mielőtt a szél beverte volna eltávolíthatatlanul a sásba (elvileg a halőrség feladata a dögök összeszedése, de nem nagyon tüsténkednek ezügyben), elkértem E vizibiciklijét ( ő velem ellentétben imádja ezt a járművet, még a piacra is azzal járnak) J-vel beültünk, vittem egy csáklyát, amit a hal kopoltyújába akasztva kivonszoltuk a rettenetesen bűzlő dögöt a sásból és átbicikliztünk vele a túlpartra, jó messze déli irányba, ahonnan HOZZÁNK már nem tud visszaúszni. Elismerem, nem túl elegáns megoldás, de én nem vagyok képes egy félmázsás tetemet ártalmatlanítani. Azzal nyugatom magamat, hogy rajtam kívül szinte mindenki horgász errefelé, ha egy horgász stégje mellé viszi az áramlat, akkor neki mégiscsak több köze van hozzá, mint nekünk, meg b@sztassa ő miatta a halőröket, neki mégiscsak van velük jogviszonya.. Szóval ehhez a manőverhez a bicikli tökéletes, szabad a kéz a csáklyázáshoz, míg akár evezővel, akár motorral hajtott csónaknál ez nem mondható el.

Szólj hozzá!

Csütörtök.

2017.06.15. 22:20 :: A Tengerész

Miután átdöftem a Tequilát a  10-es betonvassal  decktől fenékig, ki kellett találjam, hogyan csinálok 42,6mm átmérőjű három egyforma furatot a 10 mm átmérőjűből ugyancsak egy tengelyvonalba. Merthogy ez az ügyes  SP ( teljesen olyan mint Tuskó Hopkins) valahonnan szerzett ilyen külső átmérőjű csövet kormány tönkcsőnek, sőt még egy további, ugyancsak rozsdamentes csövet ami pont snapperosan belepasszol a tönkcsőbe, az lesz a kormány tengelye, így nem kell csapágyakat esztergálni hurrá! ( ezzel a "snapperossal" bajban vagyok, esküdni mernék, hogy van ilyen szó ami azt jelenti, hogy valami valamibe pont  belepasszol se nem szorul, se nem lötyög, de most meggugliztam és csak a saját korábbi blogbejegyzéseimet dobta ki a gép, szóval ez egy olyan szó lehet amit csak én ismerek és használok, sebaj) Szóval ha már lúd legyen liba, csináltam egyszer felhasználhatós körkivágós izét laposvasból a betonvasam végére, két darab is készült, az egyik a padló átfúrásához toló üzemmódba, egy meg a fenék átfúrásához húzós üzemmódra. Ez utóbbi látszik az alanti képen.
013_9.JPG

A hajó alól feldugtam a szárát a deckig, ott ráraktam a fúrógépet és felfelé húzva szépen kivágtam vele a lukat.  A másik szerszámot beügyeskedtem a deck és a padló közé, kidugtam a decken, ismét ráraktam a fúrógépet és  lefelé nyomva kivágtam vele a padló kiemelkedésén lévő közbenső furatot. A decken lévő lukat meg körbefurkáltam és  ugyancsak fúrógépbe fogott forgó reszelővel pontos kör alakra szabályoztam. A padlónál kellett kicsit alakítani a lukat, most vettem hasznát a sarokfúró feltétnek. Gyakran lett volna erre a szerszámra 021_4.JPGmár szükségem olyankor amikor nem fértem valamihez hozzá a fúrógéppel valami szűk helyen, de mindig kínlódnom kellett, mert nem volt ilyenem. Kerestem már komoly szerszám áruházban is, de csak a fejüket rázták. Na mit tesz Isten pár hónapja a Liedl-ben megláttam valami potom pénzért, épp nem kellett akkor semmire, de tudtam, hogy eljön az az idő és lőn. Most könnyedén méretre alakítottam a furataimat.020_4.JPG

Bele is passzintottam a tönkcsövet, persze egyelőre csak próbailag, mert egyelőre hosszabb mint ami kell és kell majd ráhegesztenem talpakat, amiket a fenékhez, meg a deckhez csavarozok. 002_65.JPG

006_22.JPG

Miután a belső cső pontosan illeszkedik a tönkcsőbe, spekuláltam rajta, hogyan fogom a talpakat ráhegeszteni, anélkül, hogy a külső cső geometriája torzulna, ami még ha csak néhány tized milliméternyi is, de megakadályozhatja, hogy a belső cső akadálytalanul forogjon kormányzáskor. Némi tépelődés után a cső egyik végén egy 10 centis darabot kitöltöttem betonnal. Hogy csak 10 centi legyen, alatta kitömtem újságpapírral és beleállatottam a közepébe azt a vasat amivel felülről fúrtam a lukat a padlóba a decken át (a felső képen látszik a "szakálla" amivel kivágtam a padlót). Mielőtt a betont a csőbe csömöszöltem, belülről alaposan bezsíroztam a csőfalat, azt remélem, hogy miután elvégeztem a hegesztést, a vassal ki tudom a beton dugót tolni a csőből. Ha nem jön ki könnyen, legfeljebb szétfúrom ütvefúróval. Mindenesetre abban azt hiszem jó eséllyel reménykedhetek, hogy az ily módon kisámfázott cső átmérője nem fog torzulni hegesztéskor.

 Ha még valakinek esetleg kételyei lennének miért jó így élni, tegnapelőtt csináltam pár képet amikor a télikertben ( kinyitott nyugati üvegfalnál) kicsit leültem pihenni az árnyékba.

002_66.JPG

007_19.JPG

Nem csak embernek, állatnak is jó.006_23.JPG

Meg növénynek is.010_10.JPG

011_15.JPG

Szólj hozzá!

Hétfő.

2017.06.12. 23:04 :: A Tengerész

Ma hazataxiztuk J mamáját. Ő akart hazamenni, bármilyen jól is érezte magát ez alatt a kéthetes vakáció alatt, hiányzott neki az otthona. Máris hiányzik. Én mindenesetre biztosítottam róla, hogy akkor jön vissza  amikor csak akar és annyi időre amennyire csak akar.

A kormánytönkcsőhöz nincs anyagom, SP ígérte, hogy szerez nekem, de a kapcsolata egyelőre nem válaszol, így várok. Addig zenélek. Eszkalálódik a muzsikálás, lett még egy harmonikám, ez egy nagyon komoly hangszer és nálam van kölcsönbe a Kisember zongorája is amíg ő vízizenél a Silver Cloudon. (http://vizizene.blog.hu/).005_35.JPG

Csendélet a télikertben billentyűsökkel és olajbogyóval.

2 komment

Szerda.

2017.06.07. 19:45 :: A Tengerész

Innen már nincs visszaút. Átfúrtam a jövendőbeli kormány tönkcső helyét a Tequilán decktől fenékig. Nem volt egyszerű, egy képzeletbeli hossz és kereszt tengelyre merőleges furatot kellett készítsek, ami átmegy a decken, a kettős fenéken ( szóval a fenékben lévő légszekrény tetején ami egyúttal a padló is) és a hajó fenekén a gerincen át. Ez ugye több furat egy tengelyvonalban. A decken kifúrtam az elsőt és egy hosszú pálcával átjelöltem a másodikat a padlóra, de a fúrógép nem fért be a deck és a padló közé. Végülis csináltam egy 10-es betonvasból egy "ágyúfúrót" és az egész hajót keresztbefúrtam vele.001_75.JPG

002_64.JPG Most az jön, hogy kell találjak két, fél méter hosszú rozsdamentes csövet amiből a kisebb átmérőjű passzentosan forog a nagyobbikban. Ha nem sikerül akkor a kisebbiket csapágyazni kell a nagyobbikban, mondjuk Danamid csapágyakat kell hozzá esztergálni. Sajnos nincs már esztergapad a közvetlen vonzáskörzetemben. 

Tegnap este első alkalommal sikerült végigjátszanom  az Amapolát. Ezúttal nem a hajóról van szó, hanem a zeneszámról. Nem hibák nélkül és nem is a komplikáltabb változatot, hanem ezt a csökkentett ujjrendes, díszítések nélkülit.011_14.JPG ÉN meg vagyok magammal elégedve. És ugye az a legfontosabb, hogy az ember meg legyen magával elégedve. Ádám a tanárom már kevésbé, de hát az a dolga, hogy hibákat találjon. Hamarosan vége az első tanévnek, nyárra kaptam tőle öt etűdöt, egyelőre abbahagyom a számok tanulását és rámegyek a technikára, meg a szolfézsre, mert úgy vagyok a zenéléssel, mint aki házat épít, de későbbre hagyja az alapokat. Most, hogy már TUDOM, hogy menni fog, nem kell örökösen magamnak is bizonygatnom az erőltetett haladással, hogy képes vagyok rá. A nyári szüneteben be kell pótoljam amit kihagytam az alapokból.

2 komment

Kedd.

2017.06.06. 20:59 :: A Tengerész

Készen vannak  a szúnyogelhárító  függönyök, még a ponyvavarrás előtt, egy régen tervezett projekt indul hamarosan. Már tavaly ősszel beszéltem a Teqila vitorlás kormányproblémájáról http://amapola.blog.hu/2016/11/10/csutortok_4235 , nos ez jön most , bár nem azonnal, bemelegítésképpen a sólyakocsit amin áll, kell kicsit átszabnom, már csak hogy visszaszokjak a textilről a vasmunkára. Amúgy béke van és nyugalom, J megkönnyebbült, hogy házi gondoskodás alatt tarthatja a mamáját és nem kell Budapestre szaladgálnia folyamatos aggódások közepette, hogy vajh milyen állapotban találja éppen őt, a mama meg remekül érzi magát.002_62.JPG

Kérdeztem tőle miközben C-vel kettesben bóbiskoltak, nincs e útjában a macska, azt válaszolta "megtisztelve érzem magam". Időnként útrakel botjára támaszkodva a percenként kb 6-os lépésütemével és 10 cm es lépéstávolsággal, a kutya folyamatosan a lába alatt van minden tiltás ellenére, mondta is, hogy "átugrottam a Szmájlit". Anyós vagy nem anyós ( amúgy elég csúnya szó) nekem cseppet sincs terhemre, egy kicsit úgy érzem mintha visszakaptam volna a saját anyámat, felajánlottam, hogy a bejárati két lépcső leküzdésére csinálok egy rámpát, de azt mondta nem kell, úgy tűnik szereti a kihívásokat.

2 komment

Vasárnap.

2017.06.04. 20:17 :: A Tengerész

Megjött az "idő". A napok óta tartó hőség egy hidegfront betöréssel oldódik. Egész délelőtt kellemes, DDNy-i bríz borzolta a vizet és enyhítette a melegérzetet, délutánra egyszercsak eltűnt a nap, a szél északnyugatra fordult kiélesedtek a kontúrok, az égbolt vészjóslóra váltott, értelmes ember ilyenkor biztos kikötőbe igyekszik, ott a távolban az a ladik is húzta a gázt ahogy csak tudta..005_34.JPG

Ma egész nap varrtam. Tegnapelőtt Budapesten voltam, akkor megyek ha nagyon muszáj már, ilyenkor elintézek, bevásárlok mindent ami összegyűlt de halogattam, most is egy 10-es listával mentem, abból hetet sikerült is abszolválni, így vettem szúnyoghálónak függöny anyagot, abból szabtam ki tegnap Amapolára ajtókra, felülvilágítóra függönyöket, azokból varrtam meg ma kettőt. Varrás műfajban ez most csak a bemelegítés volt, az igazi nagy munka  Amapola cockpit sátrának az újragyártása lesz hamarosan, mert a régi pilothouset bizony tönkretette már az időjárás, imitt-amott már foszladozik, az ablakok beszakadoztak. A régit hegesztettem még odafent a Kvassayn a gumicsónakos Feri mikrohullámú PVC hegesztő gépével, itt ilyen masinám nincs, varrni fogom az új ponyvát, az anyagot hozzá már a múltkor megvettem Csepelen. A tüllszerű  függöny anyag varrása nem könnyű feladat, nyúlik-nyálik-mászik az anyag, a cérna összehúzza a varrást, menyasszonyi ruhát nem is vállalok. Ervintől kaptam kölcsön egy remek varrógépet, mondjuk nem kifejezetten a tüllfüggüny piperevarrásra való, de a ponyvához remek lesz, mert erős "békebeli" szerkezet, ebből nem spórolta ki a Singer az anyagot, ránézésre megvan 100 éves, de kifogástalanul végzi a dolgát.001_74.JPG

002_63.JPG

003_50.JPG

004_44.JPG

Ez a gép szép.( a háttérben az "esernyő" alatt V eszeget a kerekes székben, kedvenc helyén az árnyékban, ahol kellemesen mozog a levegő)

Hogy olyan jól látszik a képe a varrógép típusjelzése, kicsit meggugliztam. Tehát ipari varrógép ( ezért varrom ezzel majd a ponyvát és nem az én háztartási Neumannommal ) 1949-ben szüntették be a gyártását, de  most is ott van a neten a rendkívül részletes használati utasítás hozzá. 

https://www.manualslib.com/manual/364403/Singer-14w-Series.html

Szólj hozzá!

Szerda.

2017.05.31. 19:49 :: A Tengerész

Összeraktam a villany csónakmotort, működik, remélem így is marad. Én megtettem mindent ami tőlem telt, majd kiderül mennyire voltam sikeres.

A télikert tejére felterítettük ma J-vel a nádszövet árnyékolót, Vilma elégedetten ücsörög a fotelban alatta és élvezi az idilli környezetet, Sz időről időre bemegy hozzá és ellenőrzi, hogy minden rendben van e, úgy, hogy nem lehet azt mondani, hogy a kutya se törődik vele.

Miközben a motort szereltem, a szomszédban a terasz lépcsőt hidegburkolják (valami rejtélyes okból kocára szabott bontott hódfarkú cseréppel), egész nap szól a sikító, ami engem cseppet sem zavar (lévén a szerszám folyamatos használója, mondhatnám Paganinije), viszont valami kib...szott kereskedelmi rádiót üvöltetnek közbe a fiúk, elviselhetetlen (computerszülte, mert ember ilyet nem csinál) zenével. Miután egyikük a Józsi jóbarát, szembe van a házuk a Balabán csatorna túlfelén, mondom átmegyek már és rákérdezek, meddig tart még a meló, mert a rádiójuktól a fara mászok. Jóska egyből kikapcsolta, mondta, hogy tulajdonképpen őt is idegesíti, aztán beszélgettünk egy kicsit erről arról. Pár mondat utána belpolitikánál tartottunk, mire társából, mintha egy csapot nyitottak volna ki elkezdett dőlni, hogy "a szemét Soros és a rohadt zsidók, na azok okozzák az ország nyomorát". Józsi se bírt vele, vitázni olyan volt vele mint falra borsót hányni. Én is próbálkoztam észérvekkel, de ilyen vakbuzgó magyar tulokkal még nem találkoztam, el is köszöntem. Nos mindenesetre ez az eredménye ha valaki a hatalom megszerzése érdekében aktivizálja a söpredéket. Itt a főideológus: 

https://444.hu/2017/05/31/nemeth-szilardek-hivtak-csepelre-az-izom-fedonevu-k-konrad-ceget-a-pest-megyei-rendorseget-is-az-o-vallalkozasa-vedi

2 komment

Kedd.

2017.05.30. 17:29 :: A Tengerész

17:29

Burkolatot kaptak a kollektorhoz menő csövek és a tárolóbojler is.005_33.JPG

 Hőszigetelve korábban is volt a tároló, de a polietilén fólia esővédő köpenyt a napsugárzás törékennyé tette, ezzel az alukasírozott Polifoammal remélem a problémát hosszabb távra megoldani. Speciális napvédőt kapott a pici keringető szivattyú is, aki még emlékszik a tavalyi sorozatos szivattyúmizériára, megérti, hogy megérdemli a  megbecsülést a szivattyúcska amit leslie.hun (áldassék a neve) olvasóm importált be nekem Kínából.003_49.JPG

J mamája remekül érzi magát nálunk, tegnap sétálni vittem a parti úton, évek óta nem volt már kint a városból, pedig egykoron Erdőkertesen töltötték a nyarakat idillikus természetközeli, tehát hozzánk hasonló körülmények közt, de hát ahogy fogy az erő úgy nő a bezártság. (Csak hogy tudjam mi vár ránk is nem is olyan sokára. Vajh lesz e valaki aki végigdöcörget a tolókocsiban a parti ösvényen, ahogy én tettem tegnap anyósommal ?) Vilmának borzasztóan teszik minden, el nem múlik a mosoly az arcáról, olyasmikre figyelt fel amik nekem már fel sem tűnnek, madarak, fák, virágok, az újrafelfedezés örömével mint egy gyermek úgy csodálkozik rájuk.001_73.JPG

21:52 Ledolgoztam az olvasnivaló restanciámat, szégyenszemre csak most vágtam bele a Kisember blogjának legújabb folytatásába, ismét hajózik, ráadásul részben olyan helyeken ahol én is jártam, de kisebb hajóval, pl. valamikor 1975-76 táján mentem át az M/S Újpesttel a Korinthos csatornán, de Görögország és Törökország kikötői is ismerősek. Akit érdekel, ajánlom figyelmébe http://vizizene.blog.hu/

3 komment

Hétfő.

2017.05.29. 21:01 :: A Tengerész

Elhoztuk magunkhoz J mamáját nyaralni, kis környezetváltozásra felüdülésre ide a földi paradicsomba a kórház után. És ez az én ötletem volt. Mutassatok még egy ilyen vőt mint én! Taxival mentünk érte, kis adalék a korábbi zsörtölődéseimhez, amiben örökösen azon lovagolok, hogy mi lesz itt ha kihalnak a vének, a sofőrünk is egy 70-es bácsi volt.

 Így néz ki a megismételt nyomáspróbája a motor tengelytömítésnek. Ez már vagy 2 m vízoszlop nyomás és most se folyt át a víz, összerakás következik.002_3.JPG

Ja, minden várakozásomat felülmúlta a megújult napkollektor. Tűzforró vízzel termelte tele az 50 literes hőszigetelt tartályt a decken.

Szólj hozzá!

Vasárnap.

2017.05.28. 19:16 :: A Tengerész

Tegnap ezt a szerszámot csináltam sebtében rugókészítésre.001_1.JPG

003_1.JPG

Ilyen lett a végeredmény. ( a skicc a papíron a végre befejezett csónaksátor tervrajza)007.JPGEltekintve attól, hogy J a konyhában sertepertélt és így ott "minden hely elkelt" ( amúgyse rajong érte ha a konyháját műhelynek használom), nem volt kedvem a rugók melegítéséhez bebörzinteni a sütőt, hegesztettem egy laposvasból, meg egy zártszelvény darabkából egy kis edénykét amibe olajat töltöttem és a forrasztólámpával melegítettem fel az olajat 180  C° -ra. Íme a sebtében összetákolt laboreszköz a 200 C° méréshatárú hőmérővel. A rugók köszönték szépen jól vannak, ugyanolyan csillogón kerültek ki a forró olajfürdőből mint amilyenek előtte voltak, de bizonyára jót tett az anyagszerkezetüknek a Kun utcai mester javasolta, formázás utáni hőkezelés.

006.JPG

Miután úgy tűnik vége a télnek, üzembe helyeztem a télen készített napkollektort ( aki nem emlékezne erről van szó http://amapola.blog.hu/2016/11/01/kedd_753 ), bekötöttem a csöveket, helyére raktam a kis szivattyút amit a téli szétfagyás ellen kiszedtem, este már a nap által melegített vízben fogok zuhanyozni. A hőmérő szerint 43 fokos víz van a bojlerban, majd használatkor  kiderül nem csak a tetején van e ennyi.

2 komment

Szombat.

2017.05.27. 23:36 :: A Tengerész

Tatarozom a villanymotort.002_2.JPG

Egy tekerős amerikánerből csináltam egy rugóhajtó szerszámot, mert nem is olyan egyszerű precíz tekercsrugót csinálni a szénkefékhez a szétégettek helyett.  Holnap, ha nem jön közbe semmi, megpróbálom összerakni. Előtte mégegyszer lenyomáspróbázom, mostmár hosszabb csővel a szimeringet. Az első próba jó volt, 24 óra alatt sem ment át víz a tengelytömítésen. Ha bírja a két méter vízoszlop nyomást, akkor a 30 centivel se lehet baj amennyivel a víz alatt van a motor. Ennél precízebben képtelen vagyok eljárni. 

Tegnap vacsora után olyat tettem, amit azóta szeretnék amióta ideköltöztünk, de valahogy  mindig sajnáltam rá az időt, meg az eszköz is hiányzott hozzá. Korában volt J-nek egy csővázas nyugágya, de kimúlt belőle a vászon a cső meg berozsdásodott. Évekig hentergett itt-ott, már akkor is amikor még javában építettem odafent Pesten a hajót. Gyakran szemeztem a csővázzal amikor valahova anyagot kerestem, de mindig sajnáltam szétvágni, hátha egyszer még... Amikor a sátorponyva anyagért Csepelen voltam megláttam a szaküzletben a nyugágyvásznakat és vettem belőle is 1,5 métert. A csővázat ledrótkeféztem, lefestettem és rávarrtam a vásznat. És tegnap kivittem a stégre vacsora után, beleültem és csak bámultam csukott szemmel a lenyugvó napba, miközben a mellettem heverő Sz fejét simogattam.

3 komment

Csütörtök.

2017.05.25. 19:50 :: A Tengerész

Ma véglegesítettem a stég alatti csónaktárolót. Elsőre rövidek lettek a tűzoltótömlő hevederek amiken a csónak lóg a víz fölött, a lánc hozzáért a sátor széléhez, nem tetszett, megtoldottam a hevedereket. (átlapolás, két oldalt alu lemez átpopszegecselve). De így meg hosszú lett, pacskolta a víz a csónak fenekét. Ismét megrövidítettem, persze csak egy kevéssel, így végre, harmadszorra tökéletes. A felfüggesztésen is változtattam, mint korábban írtam is, végre olyan mint amilyennek lennie kell, nem kell hozzá egyáltalában nagy erő ( ez nagyon fontos, számítanom kell rá, hogy ahogy öregszem egyre fogyni fog az erőm)  fél kézzel és pár mozdulattal már fent lebeg a csónak a víz felett, alig több munka, mint korábban kikötni a stég és a hajó közé, szóval végre olyan mint amilyennek elképzeltem. És végre vége az állandó bosszankodásnak is, hogy minden eső után ( volt bőven az utóbbi időkben, bár az olyan vízözönszerű mint tegnap Budapesten hálistennek elkerült minket) ki kellett merni 100-200 szapolynyi vizet a csónakból, vizes padra ülni még akkor is ha csak reggeli harmat volt.001.JPG

002.JPG

005.JPG

003.JPG

A "V" formájú, enyhén kifelé emelkedő bevágásba a láncszemek könnyen beakaszthatók és csak húzással emelhetők ki így önzáró, biztonságos és egyszerű a lánc fogása.

Szólj hozzá!

Szerda.

2017.05.24. 21:34 :: A Tengerész

Nem tudom mi lesz  a világgal, de legalábbis Magyarországgal, ha kihalnak az öregek. Ugye azzal fejeztem be tegnapelőtt, hogy nyakamba veszem Budapestet és felkutatom a helyeket ahol anyagot remélek a villany-csónakmotor  javításhoz. Kezdtem a rugóval a kefetartókhoz. A Baross utcában fél sarokra a 32-esek terétől van egy rugóbolt. A hölgy csak a fejét rázta. Persze azt magam is tudtam, hogy PONT  olyat úgyse találok, de reméltem, hogy árul 0,6-os rugóhuzalt, aztán majd csinálok én olyat ami nekem kell, de azt mondta ilyennnel nem szolgálhat.  Mondtam, "jó akkor mondja meg hol a műhely, majd szerzek onnan", mire ő meg azt mondta, hogy viszont a műhely nem adhat el nekem semmit csak a bolt. Na erről elbeszélgettünk egy darabig végülis elárulta hol a műhely sőt nagynehezen kihúztam belőle azt is, hogy juthatnék oda BKV-val, már készültem a nagy útra ( valahol a pokol farkán van Kőbánya külsőn) amikor megkönyörült rajtam látva elszántságomat és elárulta, hogy "deviszont a Kun utca 1-ben van egy bácsi aki rugókat készít egy pinceműhelyben esetleg azt megpróbálhatom". Na ez már sokkal jobban hangzott, a Kun u. a volt Köztársaság térről nyílik ( most már II. János Pál pápa tér, a "Köztársaság " büdös volt Fideszéknek, nyilván az is olyan komcsi dolog) csak egy köpés, ráadásul a Népszínház u. felől kell megközelítsem, oda meg úgyis mennék szénkefékért a 19 es számba ( nekem csak Műszéntermelő Vállalat a nevük, persze a privatizáció után valami más lett, de úgy vagyok vele mint a Schreiber néni a másodikról, neki is csak Horthy Miklós körtér maradt a Móricz Zsigmond körtér, ha nem hal meg szegény 30 évvel ezelőtt  86 éves korában, még megélhetné, hogy megint az lesz, ezzel a "Rokonok"-kal nagyon libsigyanús, nem igazán NER kompatibilis ez a Zsiga.) Szóval Kun u 1. pinceműhely, egy hozzám hasonló korú ( később rákérdezek, nálam 4 évvel idősebb, szóval 76 éves) fiatalember kalapálgat a satupadon, a műhely patyolattiszta, rend van és minimum 100 éves gépek még nemhogy az elektronika, de a hidraulika és pneumatika előtti világból, a frikciós hajtóműves stancológépet tán még eredetileg transzmissziós szíj hajtotta, magam is dolgoztam olyan esztergapadon az Üteg utcai technikumban ami ilyen szíjhajtásos volt. Na, mondom mi kéne, hamar szó értünk, elvonul a kolléga egy sublerrel, keresgél az anyagok közt majd lecsippent két karika drótot, méghozzá rozsdamentest, még azt is elmagyarázza, hogy miután lehajtottam a rugókat 180 fokon hőkezeljem, akkor lesz jó. ( hőfokszabályzós konyhai sütőben) és még pénzt se akart elfogadni az anyagért, ebbe nem voltam hajlandó belemenni, végülis azt mondta legyen egy százas én meg adtam kettőt és nagyon meg volta elégedve. Kicsit elbeszélgettünk még, aztán elbúcsúztam, szóval ha valakinek rugó kell csakis Kun u 1.

Megyek a szénkeféért, na nőre ilyet nem mondok, hogy szintén egy öreg, ráadásul ( na persze nem kérdeztem rá) azért nálam fiatalabb hölgy nagy készségesen segített beazonosítani a készletből a nekem legjobban megfelelőt, lettek keféim is és még itt is jól elbeszélgettünk, merthogy a hölgy régi Pannónia motorkerékpár fan, azonnal képeket mutat a telefonján az oldalkocsis antikvitásaikból amiken a férjével motoroznak, de bevallja a Panni robogót szereti a legjobban. 

Innen a Színyei Merse u. 14-be vezet az utam, ott, kell e mondjam, szintén egy bácsi szolgált ki tömítésekkel, hogy mi lesz a világgal ha mindenütt fiatalok fogják csóválni a fejüket a pult mögött, hogy " ez sincs meg az sincs" nem tudom, bár van egy olyan sejtésem, hogy a "mindent megreparálok" generáció is velem hal ki, a következő már mindenből úgyis újat rendel a neten, boltosra, pláne alkatrész kereskedőre nem lesz már szükség, műhely meg legközelebb úgyse a Kun utcában lesz hanem Sanghajban.

 Mindazonáltal az örömöm egyelőre nem felhőtlen, amire azt hittem, hogy a legegyszerűbb lesz venni, az a szimering a propellertengelyre, ugyanis olyan egyedi méret, hogy semmiféle európai szabványnak nem felel meg, most tesztelem a régit, ezt úgy csinálom, hogy a helyére dugtam a tengelyt, a külső oldalra meg beragasztottam egy méteres csövet, feltöltöttem vízzel, időnként megforgatom a forgórészt, ha reggelre se csökken a vízszint a színültig töltött csőben akkor a szimering jó, a víz nem ott hatolt be a motorba, hanem a pajzsot tartó csavarok feje alatti  kis filléres "O" gyűrűkön át amikből lusta volt újat venni aki korábban szétszedte és összerakta a motort, hogy törne le a keze.003_48.JPG

004_43.JPG 

6 komment

H

2017.05.22. 20:46 :: A Tengerész

Na szóval, mint SJ kommentjére írtam reggel tisztult a kép villanymotorilag. Merthogy nem az volt a legsúlyosabb gond, hogy ezt a teknőt ez a motor nem tudja a 8-as időben hullámokkal szemben tolni, hanem, hogy EZ a motor különösen nem tudja! Ugye használtan vettem és még örvendeztem, hogy megvan a számlája és még van rá 2 hónap garancia ( azóta lejárt) szóval milyen új még. Hát nem az. Irgalmatlanul átb...tak ezzel a motorral. Csak kitatarozták újszerűnek. Átnéztem tegnap elsőnek a fokozatkapcsolót, vezetékeket, szóval a rutint, minden OK. Az azért gyanús volt, hogy valaki a fokozatkapcsolóhoz menő vezetékeket bejelölte, melyik szín hova van bekötve, ilyet az ember akkor csinál, ha szétszed valamit, ráadásul a kapcsolón gyárilag rajta van, hogy  "red, yellow, blue, black" Ezek után odarajzolni  a fekete műanyagházra fehér filctollal, hogy  "p,s,k,f" az csak egyet jelent, valami magyar már kikötötte egyszer ezeket a drótokat, ilyet gyári új gépnél nehéz elképzelni. Ma csendes vízen felraktam a csónakra és ráakasztottam a lakatfogót a vezetékre. MINDEN sebességi fokozatban 6 A körül vett fel és szinte alig mozgatta csónakot! Na motor ki, szétszedtem a motort. Mutatom.004_42.JPG

005_32.JPG

008_19.JPG Rozsdás vízben, szutyokban áll a forgórész, kommutátor körbe kormos, egyik kefe rugója leolvadva, hogy nem égett le az egész motor, az talán a "direkt" vízhűtésnek köszönhető, mindenesetre a tekercsek épek. Holnap megyek a Népszínház utcába a kefeboltba, ha szerencsém van kapok hozzá való szénkeféket, nem a méret a probléma, azt mindig lehet nagyobból csinálni csiszolgatással, de a hozzávezetések speciális helye, meg hogy vastag sodronnyal vannak kivezetve a nagy áramerősség miatt, valamint a szétégett, leolvadt elrozsdásodott keferugókat is valahogy pótolnom kell. Az, hogy komplett kapjak ilyen alaplapot kefetartókkal, reménytelen. Cserélnem kell a szimeringet és a csavarok  és a dekli alatti " O" gyűrűket is, ezek könnyebben beszerezhetőek, de ha netán nem kapok a nagy fedél alá valót az se baj, mert a Loctite tubusosból majd öntök hozzávalót, a kemény feladat a legfelső képen lévő romhalmaz rekonstruálása.

Szólj hozzá!

Vasárnap.

2017.05.21. 22:33 :: A Tengerész

Tegnap minden rossz összejött. Említettem, hogy a csónaksátor csónakfelfüggesztést átalakítom. Ez a munka rövid kitérő után eszkalálódott. Kitaláltam, hogy behozom a part felőli bekötőpontokat fél méterrel a stég közepe felé ehhez az egész statikai szerkezetet át kellett alakítsam. Vasakat venni, hazahozni, felszabni, összehegeszteni a tartókat, stég deszkákat felszedni, új tartót behegeszteni. Péntek estére végeztem azt is sietve. Kár volt sietni, miután kész lett rájöttem, hogy miután gondosan mindent milliméterre kiszámoltam csak éppen 180 fokal elfordítva hegesztettem a helyére a tartót! Szombat reggel a piacozással kezdtem, aztán szétvágtam a hegesztést, elfordítottam a kéttámaszú tartót és mire J-t a túlpartra kellett vigyem a HÉV-hez, már le is festettem. Küzdelmes volt, mert beindult szél majd letépte a fejemről a hegesztősisakot és mindent vitt ami könnyű, pl azokat a vizes papundekli lapokat amiket a sátorponyvára teregettem, hogy ki ne égessék a hegesztés szikrái. Na a túlpartra csónakázás dugába dőlt, 8-as időben szembeszélben szart ér a villany csónakmotor, levitt minket a fenébe ahelyett hogy a túlpartra értünk volna örültem, hogy 5 stéggel lejjebb partra tudtunk kapaszkodni a mi oldalunkon. J persze időre ment volna a HÉV-hez, még szerencse, hogy itthon volt M1 és kocsival átvitte, így beért a kórházba a mamájához. Ezzel persze még nem volt vége a megpróbáltatásaimnak, valahogy haza kellett juttatni a csónakot, a délelőtt további része eltelt azzal, hogy dobókörtével ( nekem még van ilyen igazi klasszikus fejbeverős fajta) súlyosbított kötelet dobáltam stégről stégre és azzal vonszoltam mindig egy stéggel arrébb a csónakot. Nem igazán egyemberes meló, mert egyszerre kellett volna dobni és a másik stégen meg fogadni a kötelet és még vigyázni, hogy a széllel szemben való húzás során ne akadjon be a csónak a stéglábak közé ahova a vihar únos untalan befújta. Hát mit mondjak beleizzadtam. Nem tudom a nyájas olvasók közül van e mindenkinek fogalma milyen egy horgászstég. Először is van rajta legalább négy horgászbotnak fix állvány. Persze nem valami robusztus dolog amibe mondjuk meg lehet kapaszkodni, csak olyan filigrán vackok. Aztán van kényelmes pad, esetleg a régi Zsiguli ülése, kagylófotel, szóval kinek kinek olyan ülő, szunyókálóalkalmatosság amilyenhez kedve van, vagy amilyet lopni tud a munkahelyéről. Aztán napernyőtartó, vagy komplett árnyékolótető, esetleg pottyantós kerti budi, hogy ne kelljen hazamenni ha a lecsó úszni kíván. Szóval minden van, kivéve egy rohadt bikát amihez csónakot lehetne kikötni vízen úszó csónakban állva, arra ott a korlát, vagy a pad lába, persze csónakból elérhetetlen távolságra. És persze minden szögvas, laposvas amiből össze van róva a stég, a víz felől éles, sarkos, lesorjázatlan, na ilyeneken küzdöttem magam végig, mire helyére került a munkacsónak. Ma kihalásztam botra kötött hangszórómágnessel a tegnapelőtt vízbe hullott pillanatszorítóimat, de amúgy leginkább pihentem. Délután a helyi amatőr színtársulat előadását néztük meg a művházban, ha az ember nem úgy nézte mint színdarabot, hanem mint kedves helyi emberek előadásszerű produkcióját, még éppen elviselhető volt.

Amúgy a villanycsónakázás ha nincs erős szél igen kellemes, a múltkor pl a hazautunk a túlpartról ilyen volt fagyival.fagyizva.jpg

2 komment

Kedd.

2017.05.16. 08:43 :: A Tengerész

Ezzel https://444.hu/2017/05/15/fontos-eredmeny-hogy-az-mvm-500-millioval-tamogatja-a-cof-ot-mert indítottam a mai napot kutyasétáltatás és az Emailek átnézése után, még a reggeli előtt. Nem kellett volna. Csak felfordul tőle a gyomrom. Már a látvány is undorkeltő. Becsó Zsolt beszélni nem tud már annyira liheg attól a 100 kiló zsírtól ami rajta van pluszban. MIFÉLE emberek ezek? De most tényleg, mivé fajult a demokrácia, hogy a legundorítóbb, leghitványabb, legaljasabb, legcinikusabb, legönzőbb barmokat választja meg a nép vezetőknek?? És akkor EZEK beszélnek a pártfinanszírozás, a reklámokra költhető pénzek átláthatóvá tételéről.

4 komment

Vasárnap.

2017.05.14. 20:24 :: A Tengerész

Na ez is megvan. A felfüggesztésen még egy kicsit finomítani fogok ( nem a keretre, hanem a stég szélére fogom hegeszteni a láncszemeket fogó vasat, úgy könnyebb lesz célozni a lánccal felhúzáskor), de alapvetően kész a projekt.004_40.JPG

Sz kolléga rettenetesen érdeklődik minden iránt, ebben együttműködő társa C is, a lenyugvó nap fényében türelmesen várják, hogy befejezzem a fényképezést, hogy bekísérjenek a házba ahol megkapják a vacsorájukat.005_31.JPG

006_21.JPG

Szólj hozzá!

Péntek.

2017.05.12. 19:28 :: A Tengerész

Továbbra is szeszélyes a május. Tegnap délelőtt kihasználtam, hogy nem esett az eső és viharos szél sem volt és E segítségével a helyére emeltem a csónaksátrat. Szerencsére mindig akad segítség a környezetben, ahogy én is kész vagyok segíteni, ha valahol hiányzik egy kéz.  Mert J Budapesten volt, kórházba került a mamája, nagyon aggódunk, 88 éves és hát ugye nem a törődésről szól a magyar egészségügy. ( az imént néztem az RTL híradóban a Jánosban tettek el láb alól egy 88 éves asszonyt, ugyanabban a kórházban, amiben a lányomat is majdnem sikerült, aki akkor volt 25 éves) szerencsére a mama nem abban a kórházban van, amit az orvosok is csak hullagyárnak neveznek maguk közt. Szóval a helyére került VÉGRE a sátortető, bevallom ez is azon munkák közé tartozott, amit nem gondoltam, hogy ennyi időt vesz majd igénybe, de mondjuk a fő ok az időjárás volt.002_61.JPG

004_39.JPG

005_30.JPG

A képek már ma készültek, látszik, hogy minden csurom víz, hatalmas eső volt délután, de ma mindenféle idő volt, reggel szélcsend és hideg, de amire kimentem felhegeszteni  plusz kikötöbikákat a stégre már bejött a viharos  DK-i szél meleggel, a hegesztés egy vesszőfutás volt fejjel lefelé lógva, a szél állandóan azzal fenyegetett, hogy letépi a fejemről a hegesztősisakot, miközben nem láttam szinte semmit, hogy ívet fogjak, mert a hullámzó víztükörben csillogó nap villogása ütemében sötétedett el állandóan az amúgy normál esetben nagyon kényelmesen az ívfény hatására elsötétedő üveg. De végülis sikerült, már csak le kell festeni a varratokat és meg kell csináljam a csónak felfüggesztéséhez a hevedereket  a sátor alá.

 Ha valakinek kétségei lennének az ország irányítóinak szakértelmében íme mint cseppben a tenger egy példa, hogy mennyire rendben mennek errefelé a dolgok.

https://444.hu/2017/05/12/mar-banjak-a-fiatalok-hogy-bedoltek-amikor-a-kormany-penzt-igert-nekik

Szólj hozzá!

Kedd.

2017.05.09. 07:06 :: A Tengerész

7:01 Az időjárás következetesen kitart amellett, hogy egyik nap esik az eső, másik nap süt a nap. Ma reggel már eső szemerkélt a tegnapi munkámra.001_71.JPG

Na meglátjuk mit hoz a ma, mert pillanatokra látszott azért nap az égen, miközben Sz-el megjártuk a "déli irányt", ő szokás szerint bolondozva szaladgálva és meg az esernyővel ballagva.

13:39 Két eső közt befejeztem a sátrat.002_60.JPG

Nekiláttam a villanyt kivezetni a stégre, de az eső abbahagyatta velem, amúgyis ebéd jött. Majd kiderül mi fér még a mába.

Szólj hozzá!

Vasárnap.

2017.05.07. 23:04 :: A Tengerész

20:22 Egyik nap esik az eső ( de özönvízszerűen), a másik nap süt a nap. Tegnap szerencsére sütött. Az történt, hogy P aki a termálszálló kirándulóhajóját vezeti nem ért rá és megkért ugorjak be helyette. Egy csoportért kellett elmenni Szigetszentmiklósra, és ott meghajókáztatni őket. Ez egy bő félnapos program volt, P-nek nagy segítség, nekünk meg egy kis kirándulás. Szívesen elvállaltam, de aztán kiderült, hogy fizetni akar érte, mire mondtam, hogy úgy szó sem lehet róla, sajnos pénzért nem dolgozom senkinek, nem vállalom. P végülis kényszerhelyzetben volt hogy így megzsaroltam, beletörődött. J szeret kormányozni, most is kiélhette magát, én csak a manőverekre vettem át a vezetést.2017_05_06_3.JPGOdafelé úton.

2017_05_06_2.JPG

Majd utasokkal. A képek az új akciókamerával készültek. Mindig szerettem volna egy ilyen parányi kütyüt,

http://tesztvilag.hu/2015/09/19/lamax-x7/ de visszatartott a vásárlástól a százezer feletti ára. Vagy egy hónapja viszont körbenézve a neten megláttam ezt a típust 25000 Ft alatt. Gyorsan megrendeltem, ki is fizettem átutalással, vissza is igazolták a megrendelést és jelezték hogy átadták a futárnak, de a futár nem jött. Volt két hét levelezés és telefonálgatás ( többet az életben nem rendelek a MAL.hu-tól), kenték a dolgot a futárra, de szerintem az történt, hogy valaki elszúrta az árat, mert már másnap megnéztem, háromezerrel többért volt kitéve. Végülis vissza akarták fizetni a pénzt, amibe nem mentem bele, ragaszkodtam a kifizetett árúhoz, így aztán mégiscsak küldtek egyet. Szóval remek holmi, a fő előnye a vízhatlan tok, vízen gyakori gond, hogy a kamerát az ember szárazon tartsa, ez 30 m vízmélységig  vízhatlan. Igazi használati módja a videofilm, egy feltöltött akkuval ( kettőt adnak hozzá) másfél órát megy a leírás szerint, a 170°-os nagylátószögű objektív előnye, hogy minden ráfér a képre, viszont a széleken persze dongásan torzít a kép. Sajnos fogalmam sincs még, hogy hogyan tegyek fel videofilmet ide, bár letöltöttem egy Windows szerkesztőprogramot, de meg kell tanulnom még a használatát, továbbá alighanem előbb valahová fel kell töltsem és csak a linkje alapján lehet majd a blogba behívni, szóval megint van tanulnivalóm. Valamiért ódzkodom a youtubera, mint a legbejáratottabb közösségi oldalra feltölteni a zsengéimet, kissé hivalkodónak érezném, nem tud valaki valami szerényebbet? Persze ez alighanem egy öreges begyepesedett dolog, hogy szégyellek ugyanazon a fórumon megjelenni ahol igazi művészek is mutatnak magukból, pontosan tudom, hogy a youtube tele van szeméttel is és ha már kitesz az ember valamit amit mindenki láthat, tökmindegy hogy hol jelenik meg, de mégis van ilyen becsípődésem. Továbbá azt is szeretném, hogy ne lehessen bárhonnan elérni, hanem csak innen a blogról. Létezik egyáltalán ilyen?

23:34 Meggyőztem magam, hogy hülyeségen aggódom. kicsit googleztam és

Szép a mi folyónk a parti fák meg össze sem hasonlíthatók a városban sínylődő társaikkal, gyökerük a vízzel dúsan ellátott talajban, lombjuk az egészséges tiszta levegőben. A balparton Dunavarsány edzőtábor.

 

 

 

10 komment

Csütörtök.

2017.05.04. 17:54 :: A Tengerész

Ez az a csőváz amire jön a sátortető. 001_70.JPG

Alapterülete 3 x 1,4 m. Ma elutaztam Budapestre és megvettem a ponyva anyagot, meg a fittingeket hozzá ( itt (http://sbellon.hu/node/3), a  Csepel Művek ( ex Weiss Manfréd) területén. kicsit messze van, még a Hév-től is sokat kell gyalogolni, de itt minden van, a teherautó ponyva szabók is itt vásárolnak. Előtte beugrottam a Soroksári úti OBI-ba villanyszerelési anyagokért, kiviszem az áramot  a stégre, hogy a csónakmotor akkut ne kellejen mindig behozni tölteni a házba. Megálltam ebédelni az 1-es kapu déli oldalán lévő étkezdében, mert nagyon megéheztem koradélutánra. Úgy hívják őket, hogy "Arany palacsintázó". Kérdezem a pincért mi van. Voltak melegkaják, leves, pörkölt, valahogy nem kívántam ilyen nehezeket, kérdezem milyen palacsinta van, azt mondja azt nem lehet felsorolni, de ad egy étlapot. Nem sokat vacakoltam, volt olyan, hogy somlói galuskás palacsinta, normál és "óriás" adag. Na mondom ide nekem az óriást! Akkor még azt gondoltam ez is olyan óriás mint a pizza, ahl az óriás az amiot egy normális éhes ember megeszik, a normál meg olyan gyerekedag. Hát NEM. Így nézett ki amit kaptam.Ez 1db palacsinta!

20170504_134348.JPG

Szégyenszemre a harmadát otthagytam, mert sok lett volna, pedig nagyon éhes voltam. Mondjuk az utóbbi időben csak csipegetek (mint Virág elvtárs), vigyáznom kell a vonalaimra amióta leszoktam a betonozásról, össze is ment a gyomrom, de ez az adag még fénykoromban is próbára tett volna. Megérdemlik hogy megemlítsem őket. http://www.trendypalacsintazo.hu/?page_id=10

Nagynehezen hazacipeltem a szigetünkre a csepeli, majd ráckevei HÉV-vel, csónakkal a banyatank váz kocsin a bevásárlást, most pihegek.

Szólj hozzá!

Péntek.

2017.04.28. 10:43 :: A Tengerész

Rohan az idő, már megint vége egy hétnek. Elképesztő, régen valahogy lassabban teltek a hetek. Most nézem milyen régen írtam naplót. A fene tudja, reggel 6 és 7 közt kelek és a legritkább esetben fekszem le éjfél előtt, állandóan tevékenykedek valamit, mégse jut mindenre idő. A munkacsónak sátra készül, igaz mint a Luca széke, mindig közbejön valami, tegnap pl a két kerékpár bütykölésével ment el a délelőtt, pedig akkor bezzeg sütött a nap amikor az "esernyő" alatt vacakoltam a kerékpárokkal, de ma amikor kertben kéne hegesztenem a sátor acélszerkezetét esik az eső. Jelenleg a munkadarab ebben az állapotban fekszik a füvön.002_59.JPG

Ha nem lenne az "esernyő" alatt a Tequila ( aminek az új kormányával még szintén nem vagyok sehol) be is férnék vele a csővázzal, de hát ott van. Nekem igazából egy 2-300 m2-es műhelycsarnok kellene itt a ház és a hajó mellett, abban talán elférnék az örökös projektjeimmel. Szóval kevés az idő. Mondjuk sok idő elmegy a harmonika edzésre, de hát ez a jövő, ha ott leszek korban, hogy már nem megy majd a fizikai tevékenység, ez lesz reményeim szerint  az, ami karbantartja az agyamat. Mert amúgy romlok, nem nagyon észrevehetően, de már nem tudnék napi 12 órákat dolgozni, mint akárcsak 10 évvel ezelőtt, egy délelőttnyi lakatosmunka után bizony fáradtan zuhanok az ebéd utáni alvásba, a délutáni műszak meg általában már csak harmonikázással telik. Romlik továbbá a szemem és a fülem. Kétévente erősebb szemüveg kell, a hallásom meg már régóta folyamatosan és gyors ütemben romlik. Ez egyébként nem akkora baj, miután a jobb fülemre már szinte alig hallok, már évekkel ezelőtt tapasztaltam, hogy pl a verbális információknak, amikből ez okból kimaradok, 90 százalékát teljesen felesleges lenne meghallani. Még amikor autóztam, vezetés közben J mindig szóval tartott, ugye az anyósülésről, nyáron ablak letekerve a jobbik fülem oldalán, motorzaj, semmit nem értettem abból amit mondott, de időnként bólogattam amikor szünetet tartott és remekül elvoltunk. Néha visszakérdezett, olyankor mondtam, hogy "igen", ez többnyire bevált, de ha megkérdezte "mi igen?" akkor persze be kellett valljam, amit ugye ő is tudott, hogy nem értek az egészből semmit, aztán beszélgettünk így tovább. Amúgy az, hogy baj van a hallásommal, azzal az előnnyel jár  mindkettőnk számára, hogy ha valamit nem teszek meg amit állítólag a lelkemre kötött, akkor mindketten el tudjuk intézni azzal, hogy biztos nem hallottam.  Arról hamar leszoktam, hogy mindig visszakérdezzek, hogy MÍ??, mert ez rendkívül felbosszantotta, hiába mentegetődztem, hogy a süketség nem jellemhiba. Ráadásul mindig megvádolt, hogy csak 'irányítottan"  vagyok "alkalmi süket", mert egy csomó dolgot meg meghallok. Persze, mert a másik, a jobbik bal fülem van arrafelé éppen, vagy nincs háttérzaj, vagy csak mert erősebb a hang. Azonkívül miután gyakorlatilag egy füllel hallok, nincs "térhallásom" ( ezt a szót most találtam ki), tehát se azt nem érzékelem merről jön a hang, se az agyam nem tudja azt a szoftvert működteti ami a háttérzajt leválasztja az információról. Tapasztalhattam ezt például pár napja, amikor a helyi református templomban Bach koncert volt a reformáció 500 éves évfordulója alkalmából. Remekül hallottam az orgonát, meg a hegedű, fuvola, énekes művészeket, de a zenei történeteket, érdekességeket előadó felkonferálásból csak néhány szót értettem. Pedig azt is jól hallottam, de miután a templom akusztikája katasztrofális, feltehetően a visszhangok  teljesen kioltották számomra az érthetőséget. Megkérdeztem a mellettem ülő Z-t, hogy ő érti e amit mondanak, azt mondta ő minden szót jól ért, szóval a hiba sajnos az "én készülékemben van". Nézegettem a neten a hallókészülékeket, de csak olyat látok ami fül mögé rejthető, állandóan hordható izé ( úgy tűnik a süketség valóban valami szégyenletes dolog), nekem meg olyan kéne, mint egy puskamikrofon, aminek a hallgatóját időnként bedugom a fülembe, a mikrofont meg arra fordítom akit épp nagyon hallani akarok. Mint régen, az elektronika megjelente előtt, amikor a hozzám hasonló nagyothallók egy tehénszarv tülköt tettek a fülükbe a hangforrás felé fordítva. Ha csak úgy általában "vagyok" akkor nem kell semmi segédeszköz, bőven elég amit hallok ilyen "sántaüzemben", autódudát, szirénát, veszélyre figyelmeztető ordítást így is meghallok. Sajnos ezek a mikrofonok már nagyon drágák, arra hogy évente ötször használja az ember. Szóval úgy tűnik ( jóesetben, ha rosszabb nem jön közbe), az életemet fehér bottal és nagyotthalló készülékkel fogom befejezni. Na tisztul az ég megnézem lehet e odakint hegeszteni.

17:29 Fentieket még délelőtt írtam, nem lett semmi a kinti haladásból, épp csak hozzákészültem, rákezdett szemerkélni az eső, úgy hogy visszatakartam a munkadarabot és .visszavonultam összes termeimbe. Délután nyekergettem a hajón vagy másfél órát a harmonikát, ekkora adag után kissé elfáradok, jövök befelé a hajóról és leülök a gép elé megnézni mi jött a netről, J szól, hogy minden rendben van e a hajón, mert piszok erős szél van. Mondom, "ne viccelj, most jöttem be a hajóról semmi szél nem fújt!". Hát kimegyek, tarajos hullámok és majd feldönt a szél. Mondjuk a hajó rendben van, sok ilyet átélt már, de a sátorvázat kitakarta a szél, lesúlyoztam körbe téglákkal és gyorsan bejöttem átmelegedni, mert pár perc alatt átfújt a szél, amilyen legényesen csak kiszaladtam egy szál pulóverben.

5 komment

Szerda.

2017.04.19. 21:52 :: A Tengerész

19:54 Ezt nézem. http://filmdzsungel.tv/webkamerak/voros-vercse/  Az őrmezői lakótelep egyik panelházának emeleti erkélyére költözött egy vörösvércse pár. A kamera élőben mutatja az életüket. Visszanézhetők az archív filmek is gyorsítva, ahogy a tojó lerakta a négy tojást és ahogy mostanság ücsörög rajta, miközben a hím időnként táplálékot hoz neki. Úgy tűnik a kotlás nem túlságosan precíz, állandó hőmérsékletet igénylő dolog. Órákat magára hagyja a tojásokat.

Szólj hozzá!

Szerda.

2017.04.19. 10:33 :: A Tengerész

Botrányos az idő. Reggel az első pillantásom a headbe lépve mindig a külső hőmérsékletet mutató műszerre esik, +1,9°-ot mutatott. Kinézek, esik az eső. Mikor  a hajóról a partra megyek a kutya már minden esetben ott toporzékol a hátsó lábaira felágaskodva a kapu rácsába kapaszkodva, Ma sehol a kutya. Tegnap vas csöveket vásároltam, a 6m-es szálakat csak úgy leraktam az "esernyő" alá, a járólapok mellé. Hogy az alácsapó eső ne verje, a három szálat magasabbra raktam. A csörömpölésre Sz előjött a kutyaólból és bentről a tornác polikarbonát tolóajtaja mögül figyelte mit csinálok! Na ilyen idő volt reggel. Azóta a helyzet rosszabb lett, viharos szél fúj és sűrű havas eső esik. 012_8.JPG

011_13.JPG

013_8.JPGRemélem J virágai túlélik az időt (hacsak nem fordul még hidegebbre) , mert nagy örömmel pátyolgatja őket.002_58.JPG

003_47.JPG

004_38.JPG

006_20.JPG

007_18.JPG

Szóval vas csövek.( a harmadik képen a kék ponyvadarab felett balra hosszában) Mindig utáltam, hogy a munkacsónakból állandóan merni kell a felgyülemlett esővizet. Korábban volt egy elfuserált projektem, hogy ponyvát szabtam rá amivel takargattam, de hol a vihar verte le, hol elszakadt, felrakni, leszedni meg utálatos munka volt, abba is hagytam. Most kitaláltam, hogy a csónakot a stég alatt fogom tartani. Ez persze kevés az esővíztelenítéshez, a stég deszkái közt átfolyik az eső, de csinálok a stég alá (!) egy csővázas sátrat. És ha már ott van, a csónakot használaton kívül kiemelem a vízből. A négy stégláb mellől indul a csónak feneke alatt átmenő, két, nem felúszós gurtnihoz csatlakozó 4 kötél, rajta 20 centinként csomóval. Megyek körbe és egyenként húzok 20 centit a köteleken, a csomót beakasztva a "V" csomófogóba amíg fent nincs a ponyva alatt ütközésig. Hogy hogy fogom a vas  keretet a stég alatt felhegeszteni a lábakra azt még ki kell találjam, vízben állva nem lehet, mert ráz mint a fene még kesztyűben is, csónakból meg azért nem mert mozog. A jégről kellett volna de ezt már elbuktam. Ez a terv.csonaksator_a_steg_alatt.JPG

A stég alá beépítem az akkutöltőt egy freccsenővíz ellen védett, de szellőzőképes dobozba, abból kilóg a kéteres vezeték a végén egy szivargyújtó csatlakozóval, a csónakba épített akku aljzatba bedugva csepptöltéssel tartja az akkut állandóan feltöltött állapotban. Az akkubeépítés az áramvédőkapcsolókkal, dugaszolós motorcsatlakozóval kész, ha nem lenne ez a mocsok idő kezdeném a sátrat, de még az "esernyő" alatt sincs kedvem dolgozni, még a kutya is bent alszik a nappaliban a kályha tövében.

11:05 Nézem az "időkép"-et 

https://www.idokep.hu/webkamera/kekestetosipalya na ilyen a Kékestető.

Szólj hozzá!

Péntek.

2017.04.14. 19:58 :: A Tengerész

Nem tűntem el, csak mostanában kevés említésreméltó dolog történik. Tegnap azért voltam vízen ( azonkívül, hogy minden este hajón hajtom nyugovóra a fejem), igaz csak kompon. Lórévnél kompoltunk át, Dunaújvárosból a kórházból hoztunk el egy barátot akinek a térdét cserélték ki, és ehhez kellett még egy sofőr, mert azért ő a bejáratós térdével még nem vezethet. Közben beugrottam egy autós áruházba venni olyan dugaszolóaljzatot és dugót, ami az autók utánfutójához való. Sokat spekuláltam rajta, hogyan lehetne megbízhatóan csatlakoztatni a lopásgátlóan burkolt akkumulátorhoz az elektromos csónakmotort, aminek a drótjain ugye gyárilag nagy csipeszek vannak, de ezekkel nem lehet a beburkolt akkuhoz férni. Így valamiféle dugós csatlakozót kerestem, de a max. 40 A-hez a szokásos háztartási konnektorok gyengék. RP segített ki az ötlettel Ausztráliából, ő javasolta az autóscsatlakozót. Ma el is kezdtem felszerelni. 

Nagypéntek van, minden olvasómnak kellemes, békés Húsvétot kívánok és egészséget.004_37.JPG

5 komment

Szombat.

2017.04.08. 16:04 :: A Tengerész

Tegnap délelőtt még esett az eső. Aggódva figyeltem az eget, mert este 7-re Budapestre kellett menjek, Ádámnak a harmonikatanáromnak volt a diplomakoncertje a zeneakadémián, ott akartam lenni és ugye oda nem a szokásos göncöket veszti fel az ember amikben errefelé járok, vizes csónakba ülve, sárban caplatva, ilyenkor ( de csakis ilyenkor) van kis gond a természetben éléssel. Mázlim volt, miután a csónakot a reggeli ébredés után másodszor is kimertem, hogy ne kelljen vízbe lépnem ahogy kicsolnakázok a mi kis szigetünkről a nagyobbik Csepel szigetre, elállt az eső és nem volt szükség a vízhatlan malaclopóra. HÉV-re szállva az első ami feltűnt, hogy a kocsit belül teleplakátozták ezzel.allitsuk_meg_2.jpg

9 komment

Kedd.

2017.04.04. 20:34 :: A Tengerész

Hogy kijavult az idő mindjárt megjött a munkakedvem is. Mondjuk az is használt, hogy végre végeztem a gyümölcsfák nyirbálásával, bevallom nem szeretek kertészkedni.

Szólj hozzá!