Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • csaba03: @harpi5: bocs, ez csak egy szmájli, egy nevető arcot jelképez, a kettőspont a szeme, a zárójel ped... (2016.08.23. 07:42) Péntek.
  • MaKata: Csatlakozom Jonathan-hoz, Vili, tényleg megérdemled azt ahogy és ahol élsz, nem az öledbe hullott,... (2016.08.22. 12:05) Vasárnap.
  • A Tengerész: @Sün77: Hehe...lehet nektek is kellene még egy kutya meg egy macska? Lányom javul. Lassan, de (rem... (2016.08.18. 07:45) Kedd.
  • A Tengerész: @leslie.hun: Milyen igaz! Hülyülök. Tillinger Laci és családja volt ott, de neki meg a nicknevét f... (2016.08.16. 08:25) Hétfő.
  • teddybear01: A kutyahordóhoz. Láttam valami hasonlót nemrég egy szobapincsin. Egy nyakörv, heveder a mellső láb... (2016.08.12. 05:18) Csütörtök.

Linkblog

Csütörtök.

2016.08.25. 22:29 :: A Tengerész

Na ez is megvan. Említettem, hogy egy olyan szerkezetet spekuláltam ki, amivel a Mákvirágot az "esernyő" alá fel lehet függeszteni. Az, hogy ott legyen az Ervin ötlete volt amúgy. Szóval csináltam egy olyan billenthető izét, amire ráhelyeztük a csónakot és egyedül fel tudtam emelni a magasba, így nem foglal többé értékes helyet a földön. Merthogy szándékom szerint télre be fogom hozni ide a fedél alá a Tequilát, mert új kormányt akarok neki csinálni ahelyett a gányolmány helyett amije most van és amúgyis minden négyzetcentiméter fedett hely aranyat ér, spórolni kell vele.

Az ott hátul az íves tető alatt a kis csónak._14_dec_22_005.JPG

Kényelmesen elférek alatta, a fejemet se kell lehúznom._14_dec_22_004.JPG

J meg aztán pláne elfér._14_dec_22_001_1.JPGMost látom Sz is beóvakodott a képbe, nem kell izgulni, nem épp J lábát locsolja le, csak vakaródzik a jobb hátsó lábával.

Szólj hozzá!

Hétfő.

2016.08.22. 23:39 :: A Tengerész

Fantasztikus ez a polikarbonát "esernyő". Hol vannak már azok a nyomorúságos idők amikor félszemet az égboltra függesztve dolgoztam a szabad ég alatt és ha elkezdett csepegni az eső, szélvész sebesen pakoltam el a szerszámokat, ponyváztam le a munkaasztalt. Most meg szakadó esőben szabtam a vasakat, hegesztettem, mitsem törődve az időjárással. Amikor eljött az ebédidő, csak leraktam ami a kezemben volt és bevonultam a házba táplálkozni. Minden maradt ott és úgy ahol abbahagytam, nincs pakolás, idő és energiavesztegetés. Mondjuk megint hideg van, délután nem is volt kedvem kimenni dolgozni, mert az eső mellé viharos szél is lett, már tervezem az esernyő nyugati és északi nyitott oldala köré télre a sátrat. A túra meg a hajónapló írás miatt elmaradt harmonikaleckéket próbálom bepótolni ( ez az ocsmány idő pont erre való), megy a jobb kéz, megy a bal kéz, de ha mindkettőt egyszerre próbálom az eredmény siralmas, egyik se megy. Addig erőltettem amíg begörcsölt a bal alkarom, kénytelen voltam abbahagyni.

Itt egy kis olvasnivaló, Varró Pista nagy útra készülődik. http://utazasmuveszete.hu/2016/08/ahogy-eljutottam-addig-hogy-vitorlassal-akarok-foldet-kerulni/

Szólj hozzá!

Vasárnap.

2016.08.21. 00:37 :: A Tengerész

0:21 van. Varró István (http://ibex.uw.hu/) rákérdezett, hogy "Olvastam, hogy ennyi volt idénre a túrázás. Az rendben, hogy haza mentetek a rossz idő elől, de miért nem indultok el újra? Még lesznek jó idők." Nos az a helyzet, hogy, bár ez volt az elképzelésem, de nem lesz belőle semmi. Elkényelmesedtem. Bevallom jó volt hazaérkezni, meg ez a hely itt ahol élünk a szigetünkön, egy egészen speciális hely. Itt élni olyan mint egy folyamatos vakáció. Ha panelban laknánk, vagy a régi lakásban a kies Chichagoban, a Hernád utcában, biztos más lenne a hozzáállásom. Az imént pl kiraktam a karosszékem a stégre és onnan néztem velünk srévizavé a túlparton, a kastély előtti parkból fellőtt augusztus 20.-ai tűzijátékot. Mellettem J, lábamnál Sz (ellentétben sok más kutyával egyáltalán nem idegesíti a durrogás, méla közönnyel bámulta a felröppenő színes alakzatokat), utána szokásos esti sétára mentünk...valahogy nem kell nekem már ennél se több se jobb. Most pl kisétálok a hajóra és lefekszem aludni, hát nem frankó? Jóccakát!

2 komment

Péntek.

2016.08.19. 20:03 :: A Tengerész

Nem mentegetőzni akarok, de azért nem henyélek most sem. (bár sokat nézek olimpiát) A következő projekt egy olyan szerkezet, amivel az "esernyő" ívelt polikarbonát teje alá úgy tudom felbillenteni a Mákvirágot, hogy alatta legyen állómagasság, így nem foglalja a helyet a talajon. Az erre szolgáló szerkezet elkészítéséhez szükségem volt egy nagyon nagy munkaasztalra amin a szükséges acélszerkezetet össze tudom hegeszteni. Ezért a stég bontott anyagából csináltam egyet.001_45.JPG

5 komment

Kedd.

2016.08.16. 23:17 :: A Tengerész

8.-án hétfőn este mit sem sejtve tértünk nyugovóra. A hajó egy kicsit jobban viháncolt mint előző nap, azt is láttam partraszálláskor, hogy emelkedett a vízszint, de ennek nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget. Pedig kellett volna. 24 óra alatt másfél métert emelkedett a Duna vízszintje. Hajnali fél háromkor erős rángatásokra ébredtem. Mint kiderült J már régóta fent van és retteg. A megnövekedett vízmennyiség jelentősen felgyorsította az áramlás sebességét és érdekes módon a korábban kiengedett hosszabb horgonylánc nemhogy csillapította volna (minden tanítással ellentétben) a hajó mozgolódását, hanem a horgonyzóhelyünk speciális adottságainak következtében ( kis sziget mögötti erős turbulencia) még növelte azt. A hajó megindult oldalt, teljesen keresztbe állt a folyásirányon, majd amikor kifeszült a lánc egy hatalmas rántással átvágott az ellenkező oldal irányába, ahol megismételte ugyanezt. Így ment ez folyamatosan, úgy percenként, vagy tán még sűrűbben jelentkező rángatásokkal, de olyan erőssel, hogy kapaszkodni kellett, hogy az ember talpon tudjon maradni. Ennek fele se tréfa. Az ember ugye bízik a saját maga készítette horgonyban, bízik a 10-es láncban, bízik a saját készítésű láncstopperben ( nem a horgonycsörlő tartja a láncot, hanem egy szerkezet ami közrefog egy láncszemet), de az, hogy úgy 18 tonnányi tömeg percenként ekkorát ránt mindezen, az idegtépő dolog, senkinek nem kívánom az érzést. Az emberben felmerül, hogy valami törik, szakad és akkor a hajó elszabadulva rohan a sötétben, verődve parttól partig, törik kormány, hajócsavar és még a fene tudja mi történhet. Felöltöztem és elszántam magam egy motorindításra, bár a vaksötétben fogalmam se volt, hogy miképp húzok horgonyt ilyen rángatás közepette és állok megnyugtatóbb helyre, már ha egyáltalában találok olyat. Egyelőre J-t nem alarmíroztam egy manőverhez, lett egy elképzelésem, nem a valaha is tanultakból, mert ilyen tapasztalásom soha nem volt és még a Kádár féle "Hajósmesterség" című könyvben se olvastam hasonlót ( pedig abban még a dobóháló kötése is benne van), inkább csak spekuláltam. Kihajtottam előbb egy keveset a kormányt balra, hogy a biztonságosabbnak vélt, mélyebb vízzel kecsegtető jobbpart felé távolodjak el a turbulens áramlás tengelyétől. Majd gyorsan visszatekertem, mert a helyzet rosszabbodott, villámsebesen kezdett a hajó teljesen keresztbe állni. Erre  megpróbálkoztam jobbra kihajtani. És csoda történt. A hajó az enyhén jobbra kihajtott kormánnyal jobbra ment a horgonylánc vonalától, azt szinte teljesen merőlegesen keresztbe az áramlásra kifeszítette, majd megállt a balpart fáihoz egészen közel, távol az örvénylő rohanástól. A kormány finom állítgatásával, de mindvégig jobbra állásban a hajó mozgása tökéletesen megnyugodott, létrejött egy önszabályozó erőrendszer, a horgonylánc a hajó orrát erőteljesen balra húzta, míg az áramló víz okozta kormánylapátra ható erő a hajó farát ugyancsak balra nyomta,  azaz az orrát jobbra kormányozta.  Amelyik erő volt éppen erősebb, addig fordult a hajó abba az irányba az áramlás hossztengelyétől, amíg létrejött ismét az egyensúly. A hajó szép nyugodtan állt a sebesen rohanó, de a sziget turbulenciájától nem zavart lamináris áramlásban, hossztengelyétől mindössze tán ha 5-10 fokokat legyezgetve mindenféle rángatás nélkül. Persze mindeközben eszelősen figyeltem a mélységmérőt, mert az egész megoldás sarkalatos pontja az volt, hogy mennyire van vízmélység a balparton, de szerencsére 3,90-nél  megállt a csökkenés. Egy darabig gyönyörködtem benne, hogy milyen szép nyugodtan ( valahogy úgy éreztem, hogy elégedetten) viselkedik a hajócskám az éjszakában, majd visszavetkőztem és bebújtam az ágyamba. J ekkorra már békésen aludt és én is azonnal elaludtam a nagy ijedtségre ( igen, kicsit én is be voltam sz@rva, csak feléje mutattam blazírt közönyt), fényes délelőtt volt mire felébredtem.

Az izgalmas hajnal után békés nappal következett. Viszont a rádió folyamatosan ijesztgetett a szerdától várható erős lehűléssel, plusz záporral, zivatarral, viharos széllel. Ha csak ketten lennénk, bármit átvészelünk, van vizünk, villanyunk kajánk, olvasnivalónk, keresztrejtvényünk és Scrabble-ünk, de az állatkert nem boldog a bezártságtól, a kutyát meg naponta legalább kétszer partra kell vinni dolgavégezni, na ehhez meg nekem nincs kedvem zuhogó esőben, viharban csónakkal. Végülis itt vagyunk a "kertek alatt".  Gyors elhatározás, rövid konzultáció J-vel és irány Tass. Az este 7órás zsilippel kelünk át az RSD-re, Makád magasságában még egyet éjszakázunk horgonyon és másnap még szép időben kikötünk az "anyakikötőben" a házunk előtt. A piactér előtt elhaladva SP készít rólunk egy kis filmet, kár, hogy csak okostelóval készült, az automata nem tudja megfelelően túlexponálni az ellenfényes képet, de azért látszunk. J kormányoz én meg pöffeszkedek a hokedlin a hátsó felépítmény tetején. Hát ennyi volt az idei túra.

https://www.youtube.com/watch?v=rKDV0AMXAoE&feature=youtu.be

3 komment

Hétfő.

2016.08.15. 23:01 :: A Tengerész

Szóval ott tartottam, hogy vasárnap és Rácalmás és minden szép. Délután vendégeink voltak, leslie hun olvasóm és kedves családja nézték meg a hajót. Azt hiszem tetszett nekik, szóval nemcsak udvariaskodtak. Miután megvolt hozzá a létszám, gyorsan kihasználtam őket és segítségükkel meg a Mákvirággal visszahordtam a bringákat a hajóra. Hát igen nálam minden látogató kockáztatja, hogy befogom valami melóra.  Másnap 8.-án hétfőn J-vel (aki immáron bízik benne, hogy a jószágokat magukra lehet hagyni a hajón őrizetlenül) kettesben kicsolnakáztunk egy városnézésre. Mindenki akivel csak beszéltünk a Jankovich kúriára hívta fel a figyelmemet, mit megnézendő helyi fő nevezetességre. Hát akkor odasétáltunk. Üdítő maga a város is. Szép tiszta rendezett, bár előző nap amikor Szmájlit sétáltattam egy mellékutcán ( mérges kutyák laknak errefelé, ezt a jámbor jószágot a minden portán gyakran kettesével őrködő kutyák valami egészen érthetetlen őrjöngő csaholással követték a kerítések mögül ahogy haladtunk végig, ez valami helyi kutya tömeghisztéria lehetett, Ráckevén soha nem tapasztaltam ilyet se más, se az én kutyámtól), szinte minden harmadik-negyedik öreg vályogház düledezett, a kapukon tábla ELADÓ felirattal. De a szemre főutca Esze Tamás utcán haladva  csak egyetlen összedűlőfélben lévő házat látok. Amit nem látni, embert. Ez is valami helyi sajátosság lehet, jó lenne kérdezősködni, mert a GPS navigátorom "eltévedt", de nincs kitől, mintha elnéptelenedett volna a város, persze ez lehet jó jel is, mindenki dolgozik, szóval van munkahelye, a Hankook felszívta a helyi munkaerőket.jankovich_2.jpg

jankovich.jpg

Nagyon szépen rendbehozott komplexum. Szálloda a központi épület, a kisebb, gondolom eredetileg gazdasági épületek, istállók, cselédházak, kiszolgáló melléképületek lehettek azok melyek most kisebb-nagyobb tárgyalók, konferenciahelyiségek. Minden épületen márvány tábla hirdeti, hogy  a felújítást mely cég végezte és hogy ez mikor történt. Talán  legnagyobbon a tábla valahogy így szól ( sajnos elfelejtettem fényképezőgépet vinni, ezeket a netről vettem) "Magyarország célba ért program keretében, felújítva 2007-ben, az EU és Magyarország kormánya, valamint az önkormányzat segítségével." Jó lenne, ha így lenne (Mármint hogy célbaértünk. Én nem így érzem.). De az én negyed évszázad során szállodaüzemeltetésen tréningezett szemem észreveszi a baljós jeleket. A  kijavítatlan repedéseket, a felfagyott járólapokat, a sok zárt ajtót, legyen az kiállításszektor, vásártér, tárgyalóterem. Nincs vendég (magyarul kuncsaft), hiányzik a pezsgés, azaz a bevétel, ezért van az, hogy Magyarországon hiába épül meg valami szépen, nagy erőfeszítések árán, ezért nincs pénz karbantartásra. Ahol egy felfagyott járólapot nem ragasztanak vissza, ott a következő télen majd négyzetmétereken fog felfagyni és itt már ennek vannak jelei. Az árnyékban szünidős diákmunkások (vagy közmunkások?) játszanak az okostelójukkal, mások vidáman beszélgetnek, a fűben kerti szerszámok hevernek, meglehetősen "vezetetlen" állapotban vannak itt a külsőkörleten az alkalmazottak, alighanem megfelelő középvezetőkre se jut pénz. Egyik konferenciaépület ajtaján felirat, "Népszavazás rendezés felkészítő rendezvény". Kérdezem az egyik fűben ücsörgő gyereket, hogy milyen rendezvények szoktak itt lenni.

-Hát esküvők..meg ilyenek.

-És gyakran?

-Igen most is lesz valami.

-Mikor most?

-Augusztus 20.-án.

Mondja ezt a "most"-ot 8.-án. Egy rendezvényekre szakosodott létesítmény ha nincs hetente legalább egy, de inkább két bevételdús eseménye, legfeljebb csak vegetál, nem tudja kitermelni a fennmaradásához szükséges költségeket. Mondjuk itt, ha minden ajándékpénzből épült, nem kell bankkölcsönt törleszteni, ez hatalmas előny. De akkor sem lehet büntetlenül zárt ajtókkal vendéglátást üzemeltetni. És itt jutok egy általam alapvetőnek gondolt, Rácalmáson messze túlmutató nehézség gyökeréhez. Itt van ez a gyönyörű kisváros. Méltán érdemelné ki a turizmus érdeklődését. A hozzá vezető vízi úton áramolhatnának ide a felüdülni vágyó Dunatúrázók, fellendítve a helyi vendéglátást. Ehhez rengeteg pénz elköltése után rendelkezésre áll az infrastruktúra is. De egy kikötőt azért kell zárva tartani, mert ha valaki beleesik részegen a vízbe a stégről, akkor a hatóság büntetni fog mert nincs kikötőőr. Mert ugye a szabály az szabály. Ugyanez az ember beeshet büntetlenül partról, ladikból, hídról, de kikötőből nem. Tele van a magyarok feje kényszeres öszeesküvéselméletekkel, minden bajunk okozói a zsidók, a cigányok, 40 év "kommunizmus", (ugye a ruszkik már 20 éve kimentek, rájuk már nem lehet rákenni a bajainkat), de az, hogy nálunk MINDEN központi erőfeszítés arra irányul, hogy ha lehet SEMMI ne működjön, az amióta én élek változatlan. Magyarországon szinte semmit nem szabad, de az a kevés amit mégis az viszont kötelező. Ez az ország úgy van kitalálva, hogy minden akaratot kioltson egy másik. Ha nem megy állami akarattal, akkor ugrasszuk úgy össze a jóembereket, hogy egymást tegyék lehetelenné. Aki valamit akar tenni, az eleve gyanús. Betértünk kenyeret venni a rácalmási Pomothy (bocs én csak úgy hívtam "Pumukli" https://hu-hu.facebook.com/pomothyuzlethaz/) boltba. Az emeleten kifogástalan élelmiszerbolt hatalmas kínálattal, simán elmenne egy osztrák üdülőfaluban. Hol van már a falusi "népbolt", itt csak kenyérből van vagy nyolcféle és J aki nagyon vágja az árakat, azt mondja az árak olcsóbbak mint Ráckevén a Liedlben. A földszinten meg cukrászda és mellette söröző, remek volt a fagyi, minden cukrásztermék, ahogy a fenti boltban árusított pékárú is, helyben készül, de csak mi ketten ültünk be, rajtunk kívül sem a boltban, sem a cukiban teremtett lélek nem volt.  Egy város ami méltán lehetne felkapott turistacélpont, mindene megvan hozzá, mégis pang. Mert abból csak látszatbevétele van az országnak, hogy a népszavazásrendezvény otthagy valamennyi pénzt  egy terembérre, az igazi bevétel az lenne, ha a német fogorvosok, mérnökök, Dunajárók konferenciáznának a kies Jankovich kúriában. Én tagja voltam annak az egyhetes " bejáratós" autóbuszos síkirándulásnak, amit a Vörös Október MGTSz turizmus melléküzemága szervezett az akkoriban magyarok számára teljesen ismeretlen ausztriai Murauba valamikor kb 35 éve. A seggünket kinyalták a labancok, meg is lepődtem, mit zabálnak rajtunk. Ők tudták. Azóta a TSz melléküzemágból Pegazus Tours lett, Murau pedig gyakorlatilag a magyar síelőkből él. Ezt a munkát minden vállalkozásba be kell tenni, az államnak meg az lenne a dolga, hogy ne homokot szórjon a csapágyakba, hanem olajozza a gépezetet. Na ez még (úgy 1000 éve) nem megy nekünk. Folyt köv. holnap.

2 komment

Vasárnap.

2016.08.14. 22:48 :: A Tengerész

Ma végre szép idő van. lenne egy csomó dolgom, de annyira ellustultam, hogy semmi kedvem hozzá. Inkább hívom J-t, hogy menjünk vitorlázni. De nincs kedve, inkább mosogat, meg füvet nyír, így aztán Flórát, a tartalékot viszem. Folytatom a túra naplót.

Augusztus 7. vasárnap.

Partra visszük a kerékpárokat. Nem egyszerű a dolog, csónakba rakni, kievezni, kirakni. Azt a megoldást választom, hogy előbb kirakom a kikötőpontonra. (ez a szép  kék nagy kikötő számtalan műanyag hordóra erősítve úszik a vízen). Ehhez kievezek egy kötéllel amit megkötök a kikötő közepe tájt egy bikára, majd ezen a kötélen húzva, a horgonyláncon meg engedve "átvádolunk" ( azt hiszem a régi dunai hajósok így hívták a gép nélküli, a folyó folyásával segített manővert) a kikötőpontonra, majd oda kirakva a bringákat visszaállunk horgonyra. Valamennyi horgonyláncot visszahúzok a sokból ami így lekerült, de nem annyit amit most leengedtem, ennek később még következménye lesz, de ezt most még nem sejtettem. Szóval kint vannak a kerékpárok a kikötőn, de itt jön a gond, ez a kikötő a part felől zárva van. De még hogy zárva van! Minden emberi leleményt bevetett a tervezője, hogy a bejárat megkerülhetetlen legyen ( azért a kilincs le van görbére taposva, szóval már megpróbáltak arra lépve átmászni a kapuján), előtte korlát, körbe kerítés, párkány nélkül, hogy ne legyen a lábnak támasz körbemászni, a tetején meg rendesen kihegyezett vastüskék hereszaggatónak, elriasztandó a felül kerülőket. Itt átkelni, pláne kerékpárt emelgetve lehetetlenség, így mégiscsak kénytelen vagyok csónakkal kiszállítania bringákat, egyszerűbb lett volna helyből ezt tenni. Az alanti képen már a kihajózott járműveink láthatók a kapu mellett.059.JPG

Rejtély, hogy miért kell ennyire őrizni egy ennyire  nem használt kikötőt, de megígérem el fogom árulni a végén.060.JPG

Kerékpárral indulunk a vadregényes erdőbe, itt minden természetvédelmi terület, egy partról kiabáló jóakaró felhívta a figyelmemet, hogy vigyázzak, mert időnként kidől egy fa, amit a hódok elrágtak, megköszönöm, bár nem tudom hogy kell vigyázni, hogy ne dőljön rá egy fa a hajóra, ha épp akkor rágta el a hód. Látszik, hogy sok pénzt költöttek a hely rendbetételére, pl az erdei tanösvény mellett ilyen szintű hatalmas pihenő található, de az is látszik, hogy miután megépítették, karbantartásra, állagmegóvásra már egy fillér se volt, úgy egy- másfél évtized alatt elmállott, sok címeres tégla ellopódott, korlátfa alkalmi tüzelővé alakult, bozótot körbe senki nem irtja, hozzá vezető ösvényt benőtte a csalán. A valaha szépen festett, igényes képekkel illusztrált tanösvénytáblák kifakultak és még kész csoda, hogy nincsenek olvashatatlanra összegraffitizve, a fiatalság alighanem  (ez esetben hálistennek) utál kirándulni, így csak a természetes elhasználódás pusztítja az értékeket.

055.JPG

De az erdő gyönyörű, a hódok nyomait kutatva kilukadunk a nagy-Dunánál a sziget másik oldalán, na ez lenne az a bejárat ami már nem bejárat hódilag.

050.JPG

Persze minden természeti szépség halálos ellensége az istenverte kib@szott horgász, aki ha halrablás közben nem tudja tökéletes szemétdombbá változtatni a környezetét a sporttevékenysége alatt elfogyasztott sörök dobozaival, csalitápos zacskóival, kukacos dobozaival, végül ürülékével és használt seggtörlőpapírjaival, akkor nem is lenne elég sikeres a napja.

051.JPG

Szóval szép volt az erdei barangolás, bár a teljes tanösvényt nem tudtuk végigkerekezni, mert utunkat állta egyhelyütt egy megkerülhetetlen sárdagonya, de így is szép kirándulás volt. Ez a szépen kivitelezett igényes faépület csoport nem messze a használ(hat)atlan kikötőtől, felkeltette a figyelmemet.058.JPG Mint tapasztalt (örökös) építkező, azonnal felmérem, egy ilyen komplexum megépítése nem két fillérbe kerül, vajh mire való? Az ablakokon át kajakok látszanak, a homlokzaton lévő evező is azt mutatja, hogy ennek valami vizisport centrumnak kéne lennie, de hol vannak a vizisportolók? Vasárnap van, tegnap meg (mit tesz Isten) szombat volt, egy teremtett lelket nem láttunk az egész két napon, néhány motorozó horgászladikon kívül a vízen ezen a forró nyári hétvégén! Tudom tapasztalatból azt is, hogy amit használnak sportcélra, az (hacsak nem futballstadion) többnyire lepukkant épület, sportköri tagdíjakból fenntartott ínségszállás, viszont (pláne szezonban) nyüzsgő élettel teli, itt meg palota, zárva, lélek se be se ki. Mi van itt, kísértetfalva?? Ciánozták a víziközönséget? Azért van itt valami ami némi támpontot ad. 

057.JPG

Szóval valakik mertek nagyot álmodni. Lett egy kikötő, meg egy csónaktároló a belga autóbuszsofőrök adójából. Csak az nincs aki használná. De mért nincs?? Itt van ez a földi ... na jó vízi paradicsom és sehol egy boldog élvező.  Némi fényt derít a rejtélyre helyi lakos olvasóm, aki családjával együtt meglátogat bennünket a hajón délután. Szóval szerinte a kikötőt azért nem használja senki, mert nincs engedélye. Azért nincs engedélye, mert ahhoz kéne a jogszabály szerint kikötőőr, de arra meg nincs pénz. Másnap, hétfőn viszont kinyílik a kikötőkapu és munkálkodik egy ember sikítóval a pontonon, mások szemmel láthatólag felügyelik a tevékenységet, na kimegyek nyomozni a rejtély után. Megtudom a barátságos idegenektől, hogy a kikötőt azért kell zárva tartani, mert ha valaki bemegy és balesetet szenved az nagy baj. Hajók meg azért nincsenek rákötve, mert nem hajózik ide (rajtunk kívül) senki. Itt helyben meg senkinek sincs olyan hajója ami ide kötni való lenne. 10 éve elkészült, azóta gyakorlatilag használatlan. Illetve használják a kikötőt a kajakosok, kenusok, csak azok most épp valahol máshol vannak. Nos ezt már én teszem hozzá, ez a kikötő, pont alkalmatlan sporthajóknak, mert magas, azoknak egy a vízből 20 centire kiálló és mondjuk negyedekkora tutaj kell a ki-beszálláshoz. Ez a kikötő, motorcsónakoknak való, a Magyarországon szokásos 5-8 méteres motoros túrahajóknak, de ha zárt kapuk várják őket akkor biztos nem fognak ideszokni. Erre, más rácalmási élmények ismertetése után még egy sommázatban vissza fogok térni. Folyt. köv. holnap.

 

 

Szólj hozzá!

Szombat.

2016.08.13. 20:30 :: A Tengerész


Tehát ott tartottam, hogy augusztus 6.-án szombaton  bekanyarodtunk a rácalmási bejáróba. Vadregényes part, magas víz, sebes szembeáramlás. Kicsit meg is lepett ez utóbbi, mert arra számítottam, hogy a fő meder széléhez hasonlóan gyenge lesz az áramlás. De erről szó sincs. Alighanem az a helyzet, hogy a felső bejárat tölcsér alakú, sok vizet gyűjt, ami összeszorulva a keskeny ágban felgyorsul. Bizonyos szempontból szerencsés is, mert annyira azért nem gyors, hogy nehéz legyen legyőzni, viszont miután tapogatódzva keresem azt a bizonyos fenékküszöböt aminél esetleg fennakadhatunk, a fenékhez mérten egészen lassú menetben is megfelelő a kormányhatás, mert a vízhez képest viszont robogunk.044.JPG

Át is mentünk gond nélkül a zátony felett, örvénylő vizet hagyva magunk után.

047.JPG

Gond nélkül érkezünk Rácalmás kikötője elé.045.JPG

Hüm...de miért ilyen üres? Senki nem köt itt ki? Errefelé nem laknak hajósok? Horgász ladikot többet is láttam bejövet, kikötve, meg használat közben is, de mire ez a monstre kikötő, ha senki nem használja? Ha ez így megy akkor én rákötni se merek, ki tudja mi lehet az ok? A rejtélyen töprengve horgonyt dobok a szigetre vezető hídtól nem messze egy ki szigetecske alatt. ( a képen látszik, hogy milyen piszokul szabálytisztelő vagyok, még a fekete gömböt, ami a horgonyzást jelzi, is felraktam, pedig alighanem én vagyok az egyetlen aki használja)046.JPG

( erről a helyről később ki fog derülni, hogy nem volt a legjobb hely, de ez még arrébb van) Amikor előzetesen tudakozódtam a rácalmási viszonyokról, jelentkezett leslie hun olvasóm, aki helyi lakos és ellátott tanácsokkal, többek közt megadta a helyi hajós és horgász egyesületek vezetőinek telefonszámát. Most felhívom a hajós főnököt, megkérdezni, hogy nem vagyok e itt útban valakinek, bár semmi  nem tiltja itt a horgonyzást, de  nem szeretnék  ellentétet senkivel, ez itt Magyarország, ahol mindenkinek szerzett jogai vannak, melyek erősebbek a törvénynél, jut eszembe megboldogult Rehák Balázs barátom aki a "Bagó"-val lehorgonyzott Harta előtt a meder szélén éjszakázni, mire megjelent egy horgász csónakkal, hogy takarodjon innen, ez az ő helye. Megnyugtatnak, hogy ha csak nem állok be a sójába maradhatok amíg jólesik. Ez jó hír. Mondjuk az hamar kiderül, hogy a hely egyáltalán nem egy ideális horonyzóhely. A képen bal oldalt látszó mini sziget, mely félúton van a kikötő és a túlpart közt, maga alatt a sebesen áramló vízben erős turbulenciát kelt, mely folyamatosan lengeti a hajót a horgonyláncon. de bízom a láncomban és a 37 kilós Rocna (koppintás) horgonyomban. A kikötő pontonra nem merek ráállni, igazából nem vonz az sem, hogy ha elmegyünk a hajóról a városba, minden lődörgő bejöhet a hajóra ( akkor még fogalmam se volt, hogy a kikötő milyen szinten van kulcsra zárva), az állatok meg kimehetnek szabadon kószálni, engedélyt se kértem rá, hogy rákössek, a parthoz közelebb meg csónakkal kijáráskor kitapasztaltam, hogy rendkívül legyengül az áramlás, ha átállnék oda és fúj egy erősebb keresztbeszél, egyből kiteszi a hajó farát a kormánnyal hajócsavarral a kövekre, ez a lehetőség nem vonzott. Szóval a helyet jobb híján megfelelőnek ítéltem.061.JPG Ezzel nagyjából el is ment a nap, táplálkozás ( J az első napokban egyfolytában főzött, szegényre ráparancsoltam, hogy kapcsolja ki az otthoni hűtőszekrényeknek legalább a felét ha már eljövünk, egy csomó mélyhűtött anyagot amit a fene tudja mire, tán háborúra tartalékolt most bepakolt a hajó hűtőbe, de miután ez csak normálhűtő, neki kellett állni feldolgozni és elfogyasztani mielőtt ránkrohad, három napig zömmel virslit ettünk főzve és sütve, mert abból " mindig kell tartalék" alapon volt vagy 5 kiló lefagyasztva), a szokásos molyolás, olvasgatás és kutyasétáltatás mellett. Folyt. köv. holnap.

Szólj hozzá!

Péntek.

2016.08.12. 23:09 :: A Tengerész

A változatosságkedvéért ma reggel 9 fok volt. Szégyenszemre felvettem reggel a jégergatyát a melósnadrág alá. És bizony jól esett benne a kutyasétáltatás. Na de vissza  a múlt hétre!

Tehát augusztus 5. péntek, kijöttünk Hárosról, miután búcsút vettünk a barátoktól. Ede eldobta a farkötelet, felhúztam a horgonyt, J kormányzott és kihajóztunk a Dunára, át délnek az M0-s híd alatt. Innentől egycsapásra megszűnik még az a kevés kishajós forgalom is ami Budapesthez közelebb még előfordul. Pedig az idő csodás, meleg van, de kellemes szél lengedez, szerencsére délről. Miért fontos ez? Mert délnek megyünk és ha hátszél lenne az lenne, hogy folyamatosan betakarna minket a saját kipufogógázunkkal. Autónál ugye ez ritkán számít, egyrészt zárt a karosszéria, másrészt nagyobb a sebesség. De hajónál a szokásos szélerősségnél és menetsebességnél a hátszél rendkívül kellemetlen. Jártunk már így, hogy órákat fuldokoltunk a saját bűzünkben. de most ezzel is mázlink van. Az út gyönyörű. A folyó itt kiszélesedik, középen megyünk a kitűzött hajóúton, nem kell nagyon nyomni a gázt, egyrészt nem sietünk sehova, másrészt visz a folyó. Vajh milyen felhagyott ipari létesítmény kéménye árválkodik itt? Gyár állott, most kőhalom?025.JPG

Mindig elszomorodom, amikor ilyesmit látok, a szüleim életének fele, meg az én fiatalságom ment rá arra a "szocialista népgazdaságra", ami mára romhalmokban testesül meg.

Ott vagyunk ahol "a part szakad".026.JPG

És ezt most kivételesen nem a "népgazdaságot " követő rablókapitalizmusra értem, hanem Érdliget környéke Dunapartra.

027.JPG

Viszont van nagyhajó forgalom. 

028.JPG

Itt egy szépen karbantartott holland önjáró jön velünk szemben.

029.JPG

Nekik úgy tűnik megéri hajózni. A MAHART folyamhajózás a kohókban végezte, egyedül a Fluvius nevű cég ami magyar és talpon van.

Ez ha minden igaz Érd.

030.JPG

A kormányzás kényelmes, egy hokedlin ülök a decken és lábbal kormányzok.

031.JPG

Százhalombatta, kompátkelő, háttérben az erőmű.

032.JPG

Ez már Ercsi. Nekem mindig egy, azóta már eltűnt hang jut eszembe róla, a Balatonon közlekedő, a Dunáról áttelepített Ercsi nevű motoros személyszállító hajó főgépének hangja. Jellegzetes, messziről felismerhető csühögő  alacsony fordulatszámú diesel motor, később eltűnt, azt hiszem az egész Mahartot átfogó  program keretében azt is a teljesen máshogy "szóló" SKL motorra cserélték

034.JPG

Utasunk van.036.JPG

Felröppen, majd némi szállongás után megtalálja a megfelelő pihenőhelyet.037.JPG

Ez itt a lórévi sólya.

039.JPG

 És a lórévi komp.040.JPG

Innen mindössze 8 km közúton Ráckeve, de mi most szerencsére vízen megyünk és nem hazafelé.

Az a nagy szélforgó ott már Kulcs.042.JPG

Na és itt volt az, hogy mint korábban említettem, elálmosodtunk és miután már délután volt és nem volt kedvem Rácalmásra ismeretlen kikötőhelyre késő délután érkezni, inkább bekanyarodtunk a tassi zsilip alatti öbölbe. Már ismerős volt a helyszín, korábban voltunk itt. Békésen megebédelünk (ez egy kései ebéd volt), aztán csak henyélünk. Mit mondjak jólesik. Hosszú ideje nem voltam úgy, hogy ne "kellett" volna valamit csinálnom. Persze nem igazi kényszer volt sose rajtam, élem a nyuggerek felelőtlen léha életét, de mindig volt bennem egy késztetés a folyamatos tevékenységre, viszont amint megindulok bármilyen hajóval, ez azonnal elmúlik. Szóval csak henyéltünk, majd a szokásos macera kíséretében kivittem Sz-t a partra barangolni. A tassi bejárót amúgy nem is egyszerű északról közeledve megtalálni. Miután délre nyílik a torkolat, beleolvad a parti zöldbe, csak akkor veszi észre a hajós amikor már elment előtte és visszafelé betekint a partba.tass.png Szerencsére van egy szobor fából faragva a bejáratnál, ezt messziről látni.tassi_szobor.jpgA képet nem én csináltam, innen loptam 

http://www.kisdunainagyhajok.hu/hirek/tassi-szoboravato-csepel-sziget-deli-pontjan.php remélem a gazdája megbocsájtja, Amapola is szerepel az oldalán, volt nálunk látogatóban is anno és ha jól emlékszem én is raktam fel képet az oldalra. Az első műholdas felvételen látszik a bejárat a szoborral, az öböl és a zsilip.

Augusztus 6. szombat.

Kellemes éjszaka és a szokásos kutyasétáltatás után irányt vettem Rácalmásra. Nem nagy út ez sem, az egész túrának az volt az alapkoncepciója, hogy ne távolodjunk el messzire Budapesttől, hogy ha netán J idős (még nálam is idősebb) szüleinek sürgős segítségre van szükségük menni tudjon hozzájuk. Rácalmás előtt fekszik egy sziget, mely természetvédelmi terület, a helyiségig a szigetet a szárazföldtő elválasztó sok ágból álló csatornán kellett felhajózni. Még sose jártam itt, ezért is hagytam másnapra az érkezést, sose jó ismeretlen kikötőbe időfogytával érkezni. Miután hajós térképem nem volt a helyszínről, egy autós navigátor és egy "turistautak" térkép alapján navigáltam, utóbbit tableten nézegettem. Itt jegyzem meg zárójelben, de egyáltalán nem "zárójeles" fontossággal (SŐT!), hogy a hajó villamos energiaellátásához a két új napelemmel kiegészített rendszer tökéletesen bevált. Bőségesen fedezte minden villamosenergia igényünket, szivattyúk, élelmiszerhűtő, világítások, rádió, telefontöltők, navigáció, műszerek menetben a generátorokról, álló helyzetben a napelemekről működtek, egy percre sem volt szükség a benzines aggregátorra, reggelre olyan 12,5 V környékére csökkent csak az akkufeszültség, de amint elkezdett világosodni, már a napsütés beindulta előtt is emelkedett, délutánra 13 V felett járt. Na de vissza a navigációhoz. Több bejárat is van, sikerült a legjobbat választani, később az erdei barangoláskor kiderült, hogy a legészakibbat rendesen befalazták már a hódok, jó, hogy nem azzal próbálkoztam. Sebes folyású, keskeny folyóágra kanyarodtunk be és haladtunk felfelé északnak. Aggódva figyeltem a mélységmérőt, de megnyugtató 4m körüli vízmélységet mutatott folyamatosan, uszadék se jött szembe. Azért figyelni kellett, mert azon a 3,5 kilométeren amit a torkolattól a faluig meg kellett tenni valahol van egy fenékküszöb, ahol kémeim szerint a meder alatt áthalad a szennyvíztisztítóból a Dunába menő, tisztított szennyvizet szállító cső, na ezen alacsony vízállás esetén elakadt volna a hajó. Óvatosan hajózva meg is találtam, egyhelyütt  rövid időre másfél méterre csökkent a vízmélység, de aztán ismét mélyvíz volt alattunk. Így haladtunk egészen a kikötőig és a tőle nem messze lévő, a szigetre menő hídig. innen már nem lehet tovább hajózni, horgonyt dobtam. Folyt. köv. holnap.

 

Szólj hozzá!

Csütörtök.

2016.08.11. 21:40 :: A Tengerész

Brrr... reggel 14 fok volt. Még jó hogy nem fagy. Ahhoz képest, hogy mindössze két napja, hogy egy szál gatyában izzadtam. Majd odaérek a naplóban, de előrebocsájtom a megfejtést, most "túra" okán itthon vagyunk, mert komolyan vettem a meteorológiai előrejelzést és miután itt jártunk a "kertek alatt", ahelyett, hogy erőltettem volna az esőben, hidegben való élvezetet, hazaugrottunk a hajóval, itt mégiscsak komfortosabb.

Szóval, augusztus 4. csütörtök.

Gond nélkül kizsilipeltünk a Kvassayn át a nagy-Dunára. Nem lesz nagy menet, csak ide megyünk a hárosi öbölbe. nevtelen.png

Aki nem ismerné a helyet, természetvédelmi terület, gyönyörű hely, védett kikötő, persze csak ha megfelelő a vízállás, mert a bejáratnál a folyó lerakja a hordalékot, szerencsére most 3 m a víz a pesti mércén, az M0-s híd lábánál lévő bejáratban majd 2 méter vizünk van, de ha csak a szokásos két méter körül lenne a pesti vízállás, aligha tudnánk bejönni az 1,10-es merülésünkkel. Két éve amikor itt jártunk, kishíján csapdába estünk, egy éjszaka alatt fél métert apadt a Duna, befelé könnyedén befértünk, kifelé súrlódott alattunk a fenék, kockáztattam, nagy gázzal rohantam át rajta, reméltem átvisz a feltehetőleg iszapos lerakodáson a mozgási energia, mert ha lassú menetben felülünk, talán könnyebb leszabadulni hátrafelé, de hogy megyünk haza, ha tovább apad a víz? Akkor mázlim volt, most szerencsére nem kellett mérlegelni, tartósan magas a Duna vize, sőt folyamatosan emelkedik. Szóval alig egy óra hajózás után horgonyt dobtunk nagyjából ott ahol a képen a torkolattól messzebb kettéválik az ág. Itt áll Ritter Gyuri, volt MAHARTOS vitorlázó klubtársam háza a parton, ez a kép az ő teraszáról készült.021.JPG

Sajnos ekkora hajóval nem lehet a parthoz kötni, van, egészen pontosan leginkább volt itt egy kishajós kikötő, egy Sinkovics Henrik nevű ismerősé volt,  aztán egyszercsak már nem volt az övé ( nekem elmesélte a drámát, de nem hatalmazott fel, hogy itt elpletykáljam), egy darabig működött még, aztán mostanra semmilyen engedélye nincs, most itt tart  http://www.harosiyachtklub.hu/ a "kikötő".

 Szóval horgonyra álltam és hogy a szél ne tekergesse a hajót, egy farkötelet kivittem a partra, a Mákvirággal járunk ki-be, ami amúgy nem lenne nagy gond, csak a kutyát macerás kivinni a partra a szokásos, legalább napi két egészségügyi sétára. A cica saját WC-jében gond nélkül elvégez mindent, de a kutyánál ez nem működik. Amikor látja, hogy csónakba szállok már izgatott, jelzi, hogy ő is menne, de amikor odahívom, megretten, J rászól, hogy hagyja magát leadni a karomba, ekkor gyorsan lehasal, hogy minél jobban megnehezítse a felemelést, majd amikor már J a mellső lábainak hónaljánál fogva a levegőbe emelte, mindenbe beleakasztja a hátsó lábait, hogy megakadályozza a csónakba leadást, majd amikor már J elengedte és én tartom, akkor meg kétségbeesetten rúgkapál, itt volt az, hogy sikerült úgy mellberúgnia, hogy a körme beleállt a mellkasomba. Erre valamit kell majd kitaláljak, pillanatnyilag egy szatyorfüllel ellátott hasheveder jár az eszemben, kutya ki-behajózónak.

Ez itt R Gy, a házát őrző kínai agyagkatonával.020.JPG

Ez meg egy maláj tikkfa ladik a teraszán.023.JPG

A hajón meglátogatott még Chilkó Ede barátom, volt technikumi osztálytársam fiaival és unokájával ( mindig meglepődök amikor látom, hogy a velem egykorúaknak 40-es gyerekeik vannak, én az én hoszonéveseimhez vagyok szokva), innen 10 percre lakik, meghívott minket a házába egy szalonnasütésre, de csak egyedül mentem, mert J félt otthagyni magára a két jószágot, pedig prímán elvannak, később mind menetben, mind horgonyon bebizonyították, hogy nyugodtan magukra lehet őket hagyni akár a cockpitban, 001_44.JPG

akár a szalonban, rendkívül kulturáltan tudnak viselkedni.043.JPG

Hálistennek miután bringásnak immáron lehet alkoholt fogyasztani, szalonnasütés utáni állapotban kerékpárral tértem vissza a hajóra, odafelé Ede vitt autóval, de visszafelé már bingáztam az ő bicajával, amiért másnap autóval jött el. Itt éjszakáztunk a békés öbölben, J a képen épp megpróbál hálóval kishalakat fogni, macska, kutya megbolondul értük, de sehogy se sikerült a dolog.022.JPGMásnap, 5.-én pénteken még egyet sétáltunk Sz-el, aztán farkötél be, horgony fel és indulás tovább délnek, a cél Rácalmás volt, de nem mentünk el odáig, mert elálmosodtunk, így beálltunk aludni Tassra a zsilip alá az öbölbe, folyt. köv holnap.

 

2 komment

Szerda.

2016.08.10. 20:28 :: A Tengerész

Túrázunk. Részletekben fogom közreadni a történteket.

2016, augusztus 2. kedd.

Végre indulunk. Terveim szerint vasárnap reggel 8-kor indultunk volna, de J közölte, hogy ilyen hirtelen ő nem tud fel- és összekészülni. Azt, hogy 2 hónapja időnként megjegyeztem, hogy ideje lenne készülődnie, mert ha nem tűnt volna fel, minden napom arról szól, hogy a hajót készítem fel valamiféle indulásra, valahogy nem volt elég neki. Szó szerint belebetegedett a hajszába, így választás elé kerültem, hogy elindulok egyedül ( és elválunk), vagy kivárom amíg kihordja azt a köbméter cuccot a a hajóra ami nélkül egy nő ugye nem indulhat neki egy legalább egyhetes hajóútnak. Mondjuk a reggel 8 óra helyett 9-re sikeredett eldobni a köteleket, de ilyen apróságnak más oda se neki! Az idő gyönyörű, a hajtás az új  ( új... egy éves, de igazából most próbáltatik ki) Periflex tengelykapcsolóval szépen működik. Hurrá, minden szép, az élet meg pláne, annyi viszály után kisimultak az idegek, J kormányoz, én a decken matatok, haladunk felfelé az RSD-n Budapest és a Kvassay zsilip felé, hogy azon át kijussunk a nagy-Dunára. Ekkor csörög a telefon a zsebemben, látom a "kisKata" lányom hív, na biztos jó utat kíván, reggel indulás előtt még küldtem neki egy Emailt, hogy indulunk végre. Ehelyett sírás a telefonban, 

-Apu mentőben vagyok, elütöttek....

-Mi történt, hogy vagy?

- Nem tudom... nem tudok semmit..... nem emlékszem...a Jánosba visznek, hívd anyát!

Mit mondjak, aki szülő megért. Hívom a "nagyKatát" eggyel korábbi feleségemet, induljon a Jánosba, oda viszik a gyereket. Egy idő múlva visszahív, már nem a János, hanem a Péterfy baleseti sürgősségi a Fiumei úton, mert koponyasérülés van. Mit tesz Isten, Zita barátnőnk, aki a szomszédunkban lakott a Hernád utcában, és akinek a lánya nagymamának fogadta Juditot éppen a Fiumeiben nővér, hívom telefonon, hogy tájékozódjon, kisvártatva jön a válasz, a hetediken van az agysebészeten, nem tűnik nagyon súlyosnak a dolog, de nem kizárt a műtét, mert vérömleny van az agyban. Még pár óra mire felérünk Budapestre, a régi helyünkre ahol Amapola épült. Van ugyan egy új kishajókikötő azóta, de oda ekkora hajóval nem férnék be, rákötünk egy lakóhajóra amiben barátaink élnek, bár felül a hajó mellette, alig sikerül odavonszolni, annyira kicsi a víz, ők is ülnek, de hát egy lakóhajónál ez nem egy tragédia. Bejelentkezem az illetékeseknél, szinte mindenki ismerős ( 7 évig építettem ott a hajót), bár a Sipka Pista a régi gondnok elment azóta nyugdíjba, új "sipka" van, bemutatkozom, vázolom a körülményeket, eredetileg csak reggeli a zsilipet vártuk volna itt ki, de most, hogy ez történt a gyerekkel, nem megyek addig tovább amíg biztosat nem tudok felőle. A kedélyek tovább borzolódnak, kutya beesik a lakóhajóról vízbe, ki kell mentsem, pedig kifelé simán kiment, de befelé elvétette a járót és annyi esze nincs, hogy a partra ússzon, ott vergődik pánikban, két mellső lábával a festőtutajra próbál felkapaszkodni, de persze eredménytelenül. Na öltözés és usgyé a kórházba, közbe nagyK aki bent van a gyereknél folyamatosan tájékoztat az állapotokról, volt egy CT, majd lesz még egy ami ha nem állapít meg növekedést az agyban lévő vérömlenynél akkor nem lesz műtét. Nem sokkal azután, hogy beérek a kórházba este fél hétkor betolják a gyereket a CT "kemencébe", aggódva várjuk az eredményt. Bár a fájdalmak ellenére elég bágyadt, nem szabad hagyni elaludni, mert ha zavarttá válna a beszéde az azonnal jelezné az agysérülés rosszabbodását, szóval dumálunk. Fáj még nagyjából mindene ami bal oldalt van, arra esett, szerencsére nem tört semmije, csak horzsolásai vannak ( amiket érdekes módon különösebben nem láttak el, mert a koponyára koncentráltak, minden mást egy tetanusszal elintézettnek gondoltak). Biciklivel ment a Margit híd felé a Margit körút- Bem József utca- Tölgyfa utca végig elsőbbséget élvező, kanyarodó főútvonalon, amikor is valaki azt gondolta, hogy ha a sávjából, vagy a mellette lévő sávból egyenesen megy tovább a Bem József utcán a Duna felé akkor neki van elsőbbsége és autóval elgázolta. Ő az egészből arra emlékezett, hogy teker egy Suzuki mögött, majd a földön fekszik és mentők és rendőr, meg több ember sürgölődik körötte, de mintha álom lenne az egész és nem is vele történne. Szóval már 8 óra, a gyerek baromi éhes, mert egy reggeli van csak benne meg az infúziós sóoldat, de nem ehet, mert ha műtét lesz akkor üres kell legyen a gyomra. Mondom "Kata, ne aludj el, tessék értelmesen beszélni!" Válasz "Apa értelmesen mondom, qrva éhes vagyok!" Na eddig jó, de ha, lévén vége a látogatásnak és kivágnak minket innen ( az anyját a bátyját a férjét meg engem, akik ott aggódunk az ágy mellett), akkor egyrészt nem tudjuk meg, hogy műtét vagy sem, másrészt ha nincs műtét, mert jó lett a CT eredmény akkor ehet, de nem lesz aki ad neki, mert mi elmentünk. Kióvakodok a nővérpulthoz és vázolom az aggályaimat. A nővér kedvesen megnyugtat, hogy ha kiderül, hogy ehet, beengednek minket etetni később is, mert ő az újkorában is sz@r, mostanra kiszáradt kórházi vacsorát nem ajánlja, de mindjárt megkérdezi a doktor urat, mi a CT eredménye. hallom a telefont:

- Igen? Akkor ehet? Igen... de ne sokat, értem.

Megismétli amit hallottam, azt, hogy ne sokat, azt magamtól is tudom, nekem is volt agyrázkódásom. Közbe Geri ( a férje) megjött egy hatalmas pizzával, a gyerek jó étvággyal és a rágás okozta  nagy fájdalmakkal megeszik egy szeletet, egyet elteszünk reggelre a többit megnyugodva Gerivel ketten elfogyasztjuk, mi se nagyon ettünk aznap.

Másnap volt még egy CT, az eredmény jó, most már biztos, hogy nem lesz műtét, az agyi vérömleny majd magától felszívódik,  "medicus curat, natura sanat" ( az orvos kezel, a természet gyógyít), lesz még valamikor hallásvizsgálat, ha majd járóbeteg lesz, mert a bal fülére is tompán hall, mostanra kiderült a hétfői ( ezeket a sorokat a rákövetkező hét szerdáján írom) hallásvizsgálaton, hogy nincs súlyos elváltozás, a hallójáratban lévő vér is fel fog szívódni. Amit én meglehetősen neheztelek, hogy a gázolónak sem érdeklődni az áldozata állapota felől, sem látogatni nem volt ingerenciája. Én úgy gondolom, hogy miután a közlekedés veszélyes üzem, bárki hibázhat, de a hiba következményeit negligálni jellemhiba.

 Szóval 3.-án szerdán már kissé megnyugodva mentem be a kórházba és csütörtökön el is indultunk a hajóval tovább, amíg bent lesz a gyerek, az anyja táplálja.  Még kedden mielőtt bementem volna a lányomhoz átkötöttünk a búvárok Bajcs nevű hajójára, ahol több alattunk a víz, Vigh Jani a "Szökőár" ügyvezetője ( http://www.szokoar.hu/hu/) szeretettel fogad, maradunk ameddig akarunk, mindent kapunk ami csak hajó szem szájnak ingere ( víz, villany) de igazából csak a kikötőhely kell, a solarok bőven ellátják a hajót villannyal, víz meg annyi van, hogy akár el is adhatnánk belőle, 1500 litert tankoltam be indulás előtt.016.JPG

Amapolából csak a lobogója és a darukon lógó Mákvirág látszik a Bajcs fara mögött.

Szóval csütörtökön, miután a gyerek állapota megnyugtatóan alakult és a jelenlétem a kórházban már nem volt elengedhetetlenül szükséges, tovább indultunk. Mielőtt elindultunk megmutattam J-nek a búvármúzeumot a "Szökőár" tárgylótermében.004_21.JPG

002_36.JPG

003_27.JPG

005_14.JPG

006_13.JPG

007_11.JPG

008_11.JPG

010_4.JPG

011_9.JPG

Gyerekkoromban amikor kijártunk Angyalföldön a Dunára pecázni, még gyakran láttam a háborús roncsokat szedő búvárokat ilyen kézi légszivattyúval a Kovács motoros rocsóban, dolgozni.012_4.JPG

013_4.JPG

Ez persze csak egy idealizált jelenet a búvárról015_3.JPG

látható minden amit a lelkes amatőr elképzel, trópusi vizek, korallok, halak, hajóroncs és kincsesláda, a valóság amit a Vígh Jani mesél, hogy leginkább fekáliás szennyvízben merülnek, amikor a szennyvíztisztító leszakadt keverő-kavaró lapátspiráljait kell kiemelni és újra rögzíteni, a talpcsapágyait a fenékre ledűbelezni, de merülnek mindenben ami gáz vagy folyékony, pl egy búvárt lefertőtlenítve merítettek óriás bortartályba, hogy belülről ledugózza a kifolyót amíg kívül csapot cserélnek rajta, mert az átfejtés ártott volna az anyagnak. És mostanra azt is tudom, hogy lehet víz alatt betonozni, hátha egyszer arra is szükségem lesz.

Csütörtökén még egy utolsó séta az állatkerttel a parton,017.JPG

majd beszállás, mindenki tudja már az utat a járón018.JPG

( elsőre nem ment könnyen, SZ-t ölben kellett vinni ami ellen kapálódzik, tele vagyok a partra illetve csónakba szálláskor szerzett karmolásokkal)

019.JPG

Aztán a 11 órás zsilippel átkelünk a nagy-Dunára, de ezt majd holnap mesélem.

 

11 komment

Vasárnap.

2016.07.30. 22:05 :: A Tengerész

Jóéjt!008_10.JPG

2 komment

Csütörtök.

2016.07.28. 12:27 :: A Tengerész

Reggel borús volt az égbolt, de még reménykedtem a folytatásban. De nemsokkal azután, hogy megjöttem a kutyasétáltatásból leszakadt az ég, sötét van és zuhog azóta is az eső. A kutya alszik a házában, J a fotelban, a macska az ölében, azt hiszem én is lefekszem aludni, pedig annyi dolgom lenne mint a fene. :((

Szólj hozzá!

Szerda.

2016.07.27. 22:15 :: A Tengerész

Levakartam a hajó fenekét. J fentről ügyelt, ami abból állt, hogy nézte a buborékaimat.001_43.JPG

002_35.JPG

Valaki kérdezte, hogy néz ki az édesvízi szivacs, ami több négyzetméteres felületen borította a hajó fenekét. Hát ilyen.

004_20.JPG

Beraktam az új szivattyút is a napkollektorhoz, ez ha jól számolom a negyedik változat.

005_13.JPGHelyes kis jószág, de ami sokkal fontosabb remekül működik. Olyan kis pici könnyű, hogy a csövek megtartják.

7 komment

Kedd.

2016.07.26. 22:26 :: A Tengerész

Az ember annyiszor panaszkodik rá, hogy mennyire érzéketlenek, nem elég segítőkészek az emberek, mindenki csak a pénzre hajt, hogy igazán felüdülés volt a mai napom, megcáfolva a rossz megszokásokat. Említettem már, hogy egy szivattyút megrendelt nekem Kínából leslie.hun, tette ezt minden érdek és haszon nélkül. Még azt is megoldotta, hogy felkerüljön a cucc Budára, csak érte kellett mennem. De ez csak egy volt a mai jók közül. Említém, hogy beraktam a hajóba egy benzines aggregátort. Eredetileg az volt a tervem, hogy használatkor kirakom a deckre ahol szabadon szívhat levegőt és kipufoghat, de elhelyezve a fuxban tapasztaltam, hogy a ki- és beemeléshez bizony szükség van az egyik hajóorrban lévő darura.  Szóval macerás a dolog. Ezért kitaláltam, hogy lent fogom járatni, ott ahova elraktam. Ehhez azonban a kipufogógázt valahogy ki kell vezetni a szabadba. Na ehhez volt szükségem valami olyan flexibilis csőre, ami bírja a magas hőmérsékletet. Nem is egyszerű a dolog, sokat kellett Googliznom, mire találtam ilyesmit. Ez volt az. http://www.nstntomlo.hu/tomlok/elszivotomlok/vena-wyrem-f%C3%BCst-g%C3%A1z-elsz%C3%ADv%C3%B3t%C3%B6ml%C5%91-detail Persze nem egyből találtam meg ezt, előbb a forgalmazó más termékét néztem ki, de amikor felhívtam a weboldalon közölt kapcsolatot, helyből azt mondta, hogy az drága, van más, ami nekem ugyanolyan jó és sokkal olcsóbb. Már ez nem egy igazán szokásos kereskedői magatartás, de az igazi meglepetések csak ezután következtek. Kérdeztem mehetek e aznap érte, mondta már nincs raktár, de visszahív, mert az az átmérő ami nekem kell nincs kéznél, de holnapra behozatja a központba. És visszahívott, másnap (azaz ma) jöhetek érte. Kérdeztem hogy tudok oda BKV-zni, mondta hogy oda csak autó jár meg a madarak, de ha elküzdöm magam a Savoya parkig kijön elém kocsival. És ma kijött elém és 2 m csőért bevitt a  cége telephelyére (miközben elárulta, hogy alapjábavéve kiskereskedelemmel nem foglalkoznak, kifejezetten nagykereskedelmi a cég) amit amúgy lehetetlen megtalálni utca és házszám szerint, mert az összes rendelkezésre álló navigátor program csak a 28-as számig jegyzi az utcát, 162-es számra nem lehet lelni. Szóval a nagykereskedelmi cég ügyvezetője, aki az elképzelhető legkülönbözőbb igényeknek megfelelő ipari tömlőket árul, kiautózott értem 2 m cső vásárlóért, majd miután kiszolgált és ráadásként megajándékozott egy darab szilikon lappal amiből tömítést készíthetek, beültetett az autójába és visszasofírozott a Savoya parki buszmegállóba. Talán mégsincs egészen veszve Magyarország.

Hazatérés előtt még beugrottam a lányomhoz, aki levett egy-egy darabot a harmonikám válszíjaiból, mert túl hosszúra sikerültek és nem volt jó a hangszer állása. Nagy örömömre szolgált az a szemmel látható rutin ahogy a lányom a szerszámokkal bánik, igazából most először láttam munka közben. Ahogy mérte, vágta, vékonyította, ragasztotta, szegecselte a bőr munkadarabokat, az egészen szívet melengető volt. Némi szerénytelenséggel, "apja lánya".

4 komment

Hétfő.

2016.07.25. 22:54 :: A Tengerész

Ahogy Sün írt a tegnapi kommentjében, valóban készülődés folyik teljes erőbedobással. A sokadik szét és összeszerelés után a sokadik anyaggal (Loctite szilikonkaucsuk) megoldódni látszik a szivattyúgond, reggel beraktam, még nem folyik. A megoldás nem is igazán a tömítésben rejlett, hanem egy isteni szikrától vezérelve előbb a szivattyútest alsó karima pereméből lecsiszoltam fél millimétert, hogy jobban összenyomódjon a tömítés mielőtt a peremek összeérnek, aztán miután ezután is folyatott, az összehúzató csavarokból is  leköszörültem 1 millimétert, mert feltámadt bennem a gyanú, hogy a zsákfuratokban felütköznek a csavarok mielőtt megfelelően összeszorítanák a gumitömítést. Amint ezt megtettem egyből abbahagyta a kis mocsok a spriccelést, csöpögést. Ráadásul Leslie olvasó megrendelt nekem egy új szivattyút Kínából, megjött tegnap, holnap megyek érte Budára, szóval talán elmúlik rólam a szvattyúmizéria.

Ma beöltöztem búvárruhába ( kompresszor a decken, reduktor a szájban, a kettőt 10 m hosszú cső köti össze) és aláfeküdtem Amapolának, spaklival tisztítom a fenekéről a kagylókat, meg a szivacstelepeket. Fél méterrel a vízvonal alatt már csak maszatos a kiel oldala, de feljebb ahol több a fény ott telepedtek meg a kagylók és valami miatt a kiel talpán van a sok szivacs, de olyan futballabda méretűek is. A hajócsavart teljesen belepték a kagylók, pedig az mélyebben van, úgy látszik a bronz ledobta az algagátlót. Viszont a magnézium protektorokat cserélni kell még az idén mert rettenetesen egérrágta kinézetük van. Persze ez a "kinézet" csak olyan szófordulat, a látótávolság a víz alatt olyan 20 centi, az is homályosan amint felkavarom az üledéket a spaklival. Jó sz@r meló mit ne mondjak, ráadásul összevagdalták az ujjamat a kagylók, muszáj lesz kesztyűt felvenni, mert a tapogatást nem lehet nélkülözni az a búvár szemhelyettesítője és nekem még könnyű állóvízben, amikor beszélgettem a profikkal a "Szökőártól" akik a Margit híd roncs és bombamentesítését végezték télen fagyos vízben erős sodrásban, ők a teljes medret tapogatták végig "faltó-falig" vagy 100 m szélességben kötélen lógva, hogy el ne vigye őket a víz. nekem ehhez képest könnyű dolgom van az iszapban kúszva-mászva.

6 komment

Szombat.

2016.07.23. 21:39 :: A Tengerész

A Mákvirág, bár leponyvázva állt az udvaron, mégis kissé megviselte az időjárás, lecsiszoltam és három réteg lakkal lekentem a natúr részeket.001_42.JPG

A hajó mobil villamosenergia ellátásának további tartozéka egy új beszerzésű 2 kVA-es csendes üzemű Zipper benzines aggregátor, ma ennek fuxból az eredeti terveim alapján sok éve behúzott tápkábelét is bekötöttem a főkapcsolótáblába. Ha valaki ránéz a hétfői naplóbejegyzéshez mellékelt második képre, a tábla jobb felső sarkában van egy kézi átkapcsoló, a vaksémán látszik, ahogy jobbról bejön  hozzá egy kismegszakítón át a parti táp, fentről függőlegesen meg egy generátorról az aggregátortáp. Ne ez mostantól működik. Ha nincs parti táp és a napelemek se termelnek eleget, akkor indítom a "segédgépet" és az átkapcsolóval a teljes váltakozóáramú betáplálást erre kapcsolom át.

Már a szemem se rebbent amikor gyanús vízfoltot fedeztem fel a napbojler tövében. Elsőre még biztattam magam, hogy csak a reggeli eső maradéka, de lebontva a keringető szivattyúról a nejlonzacskót  rezignáltan tapasztaltam, hogy csöpög belőle a víz. Már olyan rutinosan szerelem le, kapom szét, mint a mesterlövészek bekötött szemmel a puskát, csak arra nincs még elképzelésem hogyan szüntessem meg a hibát, mert ezek szerint a Sziloplaszt nem vált be. Van valahol egy Loctite menettömítő anyagom ( a "folyékony kender") de egyelőre nem találom, holnap feltúrok érte hajót, házat, ha az se válik be, brutális megoldást fogok alkalmazni, összeragasztom a szivattyúházat epoxival, de ennek az lesz eredménye, hogy soha többé nem lehet szétszedni, ami azért lenne különösen kellemetlen, ha azután is folyna. Leslie olvasóm megrendelt nekem egy szivattyút Kínából, a nyomkövető szerint itt van már a magyar postán, alighanem az lesz a végső megoldás...persze csak ha nem folyik az is. Valamiféle átok ül rajtam szivattyúügyben.

3 komment

Hétfő.

2016.07.18. 23:08 :: A Tengerész

Persze nem addigra amire gondoltam, de kész van. 002_34.JPG

Hátul az új napelemek, középen a régiek, elől a napkollektor. Így néz ki az ökohajó. Belül az új napelemek szabályzói fent a főkapcsolótábla felett.003_26.JPG

Állandó kísérőm  ahányszor ki-be járkálok a hajóra.004_19.JPG

3 nap eső után végre kisütött a nap. Kimertem a munkacsónakból több mint 100 liter vizet. Ez azt jelenti, hogy kb 5 cm eső esett a három nap alatt.

Szólj hozzá!

Szombat.

2016.07.16. 11:12 :: A Tengerész

Még ilyen randa időt!! Azt hittem csak az lesz ami tegnap volt, de nem. Az is elég rossz volt, egyik napról a másikra hűlt 20 fokot az idő, de este rákezdett az eső, esett egész éjjel, most is szakad és még hidegebb van. Szégyenszemre begyújtottam a nappaliban a cserépkályhába. Még jó, hogy éltem a gyanúperrel és tegnap behúztam a napelemek kábeleit a cockpitba a fedett helyig, most akárhogy esik kint az eső, be tudom vezetni a szalonba, felszerelem a szabályzó egységeke és bekötöm őket, remélem ma megleszek vele, pont ilyen esős időre való meló. Bár az én családomban sose volt divat az ünneplés, a szülinapokat egy egyszerű gratulációval, esetleg netán egy jobb közös ebéddel szoktuk letudni, már ha valakinek egyáltalán az eszébe jut, de ennyire szomorú szülinapom még nem volt mint a tegnapi, mert J-nek Pestre kellett menni a szüleihez, egyedül "ünnepeltem" tegnap, ha a kutyát és a macskát nem számítom. És ez így lesz még napokig, mert a a mamáéknál elvileg ablakokat cserélnek az iparosok, de persze a megadott időre nem jöttek és a telefont se veszik fel, csak remélni lehet, hogy nem léptek le az előleggel. Időnként megkérdezik tőlem, mért van az, hogy én mindent egyedül csinálok, hát ezért. Hogy nekem különféle okostojás, nagypofájú, dohányzó. megbízhatatlan, kétbalkezes, drága, undorító külsejű (nem kívánt törlendő) profik betolakodjanak az intim szférámba, na ahhoz meg kell öregedjek, hogy magam ne tudjam megcsinálni. Azért is hajtok ennyire mindennel, hogy ha már nem tudom megoldani a dolgokat magam, ne szoruljak másra, mert már megvan minden ami kell. Ezzel az "öregségi" projekttel egész jól állok, szinte minden megvan már az építendő környezetből. Most, hogy zuhog az eső, jóleső érzéssel állapítottam meg, hogy mennyit számít a ház előtt a tavaly épített tornác és a polikarbonát "esernyő", a kaputól fedél alatt jöttem be a házba, kint felakasztottam száradni az esernyőt és nem elázva toppantam az előszobába, mint amikor mindez még nem volt. És nekem az is sokat jelent, hogy mindez a két kezem munkája és nem más csinálta ide nekem.

5 komment

Péntek.

2016.07.15. 02:46 :: A Tengerész

3:04 Húbasszus! (Méghozzá százhúsz basszus, merthogy ennyi van rajta.) Így van amikor az embert a szaván fogják. Régen egyszer említettem, hogy ha majd öreg leszek és nem tudok már ezt-azt építeni akkor tangóharmonikázni szeretnék megtanulni. Könnyelmű kijelentés volt, merthogy  tegnap (igazából nekem ma, mert idáig nyúztam a hangszert tegnap este óta) megjelent délelőtt a lányom és hozott szülinapi ajándékba (ma délután, ha jól emlékszem fél háromkor lesz 71 éve, hogy megszülettem) egy tangóharmonikát. Most akkor meg kell tanulnom rajta játszani.img_3858.JPG

Mostanra már eljutottam addig, hogy a képen teljesen rossz a kéztartásom, mert a jobb kéz hüvelykujjnak is elöl kell lennie, az is dolgozik, ez nem ajtólap, a bal kéz meg sokkal jobban átdugandó, mert így semmit se lehet a basszusgombokból megnyomni. Amiben viszont a kép tökéletes, a besz@rás az arcomon a "hogyan tovább"-tól.

A netet böngészem, hol találok valami oktatófilmet hozzá, hogy egyáltalán hol kezdjem a tanulást, magyart egyáltalán nem találtam, angolból próbálok okosodni, de egyelőre  nem sok sikerül. Tudja valaki hogy kell harmonikázni?  (Csak viccvót.) Az jutott az eszembe amikor egyszer régen elhívtak lovagolni  és felhívtam egy barátomat telefonon, hogy magyarázza el hogy kell. Ezért a lovaglás egyből ment, a futószárazást utáltam és teljesen kiakasztottam a lovászt, mert nem a fenekem emelgetésével könnyítettem ki a ló hátát, hanem a derekam, felsőtestem berogyasztásával, ahogy a westernekben láttam a banditáktól, de délután már kint voltam a csapattal terepen és ügettem és egyszer se estem le. Viszont a tanult lovas barátomat akit hirtelen ötlettől vezérelve meghívtam, hogy jöjjön el velem és gyakorlatban is mutassa meg amit a telefonba magyarázott, ledobta a musztángja, kórházba kellett vinni összeölteni a fejbőrét.

12 komment

Kedd.

2016.07.12. 23:02 :: A Tengerész

Végre vége a hajó fedélzeti faalkatrészei karbantartásának. Mégegyszer nem fogom ennyire elhanyagolni. A következő projekt a napelemkapacitás bővítése, a meglévő, összesen (ha jól emlékszem) 160 W-nyi mellé felrakok még 2x100 W-ot. A meglévők is bírják tűző napsütésnél az élelmiszer hűtőt és a napkollektor keringető szivattyút, de többet, illetve biztosabbat, kevésbé intenzív napsütés esetén is kielégítő töltőáramot akarok. 

Szombat reggel a szokásos sétánk során még állt a búza. Vasárnapra minden le volt aratva, mára meg már nagy gurigákban állt a szalma a földeken. Városi ember létemre korábban kelek mint a földművesek. Sz mámoros örömmel száguldozik, szökell nagyokat a megnövekedett játszótéren, kilométereket rohan egy-egy séta során, fantasztikus a mozgásigénye, ilyenkor látom, mennyire senyvedhetnek a lakásban tartott kutyák. Mindent és mindenkit megpróbál játékra futkározásra, birkózásra csábítani, egyik reggel egy kerítés tövében valami, elsőre láthatatlan dolognak udvarolt, csaholt, mellső lábait a földre csapkodva, farokcsóválva rimánkodott "valaminek", hogy játsszék vele. Elsőre azt hittem macskát szorított be, de közel menve látom, hogy egy (nyilván tojásrakás céljából napos helyet keresve messzire kimászott) teknősbékát próbál futkározásra ingerelni. Hosszasan próbálkozott ( miközben a teki behúzódva a házába nagy nyugalommal tűrte a sorscsapást) és csak úgy tudtam véget vetni a dolognak, hogy a teknőst visszadobtam a vízbe. Rendszeresen találkozunk vad és szelíd állatokkal, a sünökre rá se bagózik, a tyúkokat, pulykákat, vadkacsákat megkergeti, az emutól fél amióta az egyik felrúgta, a hattyúkat meg megpróbálta a stégről fixírozni, de pechjére azok a kicsinyeiket terelgették, kitaposták magukat a vízből mint a jobb vízilabda kapusok, szárnyaikat széttárva félelmesen sziszegtek, a kutya úgy megijedt tőlük, hogy a stég másik oldalán beugrott a Dunába. Úszni persze tud, de nem mer bemenni a vízbe csak addig amíg leér a lába, pedig valahogy szeretném megszoktatni vele, hogy ne féljen a mélyvíztől, de még csalifalattal se lehet becsalogatni. Megúsztattam a macskát is, nem akart kiszállni a hálóból azután se, hogy felzabálta belőle a kishalakat, amikor felemeltem 20 körömmel kapaszkodott a hálóba, "jól van" mondom, "te akartad", leengedtem a vízbe a hálóval, előbb a munkacsónak felé úszott, de gyorsan rájött, nem tud rá kimászni, ezért szépen kiúszott a partra. Azt hittem meg lesz sértődve, de nem, leült a fenekére tisztálkodni és dorombolva tűrte a simogatást.

8 komment

Péntek.

2016.07.08. 20:53 :: A Tengerész

Reggel nyitáskor irány a bolt. Vettem 15mm átmérőjű rézcsövet és két 1/2 collos menetes  forrasztható véget hozzá, ebből csináltam két olyan csutkát amit be tudtam dugni a szivattyú szívó és nyomócsonkjába. Nagyon könnyen ment bele. Azt gondolom, hogy keményfalú műanyagcsőhöz találták ki ezt a fajta csatlakozót, ami azért kicsit összenyomódik a műanyag karmoktól amik megfogják, nem bíztam benne, hogy a rézcső nem fog kicsúszni a nyomás hatására, ezért a két szemben lévő csonkot összekötöttem egy szál dróttal, így egymás ellen dolgoznának ha ki akarnának csúszni. Nagyon meg voltam magammal elégedve és meg voltam győződve, hogy végre elmúlt rólam a szivattyúátok. DE NEM!! Miután beszereltem, kipróbáltam, remekül forgatta a vizet, de amikor ráadtam a hálózati nyomást elkezdett spriccelni! Nem a csatlakozóknál, hanem a gyárilag összeszerelt szivattyú alsó és felső háza találkozásánál. Sz@r a majdnem új, barátom elmondása szerint csak egyszer, rövid ideig használt szivattyú! Nem idézem a szavakat amik elhagyták ajkaimat. Nyomás lezár (ilyenkor a szerelés idejére amíg ki-be rakom a szivattyút, a csatlakozó műanyag tömlőket pillanatszorítóval elszorítom, így nem kell mindig leüríteni a rendszerből a vizet, csak pár köbcenti folyik ki ), szivattyú ki, asztalon szétszedés következik.Ha van olyan akik figyelmesen olvassa ezt a blogot és jó az emlékezőtehetsége is, az visszaemlékezhet, hogy amikor néhány éve a háztartási víz szivattyút ami a rendszerben az alap nyomást biztosítja és a fenéktankokból szívja a vizet cseréltem, amikor az első tönkrement, ugyanez a jelenség volt, vissza kellett vigyem garanciális cserére a boltba. Nos még a hiba is szinte ugyanaz volt ennél a szivattyúnál, mint annál akkor. Mutatom képen. A nyomásálló zárást egy nagyon vékony, éles perem (a felső képen látszik) végzi a műanyag ház szélén,  egy közbezárt gumitömítésbe ( az alsó képen világosszürke) nyomódva az összeerősítő csavarok meghúzásakor.

003_javitott_1.jpg

 

001_javitott_1.jpg

 Elsőre nem tűnik föl, de alaposabban megnézve látszik a hiba (fehérrel karikázva), összeszereléskor valami szemcse kerülhetett a tömítésre, ami meghúzáskor elrontotta, elnyomta, kitörte a záróperemet, az itt keletkező apró nyíláson spriccelhetett kifelé a víz. Vakartam a fejem, hogy restauráljam ezt a hibát, végülis Sziloplaszt mellett döntöttem, összeraktam, beszereltem, MÉG JOBBAN FOLYOTT!! Megint leszereltem, megint szétszedtem, még alaposabban összeraktam, NEM FOLYIK. Legalábbis egyelőre, immáron vagy 6 órája. Szóval ez a hárompontnullás verzió.005_12.JPG
.

12 komment

Csütörtök.

2016.07.07. 17:41 :: A Tengerész

A szivattyúmizéria folytatódik. A fúrógép két nap után megadta magát, bedöglött az "elsütőbillentyűvel" működő fordulatszám-szabályzója (amit madzaggal rögzítettem).  Na bevetettem az ultima rációt. Van ugyanis egy tartalék szivattyúm a hajó édesvíz rendszeréhez ami csinálja a nyomást, eddig becsomagolva tartottam készenlétben, hogy ha az üzemelő netán elromlana, azonnal legyen helyette másik. Egy barátomtól kaptam Ausztráliából, egyszer használta valami labor kísérlethez és feleslegessé vált, elküldte nekem. Mindezidáig nem akartam felhasználni, bármennyire is rögös volt a solar szivattyúval való kínlódás, de mostanra besokaltam. Különösen, hogy leslie.hun olvasó megrendelt egy megfelelőt nekem Kínából, mondom amíg az megjön berakom a tartalékot. Hát ezt meg nem tudom csatlakoztatni a csőhöz!004_18.JPG Valami olyan spéci gyorscsatlakozó való hozzá, amilyet én még nem láttam.

Miután ezt leírtam, némi guglizás után megtaláltam a neten mi is ez.

https://www.youtube.com/watch?v=0-srEmBIshM

Már nincs nyitva bolt, holnap elmegyek a szerelvényesekhez és keresek valami 15mm átmérőjű merev falú csövet amire rá tudom bilincselni a tömlőt.

Szólj hozzá!

Hétfő.

2016.07.04. 07:23 :: A Tengerész

6:28 Gyönyörű a reggel.Megjöttünk a sétából. Nem is tudom hogy lehettem pár hete olyan kedvetlen hangulatban. 5:40-kor ébredtem, kint szikrázó napsütés, bekapcsolva a rádiót, vidám terefere (Klubrádió"Libazsúr" ismétlés), majd a reggeli pipere után pattogó vidám zenék, fülig ér a szám a reggelbe indulva. A head falán a kollektor termosztátja 13,4 fokot mutat, miután még a parti fűzfa árnyékában van a hajó ez akkor megegyezik a külső hőmérséklettel, mit mondjak friss a reggel, két napja ilyenkor már karistolta a 30-at a hőmérő. Apropos hőmérő, termosztát, minden várakozásomat felülmúlja a napkollektor új keringetőszivattyús rendszere, annak ellenére, hogy tegnap viharos széllel bejött a hidegfront, egész nap nem érte el a kollektor a beállított 50 fokos bekapcsolási hőmérsékletet, a tegnapelőttről megmaradt meleg vízben zuhanyoztam este! Igaz nem volt már forró, de hidegvíz hozzákeverése nélkül kellemes melegben pancsoltam. Visszatérve ma reggelre, elment a vihar, a napon nincs is igazán hideg. A hajóból kilépve Fruzsi és Prézli (én csak Toprongynak hívom)  kutyák fogadnak, a parton csatangolnak, kiszöktek Bözsikétől a gazdájuktól, Fruzsi amúgy Sz tesója, Sz ugrálva üdvözli őket a kerítés túloldaláról, ki is engedem rögtön, boldog szaladgálásba és játékos harcba kezdenek.001_40.JPG002_33.JPGTartok kicsit tőle, hogy nem fogom tudni elcsábítani a kutyámat a sétára, de első füttyentésre otthagyja a játszópajtásokat és már szalad is előre a jól ismert úton, miközben Fruzsi szomorúan néz utána.

 Beérett a búza, a kalászok meghajtották fejüket, minden nap elrágcsálok egy szemet (talán nem károsítom ezzel túlságosan a gazdát), 10 napja Szent Ivánkor még egészen tejes volt, mára keményen roppan a fogam alatt.006_12.JPGIdeje elkezdeni az aratást, de egyelőre nem látok mozgást a földeken, kivéve persze Sz-t aki izgatottan száguldozik szimatolva a csak számára érzékelhető kósza illatok után. 004_17.JPGEz a kép a gumioptika távolnézőjével készült, elnyargal többszáz méterre, majd visszaszáguld, ilyenkor szemmel láthatóan a mozgást élvezi, míg esti sétáinkon a barangolást. A búzában, mint a nagyranőtt fák kérgén ifjúkorunk elmúlt szerelmeinek fába karcolt, mára elfeledett, vastag forradássá vált kezdőbetűi, látszanak a vetéskori traktornyomok, a kutya beleveti magát egyikbe-másikba, nem látni merre szaladgál, csak néha lengedezik a messzeségben a kalász, de füttyentésre már látszik is ahogy vágtat vissza, szóval soha nincs olyan érzésem, hogy elhagy.007_10.JPG

Persze nem mindig engedelmes, ma is felszedett egy bűzlő halfejet (ezek az átok horgászok szétdobálják ami nem kell a zsákmányból) és pucolt elfele vele, mert tudja, hogy nem szabad, hiába kiabáltam rá, bár többször lerakta, de amikor közelítettem felé felkapta és vitte tovább, végül eltűnt egy bokorban, de mire odaértem, már a zsákmány nélkül vidámkodott, alighanem eldugta előlem, jó lesz az holnapra is. Egészen kiszámíthatóan agyafúrt jószág, nem tudok rá haragudni. Hazaérve még lebeszélem, hogy lerohanja az utcán az eperfa alatt a hullott gyümölcsön lakmározó kacsákat.009_4.JPG

Jó olyan utcában lakni, ahol ilyenek vannak. A többit majd este.

22:08 A remekül működő solar kettőpontnulla mellett a famunka is befejezéshez közeledik. Volt egy másfél méteres darab amit ki kellett vágni a gunwaleből, mert szétgombásodott. Azt hittem kevesebbel megúszom, de szeleteltem jobbról-balról mint a szalámit és még mindig porlott a belseje. A pót-darabot ívesre kellett szabni, ahogy a hajó orra felé hajlik befelé, de lapjára merőlegesen is hajlítani kellett ahogy a hajó orra fölfelé kunkorodik. Na ez utóbbi hajlítás volt ijesztő, mert amikor megpróbáltam szorítókkal az "L" alakban befelé hajlított mestersor peremre lehúzatni, elkezdett recsegni a fa, mint ami a húzott szálon elpattanni, törni készül. Gyorsan abbahagytam és mindenféle terveket kezdtem szőni, hogy kéne gőzön meghajlítani. Ehhez persze kellett volna egy olyan acélcső, melybe belefér a kifli alakú fadarab, le lehet zárni, hogy tűzön lehessen benne gőzölni a fát. Szóval nem egyszerű. Elsőre elkezdtem áztatni a munkadarabot. Beengedtem a Dunába, de nem tetszett ahogy úszott a vízen, úgy gondoltam, valahogy nyomáson kéne belepréselni a vizet a fába. Ezt úgy oldottam meg, hogy ólomsúlyokkal leterhelve leengedtem a fenékre, ekkor mindjárt nyomja másfél méter vízoszlop, egyébfajta szerkezettel való mesterkedés nélkül. Az volt a tervem, hogy egy nap után alu fóliába csavarva parázs felett gőzölögtetem ki belőle a vizet és azt reméltem eközben fellazulnak a fa rostjai. De csak úgy próbaképpen a fenékről felhúzott fát elkezdtem ráhajlítani a peremre... hátha. És lássatok csodát, mindenféle további hókuszpókusz nélkül hajlott a fa egészen könnyedén, nem recsegett, nem törött el, szépen felvette a kívánt formát. 003_25.JPG

Ilyen aprócska sikerek tudnak megvidámítani. ( a képen háttérben látszik a fekete fóliába burkolt, hőszigetelt napbojler és a sárgába csomagolt fúrógépes szivattyú)

Szólj hozzá!

Szombat.

2016.07.02. 07:51 :: A Tengerész

Tegnap este kiadósan zuhanyoztam a hajón, mindenféle extra vízspórolás nélkül is bőven volt melegvizem és még ma reggel is forró víz érkezett  a hőszigetelt bojlerből. Nagyon elégedett vagyok ezzel a miniprojekttel.

Szólj hozzá!

Péntek.

2016.07.01. 22:22 :: A Tengerész

Na. Nem akartam elkiabálni, mert nem szerettem volna hencegni a hülyeségemmel ha ez se válik be, de már egy napja működik. 002_32.JPGEz még csak a prototípus, hevenyészett megoldás, de marad az idei túrára, viszont ősszel lesz javított változat. Szóval a profi ide való szivattyú 60000 Ft erre az idényjellegű cuccra nem akartam ennyit költeni. A jó ötletek nekem mindig reggel jönnek, tegnap ébredés után még ágyban fekve ugrott be, hogy van nekem két olcsócska gumi impelleres, fúrógéppel hatható barkácsszivattyúm. Vagy 15 éve vettem, hogy jó lesz valamire, használtam is párszor, de egészen megfeledkeztem róluk. Továbbá amikor még fent a Kvassayn felszámoltak egy asztalosműhelyt a szemetjükből kikukáztam két profi akkus fúrógépet, amiket azért hajítottak ki, mert az akkujuk már tönkrement. A kép mutatja a megoldást.( Régesrég a tengeren volt egy gépüzemvezetőm, aki különösen sokat fürdött a véremben, Isten nyugosztalja, szegény Mártha József nagyembert {volt vagy 150 kiló} ő mondta egyszer rosszallóan "Maga olyan mint Hitler Adolf, állandóan újabb csodafegyvereket talál ki", hát Józsi bátyám én azóta se változtam.) A szivattyú remekül bírja a 1,5-2 bar rendszernyomást, a fúrógépet pedig, miután a "ravaszát" némi madzaggal benyomott állapotban rögzítettem, vezérli a termosztát. Ma tűző nap volt, stopperral mértem az időket, átlagban 20-25 másodperceket ment a szivattyú,  3 perc körüli szünetekkel. 55 fokra beállított termosztáttal. Bekapcsolt 48 fok környékén és kikapcsolt 55 fokon. Azért nem penge pontosak a hőfokok, mert az érzékelő kis késleltetéssel érzékeli a kollektorhőmérsékletet, lévén nem lóg bele a vízbe, csak rá van tapasztva a csőre kívül, továbbá műanyag borítású, ami kicsit késlelteti a hővezetést. De azt kell mondjam tökéletesen működik. Ami még automatikus, az az, hogy ha süt a nap akkor a solar panelok termelik az áramot az akkukba. Miután ugyanaz a napsütés melegíti a kollektorban a vizet, ezzel vezérli ezt a fúrógép hajtotta szivattyút, ami ugye csak akkor kapcsol be, ha meleg a víz, de az csak akkor van ha nagyon süt a nap, de ha nagyon süt akkor van áram is bőven. A szivattyú 4,5 A-t vesz fel, a solar panelok 4 A körül termelnek, de míg a termelés folyamatos, a fogyasztás csak 8-10 perc óránként, tehát az energiamérleg pozitív. Persze a napenergiával töltött akkumulátoroknak más fogyasztókat is el kell látni, ilyen az élelmiszerhűtő, az 2,5 A-t vesz fel, szerencsére az is csak időszakosan üzemel. 

A fejlesztés az lesz, hogy felhasználva Grigorij ötletét, ősszel körbenézek az autó roncstelepeken és nézek valami erős 12 V DC villanymotort, amivel leváltom ezt a fúrógépet, rendesen összeépítem és kap valami burkolatot, mégiscsak esztétikusabb megoldás, mint ez amit csak úgy becsomagoltam nejlonzacskóba, hogy ha esik az eső, ne tegyen benne kárt.

14 komment

Szerda.

2016.06.29. 23:15 :: A Tengerész

Egy teljesen kárbaveszett nap. Idézést kaptam mára büntetőperben, szerencsére tanúként. Az autómat, amit sok éve a lányomnak adtam, mert én már csak bringával és robogóval járok, ellopták tőle vagy 3 éve. A dolog úgy történt, hogy el akarta adni, megjelentek a cigányok, elvitték kipróbálni aztán nem hozták vissza, meg pénzt se adtak érte. Tették ezt annak ellenére, hogy a gyerek kijegyzetelte a főkolompos személyijét. A rendőrség ismeretlen tettes ellen (!!) nyomozott három évig (érdekes módon fénykép is volt róluk a rendőrségi albumban) majd eljutott a dolog a bírósági szakaszba (ez is tart már fél éve), melynek remélem végső állomása volt a mai. A csalással vádolt elkövetőket amúgy vezetőszáron hozta a büntetésvégrehajtás, mert egyéb ügyben börtönben töltik jelenleg is napjaikat. Egyikük azt a fondorlatos kérdést szegezte nekem, hogy milyen alapon beszélek én lopásról, ha ő el akarta volna lopni az autót, nem olyan hülye, hogy odaadja a személyijét, hogy a gyerek kiírja az adatait. Mondtam, hogy az elmeállapotát megállapítani nem tisztem, de ha valaki elvisz valamit és nem fizet érte az az én paraszt jogfelfogásom szerint lopás. A másik sittes is okoskodott, egész rendesen kitanulta a jogot ráérő idejében, időnként felugrott és hosszas okfejtésbe kezdett, boncolgatva, hogy a 3 év előtt történt esetre mennyire különbözőképpen emlékszünk mi hárman ( a lányom, a fiúja meg én), pl én azt mondtam, hogy elvitték kipróbálni a kocsit és nem hozták vissza, míg ők meg azt, hogy elvitték, hogy majd fizetnek, de nem fizettek, na ez nagyon súlyosan befolyásolhatja az eset jogi megítélését. Volt még  két (gondolom hivatalból kirendelt) ügyvéd is, az egyik fontosnak tartotta a szembesítést néhány szemantikai kérdésben, igazából röhögtünk az egészen (nekem, meg a lányomnak még a bírókislányt is sikerült párszor megmosolyogtatnom, a fegyőröket  meg a sírás fojtogatta az elfojtott kuncogástól, amikor a megbilincselt jogtudós felugrált és rávilágított a tényállásra), az autóra, meg az árára úgyis keresztet vethetünk, az egészre csak elment egy csomó idő, a gyerekeknek már többedszerre. 

Tegnap felraktam a kollektor keringető szivattyút004_16.JPG

Nagyon jól működött ( akkor még nem sejtettem..)

11 komment

Hétfő.

2016.06.27. 11:56 :: A Tengerész

Na ilyen lett.003_23.JPG

Felraktam egy karéj slaugot a csonkra sablonnak, hogy határozott legyen a perem, a kilógó végre meg felpakoltam egy gallért a kenhető, tubusos PVC masszából ami még a télikert építéséből maradt. Mint a mellékelt színes ábra mutatja, nagyon csinos lett a slaugdarab levágása és némi smirglis formázgatás után, csak az volt a bajom vele, hogy 12 óra múlva se keményedett meg egészen, féltem lágyító van benne, ami megakadályozza az átkeményedést. De mára hálistennek már kőkemlény. Próbának kentem az anyagból a tetejére, látszik is a maszatolás, sehogy se lehet levakarni róla, tehát teljesen beoldódott az alapanyagba, olyan mintha ilyenre fröccsöntötték volna. Ezek után remélem ha megszorítom a bilinccsel a ráhúzott tömlőt, nem fog többé lejönni, pláne ha egy kis ragasztóval még meg is kenem alatta. Ilyesmikkel bíbelődök idebent, mert esik az eső, hirtelen ősz lett, pedig tegnap még nyár volt rekkenő hőséggel. Itt volt a lányom, elmentünk csónakkal pizzázni, mosolyogtunk rajta, hogy nemrég ugyanitt még korcsolyáztunk, most meg izzadunk a tűző napon. Amíg mi távol voltunk az ő kutyája Pisze, meg Sz kedvükre randalíroztak a kertben. Ez a kép ugyan régebben készült, de azóta csak az változott, hogy Sz nagyobb lett.
kutyak_2.jpg

Nagyon szeretnek együtt rohangászni, csak míg Sz egy barátságos hízelgő, P egy agresszor, ugat (sőt támad) mindenkit akit nem ismer (hányatott előéletű menhelyi kutya)  és ez Sz-re is átragadt, szerencsére mára, hogy egyedül maradt elmúlt. A másik, ami várható volt, hogy Sz-ben kezd kifejlődni a szerelmi hajlandóság, P aki ivartalanított szuka ezt határozott visszautasítással reagálta, de mi lesz ha elkezd a lányok után mászkálni? Mondják sokan, hogy ivartalaníttassam, de félek, hogy lusta és kövér lesz tőle, egyelőre tépelődöm.

2 komment

Szombat.

2016.06.25. 22:33 :: A Tengerész

Lépésről lépésre haladok a famunkákkal, miközben köt a ragasztóm egyebekkel töltöm ki a holtidőt. Nem voltam megelégedve a napkollektorom működésével. Ugye ez az a réz csövekből összeállított fekete panel amiben felmelegszik az esti fürdővíz. Úgy kellene működjék, hogy a felmelegedett víz a felső gyűjtőből beáramlik egy hőszigetelt tartály felső harmadába, a tartály aljából meg helyette hideg víz áramlik a csőrendszerbe. A fogyasztás a tartály legfelsőbb pontjáról történik. Ez a rendszer annakidején kiválóan működött a balatoni házamban, de ott a tároló magasan a kollektor felett volt, a cirkuláció gravitációs úton magától beindult könnyedén. A hajón viszont bajban vagyok a szintkülönbséggel, a kollektor panel nagyjából derékmagasságában van a bojlernak, amikor a bojler félig megtelik melegvízzel egyre csökken a cirkuláció, a tetejében tűzforró a víz, de a felétől már csak langyos. Kitaláltam tehát, hogy berakok egy 12 V DC szivattyút, melyet egy termosztát fog vezérelni, ha a felső gyűjtőben a víz eléri mondjuk a 40 fokot, beindul a szivattyú, elkezdi a tartály aljáról a hideg vizet nyomni a kollektorba és mindaddig nyomja amíg a melegvíz bevonul a tartály  felső részébe és a gyűjtőn a hőmérséklet lecsökken mondjuk 35 fokra. Ekkor a szivattyú leáll és csak akkor indul újra, ha megint elérte a víz hőmérséklete a 40 fokot. Így estére megtelhet a teljes tartály 40 fokos vízzel (jó, jó, tudom mínusz hőveszteség). Na ehhez kellett vegyek egy szvattyút. Eleve 12 V DC-ben elég hitvány a választék, csak házi, kerti, szobai szökőkutak, akváriumok inspirálták az olcsóbb kategóriákra a tervezők fantáziáját, a solar rendszerekhez használatos szivattyúk ára igen borsos. Na kinéztem magamnak ezt a szivattyút,

http://www.conrad.hu/conrad.php?name=Products&pid=537454

ez se volt olcsó (de hát mi olcsó manapság? talán csak a használt koporsó, de azt meg nem lehet kapni), a teljesítménye megfelelő. Tegnap megvettem, ma beépítettem. Remekül működik, de eleve nem tetszett, hogy csak a nyomó ág csonkja bordázott, a szívó ág sima, sőt még enyhén kúpos is, mintha direkt úgy tervezte volna a seggfej német tervezője, hogy lecsússzon róla a csatlakozó tömlő.pict0005.JPG Megtettem minden tőlem telhetőt, mielőtt a flexi csövet ráraktam a csöcsre, megkentem Pálmatexszel és jól meghúztam az ABA bilincset. Mindennek ellenére, vacsora közben békésen nézem a TV híradót a sikeres próba után, amikor J esti Dunában fürdőzéséből rohan befelé és közli, hogy valami spriccel kifelé a hajóról. Hát naná, hogy ez az utálatos csatlakozás szétcsúszott. Itt állok és vakarom a fejem, hogy tudok úgy ráfoltozni valamit a sz@r PVC csőre ami nem fog lejönni a 1,5-2 bar üzemi nyomástól. És még azt mondják a németek eszesek. Pedig jól kiókumláltam, a szivattyú egy alu lemezre van csavarozva, az meg egy nagy tányér alakú mágnesre, azzal tapad fel a felépítmény falára, így nem kell azt szétfurkálni. Télre le lehet venni az egészet amikor leürítem a fagyveszély miatt a rendszert, a csövek gyorcsatlakozókkal könnyedén bonthatók. A mágnes olyan keményen tapad, hogy egy gurtni fogantyút varrtam a lemezre (az a fekete izé, ott lefelé a bordázott csőcsonk mögött), azzal lehet letépni a falról. Remek lenne minden, csak erre a szívóoldali csatlakozásra kell valami megnyugtatót kitaláljak ( egy bordát, karimát rátaknyolni pl. Vinilfixszel ), fene a tervezőjébe, hogy nem tudta elképzelni, hogy a szívóágon is lehet nyomás, miből állt volna azt is megbordázni?.

10 komment

Hétfő.

2016.06.20. 08:26 :: A Tengerész

A változatosság kedvéért megint esett az eső, most is borongós az ég, vizes minden, de azért ha lassan is de haladok. Itt elől a steuerboardon már a gunwale is megszépült.002_30.JPG

De ez egy lassú babrás meló, olyan napi 3 m sebességgel haladok, már persze amikor nem esik az eső.
001_39.JPG

1 komment