Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @Műszaki: Na ez az a hülyeség amért nem gondolom követendőnek ennek a srácnak az elképzeléseit. ww... (2024.03.07. 19:50) Hétfő.
  • KAMA3: Én bevallom őszintén, hogy erre az időre (félig szándékosan) felfüggesztettem a blogod olvasását, ... (2024.03.01. 09:56) Csütörtök.
  • A Tengerész: @Ha nem írok ne válaszolj!: Már lezártam. Majd építek egy ferde rampát amin feltolom a talicskát. ... (2024.03.01. 00:31) Szerda.
  • A Tengerész: @Paduc: Rémlik.... (2024.02.25. 02:14) Szombat.
  • A Tengerész: @akiga: Igen tudok róla. (2024.02.23. 08:39) Szerda.

Linkblog

Csütörtök.

2024.01.11. 17:08 :: A Tengerész

Emlékezetblog ötödik fejezet. Második rész.

Az 1930-as években járunk. Nem akarok történelem órát tartani, tehát csak röviden. Mindkét szülőm munkaadója zsidó volt és rájuk egyre jobban "rájárt a rúd", ahogy boldogult édesanyám szokta mondani, ha valaki szorult helyzetbe kerül. Jöttek a zsidótörvények, amiket ki-ki a maga módján próbált elviselni. A Vadas testvérek, akiknek a kötöttárugyárában anyám a harisnyakötő gépeken dolgozott kifejezetten pesszimisták lehettek, mert belátva, hogy itt nem terem számukra babér, bezárták a  gyárat, még az akkori szokásos kibúvóval sem éltek, nem "aladároztak", "árjásítva " papíron a gyárat ( egy kifogástalan pedigréjű, tehát keresztény, megbízható strómanra, egy "Aladárra" írták a gyárat, üzletet, vagyont, ezzel remélve megtartani azt az irányításuk alatt), nyilván eladták amit tudtak és eltűntek a színről, csak gondolom, hogy elköltöztek még az országból is, amíg lehetett. Így utólag, ők csinálták jól. Mindenesetre a gyár megszűnt, anyám munka nélkül maradt. Gondolom addigra a zsidó Schillinger se volt abban a helyzetben, hogy szobalányt vegyen fel, megszűnt anyám keresete, ami nagy érvágás volt. A következő meg az volt, hogy kitört a második világháború, apámat, bár 1901-es születésével nem volt benne az első lépcsőben a katonai behívásokkor, de sofőrre szükség volt a fronton, szóval hamarosan rá is sor kertült. 

Voltak optimista zsidók is, akik bíztak a magyar jövőben. Ők az angyalföldi Frangepán utca 53-ban ban építettek egy egy emeletes bérházat és oda kerestek házmestert. Akkoriban ez az állás szolgálati lakással is járt, anyám bevállalta. Bizalmi állás volt az ilyesmi, kauciót kellett fizetni, el kellett hozzá adni apám biciklijét, de hát úgyse volt rá sokáig szüksége, mert várható volt  a katonai behívó.

Nem tudom mikortól vitték ki apámat az orosz frontra, még kisgyerek koromból emlékszem egy nagy köteg színes, ha jól emlékszem, rózsaszínű és világoszöld tábori levelezőlapra, a hadi cenzúra miatt csak ilyenen szabadott levelezni, de mára az is elkopott valami régi költözködés során, pedig azokból ha mást nem is, de az időpontokat a dátumbélyegzőkből meg lehetne tudni, de hát mindegy is, a lényeg apámból frontkatona lett. Ezt az egy fényképet találtam.

20240108_132527.jpg

Sokat nem mesét a háborúról, de azt a néhány történetet amit kisgyerekként hallottam amikor fülemet hegyezve a felnőttek beszélgetését hallgattam "elmélyülten" játszva, természetesen hallótávolságban, soha elfelejteni nem fogom.

Első történet. Valahol szovjet földön embereket tartottak szögesdrót mögött. Zsidók voltak, magyarul nem beszéltek, hogy honnan szedték őket össze, nem tudni. Egyik katonatársa mutogatott apámnak egy arany karikagyűrűt, hogy egy kenyérért cserélte velük. Apámban felhorgadt a szerzési vágy, neki is van egy tartalék kenyere, ha ez csak ilyen egyszerű, ő is szerez rajta vagyont. Így mondta, ezekkel a szavakkal: "Odamentem, megláttam őket és elszégyelltem magamat. Hogy én legyek az, aki ezektől a szerencsétlen nyomorultaktól elveszi az utolsó értéküket?! Odaadtam a kenyeret, mutattam, hogy osszák szét egymás közt, aztán másnap még vittem egy másikat". A cserekereskedelem egyébként, pláne sofőröknél jól működő lehetőség volt. Üzemanyag tartálykocsikat vezetett a százada, ami ugyan a lehető legveszélyesebb dolog volt, mert a levegőből kizárólag őket támadták a szovjet vadászgépek, és aki gyújtólövedékkel találatot kapott annak már nem kellett sírt ásni. Viszont a tartály két oldalán teljes hosszban volt két vaslemez láda a csöveknek, amikkel a harckocsikba töltötték a gázolajat. A csöveket dróttal felkötötték valahová, a ládák pedig széfként működtek a szerzeménynek. Élelem, meleg ruházat, egyéb extra holmi ami hivatalból nem jutott a katonának, de a polgári lakosságtól némi lámpaolajért (a gázolaj működik a petróleumlámpában és a Szovjetunióban aranyért se lehetett hozzájutni) beszerezhető volt. Amióta világ a világ a hadsereg így működik, amikor utolsó sorkatonai hónapjaimat töltöttem Veszprémben, Márkón, Szentkirályszabadján, Vilmapusztán a tanyavilágban ahol a külső szolgálatot adtuk mi is így "barteroztunk" a parasztokkal. Ők valamiért imádták a konzerveket, amit mi már a hátunk közepébe se kívántunk, nekik meg a szalonna és a tojás volt a csereárujuk. Nem említettem még, de apám hívő római katolikus volt és azt mondta ő nem fog embert ölni soha. Még akkor se, ha lőnek rá. Szerencsére nem kívánta ezt tőle senki, vezette a tartálykocsikat, ezzel megtette "amit a haza megkövetelt".

Második történet. Jócskán bent jártak szovjet földön. A háború még ha szörnyű is, egy idő után napi rutinná válik azoknak akik benne vannak, apróságok lesznek fontosak, a nagy dolgok úgyis csak úgy megtörténnek, hogy kit talál el a bomba, ki fut aknára, úgyis kívül esik a hétköznapi döntések hatáskörén, az embereket más dolgok foglalkoztatják, olyanok amik tőlük függenek, amikre ráhatásuk van. Egy nap a szokásos módon indult  két  teli tartálykocsi valahonnan valahová ahogy a parancs szólt, apámé volt az egyik. Nyár volt és hőség. Bár az ő autója indult elsőnek, de a másik sofőr ügyesen elévágott, hogy ne neki kelljen a felvert port szívni, így ő lett a második az oszlopban. Békésen autóznak a kijelölt útvonalon épp egy dombnak felfelé, apám és a mellette ülő katona szívja a felvert port, amikor a domb tetejére érve az első kocsi megtorpan. Látni nem sokat lehet, azt ami tényleg történt apám is csak az első autó vezetője mellett ülő katona elbeszéléséből tudta meg. A domb takarásában, annak tövében egy szovjet tank állt. De nem őket várták, az ágyúcső ellenkező irányba állt, a katonák meg kint ültek a torony tetején. Mindenki meglepődött, az oroszok persze beugráltak a harckocsiba és elkezdték ráforgatni a tornyot az új célpontra, miközben az meg ledermedt a félelemtől, nem tudva mit tegyen. Tolatni, megfordulni, gázt adni, előre menekülni, nem volt idő eldönteni, a cső befordult, az ágyú elsült, ilyen közelről lehetetlen lett volna hibázni, a lövedék a sofőr testén keresztül csapódott a tartálykocsiba. A  mellette lévő kocsikísérő jó menekülési ösztönnel az ajtót már épp nyitotta és a robbanás pillanatában ugrott kifelé, ő megúszta. Az üzemanyag meggyulladt és lángolva ömlött lefelé a lejtőn, egyenesen a harckocsi alá és szegény ruszkik ott sültek meg benne. Apám makacsul hitte, hogy őt a hite mentette meg, Isten vigyázott rá. Mert ha ő megy elsőnek, vagy ha az első autó gázt ad és ő kerül helyette a lejtő tetejére, vagy ha kicsit másfelé folyik a lángoló üzemanyag, akkor őt lövik ki, esetleg őt is. Van az  a film, "A halál ötven órája" , na ahányszor látom az utolsó képsorait, mindig apám története jut eszembe.

Harmadik történet. Ha valamitől igazán féltek azok a partizánok voltak. Mindig éjszaka csaptak le és el is tűntek azonnal. Már a Kárpátokban pofozta őket a folyamatos visszavonulás során a dicsőséges Vörös Hadsereg. Az ellátás elég hitvány volt, a civil lakosság is éhezett, szóval a cserekereskedelem is akadozhatott, amikor szerencsésen lőttek egy vaddisznót. Na de miben és hol főzzék meg a pörköltet, valami edényt és főzőhelyet kellett keresni. A rengetegben a hegyek közt láttak egy házikót, ketten beóvakodtak és kézzel-lábbal elmagyarázták az ott lévő asszonyoknak, hogy kellene valami nagy kondér, meg hely a tűzhelyen, cserébe adnak lámpába való olajat, meg adnak a húsból is, szóval az üzlet megköttetett. A házban az asszonyokon kívül, akik alighanem nem voltak túl nyugodtak a katonák látogatásától, volt még egy öregember is, aki azonban mindjárt az elején eltűnt. Egy idő után betoppant egy fiatal kucsmás férfi a havasi emberek szőrgúnyájában, lábán űzött-fűzött bocskorral és szaporán kezdte kérdezgetni az asszonyokat, akik ugyanígy válaszoltak ismeretlen nyelven. Aztán intett apámnak és hívta kifelé az ajtón miközben megszólalt magyarul. Azt mondta, azt kérdezte a nőktől, hogy  mit akartak a katonák és bántották e őket. Azok meg válaszolták az igazságot, hogy semmi nem történt, csak a szokásos csereüzlet. Apám vállára tette a kezét és közölte hogy ha csak egy valakinek a haja szála meggörbült volna egyikük se élte volna túl a dolgot. Azzal füttyentett egyet és minden bokorból kibújt egy hasonló szőrmók ember, nyakában géppisztollyal, ő meg intett nekik, hogy akció lefújva. Kezet nyújtott apámnak és eltűntek mintha ott se lettek volna. 

1944 Karácsonyára Budapest körül bezárult a szovjet csapatok gyűrűje. Ezt a rádió be is mondta szenteste, anyám, aki akkor már engem hordott a szíve alatt és nővére, Erzsi nagynéném, a "Nene", ahogy én neveztem el "második anyámat" amikor beszélni tanultam, és ezzel ez a név rajta is ragadt, csüggedten hallgatták, mert ez elképzelésük szerint azt jelentette, hogy apám aligha fog hazatérni, mert vagy fogságba esik, vagy elpusztul a fronton. Miközben ezen szomorkodtak a Frangepán utcai házmesterlakásban, csengetnek a kapuból (merthogy nálunk kilenckor zárták a kaput, ez később is így volt, egészen 1960-ig. amikor elköltöztünk onnan), és leírhatatlan öröm, apám állt a kapuban, vállán egy kis zsák sárgaborsóval. Ennél boldogabb Karácsonyra egyikük se számított.

Folytatása következik.

 

Szólj hozzá!

Kedd.

2024.01.09. 13:26 :: A Tengerész

Emlékezetblog ötödik fejezet. Első rész.

Ott hagytam abba, hogy a szüleimet egymás mellé sodorta a vakvéletlen, szóval az ÉLET. Napok óta kutatom a fellelhető fényképeket, okmányokat, de képtelen vagyok megtalálni, mikor is volt az esküvőjük.

Ebből az esküvő után készült képből több is van, de egyiken sincs dátum. (pedig sokáig volt egy, bekeretezve a falon valamelyik korábbi lakásunkban, de hogy hova tűnt a sok költözködés folyamán nem tudom)

20240108_124102.jpg

A mi családunkban nem volt divat semmiféle évforduló megünneplése. Még a születésnapokat, névnapokat se tartottuk. Ami emlékezetes, az a Vilmos napi cseresznyés rétes volt, az is azt hiszem csak véletlenül alakult ki, mert ketten voltunk apámmal Vilmosok és a cseresznyeszezon is június 25.-re esett amikor tartottuk VOLNA, ha ünnepeltük volna. Egy régi igazolványt találtam, a borítón nincs kitöltve, hogy 193... mennyi, és bár a leánykori név áll rajta

20230115_115041.jpg

20230115_115059.jpg

 a fénykép a második oldalon

20230115_115139.jpg

az édesanyám és a beragasztott "igazolvány" már az asszonynévre szól 1938-ból.

20230115_115152.jpg

Tehát 1938-ban már biztosan házasok voltak. A legvalószínűbb év, a házasságukra az  1931. Ezt onnan számoltam ki, hogy 1945-ben születtem és arra határozottan emlékszem a családi legendáriumból, hogy 14 évi házasság után már egészen lemondtak róla, hogy gyermekük lesz, amikor egyszercsak bekopogtam. Mai eszemmel arra tippelek, hogy túlságosan "akartak", de a sikerülésemhez az kellett hogy apámat behívják katonának és kivigyék a frontra ahonnan nem lehetett csak úgy hazaszaladgálni gyereket nemzeni. '44 novemberében engedhették haza szabadságra, így sikerült kilenc hónapra rá júliusban megszületnem.

Anyámat, mint a népmesékben, "a legkisebb", harmadik gyereket, rendkívül határozott céltudatos asszonnyá formálta az élet. Pontosan tisztában volt vele, hogy az a kallódó gyökértelen életforma amiben apám szocializálódott, csakis a gyakori, angyalföldi lupenlétbe vezet, ezért a régi barátokat hamar leépítette. Ezért nem találkoztam például én életemben soha a legidősebb féltestvérrel a "Manci"-val, akit egyszerűen mintha kiradíroztak volna a családból, nagyritkán ha esett róla szó, de akkor is csak ha azt hitték én nem hallom. Vége volt a "bodonjóskás" kártyás, bunyós jasszéletnek. Fogalmam sincs apám, aki ugye eredetileg mechanikai műszerész segédként szabadult, de a szakmájában tán soha nem kapott munkát, hogy került kapcsolatba az autókkal. (SAJNOS megkérdezni már nem tudom, ezúton bíztatok mindenkit, hogy ha élnek a szülei MOST kérdezgesse őket, mert úgy jár mint én, hogy amikor már tudni szeretné, nem lesz kit kérdezzen!) De tény, hogy a '30-as években már sofőrként dolgozott. Olyan autókat vezetett amiknek még fából voltak a kerekei. A Ford T modellről úgy beszélt, hogy "a szakállas Ford".  Egy biztos, ha van némi műszaki érzékem, azt tőle örököltem. Örökké fúrt, faragott, mindent megszerelt ami csak elromlott, mindenhez értett és most, életemben először elárulom a titkát, a nagy álma a perpetium mobile volt. Hogy ő bizony megcsinálja. Amúgy okos volt, racionális gondolkodású, de ezt az egy dolgot élete végéig nem volt képes kiverni a fejéből. Bonyolultnál bonyolultabb szerkezeteket bütykölt, amik persze nem működtek, de nem csüggedt, mert mondta "már csak egy picit kell javítani". Alighanem azt, hogy "nem adom fel soha"..... "majd én megcsinálom".... szintén tőle örököltem. Meg persze az anyámtól, a konok céltudatosságot.

414624666_972155174110775_8916594891143693734_n.jpg

Ezen a képen (sajnos ezen sincs dátum) apám a Pischinger cég autója mellet látható, tehát a neves ostyagyár cukrász készítményeit szállította. Később lett a Schillinger szőnyegnagykereskedő házi sofőrje. A Schillinger Bélának a mai Teréz körúton az Oktogon mellett volt üzlete (most azt hiszem hentesüzlet van a helyén), egyszer még ifjú koromban, amikor még szőnyeget, bútortextilt árultak ott, persze már állami boltban, bementem és rákérdeztem, hol van a Schillinger, egy öreg eladó rákérdezett "jól, hallom, Schillingert emleget itt valaki??" Ezt a képet a netről vettem.

letoltes.png

Apám dolga a cég autójával a cég ügynökeinek szállítása volt a vidéki kereskedőkhöz a mintakollekciókkal. Ezért egész héten az országot járta és közben megtanulta a szőnyeg szakmát. Nagyon értette, hogy melyik perzsa szőnyeg mennyit ér, mert azt a kinézeten kívül az határozta meg, hogy egy négyzethüvelykben hány csomó van. Ezért van az, hogy kinézetre ugyanaz a szőnyeg, amikor a szakértő megnézi a hátulját, ahol a csomók látszanak érheti a tízszeresét is a másiknak. Már iskolás gyerek voltam, amikor apám készített egy perzsaszőnyeg csomózó állványt anyámnak, amin ő "perzsa" szőnyegeket készített. Innen tudom mi az a "nyüst", "felvető", "punkvas".

Hétvégéken meg az volt a dolga, hogy a családot, mármint a Schillingerét, fuvarozza a "szép" autóval Siófokra a nyaralóba. Siófokot akkoriban "Zsidófok"-nak is nevezték, mert míg a születés okán arisztokraták Balatonfüreden tanyáztak, a pénzarisztokrácia Siófokon építkezett.

20240108_132143.jpg

Nem volt ez gondtalan, mert ahogy a gyerekek felcseperedtek egyre nagyobb lett az önérzetük. Apámnak szigorúan megtiltotta az öreg főnök, hogy a fiát vezetni hagyja, de persze a már majdnem felnőtt fiú meg követelődzött, na nem az apjánál, hanem apámnál, és ugye hát mégiscsak a főnök fia... 

A dúsgazdag Schilliger alighanem megbecsülte apámat. Amikor fiatal koromban szóba kerültek a zsidók, és rákérdeztem, tulajdonképpen kik is ők, apám, szerintem, jót mondott róluk. Egészen pontosan ezt: " A zsidóknak van egy elvük, élni és élni hagyni. Ha ezt tudomásul veszed, csak élned kell a lehetőségekkel." Egyszer beküldte az öreg apámat valamiért a belső szobába és tárva-nyitva volt  a páncélszekrény. Halomban a pénz számolatlanul. Bár sejthette, hogy apámnak eszébe nem jut hozzányúlni, de amikor apám kijött ideges lett a főnök és paprika vörös ijedtségében, de becsületére legyen mondva nem kérdezte meg, hogy belenyúlt e.

Egyszer amikor úgy alakult hogy volt hely az autóban, apámnak megengedték, hogy magával hozza anyámat is Siófokra egy hétvégére. Nagyon megtetszett nekik az értelmes, csinos fiatalasszony 

20240108_132408.jpg

és kitalálták, hogy milyen jó lenne, ha elszegődne hozzájuk szobalánynak, de apám megkérdezte mit fizetnének. Megmondták. Apám elnyomott egy mosolyt és mondta, hogy hát annak a háromszorosát keresi a felesége a Vadas testvérek gyárában a Petneházy utcában ahol akkor már vagy 20 éve dolgozott. Így nem lett szobalány a mama.

Milyen az élet? Amikor elkezdődtek a rossz idők, a Schillinger magabiztosan kifejtette apámnak, hogy őt nagy baj nem érheti, mert van pénze pengőben, dollárban, Napóleon aranyban, vagyona ingatlanban, értékpapírokban, szóval őt nagy baj nem érheti. Hát ha az élete meg is maradt, mert ennyi pénzzel valahogy megvásárolta, de sok mindene nem maradt a háború utánra. Mindenesetre azt azért lehet tudni a példájából, hogy pénze csak annak van aki nem szórja. Tehát amikor azt mondják valakire, hogy "milyen sok pénze van a rohadéknak aztán mégis milyen fukar" az PONT azt jelenti, hogy EZÉRT van neki sok pénze. Mert a főnök a fogához verte a garast. Apám szenvedett az állandó gumidefektekkel, mert a "munkaautón" rettenetesen elhasználódtak a gumik. Hiába kért pénzt új gumikra, az öreg sajnálta rá a pénzt. Mondta, "jó lesz még  az a régi". Egyszer úgy hozta a sors, hogy a defektes belsőt sallerozta éppen az országút szélén, amikor mellette megállt szintén gumidefekttel a Salamon Béla haknizó színészcsoportja, ugyancsak gumidefekttel, hasonlóan leharcolt kerekekkel. Foltozás közben beszédbe elegyedtek és a Salamon Béla (aki korábban textilkereskedő segéd volt és személyesen ismerte a Schillingert) elcsodálkozott rajta, hogy az rendben van, hogy a csóró színészeknek nem telik, de hát az, hogy a milliomos Schillinger sajnálja a pénzt, négy új gumira, na AZ mekkora faszariság! Apám hazatérve meg elmesélte ezt a főnöknek. Gondolom abban felrémlett, hogy micsoda jópofa történeteket fognak majd mesélni róla az előkelő társaságokban, ahogy apám mesélte vörös lett int a rák és gyorsan adott pénzt új gumikra.

Amikor a szüleim összeházasodtak, lakás után kellett nézzenek. Akkoriban sem volt ez könnyű, részleteket nem tudok, de ez a fenti szocdem igazolvány (anyám egyszer büszkén mesélte, hogy ő még a Kéthly Annával sztrájkolt) mutatja a Reiter Ferenc u. 88.-ban laktak 1938-ban, ami ma sem egy luxuskörnyék, de akkoriban gyakorlatilag falu volt. 

416805107_1470870760137972_2315661970154115778_n.jpg

414527685_1044205263480227_4857619799069083447_n.jpg

Budi a kert végében, egerek mászkáltak a falban (mondjuk ez utóbbi ebben a pillanatban is pont ugyanígy van  a házban ahol ezeket a sorokat kopácsolom), de fiatalok voltak és amennyire mesélték és a képeken látszik boldogok. Csak a gyerek hiányzott, mint fentebb említettem, hogy gyanítom az okát, talán túlságosan is akarták. Ahogy korábban említettem, anyám kicsi gyerek korától fogva nagyon értett hozzá, hogy kell "fogni" a pénzt, volt munkájuk és kenyerük. Nagy dolog volt ez azokban az időkben. Anyám mesélte, hogy a környék "krőzusa" egy asszony volt aki olyan fent hordta az orrát, hogy szólni se volt hajlandó akárkihez. Merthogy ők minden nap húst ettek, gyakran idézte kioktatólag " A vasutas teheti, magyar állam fizeti!" Ugyanis a férje mozdonyvezető volt. Ami ezek szerint a créme de la créme-je lehetett a proletariátusnak. Sajnos ez  a boldogság nem tartott sokáig, nehéz idők jöttek....

Folytatása következik.

Szólj hozzá!

Szombat

2024.01.07. 00:02 :: A Tengerész

2023 január 16.-án ezzel függesztettem fel az emlékezetblogot : Kicsit "kiírtam magam" az emlékezetbloggal, alighanem pihenek pár napot amíg megjön az újabb ihlet." Hát a "pár nap" elég hosszú pár nap lett, de nem feledkeztem meg róla, ma nekiállok folytatni, szóval amíg nem harapok még egy nagy darabot a múltamból, nem lesz más a blogban sem csak emlékezet. Miután egy éve volt, hogy írtam, aki vissza akarja idézni, vagy még nem olvasta, itt találja az előző részleteket.(bevallom magamnak is újra kell olvasni, hogy ne bonyolódjak ismétlésekbe)

Szóval KÖVETKEZIK

Emlékezetblog ötödik fejezet.

Kicsit nehéz visszazökkenni. Nevek jutnak eszembe és MICSODA nevek, én aki képtelen vagyok neveket, számokat megjegyezni, több mint 70 év után emlékszem ezekre: "Mitvisz, Pásztor, Figura, Rajna, Sipszi, Sobri, Viola" Talán mert rímelnek mint egy vers két sora, mert viszont verset, ha egyszer megtanultam (és többnyire néhány olvasás után beragadtak a fejembe, amikor gyerekeim tanulták például általánosban a Toldit, 50 év utám mondtam nekik fejből) nem felejtem el soha. Kutyák nevei voltak, anyám barátai a vidéki nyaralása során. Arról van szó, hogy amikor a két háború közt mai szemmel elképzelhetetlen nyomorban éltek, a református egyház többek közt úgy próbát segíteni a szegényeken, hogy a rászoruló gyerekeket elvitték nyaranta "felhízlalni". Volt lehetőség menni a protestáns Hollandiába, de oda a nagymama félt elengedni anyámat, viszont elengedte a Békés vármegyei (akkor még TÉNYLEG vármegye volt, nem úgy mint most a nejlonfeudalizmusban) Reformátuskovácsházára. A paraszti gazdaságban tette amit mondtak neki. A munka számára nem volt szokatlan, ezért szerették és jól bántak vele, azaz kapott enni, de az igazi barátai a kutyák voltak, a "Pásztor"-t a hozzá képest óriás kuvaszt, vagy tán komondort különösen szerette, időnként levette a nyakában hurcolt nehéz koloncot, amit tán az aprójószágok hajkurászása miatt viselt, amiért ugyan kikapott, de nem bánta.

Gyakran jutnak eszembe szüleim sivár gyerekkorának emlékei, különösen akkor, amikor a mai hivatalos propaganda sztárolja a Horthy korszakot, és valahogy a visszaemlékező leszármazottak ősei is mind csupa kegyeltjei lettek volna a rendszernek. Pedig nem volt az boldog kor, csak az emlékezet szépít meg mindent, különösen ha ezért még jutalom is jár. Mert ha mindaz a kép amit festenek róla igaz lenne, akkor mért "tántorgott ki Amerikába" másfél millió magyar? 

Holnap elkezdem magam beleásni a családi fotók halmazába, ihletet merítve a továbi mesélésre, szóval. 

Folytatása következik.

Szólj hozzá!

Kedd.

2024.01.02. 10:02 :: A Tengerész

Hát kérem ez már a boldog újév. A fene tudja hogy van ez, de miközben most vonul le az árhullám a "nagy" Dunán, itt az RSD-n egyik nap még magas (de csak egy kicsit) a víz, másnapra lemegy kicsire. Értem én, hogy a belvizek csökkentésére kell "kiengedni" a vizet, de ilyen gyorsan? Mindenesetre négy napja még aránylag úszott a hajó, tegnapra már ült  a fenéken. Mára mintha valamennyi víz visszajött volna, de este még határozottan szokatlan volt "hegynek" lefeküdni az ágyban és még reggel is ez volt a látvány kilépve a deckre.

414265552_886414663162976_341065846808455362_n.jpg

Ha odafigyelsz, látod a fürdőlétrán a normál nyári vízszintet. Szóval apály van

412354873_450034357612920_6624851790437481927_n.jpg

412393227_912577956887217_6359998942225582068_n.jpg

412463579_356466836989460_2255155342455929685_n.jpg

különösebben nem izgat, a hajó áll mint a cövek a fenéken,

414375669_407222714993772_5390478002743876934_n.jpg

odabent a házban meg béke.

20:06 Ezt a képet most kaptam. Szilveszter este Icukánál gyűltünk össze egy kis asztal melletti beszélgetésre. Már este 8-kor koccintottunk az újévre és egy közös fényképezés után mindenki elvonult haza. Hát... ez lett a 60 évvel ezelőtti vad szilveszteri házibulikból.

411470197_7534792996553953_7911276142564707814_n.jpg

 

1 komment

Vasárnap, december 31. Szilveszter.

2023.12.31. 17:40 :: A Tengerész

Nem tudom ki hogy készülődik a Szilveszterre, mi sehogy. Lehet átalszom az éjfélt. Ilyen nem először fordul elő velem, bár az utóbbi időben rendre bőven éjfél után kerülök ágyba, mert már vacsora után elalszom a TV előtt és kialudva magam éjfél előtt ébredek és akkor az esti pipere és némi neten lógás után megyek csak ki a hajóra aludni, az éjszaka közepén.

Sok hasznosat nem csináltam a két ünnep közt, ellustultam. Felvételről néztem a TV-n a "Vissza a jövőbe" egyvégtében három részt, bevallom egyik kedvencem. Annakidején 1990 környékén láttam az első két részt. A döglődő "létező szocializmus" elől menekülve, karbantartó villanyszerelő voltam az Átrium Hyatt szállodában és éjszakai műszakban a diszpécser stúdióban néztem a filmet. Akkor a harmadik rész még nem készült el. Később láttam azt is, de így együtt csak most. Érdekes, de még mindig tudok benne újdonságot találni. Gyermeki fantáziám úgy látszik az ilyen jó mesefilmekben talál magának élvezetet, miközben a mai divatos vámpíros, akcióhősös, Harry Potterers és egyéb mesés hősökkel működő filmek egyáltalán nem érdekelnek.

Másik amibe belenéztem az ünnepek alatt, Jókai "Egy magyar nábob"-jából készült film. Ezt is láttam már, de ismét csalódás volt. Pedig szép kiállítású film, jók a színészek, amire meg különösen kényes vagyok történelmi filmeknél, igényes kosztümök, díszletek, de a cselekmény túlhajszolt. Annakidején imádtam Jókait, kamaszkorom, túlzás nélkül merem állítani, egész jellemfejlődésem szempontjából meghatározók voltak a regényei. Élvezettel bontottam ki a virágzó elbeszélés ágasbogas cselekményét, én még  a rengeteg latin kifejezés értelmét is élvezettel fejtettem meg a szövegkörnyezetből. Mindez a filmen elmaradt. Mit mondjak... mintha egy romantikus, finoman átélt, hosszan tartó, érzelemdús, a végén beteljesülő szerelmi együttlétet, valaki leegyszerűsít egy gyors b@szásra. (bocs). A "lényeg" benne van, de szart ér az egész. Elgondolkodtam rajta, hogy azóta a világ még sokkal jobban felgyorsult. Mi lesz abból a nemzedékből ami most nő fel és már nem is olvas, csak TikTok videókat néz? Mitől lesznek csipkék  a lelkükön?

Akit érdekel befejeződött a "Villanyblog"-on az az ötrészes sorozat, amit  a blog szerkesztője Bakos Béla felkérésére írtam. Igazából nem tudom mit keresek én a szakma "nagy öregjeivel" foglalkozó blogban, de miután az egyetlen voltam a látóterében aki teljes villamos rendszereket üzemeltetett, elmagyarázta, hogy a magamfajta "kis" öreg is belefér. Akit érdekel, az öt részt folyamatában érdemes olvasni, tehát "1. A kezdetek, 2. Iskolahajó és behajózás.. 3. Igazi tengerjárón... 4.Lengyelországban .. 5. Az M/S Petőfin. https://villanyblog.substack.com/ Persze ez egy szakmai blog, a sztorizásra, pedig nagy volt a csábítás, nem volt érkezésem, de így utólag, talán a nemszakmabelieknek is érdekes lehet.

Itt az év vége, minden barátomnak és ellenségemnek vidám Szilvesztert és boldog újévet kívánok!

És hogy csipkésedjen a lelketek, búcsuzóul az örök kedvenc Linda Ronstadt https://www.youtube.com/watch?v=e0uuS_OSsXo

3 komment

Péntek.

2023.12.29. 14:17 :: A Tengerész

Gyönyörű idő van, de tegnap is az volt, ebből az alkalomból kicsit átfagytam odakint, elkezdtem tüsszögni, ma maradok a meleg házban, legalábbis nappalra. Éjjel továbbra is alvás a fűtetlen hajóban, igazából csak ott tudok jól aludni éjszaka.

Az a helyzet, hogy köszönhetően az enyhe télnek és a ház hőszigetelése során immáron TÖBB MINT TÍZ ÉVE (szinte hihetetlen, hogy már ennyi ideje, https://amapola.blog.hu/2013/10/10/csutortok_456 ) végzett munkámnak, egyszerűen alig fogy a tüzelő. Az a ház előtt az utcán kidőlt fűzfa, aminek a nagyját az önkormányzat vitte el, nekem csak az ágakat hagyták itt és elég sokáig tartott amíg felfűrészeltem, és vágtam kályhaajtó méretre, és behordtam az udvarra, és azt gondoltam, hogy kitart két hónapot, úgy néz ki, hogy még a januárra is elég lesz. Az "igazi" tüzelőhöz, amit Szlovákiából rendeltem fabrikettet, meg tőzegbrikettet, még hozzá se kellett nyúlni. Annyi volt csak, hogy kipróbáltam, hogy ég a cserépkályhában a tőzeg, nos, remek, csak  a fabrikettel, vagy keményfával fele-fele arányban kell tüzelni. Erre számítottam is így is rendeltem a mennyiségeket, mindkettőből 1-1 raklappal. Szóval ha minden így megy, nemcsak két telet, de akár hármat is kihúzok az itt lévő fűtőanyaggal. .Megnyugtató érzés. 

Miután a száraz fűzfa, ha nincs is magas fűtőértéke, de könnyen gyullad és úgy ég mint a puskapor, már csak a görcsös darabokkal fűtők, az egyenes szálú hasábokat tegnap elkezdtem gyújtósnak felhasogatni. A nagyobbja baltával jól hasad, a kisebbeket csak úgy machetával, és lett négy óra munkával annyi gyújtósom, amivel kihúzom a telet. A logisztika lényege, "Mindig jó időben odaint, rossz időben idebent a meleg házban!".

Tegnapelőtt gyakorlatilag egész nap a gyógyfürdő meleg vízében áztunk J-vel és a Sári Pistivel hármasban, mégcsak nem is úsztam, de a melegvíz kiszívta minden erőmet, de nagyon jólesett.

Amióta a nyaki műtétem miatt gyakorlatilag hallhatatlan vagyok, legalábbis ha csak egy kicsit is zajos a környezet, továbbá egyre rosszabb a hallásom, szóval praktikusan süketnéma vagyok, kerülöm a társaságot, ahol ugye mindenki igyekszik a poénjait elsütni és a másikat túlkiabálni. Nem volt kedvem semmiféle karácsonyi összejövetelen való részvételre sem, de nem lehet mindet elkerülni. Kedves figyelmeztetést kaptam, hogy legyek ott az "ablakünnepen". Erről nem tudtam semmit, ezért el kellett magyaráztassam magamnak. A lényeg, hogy a kisvárosunkban akinek kedve volt hozzá kiválasztott egy napot  az ádventi napok közül, aznapra feldíszítette a háza ablakát, a címet felrakta egy kitüntetett Fb oldalra és várta a vendégeket mindenféle ételitallal. M figyelmeztetett, hogy a 23.-ai "ablak" az övék, oda kell mennünk. Előbb bevallottam, hogy nem örülök amikor ilyen összejövetelen, kiszorulva a társaságból hallgatok mint a kuka, de egy kedves meghívást nem illik visszautasítani, mentem J-vel. És NEM BÁNTAM MEG. Végülis mindenki kedves volt, a többféle kaja, forraltbor meg remek. Beszélni ugyan hallhatatlanságom okán semmit, de magam mellé ültettem a Sári Pistát aki elmesélte a legfrissebb híreket. Legérdekesebb, hogy betörtek az ünnepi hét alatt bezárt telephelyére B B helyi vállalkozónak és elvitték ami eladható. Rendkívül szofisztikált betörés volt, mert a frissen esett hóban hagyott lábnyomokat követve másnap a rendőrség eljutott az elkövető házáig, ahol nemcsak azt találták meg amiket B-től elvitt, de sok korábbi betörésből származó holmit is. Az elkövető egyébként a B B által foglalkoztatott helyi alkalmazottak egyike volt.

25.-én Icukánál vacsoráztuk a halászlét hármasban, így akkor se volt nagy felhajtás. Az ünnep legnagyobb részét átaludtam, szóval amit annyian kívántatok kellemes Karácsonyt, az maradéktalanul megvolt, köszönöm!

1 komment

Szombat.

2023.12.23. 10:50 :: A Tengerész

Este úgy szakadt a havaseső, hogy szégyenszemre nem mentem ki aludni a hajóra, bent aludtam a házban. Meg is fájdult a derekam, nem való nekem csak a hajó kőkemény (Polifoam) ágyán alvás. Tegnapelőtt eső esett, alábecsültem és csak úgy legényesen kiszaladtam a pizsamámra felkapva egy kabátot, na el is ázott a nadrágom, nem volt kellemes a hálózsákban, de aztán elaludtam és reggelre már száraz volt minden. De nem erőltetném a vizesben alvást.

Ma reggel kutyának való idő volt, hideg szél és bokáig latyak, TÉNYLEG ha nem lenne a Szmájli kutya, az orromat nem dugnám ki a meleg házból, de hát ezzel menni kell, a Picurnak több esze volt az elbújt az asztal alá színét se láttam reggel, ő csak a  délutáni sétára tart igényt.

Tegnap még mentünk egy kört autóval bejgliért, kenyérért, meg J még tolt egy csapott kocsira való kört a Lidliben, de ma már béke van, a töltöttkáposzata a 14 literes fazékkal kész, innentől kezdeve idén már csak henyélek. Melyhez hasonló jókat mindenkinek kívánok!

Boldog karácsonyt, egészséget, meleg otthont és szeretetet mindenkinek!

2 komment

Szerda.

2023.12.20. 13:36 :: A Tengerész

Én nem tudom hogy tud életben maradni aki nem tud "szerelni". Mert valahogy mindig van "valami". Ja... hétfőn elkaptam a kukást. PONT akkor vittem ki a szemetet amikor jött üríteni. Mondtam, hogy kitörték a kerekét az edényemnek, ő meg mondta, hogy ma van először. Amúgy teljesen normális kultúremberkinézetű pali volt, amikor látta, hogy épp sietek kifelé a szeméttel megvárta az ürítéssel amíg kiérek, és látva, hogy hamu van benne, megkérdezte, hogy az hideg e, szóval elhitem neki, hogy TÉNYLEG ma kukázik először, még az is lehet, hogy tegnap még matek-fizikát tanított, nem erőltettem a dolgot. Naszóval persze a kerékjavítás se volt egyszerű, mert a duplingolástól a kerék nem fért el az edény mellett, el kellett vágnom a csőtengelyt és középre betoldani egy darabot, de ez is megvolt. De eltartott pár napig, mert amikor már nagyon fázott a kezem odakint, abbahagytam aznapra, végülis nem normáz engem senki. Na mitteszisten tegnap este mosogatnék, nem ég a fénycső a mosogató felett. Este hagytam a fenébe, de ma ezzel kezdtem, a gyújtó volt a beteg, ma J úgyis piacra, meg henteshez, meg egyéb élelmiszer-alapanyag beszerző körútra akart menni, merthogy nyakunkon a Karácsony, na akkor a villanyszerelő boltot is útbaejtettem. Megvolt a bevásárlás, összeraktam a kuka két féltengelyét és a középső toldó darabot befúrtam, bemeneteltem, megcsavaroztam (eredetileg a kerekek leszedhetetlenek rombolás nélkül), kuka gurul, projekt kipipálva. Közbe a kutyák kint sertepertéltek, de nem lehetett nagyon melegük, mert amikor elfagyott kézzel igyekeztem befelé, egy füttyentésre úgy jöttek mint a kisangyalok, most meg élvezik a meleget.

Sz a hátára vette a cserépkályhát,

pict0050_3.JPG

P meg J ágyán, befordulva alszik. Ilyen nálunk a kutyaélet.

pict0051_3.JPG

Én meg összeraktam a fénycsőarmatúrát, ismét lehet világosban mosogatni..... csak azt tudnám, hogy mások hogy maradnak életben akik nem csinálnak meg ilyesmiket.

Ja, úgy tűnik egérinvázió van, tegnap kettőt is fogtam a konyha-étkező térségben  a három csapdával, sajnos képtelen vagyok rájönni, hol jönnek be, az az elméletem is lehet, hogy sántít, hogy a padlás felől, mert a padláson lévő négy csapda egyike se volt elsülve, pedig máskor azok is működtek. Sajnos ez a természetközeli élet hátránya, hogy az állatok bejönnek. Nem nagy ügy, sőt kifejezetten sajnálom szegényeket, pláne, ha a csapda nem csapja agyon valamelyiket, csak "megfogja", ilyenkor sajnos szenvednek. A gyilkolást a Szmájlira bízom, kiengedem a sebesültet a csapdából és ő egy pillanat alatt végez velük. Csúnya dolog ez a vadászösztön, mert nem eszi meg, csak ölni akar és szemmel láthatóan nincs lelkiismeretfurdalása.

4 komment

Vasárnap.

2023.12.17. 10:47 :: A Tengerész

Reggel 7 óra. Kint a decken -1,6°C, bent a szalonban 2,3°C, gyorsan kibújok a hálózsákból, bebújok a kabátomba és bevonulok a parti házba. Itt 21 °C van, de a cserépkályha már csak langyos. Szmájli kutya már türelmetlen, úgyhogy a fürdőszobai pipere és öltözködés után sétálni indulunk. Kissé csípős a szél a szántóföldön, de elmegyek a szokásos "nagy tócsáig", addigra Sz is kirohangássza magát (egyfolytában egereket keres, még soha nem kellett a körmeit levágnom annyit ás), érdekes, hogy a vadászvér mire van benne "kihegyezve" a tökésrécék a Dunaparton egyáltalán nem érdeklik, de ha meghallja a fácán károgását, azonnal rohan a hang irányába, a darvak énekétől, pedig azok magasan a fejünk felett szállnak teljesen lázbajön, szóval a "nagy tócsánál" már fordul is vissza. 

A Vitorla utcában találkozunk a Sári Pistával, aki vasárnapi műszakot tart, az utca kátyúit javítgatja önkéntes útkaparóként. 

410499121_1376760593238063_4098221312236465276_n.jpg

Közben beszélgetünk múltról, jelenről és jövőről. Többek közt az eljövendő önkormányzati választásról. Mondhatnám, hogy "furcsa ez a város" de semmivel se "furcsább" mint az ország. Borzasztóan sajnálom, hogy a jelenlegi polgármester (aki amúgy a barátom) nem fogja vállalni az újabb megmérettetést, és bevallom, hogy azzal a szándékkal kezdtem vele a múltkor beszélgetni, hogy ettől a szándékától eltérítem. De miután elmondta az okokat, nem tudtam vele nem egyetérteni. Anélkül, hogy részletezném, mert erre nincs felhatalmazásom, egyszerűen ez a város nem érdemli meg, hogy valaki a saját életét is felégetve áldozatot hozzon érte. Amikor emberek képesek egy eső után kirohanni az utcára és a murvás utcákon a tócsákat fényképezve elárasztani a Fb-ot acsarkodó kommentekkel, miközben arra képtelenek, hogy kimenjenek egy kapával és lapáttal bekaparni a gödröket, legalább a saját házuk előtt.... kár minden önfeláldozás. Amikor a hangadók úgy gondolják, hogy a közhivatal vállalás azt jelentim hogy "beülnek a húsosfazék mellé", az kizárólag azt jelenti, hogy ŐK hogy gondolják, mit tennének ha ők lennének a vezetők. Ahol a közömbös többég meg kussol, ott ezt érdemli a város. Hogy ne legyen aki kiáll érte, hogy olyan legyen aki vállalja aki nem a közért, hanem csakis magáért vállalja. "Ezért a népért úgyis mindegy, ebsorsot akar hát akarja" 

https://www.facebook.com/watch/?v=671002836686253

Este folytatom a mesét.

17:04 Tegnap a városi Karácsonyi ajándékozási estre voltunk hivatalosak. Ez úgy működik, hogy az óvónők összeírják a rászoruló gyerekeket, akik bediktálják, hogy mit szeretnének kapni karácsonyra. És a város azon lakói akik tehetséget éreznek hozzá, ezeket az ajándékokat megvásárolják és ilyenkor Karácsony előtt egy kis ünnepség keretében átadják a gyerekeknek. Tavaly is így volt, ahogy idén is. De jóval kevesebben voltunk, mint 2022-ben. Hogy ennek az az oka, hogy kevesebb a rászoruló gyerek, vagy az ajándékozó a kevesebb.... találja ki akinek kedve van hozzá! Amúgy nagyon jó hangulatú rendezvény volt. Jack Sparrow kapitány fogadta a kis vendégeket. Akinek volt hozzá bátorsága jelentkezni

pict0016_9.JPG

még a színpadra is felmehetett bűvészkedni... akarom mondani varázsolni.


pict0013_6.JPG

A kalóz hóesést is varázsolt szabbanbuborékokból, amikért a gyerekek sikongatva ugráltak a színpad előtt

pict0026_4.JPG

pict0027_3.JPG

volt fényvarázslat is

pict0024_7.JPG

pict0025_6.JPG

de a legnagyobb sikere a tömeges hógolyózásnak volt, melyben részt vett a teljes közönség kortól függetlenül.

pict0032_8.JPG

pict0031_6.JPG

pict0028_5.JPG

Z a polgármester rövid beszéde után

pict0020_5.JPG

elkezdődött a színpad előtt sorakozó ajándékok

pict0014_6.JPG

kiosztása. Az ajándékozók személyesen adták át ajándékaikat a gyerekeknek. 

Itt épp J Mirellának

pict0034_5.JPG

Icuka meg Zselykének

pict0033_5.JPG

Volt egy kicsi aki úgy döntött, hogy nem vár ő addig amíg sorra kerül, kiment és kiválasztotta a legnagyobb dobozt és el is indult vele vissza, csak nehezen volt hajlandó lemondani róla, viszont, PONT az volt az ő ajándéka, úgyhogy nemsokára meg is kapta "hivatalosan".

 

M ( Z felesége aki az egész rendezvényt megszervezte és a végére már eléggé elfáradt) be kellett érje egy kölcsöngyerekkel.

pict0019_5.JPG

 Bár a végére maradt volna "háromra" az ajándékbontás, de hát a gyerekek fele nem bírta ki odáig, amint a helyére ért a csomaggal, már tépte, szaggatta a csomagolást.

pict0040_5.JPG

pict0038_4.JPG

pict0041_2.JPG

Volt mézeskalácsépítészet bemutató

pict0044_5.JPG

pict0045_4.JPG

pict0046_3.JPG

 pict0047_5.JPG

pict0043_4.JPG

és szerényen terített asztal.

pict0049_2.JPG

Aki eljött érezhette az igyekezetet és a szeretetet. Hogy jövőre mi lesz, azt majd kiderül.

Szólj hozzá!

Csütörtök.

2023.12.14. 20:13 :: A Tengerész

Ha valamitől kinyílik a bicska a zsebemben, akkor az amikor kiszolgáltatottnak érzem magam. Mégcsak nem is a szokásosan emlegetett feudálbolsevofasiszta állammal szemben, de egy olyannal mint azok a qrva kukások. Ugye a szemétszállításért fizet az ember, ez kötelező és rendben is van. Az már kevésbé, hogy ugyanannyit fizetek a havi 50 liter szemétért mint aki heti háromszorennyit szemetel, de ott egye  meg a fene! De ezek a szíveségi dolgozók dobálják, törik-zúzzák a kukásedényemet, ami ha tönkremegy nekem kell helyette újat vennem. Legutóbb kitört az egyik kereke, felteszem amikor ürítés után földhöz vágta a nyavajás. J kapacitált, hogy reklamáljak a "szolgáltatónál", csak legyintettem. Hova vezetne ez? Az aki így dolgozik nem fog változni. Ha a főnöke megregulázza, rajtam fog bosszút állni, eddig csak véletlenül bánt gorombán a tulajdonommal, de legközelebb tudatosan fogja bosszúból összetörni. Hangom nincs, veszekedni vele nem tudok, ahhoz már öreg vagyok, hogy felpofozzam, ergo muszáj lesz vagy leszúrjam, vagy lelőjem, az meg semmi jóra nem vezetne. Szóval nekiálltam a törött kereket kétoldalról megduplingolni vízálló rétegelt lemezzel. Hideg van, a kezem ráfagy a szerszámokra, be kellett jöjjek kiolvasztani a cserépkályha mellett. Naná, hogy a kutyák, hogy leszálltam közéjük, azonnal elhalmoztak a szeretetükkel.

393138983_896727048650463_3457826495391303737_n.jpg

Ma kezdett derengeni, hogy mindjárt Karácsony. A kukás meg levan sz@rva.

4 komment

Szombat.

2023.12.09. 17:09 :: A Tengerész

Azért ez a telefonnal fotózás nem az igazi. Csodás volt a napfelkelte, de csak ennyi lett belőle.

406289686_1580424322701413_8618887297045643517_n.jpg

Tegnap végre rászántam magam, hogy kitakarítsam a hajón a szalont. Először is begyújtottam a kályhába, mert nem volt kedvem fagyott kézzel porszívózni, port törölgetni. Közben kishíján Fideszes lettem. Komolyan! Na nem az történt, hogy beütöttem a fejem és kiesett az agyvelőm, csak a hajón ugye nem lehet Klubrádiót hallgatni amióta a feudálbolsevofasiszta állampárt elvette a frekvenciájukat, így a Kossuthot kapcsoltam be. Mitteszisten komoly közszolgálati politikai elemző műsor ment ahogy az adófizetők pénzéből ..ha jól emlékszem évi 140 milliárddal támogatott rádióban illik is. Ez ment  https://mediaklikk.hu/radio-lejatszo-kossuth/.. Vendégek Palóc André a Századvég vezető elemzője, Pálfalvi Milán a Nézőpont elemzője, a műsorvezető Dávid Edit. Van itt minden mint a búcsúban. "A hazaárulásra egyébként is hajlamos baloldal" gyűjtőnévvel elintézett mindenki, aki nem állampártvallású, szóval gyalázat. És itt van hozzá Magyarország nagyobbik része aki csakis ezt a tömény agymosást hallgatja immáron 13 éve. Vannak köztük barátaim is.. 

A lényeg, este már a jó meleg szalonban tértem nyugovóra, na ez nem azt jelenti, hogy mostantól fűteni fogok ott, mert a begyújtás csak a takarítás idejére szólt, de mégis ennek az ajtaja hőszigetelt, így reggelre se hűlt le 6°C alá a hőmérséklet. Arra számítok, hogy ahogy az előző télen, most se lesz soha nulla foknál hidegebb az alvóhelyemen. Nem azt mondom, hogy fáztam hátul a nyári hálókabinban, de a mínuszos alvásokat mégse erőltetem, ha nem muszáj, bár a hálózsákom -5°C-ig elvileg komfortos .

Elfogyott a saját sütésű rozskenyerem, J nem volt hajlandó enni belőle, bár megkóstolta, én megettem az utolsó falatot is, de bevallom nem erre az erdményre számítottam. Azt a gyerekkori rozskenyér ízt vágyom megtalálni, de egyszerűen képtelen vagyok olyat vásárolni, SEHOL nem találok olyat. Miután nagyjából elolvadt a hó, elbicikliztam a Lídlbe kenyérért, mert az autóval nem volt kedvem kiállni, jól tettem, mert a parkolóban autónak gyakorlatilag nem volt hely. MINDEN pénztár működött mégis vagy 10 percet álltam sorba a két kilónyi pékárúval, meg J rejtvényújságjával. Ja, meg vettem akciós csirkeaprólékot is, mert J levest akart főzni.

Szólj hozzá!

Csütörtök,

2023.12.07. 08:03 :: A Tengerész

405978890_1298864618176559_7495683264943005248_n.jpg

6:50 Az a legnagyobb sötét folt a hómezőben olyan 9 óra irányban a Szmájli kutya. Csak azt tudnám a mi a vén bánatot szimatol a 20 centis hóban? (úgy szakad a hó, hogy a telefon valszeg a legközelebbi hópehelyre állította a kép-élességet) Meg kell hagyni, Mikulás megrázta a szakállát. 

2 komment

Hétfő.

2023.12.04. 08:43 :: A Tengerész

No! A végén még tél lesz? Reggel a deckre lépve látom, hogy Amapola körül körbefagyott a víz.

405527013_1399760680939012_5953252445780920962_n.jpg 

405311320_1662448897613352_2312382767150034464_n.jpg

És amikor kibújtam a hálózsákból megnéztem a hőmérőt ami a párnám mellett van, pont nulla fokot mutatott. A végén még be kell költözzek a téliesebb szalonba aludni. Pedig nem volt kedvem port törölgetni és porszívózni. Beütemezem a hétre a munkát és lehet hogy erre az egy alkalomra be is fűtök a kályhába, takarítani nem jó fagyott kézzel, kesztyűben meg macerás.

Deres a deck és hacsak nem süt ki a nap, a bederesedett  napelemek se fognak sok áramot termelni ma.

400113620_736071898551358_98983909171843025_n.jpg

A tornác oszlopán lévő hőmérő is csak -5°C-t mutatott.

Na megyek begyújtok a nappaliban a cserépkályhába, mert a hőmérő itt is csak alulról karistolja a 20 fokot, kifújta az éjszakai friss szél a meleget, ha a "főnök" felébred kapok a fejemre, hogy hideg a kályha.

Szólj hozzá!

Szombat.

2023.12.02. 16:56 :: A Tengerész

Gyakorlatilag harmadik napja folyamatosan esik az eső. Ma reggel kivételesen volt egy pici szünet, de akkor is így nézett ki a világ. 

pict0012_6.JPG

pict0011_6.JPG

Nem lenne ezzel semmi baj..HA...nem vernének ki ebben a cudar időben a kutyáink. Mert ezekkel MENNI KELL. Napjában kétszer. Bár a tegnapi nap elblicceltem a reggeli sétát, a Szmájlival reggel kimentem az ajtóba, megmutattam neki, hogy szakad az eső, rámnézett, kérdeztem "ebben az időben akarsz te menni?" "Szó nélkül" visszafordult és leheveredett a helyére, BÁR, ahányszor mozdultam leült elém vigyázzülsébe, hogy hátha mégis. Délután lett egy kis szünet akkor elsuhantunk egyet menni. Ma kétszer megjártuk a "sarak útját". Utána béke van és pihi. Pucur láb és hasmosás (mert neki a pocsolyák addig érnek) után NANÁ, hogy J ágyában,

pict0009_4.JPG

Sz a szokásos helyén... ugye "az ember melegségre vágyik". ( https://videa.hu/.../orkeny-istvan-az-ember-melegsegre...)  


pict0010_3.JPG

Mert meleg az hálistennek van. ÉS, még meg se kezdtem az "igazi" tüzelő elfogyasztását, egyelőre még a ház előtt kivágott öreg fűzfával tüzelek, amit nyáron annyi fáradsággal felfűrészeltem és hasogattam. Nem a legjobb tüzelő, mert elég alacsony a fűtőértéke, ami a gyakorlatban annyit jelent hogy "nincs parazsa", de kimódoltam, hogy megtömöm az égésteret és amikor már lángol minden fa és kezd összeesni, megint rárakok amennyi csak befér. Ezt még egyszer megismétlem, ekkorra a cserépkályha rendesen beforrósodik és egy idő után a tűztér is megtelik "élő" parázzsal. Na ekkor kell lezárni a kályhaajtót. Szeretjük a házban a meleget, 25 °C van csúcsban a nappaliban, de sehol nem megy 22 alá. A hajón meg ahol alszom, még át se költöztem a hőszigetelt ajtós szalonba, még a nyári zsalus ajtós hálókabinban alszom, eddig a leghidegebb a +2 °C volt, aludni a "múmia" hálózsákban tökéletes, csak olvasni nem tudok elalvás előtt, mert lefagy a kezem.

Szólj hozzá!

Csütörtök.

2023.11.23. 01:44 :: A Tengerész

Felfelé a lejtőn. (https://hu.wikipedia.org/.../Felfel%C3%A9_a_lejt%C5%91n...   ) na nem a film, az csak úgy eszembe jutott, szerettem annakidején, hanem ez.

pict0007_5.JPG


pict0006_6.JPG

Délre kész voltam, fent vagyok a tetőn. Jó munkámért megjutalmaztam magam egy, már a múlt héten esedékes (csak az osztálytalálkozó miatt kihagytam), urológiai vizsgálattal. Hetente egyszer van orvos 4-re mentem, este 7:20-kor sorra is kerültem. A jó hír az, hogy egy év laufot kaptam, olyan jó volt az ultrahang eredményem.

Szólj hozzá!

Vasárnap.

2023.11.20. 17:20 :: A Tengerész

Az idei év utolsó projektje.

pict0004_8.JPG

Merthogy úgy látszik képtelen vagyok meglenni csákányozás, lapátolás, talicskázás és betonozás nélkül. Bosszantott, hogy a kapubejáró íves térkövezett placcáról a fedett autóbeálló (esernyő) alá egy beton szegély átugratásával és egy emelkedő leküzdésével lehetett csak betolatni. Ez a beállás különösen este sötétben volt macerás, amikor a négy kerékkel "ugratva" külön-külön kellett kuplungot finoman csúsztatgatni, gázzal játszani, közben óvatosan kormányozni, hogy a tükrök beférjenek, az oszlopok közé. Elhatároztam, hogy elbontom az "ugrató" szegélyköveket (ebből a 10 darabból lett a kétoldali magasítás), vásároltam 40 x 40 X 6-centiméteres járdalpokat és lesrégeltem az emelkedőt, így egy ferde, két nyomos fel-lehajó lesz a kaputól a tető alá. A nehezén túlvagyok, ki kellett csákányoznom és el kellett talicskáznom vagy fél köbméter földet, továbbá négy délelőttöt guggolni, térdelni, de bal oldalt még négy, jobb oldalon három lapot kell már csak lerakni és így egy kellemes enyhe lejtővel szintben vagyok a beállóhoz. Amitől kicsit tartottam a 6 cm vastag beton lapok íves vágása a térkővel való találkozásnál, de a gyémántos sikító tárcsa vágta mint a vajat. 

2 komment

Csütörtök.

2023.11.16. 15:25 :: A Tengerész

Tegnap volt a hatvanadik érettségi osztálytalálkozónk.

394029969_904849994549407_7885068308257030148_n.jpg

A mérleg. Osztálylétszám 35, jelen voltunk 13-an, 14 meghalt, nyolcból egy beteg, gyakorlatilag mozgásképtelen, kettőt nem érdekli a dolog, öt eltűnt a látókörből.

Miklós akinek köszönhetjük, hogy minden évben összetrombitálja az elérhetőket. Ha ő nincs valószínűleg fogalmunk se lenne róla kivel mi történt.

370252484_712212987167243_1438744956801370948_n.jpg

A Batthyány téri "Vigadó" átterem nem hivalkodik az edényeivel, de Miki szerint a bableves finom volt.

368588110_1143953616583353_7924598569172708274_n.jpg

Egy kicsit megöregedtünk. 

Szólj hozzá!

Péntek.

2023.11.10. 17:13 :: A Tengerész

Tegnapelőtt leszüreteltem a kertben az idei év legeslegeslegutolsó paradicsomtermését. Egy kicsit gyengébb az íz mint nyáron, de még mindig finom, azért így, jócskán benne a novemberben nem rossz eredmény. Le is fényképeztem, de tévedésből töröltem a gépből.

Pár napig feküdtem, mert vasárnap, egy kettővel ezelőtti PC-t helyeztem üzembe, mert írok egy cikket a "Villanyblog"-ba és régi, tengerész képekre volt szükségem hozzá ebből a gépből. Na ebben a parányi házban nem sok hely van, a padlón dolgoztam egy sámlin görnyedve egy délelőttöt, hát amikor fel akartam állni, nem tudtam kiegyenesedni, úgy fájt a gerincem. Három napig feküdtem, mára tudtam nagyjából kiegyenesedni erős fájdalom nélkül.

Mindenkit figyelmeztetek a korosztályomból, hogy nem vagyunk már a régiek, még ha azt is gondoljuk. Nem véletlen, hogy autóval nem megyek már messzebb a szomszéd falunál, Budapestre meg semmiféleképpen. Szétszedtem a légpuskát egy alapos karbantartásra, mert berozsdásodott az állásban és csináltam egy "lőnapot". Nos fiatal koromban kifejezetten jó lövész voltam, most erre voltam képes bő 10 méterről.

pict0002_12.JPG

Nem hiszem, hogy csak én öregszem. Szóval ha valaki azt hiszi, hogy nem fogyott el semmi a készségeiből 50 év alatt, az gondolja át a dolgot!

Szólj hozzá!

Péntek.

2023.11.03. 17:09 :: A Tengerész

Hajnali séta a Szmájli kutyával a mezőn.

386459912_6752442798170696_1193661814050690818_n.jpg

Még csak fél hat múlt, de "menés van" Az apropó nagyon szomorú, jóbarátomat, keresztkomámat, akinek kétszer voltam hites  tanúja esküvőjének, először még ifjan a Szilágyi Dezső téri református templomban, másodszor ugyanannak az esküvőnek a "megerőstőjén" néhány éve az 50 éves évfordulóján, most utolsó útjára kísértem a farkasréti temetőben. Még az ég is sírt. Amint elindultam itthonról rákezdett az eső és kitartott amíg hazaértem. Én igazából soha nem hordok magammal esernyőt, el is áztam ingig, szerencsére nagyon nem volt hideg. Nem tudom mért, de a "végeim" fázósak. Kezem lábam meg a fejem, ha nincs legalább 20 fok én már sapkát hordok még lakásban is, ha nem így teszek, azonnal megfázom, vagy legalábbis megfájdul a fejem. Nem is mentem be a ravatalozóba a szentbeszéd alatt, mert a bélelt kalapom nélkül nem bírtam volna ki és a menetben is rajtam, volt Andris meg fogja nekem bocsájtani, csak az ima alatt vettem le. Sokan voltunk, sokan szerették Szilágyi Andrást, voltunk tán százan is. Furcsa volt olyanokat felismerni akiket 50 éve nem láttam. Ahogy boldogult anyám mondta "a hátam közepébe se kívánom az ilyen napokat". Pedig ideje lenne elkezdeni barátkozni a halállal, de valahogy nagyon nem vagyok rákészülve. Pedig vannak testi bajaim, amikkel határozottan számolok is, azért búcsúztam el nemrég a tengertől is, de piszokul élhetnékem van még.

2 komment

Szombat.

2023.10.28. 16:45 :: A Tengerész

Egy hét rendcsinálás után... olyan 20 %-on áll a "rend".  Tekintettel arra, hogy a "100% rend" az valami olyasmi lehet mint a "Farád", szóval hogy akkora nincs is, csak  μF, pF, nF, a cél az a ...hüm... mondjuk 80 % rend, az még legalább 10 napi munka. 

pict0034_3.JPG

pict0033_4.JPG

Egy halom rongyot átválogatva több tucat címeres poloskát ráztam ki belőlük, szemmel láthatóan ott akarták átvészelni a telet, kegyes istennek bizonyultam, eszembe se jutott megölni őket, csak a kirázott összehajtogatott és műanyag rekeszbe tuszkolt rongyokat dugtam nylonzacskóba és úgy raktam el, ők meg találjanak maguknak új helyet. Ebben  nagyon találékonyak, a múltkor szét kellett szedjem a hegesztő inverteremet, mert teljesen felmondta a szolgálatot ( nehéz volt megtalálni a hibát, már ott tartottam, hogy kivágom az egészet, amikor hosszas kopogtatás után megtaláltam egy db SMD ellenállást, aminek kopogtatása után azonnal beindult az inverter, most  működik, de ha cserélnem kell az ellenállást elképzelni nem tudom hogy férek hozzá, mert a lábai a kétoldalas nyák hozzáférhetetlen felén vannak), naszóval az inverteben bent találtam egy csomó alvó poloskát, ezeket is kilakoltattam.

 Nemrég rámentem az egérfogókra is, mert ahogy jön a tél a rágcsálók húzódnak befelé a házba. A padláson és a konyhában lévő 8 db csapdában összesen 4 db egérhullát találtam, szóval innentől fogva  gyakrabban kell ellenőrizzem őket. Ezen tevékenységem közben kipakoltam a mosogató alatti tároló EGY RÉSZÉT. Na ÍGY iszunk mi. Az üvegek egy része már a bútor elkészülte óta  áll ott, szóval olyan 8 éve.

pict0024_6.JPG

Mondjuk az üvegeket viszont nem rágják meg az egerek, nem úgy mint az asztalon hagyott korpás kekszemet.

5 komment

Kedd.

2023.10.24. 16:56 :: A Tengerész

Belevágtam a rendcsinálásba. Fél nap után nagyobb a rendetlenség mint idáig volt.

pict0031_5.JPG

VISZONT... már nem találok semmit amit idáig meg igen.

pict0030_7.JPG

A "kis fa-lemez-pozdorjacsavaros" doboz tartalma második hete volt kiöntve a turkálós ezüsttálcára. (ez olyan orbán- féle unortodox ezüst, fogja a mágnes), mondom itt az ideje visszatuszkolni a dobozába, nem kell egyelőre több csavar. Azóta másodszor borítom ki, mert mégis.

pict0032_7.JPG

 

2 komment

Szombat.

2023.10.21. 17:39 :: A Tengerész

Valami miatt be vagyok vágódva az Öregnél. Megvárta az esővel amíg kész lettem tegnap az "esernyő" műhely részének déli oldali esővédő falával. Tegnap még olyan idő volt, hogy egy szál pólóban lehetett dolgozni, még a munkáskabát is sok volt. Ma reggelre már esett az eső, de engem már nem zavar.

pict0029_6.JPG

Már csak rendet kell csináljak és készen vagyok a téli felkészüléssel.

1 komment

Kedd.

2023.10.17. 23:11 :: A Tengerész

Egy kép a szombati bevásárlásból. 

387577119_683256090186849_338072139302682138_n.jpg

Amíg J a boltban volt én a kocsiban vártam rá  (az éjszaka folyamán valamitől elromlott a jobb térdem, nem akaródzott járnom, szerencsére a vezetésben nem akadályozott, még nagyobb szerencsémre estére jelentősen enyhült a fájdalom és másnapra teljesen elmúlt), ez az autó kanyarodott mellém. Ez is egy pusztító szenvedély.

Tegnap este először bújtam éjszakára aludni a téli hálózsákba a hajón. Szóval innentől kezdve tél van. De egyelőre még a nyári "vékonyajtós" hálókabinban alszom, nem a fűthető szalonban. Miután az elmúlt télen egyszer sem fűtöttem be, ezen a télen is ez a szándékom, hacsak nem lesz valami extra hideg. De tegnap a házban a cserépkályhába J már begyújtott mert már csak 20 fok volt és jól is esett a meleg este.

 Ma reggel ilyen deres világ fogadott a reggeli sétán a határban.

393830178_884077106712516_9752473099223356_n.jpg

Napkelet felé. 6:58 perc.

393798563_853969093056735_2916261445552738821_n.jpg

Visszafelé nyugati irányban megjelent előttünk hömpölyögve a köd.

393756079_1446157389348390_249004729889816545_n.jpg

A víz melegebb mint a levegő, ezért párába burkolódzik a  víztükör.

393725472_1268762663830783_1519544593152990332_n.jpg

393838987_1631642694027933_937055516355925501_n.jpg

393764224_712283743568790_5928677891159990518_n.jpg

A csípős reggelt 14 °C  körüli kellemes nap követte, dolgozni ideális volt, haladtam is szépen a tetővel, majd mutatom ha látszik is már valami. 

4 komment

Vasárnap.

2023.10.15. 12:15 :: A Tengerész

A rossz hír az, hogy nagyon úgy tűnik, hogy vége a nyárnak. Tegnap alighanem leszedtem az év utolsó paradicsomtermését.

pict0027_2.JPG

Sajnos ízre már kicsit gyengébb mint a nyárközepi. Az a gyanúm, hogy a napfényes órák száma határozza meg, hogy mennyire ízletes a paradicsom, és hát hiába volt még meleg az elmúlt napokban, néha kifejezetten hőség (valaki a szomszédok közül még a Dunába is bemerészkedett, én a magam részéről 25 °C alatt soha), de a nap már laposan süt szóval a zöldségágyás már sokkal kevesebb fényt kap. J-nek igaza van, jövőre áthelyezem az egészet a kert naposabb helyére. Nagy munka lesz, J igazi magaságyást akar, de "ez a harc lesz a végső". Mert egyéb komoly munkát már erre az életemre nem tervezek. Nagyon fogy az erőm.

A jó hír az, hogy most már ki merem jelenteni, hogy kilábaltam ebből az átkozott hurutos fuldoklásból, ami gyakorlatilag a Horvátországból való hazatéréstől kezdve gyötört és nagyon elerőtlenített. Napokat gyakorlatilag átaludtam. Boldogult édesanyám mondása jutott eszembe amikor 80 felé gyakran emlegette "húz lefele a testem". Na pont így éreztem magam heteken keresztül. Tegnapra volt az, hogy valódi fizikai aktivitást éreztem, meg is látszott a teljesítményemen. Nem mondom, hogy nagyot alkottam, de bevásároltunk és sikerítettem egy ideiglenes tetőcsomagtartót az autóra és elautóztam két sarkot anyagért az "esernyő" kiszélesítésére. Holnap nekikezdek, mert még az esős évszak beállta előtt kész akarok vele lenni.

Lezárnám a "búcsú a tengerektől" történetet, amivel még adós vagyok. Ugye úgy kezdtem, hogy "nem ülök lóra már többé soha...és el fogok mesélni mindent erről a szépséges utolsó utamról, nemcsak arról amiket láttam, hanem azt is amiket gondolok róla" ( https://amapola.blog.hu/2023/09/17/vasarnap_181) Nos arról amit láttam azt hiszem elég alaposan beszámoltam, ki is merített a mindennapi beszámoló megfogalmazása, elszoktam már a napi blogolástól, most e kétheti pihenő után megfogalmaznám a végkövetkeztetéseimet.

Horvátország és Montenegró rendkívül jó benyomást tett rám. Természetesen a virágzó tengerparti üdülőhelyek nem lehetnek tökéletes minták egy ország megítélésére, de ezzel együtt az összkép nagyon pozitív volt, különösen a Magyarországgal való összehasonlítás szempontjából. Virágzó városokat, életvidám, nyugodt, kényelmes, magabiztos, kedves  embereket, nemcsak a turistaforgalomtól pezsgő életet láttam, és nem láttam egyetlen politikai plakátot sem. Valahogy ott nem divat a néphülyítés közpénzen. Lehet, hogy majd ha választások lesznek előtte lesz olyan is, de ennek a fajta folyamatos gyűlöletkeltésnek ami nálunk immáron természetes, OTT az "elmaradott" nemrég még háború dúlta Balkánon nyoma sincs. Az emberek élvezik a testet-lelket éltető béke és a nyugalom áldását.

A másik, amitől mint már pedzegetem, tartottam kicsit, a korábban ismeretlen, idegenekkel való összezárva való 10 napos együttlét. Mint mondtam dr Sárkány György skippert előtte kicsit "lekádereztem" közös ismerősön keresztül, de azért volt bennem bizonytalanság. Én szinte mindenkivel aránylag jól kijövök, mert tudomásul veszem, hogy mindenkinek megvannak a saját "hülyeségei" és cserébe remélem, hogy az enyéimeket is elnézéssel fogják kezelni. Elég szélsőséges ellentétnek kell lennie annak, ami arra késztet, hogy valakitől teljesen elzárkózzak. Van ilyen sajnos, a legszomorúbb az ami a saját fiamtól elválaszt, de hát ezzel nem tudok mit kezdeni. Nos egy idő után kiderült, hogy Gyurival, ha ilyet egyáltalán ki lehet jelenteni, a barikád egymással ellentétes oldalán állunk. Néha felkaptam a fejem egyes kijelentései hallatán, de megismerve a gondolkodását nem gondolom, hogy "kártékony" lenne, csak "ő másképp gondolja". Nem kell keresni feleslegesen a konfliktusokat, az orbánizmus legnagyobb bűnének tartom, hogy hazafiakat uszít egymásra az uralma fenntartása érdekében. Ez maga a tömény nemzetrombolás. Az, hogy a közös hajózás, szóval a CÉL érdekében zavartalanul tudtunk együtt működni, példa rá, hogy kellene a hazámban élnünk, nekünk hazafiaknak. 

Az kifejezetten üdítő meglepetés volt, hogy Gyuri remek asztalos. Mutatta a munkáit a nyaralójában Fonyódon és képeket a telefonján, amiket csinált. Az első jogász ismerős életemben aki nemcsak a szavak csűréséhez-csavarásához ért, amit bevallok, egész eddigi életemben mélységesen lenéztem, mert meggyőződésemmé vált, hogy a jogászok semmi hasznoshoz ( a pénzcsináláson kívül) nem értenek és ha valamiről azt akarod, hogy ne legyen belőle semmi akkor add oda a jogászoknak, akkor biztosan nem is lesz belőle semmi. Hosszú életemben számtalanszor léptem át a tételes jog határait és ez mindig hasznosnak bizonyult az eredmény szempontjából és ami a fő mindig IGAZSÁGOS is volt. Mondjuk ezen biztos lenne aki vitatkozik, de a bennem lakó anarchista másképp gondolja.

Hát ennyit az utolsó tengeri hajózásomról, meg a végeanyárról, meg a paradicsomról.

 

Szólj hozzá!

Csütörtök.

2023.10.05. 13:29 :: A Tengerész

Kicsit optimista voltam egy hete ilyenkor. Kiütött minket valami nyavaja. J visszaesett másnapra, éjszaka 39,2° C lázzal és egyéb kellemetlenségekkel. Én nem lázongtam, csak nagyon elfáradtam. A szokásos fulladásomra rátett egy lapáttal valami felsőlégúti izé, amiből most kezdek kiegyenesedni. De ez a gusztustalan harákolás, köpködés nagyon kikészített. Mindenki kérdezi csináltam e Covid tesztet, de MINEK? Akár az akár nem az, semmit se csinálnék másképpen. Nem megyünk emberek közé, nem fogtam kezet egy hétig senkivel, tegnap éreztem először magam úgy, hogy már nem feküdnék egész nap mint egy darab fa, szóval lett bennem némi életerő. Mert egy héten át amint lefeküdtem, már aludtam is. Gyakorlatilag egész nap.

Ma mindent betetőzött a rossz hír, kaptam reggel az SMS-t Évitől, keresztkomám Szilágyi András feleségétől, hogy Andris hétfőn meghalt. 80 éves volt. Azóta se tudok másra gondolni.  1963 óta voltunk barátok. Tőle tanultam  vitorlázni. Első munkahelyemen ismertük meg egymást, én voltam az esküvői tanújuk, majd az 50 éves "újraházasságuk" alkalmával ismét. Ez utóbbinak is már öt éve. Ezt most nem ragozom tovább, csak leírtam, hogy fáj.

De amúgy ma már tüsténkedtem odakint, a Suzukit vissza alakítottam kutyaszállítóból személyautóvá, kiporszívóztam, mert egy jó hír azért van, a Sz kutya lába úgy tűnik rendbe jött, bár látszik a sebhely, de nem nyalja, szóval nem kell már a gallér rá, amitől szegény már egészen letargikus bolond volt, zombiként ütközve neki mindennek. Készültünk visszavinni az állatorvoshoz kontrollra, de betegen nem mehettünk, mostanra meg úgy döntöttem, hogy az antibiotikumot is elég volt 10 napig szedni, szóval gyógyultnak nyilvánítottam a jószágot. Érdekes, hogy a kutya, bár gyakran meglepő a kognitív intelligenciája, képtelen felfogni a testével összefüggő, de nem annak tartozéka, rá nézve gyakorolt hatásait. Miközben többnyire a legbutább bútorszállító munkás is képes hátán a sezlonnal úgy felmenni a negyedikre, hogy egyszer se veri bele a bútor sarkát a lépcsőház falába.

Akarok még írni egy záró fejezetet a tanulságokkal az adriai hajózásról, mert már az elején is jeleztem, hogy rekedt bennem mondanivaló, de ez a mai halálhír kicsit kizökkentett, szóval majd. 

Szólj hozzá!

Csütörtök.

2023.09.29. 00:16 :: A Tengerész

A ma délelőttöt  a belgyógyászaton töltöttem a szokásos ellenőrzésen pajzsmirigyhormon adagolásilag. Elég rossz a TSH-m. Sajnos úgy tűnik nem igazán lehet eltalálni a hormont amit mesterségesen adagolni kell miután a pajzsmirigyemet 3 éve eltávolították. Abban maradunk a doktornővel, hogy egyelőre maradjon a korábbi dózis, de egy hónap múlva megismételjük a labort.

Én egész jól gyógyulok a fenetudja milyen vírussal, de J visszaesett, éjszaka belázasodott. Legalább a Sz kutya gyógyulna meg, de megint nyalja a lábsebét, vissza kellett rá adni a gallért.

Ott tartottam, hogy 14.-n csütörtökön Postinán tértünk nyugovóra vacsora után a kikötőben.

 Reggel sétálni indulunk a csinos városkában.

20230915_073021.JPG

Bájos ez a stílusos ablak, vagy micsoda.

20230915_073320.JPG

Ez valami jeles épület lehet, de sajnos nem tudom elolvasni a táblát.20230915_073353.JPG

Este volt nyüzsgés, de a reggel néptelen.

20230915_073819.JPG

20230915_073835.JPG

Csak a kocsma előtt ülnek a férfiak italukat szopogatva és trécselve, mint ahogy a mediterránon és az arab vidékeken mindenütt.
20230915_074102.JPG

Egész biztosan nincs különösebb építészeti regula a házak kinézetére, mégis mindenütt ugyanaz a stílus, építőanyag és forma. Ez az ad-hoc tetőterasz olyan nagyon spontán.

20230915_074125.JPG

Még veszünk pár apró ajándékot, két üveg  olivaolajat, meg finom tökmagos kenyeret az indonéznek kinéző, horvátul beszélő lánytól a péknél, aztán elhajózunk.

Gy csak úgy vízről meg akarja nézni Sutivan kikötőt, útbaejtjük. Nem sietünk, itt a vége a túrának, Split, ahonnan indultunk és ahova érkezünk, már csak néhány mérföld.

postira_split.png

Persze nincs szél, motorral megyünk. Először a vízi benzinkút előtt állunk (már ahogy vízen állni lehet horgony és kikötés nélkül) sorba. Nagy a tolongás, péntek van, a charterhajók ilyenkor tankolják tele leadás előtt a hajókat, de aránylag szerencsénk van, hogy talán csak hárman voltak előttünk, mire végzünk ennek a duplája kering köröttünk. Most van az igazság pillanata, mindjárt kiderül mibe is került gázolajban az utunk. Legutóbb Montenegróban tankoltunk, kihasználva, hogy ott valamivel olcsóbb az üzemanyag.

Elhajózunk Orbán Viktor valamelyik nyaralója előtt, 

20230915_142312_1.JPG

20230915_142310_1.JPG

aztán rendben kikötünk Split Kastela kikötőben. Itt kezdődött és itt a vége a túrának.

20230915_143533.JPG

16.-ka szombat. hajótakarítás, csomagolás. Dr Sárkány György hajótulajdonos skipper és immáron jóbarát marad, mert délután már új vendégei érkeznek, minket Ibolya visz innen Fonyódig. Még beugrunk a "Közértbe" apróságokért, de már minden bent van az autóban, onnan már csak hazafelé vezet az út..... illetve azt gondoljuk. De elkezdem keresni az okostelefonomat, mert sehol sem találom és ez nagy szerencse, mert ennek kapcsán veszi észre Ibolya, hogy a Gyuri telefonja viszont itt maradt az autóban, ami kész tragédia lenne, így viszont csak két kilométert kell visszafordulni vele a kikötőbe. Időközben az én kicsúszott telefonomat meglelem a csomagtartóban. Szóval dél elmúlt mire végülis igazából nekiindulunk a hazaútnak. 

18 óra kevésvalahány perckor érünk Fonyód vasútállomásra. Óra 24-kor indul a vonat, de még futásban helyjegyet kell venni és a rengeteg csomaggal átkelni lépcsőkön, aluljárón le és fel. Mindez ismét csak futásban. Szerencsém van, a zsákomat segít egy tetovált fiú levinni a lépcsőn, mások meg fel a 4-es vágánynál és két perccel a vonat érkezése előtt már ott is állunk. Felszállás is szerencsés egy komplett csapat fiatalember Helly Hansen egyenpólóban, szóval hasonszőrűek közé kerültünk, valamelyik nagyhajó legénysége segít feldobálni minket a vonatra. Pár megállót utazunk együtt, talán Földvár lehet ahol leszállnak, addig futólag kitárgyaljuk a friss élményeinket, azt hiszem tetszünk nekik a két öreg ahogy megérkezik a tengeri kalandról.

Érkezés Kelenföldre 20:16-kor. Ismét szerencse, a kedves kalauz segít leszedni a zsákomat a vonatról, sietni nem kell, mert a ráckevei HÉV minden óra 35-kor indul a Közvágóhídtól, a 20:35.ösre esélyünk sincs a 21:35-öset meg kényelmesen elérjük a Kelenföldről induló 1-es villamossal. Már csak a lépcsőket kell leküzdeni, ezúttal külső segítség nélkül, fél óra várakozás és kissé holtfáradtan és félkómában elhelyezkedünk a HÉV-en.

20230916_213019.JPG

 22:50, Sári Pista vár minket az állomáson az autóval és pár perccel 23 óra után már a kutyáinkkal ölelkezünk itthon a kertben.

Hát ennyi volt a kaland, a "búcsú a tengerektől".

 

 

Szólj hozzá!

Szerda.

2023.09.27. 13:19 :: A Tengerész

Elkövetkezett a szerda reggel (mármint nem a mai szerda, hanem a két héttel ezelőtti szerda), amikorra is megígértük becsszóra, hogy 9 órára ott leszünk Zelenikán a hivatali konténer előtt kikötve kijelentkezni Montenegróból, szóval egy gyors reggeli után eldobáltuk Portonoviban a mooringokat, beszedtük a farköteleinket és kimtoroztunk a kikötőből. (ez alkalommal beállítottam a kamerán az időbélyegzőt, szóval ismét valós időt mutatnak a fényképek)

20230913_083220_1.JPG

Itt látszik, hogy ez a hatalmas kikötő félig sincs tele, vagy 200 hajónak lenne még hely.

A kotori öbölből kihajózva búcsút intettünk a bejáratot őrző erődnek.

20230913_095453_1.JPG

Dr Sárkány György szokás szerint persze ügyvédkedik

20230913_095500_1.JPG

És máris Zelenikán vagyunk a fináncok partfalánál az emlékezetes helyen. Ezúttal minden simán ment, elhagyhattuk Montenegrót.

Utálatos rohanás következik ismételten motorral vissza Dubrovnik "Gruz" nevű negyedébe, ezúttal bejelentkezni ismét Horvátországba, ezt is sikeresen abszolváljuk, megtört a jég a régi személyi igazolványom körül, mindenki a lelkemre kötötte, hogy demostaztán cseréljem ki az újfajtára....miután nem szándékozom többé elhagyni az országot, arra a nagy útra, ami meg nekem még hátravan ez is jó lesz, nem különösebben ambicionálom, de majd meglátom.

Utirányunk ismét Mljet sziget, egy Polace nevű helyen egy öbölben szándékozunk éjszakázni. Gy telefonon egyeztet egy kocsmatulajdonossal ahol a szokásos vacsora fejében kiköthetünk.

Hosszú az út és ismét csak motorozni kell, egy kicsit (nagyon) elegem van már belőle. Sajnos így is sötétben érkezünk és a várt éttermi partfal, kikötő és mooring helyett a kutyát se érdekel, hogy ott körözünk, senki nem vár minket, úgy látszik nélkülünk is megtelt a kocsma, úgyhogy ledobjuk a horgonyt, a hajón vacsorázunk és nyugovóra térünk. Ez volt a 13.-ika szerda, ezt csak magamnak, mert állandó bajom van a "hol is tartok"-kal.

14.-én, csütörtök reggel persze én kelek korán mint mindig, de a többiek is nemsokára cihelődnek, nem halogatjuk sokáig az indulást. Ennek egyik...mondjuk leginkább fő oka, hogy ezek itt a természetvédelmi szigeten MINDENÉRT pénzt szednek, tehát ha kidörgölték a csipát a szemükből, megették a reggelijüket, megitták a kávéjukat, azonnal munkához látnak, azaz felkeresik a hajókat amik az éjszakát horgonyon töltötték és beszednek valami sarcot ami jár nekik. Na tőlünk már nem látnak egy fillért se, mert mire odaérnek, mi már nem vagyunk ott.

Az idő kissé besz@rt, nap sehol, időnként szemerkél az eső, szégyenszemre előveszem a vízhatlant, mert utálnék elázni a kormánynál.

Az útvonalunk hazafelé ez lenne

nevtelen2.png

Már ameddig eljutunk rajta. Persze ekkora út csakis motorral. Csak az jelent némi változatosságot, hogy valami fő hajózási csatorna lehet ez, mert folyamatosan áramlanak szembe a turistahajók, azoknak kell kitérnem .Szél semmi, elegem van az egészből, Gy is visszavonul az ügyvédi irodájába, időnként megjelöl egy irányt, hogy tartsam, még lenne pár ötletem, hogy mi lenne ha vitorláznánk is, hátha kisüt a szél, de mondja csak menjek.  Mondom, "oké akkor vedd át én lefekszem". Sokat nem alhattam, mert J ébreszt, de magamtól is felébredtem, mert elgurultam az ágyban, dől a hajó. Mondom "nem érdekel". De aztán megszűnik a motorzakatolás és fokozódik a dőlés, J mondja "vitorlázunk". Ezt is tudom, de azért még duzzogok kicsit, aztán mégis kidugom az orrom.  Odakint Gy kapaszkodik a kormányba, génua kitekerve, persze grósz az az árbocban, de megy a hajó 5 és 7 csomó közt így is. Ez már tetszik.

Gy persze  most is telefonál, úgyhogy átveszem a kormányt.  Megyek a fockra, de persze neki ez nem tetszik, a tablet képernyőn látszik vékony pirossal, hogy merre megyek és vastaggal, hogy merre kellene menjek, HA a szél engedné. Na Gyuri kapitány felháborodik, hogy nem irányra megyek.

-De hát azt nem lehet, mert nem bírja a fock!!

-De akkor majd a végén sokat kell motorozni! 

-Mért kéne? Majd csapást váltunk  és kikerüljük a szigetet.

Na ez már nem illik bele a koncepciójába, csak kritizál, mert szerinte esek lefelé, én meg ha valamiben, abban jó vagyok, hogy pontosan tudjam, keruzban hogy kell menni, hogy kihozzam a hajóból az optimumot. Na ezen elveszekszünk egy darabig, egyszerűen a falra mászok a horpadozó focktól, de miután van elég szél olyan 4-es 5-ös jó friss, néha picit talán erősebb is, rámhagyja. Közben ugyan dünnyög, hogy ne nézzem a műszereket, azt hiszi a széljelzőt nézem, pedig azt soha, arra ott van nekem a fock, én a kompaszt kukkolom, hogy ha tompul akkor kell forduljak, de hát Gyuri ugyan hatalmas kapitány, de a versenyvitorlázásról fogalma sincs. Amúgy nagyon kellemes meglepetés, hogy a hajó az egy szál génuával optimálisnak mondható dőlésen megy és egy cseppet sem leegierig, mint vártam volna tőle. Gyakorlatilag teljesen kiegyensúlyozott, szinte elengedett kormánnyal megy irányba, alig kell korrigálni. Sajnos egyelőre egyre "javul" a tack a fene egye meg, szóval csapás váltásról szó se lehet. Aztán amikor már közel a sziget szembe mégiscsak kell fordulni, megállapodunk abban, hogy húzunk egy jó hosszú takkot  balcsapáson elmenve szinte a szembe következő szárazföldig, aztán amikor folyamatos nyakforgatás után úgy döntök, hogy mostmár ha nem jön közbe semmi tudom venni a Sucuraj fokot, akkor átfordulunk. Ez végre elnyeri kormányosom egyetértését, innentől kezdve mint az ezerszemű cerberus vigyázok a magasságomra, mert ha itt még egy fordulót be kell dobni akkor  Gy "naugyehogymegmondtam"-ját kell elviseljem. De egyrészt jól csináltam, másrészt szerencsém is van kitart a szélirány, simán vesszük a csücsköt, még van tartalék magasságunk is a sziklák előtt, még holmi elismerését is learatom a kapitányomnak.

Sajnos a fokot megkerülve teljesen más szélviszonyok közé kerülünk, ledöglik a szél, úgy hogy a változatosság kedvéért megint motorozni kell. Azt hiszem az arckifejezésem mindent elárul.

20230914_170811.JPG

Alkonyattal kötünk ki  a Brac szigeti Postirán, ahol igen kellemes vacsorát eszünk egy parti vendéglőben. J végre kap kardhalat sütve, én maradok a középeurópai rumpstéknél. 

Folytatása következik.

Más. J-vel állandó a konfliktius, hogy a Picur kutya minden virágát kiássa. Szerintem ez kutyánál természetes, de ő meg úgy gondolja, hogy nem. Én kiengedem a kutyákat a kertbe, ő bent aszalná őket a szobában, mert akkor a kert ásatlan marad. Ma bement Pestre és a lelkemre kötötte, hogy a P kutya maradjon a lakásban. Hát a szívem szakadt meg a kiskutya úgy könyörgött, hogy engedjem ki. Végülis a régi bójalánccal kiláncoltam a kapuhoz, ott a Viakoloron nem tud ásni és mégis látja a világot. Annyira megilletődött a soha nem tapasztalt lánctól, hogy második órája nem mer mozdulni.

picur_lancon_1.jpg

picur_lancon_2.jpg

 

1 komment

Kedd.

2023.09.26. 13:38 :: A Tengerész

Ott tartottam az útleírásban, hogy fürödtünk egyet az azúrszínű tengerben, aztán felhúztuk a horgonyt, körbenéztünk még Tivat kikötőjében és útnak indultunk Portonoviba. A tegnapi bejegyzés Google Eart fotóján látszik, hogy csak egy ugrás a Kotori öböl túloldalán. Ez az "ugrás" persze csak tengeri léptékben az, Balatonhoz szokott vitorlázóknak egy erős Balaton szélesség ( megismétlem, a képeken a dátum és az idő téves, mert amikor akkut cseréltem elfelejtettem átállítani)

portonovi-tivat.png

szóval amit meg kell szokni tengeren, hogy más a lépték. Itt ha az ember haladni akar akkor muszáj motorozni. Persze lehet nem haladni, de akkor nem jutsz el sehova. Balatonon, ami persze az örök szerelem marad, bár messze nem olyan mint ifjúkoromban, nem kell motorozni, nemcsak  azért mert (nagyon helyesen) nem szabad, hanem mert nincs hova. Mert sajnos aprócska. ha mindenki motorozna, mindenhova odaérne max két óra alatt és mit csinálna a nap többi részében?

Na szóval Portonovi, azaz "Újkikötő". Hát érdemes a Google Earth-ön is végigsétálni, mert érthetetlen és káprázatos.

portonovi.png

De tényleg, melegen ajánlom mindenkinek aki az alkalmazást tudja használni, mert PONT olyan mint a Google Eatórtön van. TELJESEN üres. Gyakorlatilag nincs ember benne. Adott egy ....mondjuk öt Balatonfüred belvárosnyi terület, ahol MINDEN zsír új és a legjobb minőség amit csak elképzelni lehet, kezdve a míves utcai köburkolattól (NEM Viakolor! faragott kő!) a legmenőbb épületeken, utcabútorokon, világítótesteken, át a művészeti alkotásokig, és fogalmam sincs ki fizeti, fizette meg. Szóval MIÉRT VAN?? Kinek éri meg? Nekünk persze megérte, jutányos áron (talán 80 € volt) kaptunk kikötőhelyet.

20150530_063449.JPG

Külön tekintettel arra, hogy Gy felhívta a személyzet figyelmét arra, hogy öregek vannak a hajón( ez én volnék) a motoros gumicsónakos fiúk akik kijöttek elénk fogadni minket, bekalauzoltak a vizesblokk elé a legbelső helyre! Sőt még azt is felajánlotta a srác, hogy átszáll és segít felszedni a mooringot hogy nekem ne kelljen melóznom! (nem vettük igénybe)

A zuhanyfülke akkora mint idehaza az egész fürdőszobánk és a takarítási sztenderd mint az ötcsillagos szállodákban. És gyakorlatilag rajtunk kívül ember nincs a kikötőben.

Viszont van rólam elnevezett hajó a szomszédban.

20150530_063349.JPG

Miután kiélveztük a civilizáció előnyeit (zuhany WC) sétálni és étkezni indulunk J-vel.

20150530_063459.JPG

20150530_064041.JPG

20150530_071945.JPG

20150530_072152.JPG

20150530_072436.JPG

20150530_072716.JPG

20150530_073129.JPG

De ember nincs az utcákon. Találunk egy buszmegállóban egy rendőrt aki elmagyarázza holt találunk egy olasz éttermet, elindulunk arra, de teljesen másholt találunk egyet. Gyanúsan exkluzív a hely, de egye fene, csak ehessünk már. A pincér hajlong, hozza az étlapot, csupa ismeretlen étel, mondom J halat enne sütve, de előtte megnézném. Semmi akadálya, kitolnak egy hatalmas kocsit, rajta méteres halak jégben. Hát itt aligha fognak nekünk sült keszeget adni. Mondom, de nekünk csak olyan szelet kellene... hát az nincs. Sajnos akkor megyünk. Udvarias meghajlás ahogy kell, kéz a mellkason és derékból, sőt még a sapkámmal is utánam szalad a fiú, mert azt ottfelejtettem a széken. És az egész parton annál a párszáz éttermi asztalnál ülnek talán tízen. A boltok kirakatában elegáns ruhák, ékszerek, de KINEK ÁRULJÁK??

Nem tudom a magyarázatot de vannak sejtéseim. Valakik nagyon nagyon hosszú távra terveznek itt. Pénz nem számít, mert valahogy lett. Mint az aranyásóknál, akik ráleltek. Csak az számít, hogy megmaradjon. Hogy ne legyen másé. Szóval elássa újra, de már az övé. Nem számít, hogy nem keres rajta, hogy többe kerül a fenntartása mint amit hoz, de MAJD EGYSZER meglesz az eredménye. A tenger itt kéklik előtte és csak idő kérdése, hogy ideszokjon a nép. Mert a szomszéd Horvátország kikötői zsúfoltak feleekkora komforttal. Ez egy cirillbetűs ország szláv ajkú népességgel... hová is lesznek az orosz oligarchák kimetett pénzei? AKÁR ide is lehettek.

Éhen persze nem halunk, eszünk a hajón császárszalonnát kenyérrel, lila hagymával,

20150530_085449.JPG

ha jól emlékszem még egy sört is legurítok hozzá, jóéjszakát!

 

Szólj hozzá!

Hétfő.

2023.09.25. 08:22 :: A Tengerész

8:12 Lehet túlvállaltam magam. Betegség is kerülget, J kezdte még Horvátországban a köhögést, tüsszögést, takonykórt, mostanra (tegnapra) elért engem is. Szóval ez a naponta ekkora anyag feldolgozása elfárasztott. Lehet tartok egy-két nap szünetet, de ezt még átgondolom. Kaptam jogos kritikát is, hogy túl zsúfolt a múzeumi anyag. Igaz, de azt akartam érzékeltetni, hogy milyen nehéz volt befogadni a rendelkezésre álló rövid idő alatt azt a hatalmas anyagot. Mert én egy-egy tárgyon, képen elbámészkodtam, spekuláltam volna annyi időt amennyit az egész múzeumban töltöttünk. A világ dolgain való bámészkodás egyébként se a bámészkodásról szól, hanem azokról az érzetekről, amiket bennünk keltenek. Ha ezek értelmet nyernek, akkor fontos volt bámészkodni, he meg nem, akkor teljesen felesleges volt odamenni. Gondolom én. De akár tévedhetek is. Mindenkinek más a fontos. Lehet van akinek elég az, hogy rohadt sok pénzért odament és van róla egy képe, hogy ott volt. Elmegyek reggelizni és lehet ledőlök egy kicsit, mert minden köhögéstől fáj a hátam. Majd jelentkezem, ha összeszedtem magam.

Viszont a kutya lába szépen gyógyul.

20:18 Na kicsit megembereltem magam. Sétáltunk egy rövidet a Sz kutyával, sőt a Picur is jöttés nekiállok egy kicsit írni.

Ott tartottam, hogy a kotori tengerészmúzeumból visszatértünk a hajóra. 12.-én kedden délben beszedtük a köteleinket, eldobtuk a mooringot és elindultunk kifelé Kotorból. Na innentől lesz egy kis rendetlenség, mert nem állítottam be az akkucsere után a kamerán a dátumot és az időt.

20150530_000051.JPG

Nappal mennyivel könnyebb a tájékozódás mint éjszaka sötétben!

Drazin Vrt... ami a google fordító szerint kertet jelent.

20150530_000552.JPG

Srévizavé vele két apró sziget, azt egyik a temető sziget, a másik egy templom sziget. Az északabbra fekvő a "Sziklák asszonya" sziget, a másik a "Szent György" sziget.

szigetek.png

Amúgy mindkettőn templom áll. Gondolom ez a kettős, a  katolikus és az ortodox görögkeleti vallás miatt van.. volt. Nem tudom kiknek szabadott ide temetkezni, de vagy keveseknek, vagy kevesen élhettek errefelé abban az időben, hogy ilyen kis hely elég volt a halottaiknak. Körbe turistahajók nyüzsögnek. 

20150530_001127.JPG

20150530_000957.JPG

Mielőtt búcsút intünk a kotori öbölnek és nekivágunk immáron északnak, a hazafelé vezető útnak, megállunk a legkólső öbölben Tivat előtt horgonyon fürödni egyet.

20150530_013405.JPG

Majd megyünk egy kört csak úgy hajóval a kikötőben. Na ez az amiről beszéltem, amikor a Mészáros Lőrinc hajóját emlegettem. Mert ezekhez képest nem olyan nagy durranás.

20150530_013514.JPG

Ha minden igaz, ez a háromárbocos a "Máltai Sólyom". (https://en.wikipedia.org/wiki/Maltese_Falcon_%28yacht%29) Szóval Mészárosnak még van fejlődnivalója.

20150530_013637.JPG

 

Aztán áthajózunk az öbölből túlpartjára és  Portonovinak vesszük az irányt,, mely nevéhez méltóan egy vadonatúj kikötő. De erről már majd holnap.

 

2 komment

Vasárnap.

2023.09.24. 14:02 :: A Tengerész

Bevallom időnként komoly időzavarba kerülök. Kicsit belebonyolódtam a három szálon futó történések interpretlásába. Egyrészt ugye ez egy napló, tehát dátum óra, perc mindjárt az elején. De már ezzel bajban vagyok, mert ezek az adatok csak akkor kerülnek rá amikor kimegy élesben. Ami alatt szerkesztem, tehát csak vázlat, az alatt még "előző nap" van általában. Tehát ami a netre való kikerülés az a tárgynap, de itt az elmúlt adriai utat idézem és az teljesen más időpont, ráadásul akár két nap alatt mesélek el egy napot, vagy egy nap a alatt kettőt. Segít  a képeken a "dátum/idő bélyegző", de lesz ezzel baj holnap...vagy lehet még ma ha eljutok odáig, mert a múzeumi rengeteg fotózásban lemerült az akku a gépben, cseréltem, de megfeledkeztem róla, hogy ismét beállítsam a dátumot és visszaugrott 2015-re... na ezzel még lesz bajom.

Tehát vissza a meséhez. Ez a kő a várfok tetején jelezte a legkésőbbi erődítés idejét, ami ezek szerint az első világháború idejére esett és a monarchia még úgy gondolta, hogy (ahogy nagyapámék énekelték amikor még nem haltak, sebesültek meg és vidáman masíroztak új egyenruhájukban a frontra) "meghalsz meghalsz kutya szerbia". A háborúról akkor még nem tudták, hogy ez az "első", csak úgy hívták már a vége felé, hogy "a nagy háború". Mennyi értelmetlen halál, mennyi értelmetlen erőfeszítés és szenvedés. És mennyi azóta, és mennyi lesz még?

20230911_113544.JPG

Leérve a hegyről még megyünk egy kört a városban, benézünk a Közértbe (?) kell vennem egy üveg rumot, mert a rengeteg manőver során felszívtuk a kapitány készletét, J meg ragaszkodik hozzá, hogy vesz zacskós levest, amit én utálok, de ő a folyadékhiány enyhítésére szánja, szerintem a sör alkalmasabb, de ezen ne múljon! Épp befelé bandukolunk némi fáradsággal a vádlinkban a lépcsőkön való leereszkedés okán, amikor J telefonja csörög, Gyuri captain hívja, Ibolyával autót béreltek és invitálnak minket egy hegyi túrára. Épp csak lepakolunk a hajón és rohanunk kifelé a kikötőstégen, máris fékez az autó és indulunk a hegyre. Említettem, hogy Kotort meredek sziklák veszik körül, nos a szerpentinen felfelé elérünk a tetőre.

Lenyűgöző a látvány, olyan 1600-1700 méterre vagyunk a tenger szintje felett.

20230911_133659_1.JPG

20230911_133728_1.JPG

20230911_133757_1.JPG

A kocsma teraszára csak vendégek mehetnek ki, ezért muszáj venni valami lónyálat (tengerészül mindenféle üdítőital gyűjtőneve), igazából a klotyóért mentünk volna be, de az meg zárva volt, merthogy nincs víz, remek.

20230911_134804.JPG

20230911_135444.JPG

Gyönyörű kirándulás volt, megköszönjük Gyurinak és feleségének Ibolyának. Elég fárasztó nap után tértünk nyugovóra.

Másnap délelőtti indulásra készültünk, de miután korábban említettem, hogy ahol csak lehet mindenütt elmegyek a tengerészeti múzeumba, itt is van és Gy mondja hogy szívesen megmutatja hol van. Bemegyünk az óváros  labirintusba, még ő is eltéved vagy háromszor, mire odatalálunk. Csodálatos gyűjtemény és méltó egy tengerésznemzethez. Fáj a szívem, hogy nekünk nincs ilyenünk, csak Dobozi Gábor barátom, volt tengerészkollégám magánmúzeuma létezik Makláron.

A belépő nem olcsó, de amikor látom, hogy van diákjegy, megkérdezem, hogy nincs e nyugdíjas is és meglepetésemre közlik, hogy de van és az is csak 2 €, úgy hogy ketten négyért megyünk be. 

Hatalmas anyag. Kár, hogy elég sötét van a fotózáshoz. Nagyon sajnálom, hogy kevés az időnk, mert én egy-egy kép, egy-egy tárgy nézegetésével el tudnék tölteni akár órákat is. Így csak nézek, fotózok és lépünk tovább.

Igazából most nézem meg igazán. Ez például egy színes metszet 1827-ből, amikor mindenen osztrák hadilobogó, és még minden erődítés áll. De a lépcsők ugyanott mint most. Na szegény katonák akiket ott szaladgáltathattak, fel- s alá! Nem biztos hogy annyire szerethették a helyet mint mi most. De hát ha ők AKKOR nem építik meg, akkor MOST nem csenget minden hülye 8 €-t a kasszába minden egyes felmászásért. Vajon a mi stadionjaink, amikért most annyi mindenről, többek közt a nemzet jövőéről kellett lemondanunk, mikor és főleg majd KINEK "fordulnak termőre"? Mert azt, hogy MOST kinek azt mindenki tudja, aki nem tökhülye. De hogy pár szar jachtért, kisebb palotáért és ilyen egyéb színes üvegcserepekért eltékozolni a nemzet jelenét és a jövőjét... szomorú szégyen.

20230912_091932.JPG

A képek alapján egyértelmű a hadi stratégia, a kikötőben álló hajókat a hegyeken elhelyezett tüzérségi megfigyelőpontokon lévő őrség vigyázta és nyilván megfelelő jelzésekkel adta tudtára a hajóknak és a város egyéb őrzőinek, ha készültségbe kellett helyezni a védelmet.

20230912_091943.JPG

A város és polgárai egy 1839- es festményen.

20230912_091955.JPG

Az OBILIC nevű bark hadiszolgálatban 1880-ból (azt hogy hadi, onnan lehet tudni, hogy kettős a nemzeti lobogója, a szerb piros-fehér-kék a tövében piros-fehér-piros osztrákban folytatódik. Hasonló volt anno a magyar-osztrák közös hadilobogó is, csak a kék helyett zölddel. Vajon mit jelenthetnek (felülről lefelé) a Hotel-Papa-Kilo-November lobogók a jelzőárbocon?

20230912_092011.JPG

A VESTA nevű barkentin 1879-ből. Nevessetek ki de egy ilyen képen hosszasan el tudok gyönyörködni. Pedig voltaképpen hamis (mint a legtöbb alkotás), olyan időben, amiben ilyen hullámok vannak, nincs az a hülye kapitány aki ennyi vitorlával megy kreuzban. (meg ennyire nem dől a hajója)

20230912_092037.JPG

 Az eszközök, amik még "az én időmben" szóval még nemrég is használatban voltak. Bár kicsit vegyes az összeállítás ott fent jobbra a szextáns elődje és a Jákob pálca utódja ... talán kvadránsnak hívták, vagy 200 évvel régebbi találmány. 

20230912_092212.JPG

Annyit értettem meg, hogy ezek ifjú, gyermek-admirálisok, tehát olyan fiatal kadétok, akiket a jövendőbeli utódoknak képeztek ki a hadihajózás vezetésére. Mit mondjak, megadták a módját az egyenruhákkal!

20230912_092451.JPG

A képeken az idősebb korosztály, csupa flottaparancsnok a többszáz éves történelem során.

20230912_092619.JPG

Fontos volt az egyenruha.

20230912_092659.JPG

Vajh melyik admirális és melyik történelmi pillanat legjelentősebb parancsával a kezében! Mindenesetre szigorú ember lehetett. A művészi ábrázolást felülírja a részletekre törekvés.

20230912_092753_masolata.JPG

20230912_092820.JPG

Szigorú tekintet mindenfelé.

20230912_092855.JPG

20230912_092932.JPG

20230912_093105.JPG

Az érdemrendek, melyeket  szétágyúzott tengerészekért osztottak magasabb helyről.

20230912_093200.JPG

És a jugoszláv haditengerészet utolsó tengernagya Branko "Đuro" Mamula.

20230912_093247.JPG

20230912_093308.JPG

20230912_093355.JPG

Ez egy régi admirális, aki orosz tengerészeket tanít.

20230912_093424.JPG

Ez már az újkor.

20230912_093520.JPG

Minden ami régen a GPS volt, azok alul alighanem astrolabiumok, de majd valaki kijavít a deckhandből ha mégsem..
20230912_093755.JPG

20230912_093806.JPG

Szép méretes hajók lehettek ekkora csigákkal.

20230912_093827.JPG

20230912_093835.JPG

20230912_094009.JPG

20230912_093835.JPG

Hajónaplók a XIX.-XX. század forduló idejéből.

20230912_093850.JPG

Képesítések, személyes okmányok, ezek már a reguláris idők voltak.

20230912_093910.JPG

20230912_093946.JPG

Első generációs géptelegráfok már a gőzhajózás korából.

20230912_094155.JPG

20230912_094200.JPG

20230912_094002.JPG

20230912_094009.JPG

Egy átfogó tabló a régi és az új időkről.

20230912_094216.JPG

És a jeles kapitányok, akik kiérdemelték, hogy az állami hajózási múzeumban kikerüljenek a falra. Vajon a Bauer Jóskának, vagy  Malájnak lesz e képe a Nemzeti Múzeum hajózás csarnokában? És vajon mi lesz a Dobozi Gabi magánmúzeumával, ha ő is beszáll a csónakba és átkel a Styx folyón? 

 20230912_094346.JPG

20230912_094411.JPG

20230912_094507.JPG

20230912_094516.JPG

Antik bark hajó és antik feleség.

20230912_094544.JPG

Tengerész szerszámok

20230912_094642_masolata.JPG

és a vitorlás hajó sebességmérő eszköze a "log" a hozzá tartozó homokórával. Innen a "csomó" kifejezés. A háromszögletű fadarabot bedobta a vízbe a matróz, az őrtiszt megfordította a homokórát a motolláról az első csomó lefutásakor,  ahány csomó leszaladt mialatt lefolyt a homok, annyi "csomóval" azaz tengeri mérföld per órával haladt a hajó.

20230912_094737.JPG

Kelengyés láda. A tengerészeket hűséges (reméljük) jegyesük várta otthon és közben a ládájában gyűlt a kelengyéje.

20230912_094835_masolata.JPG

Ezt a csónak alakú, szépen faragott fadarabot bármennyire is igyekeztem, nem sikerült kitalálnom micsoda.

20230912_095006.JPG

20230912_095103.JPG

Ez nem igaz,  a SLAVIANKA nem klipper, hanem brig. A klipper háromárbocos.

20230912_095125.JPG

20230912_095133.JPG

20230912_095227.JPG

Néhány részlet az admirálisok és egyéb jelesek otthonaiból.

20230912_095314.JPG

Meg kell hagyni ennek az uniformisnak volt varázsa. És ezek az emberek nem másfél méteresek voltak.

20230912_095710_1.JPG

20230912_095419.JPG

20230912_095748.JPG

J imádta ezeket a tárgyakat. De sajnos be volt üvegezve.

20230912_095846.JPG

20230912_095938.JPG

20230912_095454.JPG

Hát ezeket a bútorokat még nem forgácslapból tákolták össze. Amikor Amapolát építettem meglátogatott egy ember, talán könyvet vásárolt, már nem emlékszem pontosan, mindenesetre az Iparművészeti Múzeumban dolgozott. Mesélte, hogy ugye a múzeumi működés az olyan, hogy a tárgyakat alkalmi kiállításokon veszik elő a raktárakból, majd a végén pakolják el és más kerül elő helyettük. Na a modern dizájnbútorok ezt egyáltalán nem viselik el. A múzeumi restaurátorok mint a karbantartó asztalosok reparálják folyamatosan a darabokra hulló legújabbkori iparművészeti bútorokat. Sajnos korunk már szinte semmiben nem teremt maradandót.

20230912_095632.JPG

 

20230912_095952.JPG

Meg ez is.... beüvegezve.

20230912_100020.JPG

20230912_100031.JPG

Megannyi gyilokszerszám.

20230912_100217.JPG

20230912_100230.JPG

20230912_100247.JPG

20230912_100305.JPG

20230912_100356.JPG

Alul az "okapi' ( a magyar tengerészek divatos kése) őse

20230912_100417.JPG

Ezekről a dobozokról alul nem tudom micsodák, gyanúm, hogy abban voltak az ólom golyók, de J szerint meg azokkal a bojtokkal, amik lógnak róluk, tisztították a puskákat. A lőporszaru jobbra egyértelmű. 

20230912_100454.JPG

20230912_100539.JPG

20230912_100604.JPG

20230912_100634.JPG

Ilyen szúrószerszámmal a vállán vonult át Dubrovnik történelmi óvárosának főutcáján dobszóra menetelve a történelmi díszruhába öltözött őrség a turisták tiszteletére három napja este. Hát akit ezzel fenéken biztattak.....

20230912_100714.JPG

Amíg az admirális a tengeren kommandírozott, hitvese és gyermekei otthon várták. Kár hogy a csodaszép angyalarcú csöppség életlen lett a képen.

 20230912_100737.JPG

20230912_100844.JPG

20230912_100932.JPG

20230912_100940.JPG

Mária Terézia kelengyés ládája egy kicsit díszesebb mint az egyszerű marinájók mennyasszonyaié.

20230912_101007.JPG

20230912_101017.JPG

Ő egy nagyon marcona kapitány. Nem biztos, hogy szerettem volna alatta szolgálni.

20230912_101112.JPG

20230912_101140.JPG

Fent a falon körbe a jeles családok címerei. J összeszámolta, ha jólemléksze 133 volt belőlük.

20230912_101216.JPG

Azért már az antik időkben se úgy volt, hogy akárki csak úgy hajózhatott. Ez egy irat, amiben a velencei dózse nevezett testvéreknek engedélyezi a hajózást, "Beáta, a szent áldott szűz" nevű hajójukkal (ha jól fordítom) a páduai Antonióban.

20230912_101302.JPG

20230912_101309.JPG

20230912_101355.JPG

Szóval amit bánok, hogy egy ilyen csodálatos múzeumra mindössze másfél óránk volt.

De már ebben az ismertetésben is elfáradtam, a többit holnap.

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása