Csiszolás, lemosás, glettelés, ismét csiszolás és ismét lemosás után.
A gélhibákat mint említettem feltárás után Epokittal javítom. A trükk az, hogy egyrészt hajlékony, nagyon vékony, tán 0,2-es acél glettvassal csinálom, az Epokittnak meg nagyon lágynak, olyan tejfölkonzisztenciájúnak kell lennie, hogy leheletfinoman lehessen felhordani és elhúzni, hogy csakis a mélyedéseket töltse ki, (persze ha azok nagyon mélyek akkor lehet sűrűbb is, vagy több réteg kell ), és a legfontosabb, hogy a csiszolással nem szabad a felhordástó számított 5-6 óránál többet várni ( ez persze hőmérsékletfüggő, szóval rá kell érezni). Akkor nem tömi el már 60-100-as vízpapírt ( mert legalábbis én csakis vízben csiszolom), ki lehet belőle mosni a porát. Viszont ha valaki kivárja a 24 órás teljes átkeményedést, vért fog izzadni a csiszolással, mert olyan kőkeményre beköt az Epokitt. Hiába mondogatom magamnak, hogy "ez nem versenyhajó, nem kell annyira simának lennie" de néhány évtizedet csináltam ezt a munkát olyan hajókon amikkel versenyeztem és nem tudom magamat igazán rádumálni az igénytelenebb munkára.
Holnap jön rá az algagátló festék.
Amúgy a svertnyílás körüli fenéken a gél mintázata mutatja, hogy ezt a hajót eredetileg kielernek csinálták, a sablon nyoma ott van a fenéken. Mint deckard kommentelő felhívta rá a figyelmemet még 2016-ban osztrák hajó, Aquila típus, talán a Fertő tavon való alkalmazhatóság eredményezte a svertes változatot és ezért volt az a szerencsétlen formájú kényszerszülte kormány a visszacsapott fartükrön, amit végülis tavaly megszüntettem. Most találtam rá egy képet a neten a kieler változatról, nem kis megelégedésemre szolgál, hogy PONT oda és pont úgy rakták a kormányt ahogy én kitaláltam.
