Rég jelentkeztem, de hát nem volt miről beszámolnom másról, mint amit már megírtam. Jelentem a "hátsó fertályt" a legjobb tudásom szerint borostyántalanítottam. Több mint két hétig tartott. Na jó, nemcsak ezt csináltam, de fizikailag se lettem volna képes egyfolytában csak ezt csinálni, pihenésképpen kész a hátsó kapu,
a műanyag ételdobozban van a villanypásztor adóegysége, mögötte a szemöldökfa alatt a 230 V AC dugaszolóaljzat, amibe a 12V DC tápegység van bedugva, jobboldalt a sárga csíkos műanyagcsőben fut föld alatt a tápkábel ami bemegy a házhoz ( még bő 20 métert el kell ássak árokba, ez is egy utálatos munka). A kábel végig csőbe van húzva, mert E-nek a szomszédban pl. a vakond elrágta a sufnija tápkábelét. Védőcsőnek mindenféle maradék kerti öntözőtömlőket használtam el, amiket még az előző tulaj hagyott hátra, ezt a fekete-sárgacsíkos utálatosat (majdnem olyan merev mintha KPE cső lenne) negyedik éve kerülgetem, most eljött végre az ő ideje is.
A két végén a kerítésnek ilyen oszlopok állnak.
Mint már említettem mindent lekentem olvasztott bitumen-méhviasz keverékkel, amit még hőlégfúvóval alaposan mégegyszer ráolvasztottam a fára, ha ez a technológia jó volt Mózes Níluson úszó kosarától kezdve 2000 éven át hajók millióihoz, akkor tán itt is kitart amíg élek. A viasz azért jó bele, mert bár az erős napsütés meglágyítja, de nem fog, nyugodtan hozzá lehet érni nem keni vele össze magát az ember. Az látszik, hogy ezzel persze a borostyánnak csak a töredékét számoltam fel, az oldalkerítéseken, bokrokon, fák törzsén, meg a talajon annak amivel idáig végeztem, kb az ötszöröse él még és ha azokat is kitermelem, akkor se végeztem valamennyi gyökérrel, újra és újra ki fognak hajtani, szóval ez alighanem életem végéig tartó sportfoglalkozás lesz. A bosszantó az, hogy mindez az előző gazda telepítése volt, mert azt gondolhatta, hogy milyen jópofa dolog lesz, hogy a drótfonat kerítést benövi a szép örökzöld növény.
Ami még plusz kellemetlenség, bő két hete eltörtem a jobb lábam 4-es ujját. Zuhanyozás közben beszappanozott állapotban fogyott ki az aktuális tankból az édesvíz, így mentem ki a szalonba a ruhásszekrény padlója alatt lévő csapokat átváltani a következő tartályra, amikoris a lakkozott padlódeszkán mezítláb megcsúsztam és belekorcsolyáztam a szögletes mennyezeti oszlop sarkába. Jó dagadt lett, meg lila, meg fáj, de kezdem megszokni, meg talán javul is valamit.
Akit érdekel a kopárblog, ezzel is sokat matattam, szóval nem loptam a napot.
