12:25 Kint -2 °C, idebent +23. Sándor-József-Benedek még zacskóban se hozott meleget. Kutyákról fogok írni.
Idebent béke és nyugalom, mint a bunda alszik C a macska és Sz az én barátságos békés, szelíd kezes kutyusom, tudjátok, amelyik az idegen kankutyát megtámadta, macskát, tyúkot, kakast, arról meg ne is beszéljünk, már két döglött tyúkot kiásott és megjelent vele, abból a kilenc tyúkból és egy kakasból amiket 13 napja lemészárolt és hazahordott a befagyott Balabán csatornán át a szomszédból. Kerítés lesz hátul villanypásztorral és csak remélem, hogy az oldalkerítést nem fogja átugrani, mert így is rengeteg zöldet kell kiirtani (mert különben leföldeli a villanypásztor munkavezetékét ha hozzáér), de ha az oldalkerítéseket is meg kell villanyozni az szinte reménytelen feladat. A kutya meg ki lesz miskárolva sajnos. Mindeközben mint a mellékelt színes ábrán is látszik, a saját macskával remekül kijön, sőt gyakorta a macska terrorizálja őt.
Szóval a kutyák miközben majdnem olyanok mint az emberek, Csányi Vilmos etológus szerint "szőrős gyerekek", de mégsem egészen olyanok. Saját logikájuk van melyen belül következetesek. Elfogadják az embert feltétlen kizárólagos falkavezérnek, hűségesek és nagyon is szeretetre vágyóak és szeretet adóak, de az alapvető ösztöneikben megátalkodottak. Feltűnt a környéken egy nagyon szép, feltehetően fajkutya, egy hófehér német spitz kan. Nagyon nem tűnt kóbor kutyának, de hát itt barangolt már harmadik napja, amikor kiszúrta magának Krisztikét, aki az ivartalanított nőstény keverék kutyájával, Sz játszópajtásával a Nellivel szokott sétálni napjában kétszer ahogy én is Sz-szel. Kriszti volt az aki a múltkori két kis kivert kóbor kölyköt autóval állatmenhelyre vitte, megesett a szíve a spitzen, elvitte a menhelyre, ahol megnézték, volt benne chip, csak épp a gazda telefonja nem jelentkezett. Elautózott vele az innen 5 km-re lévő lakcímre, ahol az állat gazdája közölte vele, hogy nem is tudja hogy tűnhetett el a kutya, az előbb még itt volt. (mondom, három napja kóborolt a környéken) persze nem köszönte meg, hogy visszahozták. Másnap megint ott volt Krisztinél a kutya, megint visszavitte a gazdájának, aki arra nem vette a fáradságot, hogy a lukat, ahol szemmel láthatóan ki-be jár az eb bedrótozza. Ma reggeli sétánál látom, hogy a spitz már bent van Krisztiék telkén és teljesen úgy viselkedik mintha K a gazdája lenne, felugrál, hízeleg, szegény Nellit meg a frász töri ki a féltékenységtől. Egyszerűen a a spitz úgy döntött, hogy neki nem kell a korábbi gazdája és ő majd keres magának másikat. A kisebbik lányom jutott róla eszembe, aki 16 éves korában kint volt Amerikában diákcsere programban befogadó szülőknél, de nem jött ki a "mostohaanyjával" ezért keresett magának másikat. Szóval igaza van a Csányinak a kutyák tényleg "szőrős gyerekek".