Nehezen indul be a tavasz. Már csak -2,5°C volt reggel, szóval nem -17 mint két napja, de ez is elég, hogy egy csepp olvadás se legyen. A madarak is érzik, mielőtt leesett volna ez az utolsó hó, csak úgy fumigálták az etetőt, most bezzeg ki be röpködnek egymást kilökdösve belőle, még lent a hóban is szorgalmasan csipegetik a napraforgót amit fentről az erőszakosak kitúrtak, még szerencse, hogy a macska bent alszik Judit ágyában..Ki is megyek megnézni, nem kell e utána tölteni az etetőt.
Hát volt még benne, de nem sok, töltöttem bele egy bögrével. Úgy csináltam meg, hogy középen egy garatból jön lefelé a mag, amit alul két oldalt, keskeny nyílásokon szedegetnek ki a madarak az etetőtálcára. Ez egy jó elképzelés volt, de ők persze mohók és kaparják kifelé amennyit csak elérnek. Szóval pont úgy viselkednek mint az újságírók egy sajtófogadáson.
Amúgy énnekem tetszik ez az idő, gyönyörű a havas természet, hálistennek a télt tűzifának, amit nyáron bespejzoltam a fele fogyott el legfeljebb, szóval vidáman élünk. Van elfoglaltságom is több mint amivel elbírok, most, hogy a http://kopar.blog.hu/ lapzárta még messze van pl folytatom a régi képek digitalizálását.Most épp a régi tengerész diák akadtak a kezembe.
Valahol malájföldön.
Vagy éppen Indiában, ahol ilyen volt a "rendes" taxi
Ilyen meg a "tuktuk" ( az a rendkívül jóképű skinhead a sofőr mellett én vagyok)
Ahányszor megálltam valahol, a nők felkiáltottak "ubrájna". Elképzelni nem tudtam mi ( vagy ki) a vén bánat az az "ubrájna"), pedig kézzel lábbal sőt angolul is magyarázták, hogy ő arrafelé az éppen rendkívül népszerű filmek szereplője. Évek múlva jöttem rá, hogy "Yul Brynner" westernek mehettek akkor éppen arrafelé, csak hát ők úgy ejtették ki a nevét ahogy az odavalósi írással kiírták a stáblistára.
A forgalmat sűrű sípszóval és lendületes karmozdulatokkal dirigálja a rendőr.
Ő arrafelé nem minősül hajléktalannak, ez egy elfogadott életforma, az ágya a háza.
Magyar tengerészek alkudoznak fűrészrája orrnyúlványára. Egy most is itt áll az íróasztalom mellett. Volt egy rakás ilyesféle kacatom amiket szorgosan hazacipeltem a világ túlfeléről, aztán az évek és költözködések, házasságok, válások során "elkoptak". A napokban amikor valamit kerestem a padláson, a fejemre esett egy óriásteknős páncélja. Ez volta bosszúja, pedig nem is én fogtam ki a tengerből, Alexandriában vettem az "Indiántól" valahány piaszteréret.
Van egy rakás dia, meg negatív, kell valami normális albumot csinálnom amit akit érdekel nézegetheti a neten.