Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • emeritus: Tavaly nyáron egy frissen,de használt autóval mentem,és út közben az elektro- nika sztrálkolni aka... (2018.01.21. 12:45) Vasárnap.
  • A Tengerész: @József Kázmér Cegléd: Welcome aboard ... most meg vagyok lőve melyik a keresztneved ( a Cegléd az... (2018.01.09. 00:52) Szombat.
  • sevylor: @A Tengerész: de nem 15 éve! (2018.01.03. 09:00) Csütörtök.
  • MaKata: Kedves Vili + Judit !! Részemről köszönöm, Nektek is B U É K !! (2018.01.02. 10:29) Szombat.
  • József Sefcsik: Mi is:Boldog Új Évet és mindenféle jót ! (2018.01.02. 08:15) Hétfő.

Linkblog

Szombat.

2018.01.06. 23:55 :: A Tengerész

 Tegnap átmentem a szembe Józsihoz kölcsönkérni a hosszú létráját, mert kihasználva a jó időt elszántam magam rá, hogy megalacsonyítom a hatalmas cseresznyefát, aminek a termését csak lehulló szemét formájában látom minden évben, mert olyan magasra nőtt, hogy csak a rigók férnek hozzá ( egyetlen ága hajlik le olyan alacsonyra, hogy a talajszintről is szedhető, de az is a szomszédba nyúlik). Józsi az akivel a háztetőnket is csináltuk, ő ács és végre rászánta magát, hogy a saját házukat is beborítja gerendaburkolattal. Ilyen nagy munkába kezdett.
001_90.JPG

002_74.JPG

003_63.JPG

Ezek a gerendák több mint  100 évvel ezelőtt épült házak un. "csapos gerendafödém"-ét képezték, szóval bontott anyag, amit hangyaszorgalommal tisztítottak meg ilyen szépre. Megszámoltam egyik bütüjén az évgyűrűket, 60 felett volt és alighanem a megmunkálás során pár elkopott a külső részről, szóval akkortájt kezdhettek növekedni a Kárpátok szent bércein, amikor az országban beindult az a pezsgő időszak, melyet utólag "reformkor"-nak neveztek. Mindig meghatódom, ha kézzel megérintem a történelmet.006_31.JPG

005_42.JPG

007_25.JPG

Aztán Jóska egyik emberével átcipeltük hozzám a hosszú kitolható létrát. Már az is kemény feladat volt, ahogy ( kötél és erőkímélő fortély segítségével) sikerült egyedül felállítanom és a cseresznyefához támasztanom, ennyi elég is volt tegnapra.  Aztán ma lefűrészeltem az első, olyan 25 cm körüli átmérőjű első ágat. Azt remélem, hogy ha naponta végzek eggyel, akkor a jövő héten kész lehetek vele. Ettől a projekttől azt várom, hogy a vastag ágak visszavágásával, megifjul a fa, az alvó rügyekből friss hajtások bújnak elő, melyeket lesúlyozva, vízszintes növekedésre kényszerítek, így a termés egy alacsony létráról elérhető lesz. Ma kölcsönkértem még a Józsitól a testhevedert is és biztos ami biztos, alaposan megkötöttem magam a létra tetején, mert amikor "magam alatt vágtam a fát" amire rá kellett üljek a fűrészeléshez, kissé elgyávultam, hogy az egyetlen dolog amibe kapaszkodni tudok, az a két kézzel tartott láncfűrész. Mondjuk nem mögöttem vágtam az ágat, hanem előttem, tehát nem a lehulló részen ültem, de amikor letörik egy ekkora ág akkor az egész fa belerendül. Egy ilyen vastag, ferde  ág elfűrészelése amúgyis macerás. Nem lehet felülről teljesen átvágni, mert mielőtt a túloldalon kiérne a fűrész, letörik az ág és lehasít egy darabot a megmaradó, törzs felé eső  részből. Hogy ezt elkerülje a dolgozó, előbb a föld felőli részről kell bevágni, de óvatosan, mert ha túl mélyre megy a láncfűrész akkor az ág súlyától beszorul a vágásba a fűrész és kiszedni gyakorlatilag lehetetlen. Tehát az ágon ülve előbb "vakon" a láthatatlan túloldalon érzésre be kell fűrészeli annyit, hogy a fűrész még épp ne szoruljon be, aztán a felém eső oldalról teljesen átvágni. Amikor már recseg, akkor már csak azért kell izgulni, hogy leesés közben nehogy elakadjon más fába valamely ága, mert akkor előfordulhat, hogy a levágott vastag vég megindul vízszintesen a favágó irányába. Szóval a favágónak nagyon otthon kell lennie érzésre a statikában, fejben le kell játszani a "mi történik ha" variációkat. Az első ágat minden gond nélkül abszolváltam, a lehullott ágat felfűrészeltem és mivel a szomszéd telekre esett, a darabokat átdobáltam a kerítésen hozzánk, legalább egy heti tüzelő a jövő télen. Holnap felbaltázom, nedvesen jobban hasad mintha megvárnám amíg kiszárad. Hétfőn kitolom hosszúra a jobboldali dupla támasztó létrát és azt az ágat fogom lebontani fentről kezdve fokozatosan aminek itt a képen hozzá van támasztva. Az igazán csiklandós a többi ág lesz, azokat nem szabad hagyni leesni, mert valamelyik házat agyonvágnák. Izgi lesz.

009_13.JPG

 Ebéd  előtt még a vágási felületet is lekezeltem. Ehhez létezik egy Fagél nevű anyag, ami nekem most éppen nem volt, viszont volt méhviaszom és az előző tulaj által az építkezéshez használt és a sufni mögött hagyott, kökemény, kagylósan törő bitumenem egy zsákkal. Valamikor a fa vitorlás hajók deckjének deszkái közti  hézagokat olvasztott kátrány-viasz keverékkel öntötték ki, ha ahhoz jó volt akkor gondolom a fa sebkezelésére is alkalmas,   Egy lábosban egymásba olvasztottam kb fele-fele arányban a viaszt a kátránnyal és rácsorgattam a vágási felületre. Persze rögtön rádermedt, de felmentem egy hőlégfúvóval és alaposan ráolvasztottam a fára a kenyőcsöt. Ennél precízebben nem tudok eljárni. Így néz ki a lecsonkolt ág. ( a létrán azok az izék szőnyegpadló darabok, mert ez volt a tetőlétra a háztető csináláskor)

010_14.JPG

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr7213554951

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

József Kázmér Cegléd 2018.01.08. 21:59:09

Kedves Kapitány! Néhány éve egy kedves barátom - kivel talán egy kézszorításig is eljutottatok - ajánlása nyomán követem beszámolóidat, amik kétségkívül tanulságosak, szórakoztatóak. Egy-egy munkád ("piszmálkodásod") olvastán néha felmerült bennem a gratulálás természetes kényszere, ám mindig visszafogtam magam. Elképesztett találékonyságod és anyanyelvi finomságaid. Mondanám, hogy műszaki embertől elvárhatatlan minőséggel írsz és beszélsz. Ez tetszik nekem. Talán épp emiatt tennék egy bővítményt szerdai írásodhoz.Ha másért nem, mások szaknyelvi szótárának tágítása okán. Amit derék ácsmestered "csapos gerendafödémként" nevez, azt Pintér Jani bácsi ácsmester (immár 40 éve elhunyt csodamosolyú ácsszaki), "tiplifának" hívott. Ő volt az, aki az oroszok által lelőtt templomi harangtorony újjáépítése során a csúcsba helyezte a keresztet tartó 6 méteres gerendát. A tiplifákról még lenne mondandóm, ám az illendőségen már így is "túlbeszéltem" magam. Jó egészséget és jó szelet, Kapitány!Magam, persze, a francia partok felé mennék, de hát mit is tudhat erről egy "szárazföldi patkány"!?

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2018.01.09. 00:52:45

@József Kázmér Cegléd: Welcome aboard ... most meg vagyok lőve melyik a keresztneved ( a Cegléd az azt hiszem kiesett). Köszönöm az elismerést. A "csapos gerendafödémet" nem a Józsi mondta, azt én szedtem fel valahol építésztársaságban, viszont a "tiplifát" nem ismertem.