Tegnap átmentem a szembe Józsihoz kölcsönkérni a hosszú létráját, mert kihasználva a jó időt elszántam magam rá, hogy megalacsonyítom a hatalmas cseresznyefát, aminek a termését csak lehulló szemét formájában látom minden évben, mert olyan magasra nőtt, hogy csak a rigók férnek hozzá ( egyetlen ága hajlik le olyan alacsonyra, hogy a talajszintről is szedhető, de az is a szomszédba nyúlik). Józsi az akivel a háztetőnket is csináltuk, ő ács és végre rászánta magát, hogy a saját házukat is beborítja gerendaburkolattal. Ilyen nagy munkába kezdett.

Ezek a gerendák több mint  100 évvel ezelőtt épült házak un. "csapos gerendafödém"-ét képezték, szóval bontott anyag, amit hangyaszorgalommal tisztítottak meg ilyen szépre. Megszámoltam egyik bütüjén az évgyűrűket, 60 felett volt és alighanem a megmunkálás során pár elkopott a külső részről, szóval akkortájt kezdhettek növekedni a Kárpátok szent bércein, amikor az országban beindult az a pezsgő időszak, melyet utólag "reformkor"-nak neveztek. Mindig meghatódom, ha kézzel megérintem a történelmet.

Aztán Jóska egyik emberével átcipeltük hozzám a hosszú kitolható létrát. Már az is kemény feladat volt, ahogy ( kötél és erőkímélő fortély segítségével) sikerült egyedül felállítanom és a cseresznyefához támasztanom, ennyi elég is volt tegnapra.  Aztán ma lefűrészeltem az első, olyan 25 cm körüli átmérőjű első ágat. Azt remélem, hogy ha naponta végzek eggyel, akkor a jövő héten kész lehetek vele. Ettől a projekttől azt várom, hogy a vastag ágak visszavágásával, megifjul a fa, az alvó rügyekből friss hajtások bújnak elő, melyeket lesúlyozva, vízszintes növekedésre kényszerítek, így a termés egy alacsony létráról elérhető lesz. Ma kölcsönkértem még a Józsitól a testhevedert is és biztos ami biztos, alaposan megkötöttem magam a létra tetején, mert amikor "magam alatt vágtam a fát" amire rá kellett üljek a fűrészeléshez, kissé elgyávultam, hogy az egyetlen dolog amibe kapaszkodni tudok, az a két kézzel tartott láncfűrész. Mondjuk nem mögöttem vágtam az ágat, hanem előttem, tehát nem a lehulló részen ültem, de amikor letörik egy ekkora ág akkor az egész fa belerendül. Egy ilyen vastag, ferde  ág elfűrészelése amúgyis macerás. Nem lehet felülről teljesen átvágni, mert mielőtt a túloldalon kiérne a fűrész, letörik az ág és lehasít egy darabot a megmaradó, törzs felé eső  részből. Hogy ezt elkerülje a dolgozó, előbb a föld felőli részről kell bevágni, de óvatosan, mert ha túl mélyre megy a láncfűrész akkor az ág súlyától beszorul a vágásba a fűrész és kiszedni gyakorlatilag lehetetlen. Tehát az ágon ülve előbb "vakon" a láthatatlan túloldalon érzésre be kell fűrészeli annyit, hogy a fűrész még épp ne szoruljon be, aztán a felém eső oldalról teljesen átvágni. Amikor már recseg, akkor már csak azért kell izgulni, hogy leesés közben nehogy elakadjon más fába valamely ága, mert akkor előfordulhat, hogy a levágott vastag vég megindul vízszintesen a favágó irányába. Szóval a favágónak nagyon otthon kell lennie érzésre a statikában, fejben le kell játszani a "mi történik ha" variációkat. Az első ágat minden gond nélkül abszolváltam, a lehullott ágat felfűrészeltem és mivel a szomszéd telekre esett, a darabokat átdobáltam a kerítésen hozzánk, legalább egy heti tüzelő a jövő télen. Holnap felbaltázom, nedvesen jobban hasad mintha megvárnám amíg kiszárad. Hétfőn kitolom hosszúra a jobboldali dupla támasztó létrát és azt az ágat fogom lebontani fentről kezdve fokozatosan aminek itt a képen hozzá van támasztva. Az igazán csiklandós a többi ág lesz, azokat nem szabad hagyni leesni, mert valamelyik házat agyonvágnák. Izgi lesz.

 Ebéd  előtt még a vágási felületet is lekezeltem. Ehhez létezik egy Fagél nevű anyag, ami nekem most éppen nem volt, viszont volt méhviaszom és az előző tulaj által az építkezéshez használt és a sufni mögött hagyott, kökemény, kagylósan törő bitumenem egy zsákkal. Valamikor a fa vitorlás hajók deckjének deszkái közti  hézagokat olvasztott kátrány-viasz keverékkel öntötték ki, ha ahhoz jó volt akkor gondolom a fa sebkezelésére is alkalmas,   Egy lábosban egymásba olvasztottam kb fele-fele arányban a viaszt a kátránnyal és rácsorgattam a vágási felületre. Persze rögtön rádermedt, de felmentem egy hőlégfúvóval és alaposan ráolvasztottam a fára a kenyőcsöt. Ennél precízebben nem tudok eljárni. Így néz ki a lecsonkolt ág. ( a létrán azok az izék szőnyegpadló darabok, mert ez volt a tetőlétra a háztető csináláskor)