Egy sasért aggódunk. Délegyházán találták, barátaink madármentők, őket értesítették, de az eset nekik is túl súlyos volt, a sukorói madárkórházba vitték. Az orvosi jeletés:
A madárnak többszörös, nyílt, szilánkos törése van mindkét alkarcsonton, ami sajnos régebbi keletű, erősen szennyezett, légy nyüvekkel súlyosan fertőzött volt. Kondíciója gyenge. A lövést nehéz bizonyítani, csak ha a röntgenen a lövedék ill fém maradványai láthatók. Behozatala után infusiót, antibiotikumokat, gyulladáscsökkentőket kapott, majd az első műtét során a sérült terület megtisztítására került sor ( nyűvek, elhalt szövetek, szennyeződések eltávolítására) , majd a területet nedves, antibiotikumos, szövetképződést segítő kötéssel fedtük, mindezeket gázos altatásban. A seb tisztulása, a sarjadzás megindulása után kerül sor a csontok helyreállító műtétjére. A madár állapota jelenleg a területről felszívódott nagymennyiségű szennyeződés, méreganyag, a kórokozók miatt súlyos, a következő néhány nap kritikus.
A madár a második műtét után van, ezt írta az orvos.
Tegnap éjjel megvolt a sas második - helyreállító - műtétje is. A következő napok nagy kérdése az, hogy a szárny életképes vagy sem.
Állítólag a madarak altatása különösen kockázatos. Fontos megemlíteni az orvos nevét Berkényi Tamás
https://www.facebook.com/Vadmad%C3%A1rk%C3%B3rh%C3%A1z-Sukor%C3%B3-Bird-Hospital-118179714886849/
Miután kötözésekre járok Budapestre a HÉV-en olvasgatok. A kezembe került egy angol novelláskötet, címe "Drága illúzió" ("Mai angol elbeszélők" Szépirodalmi Könyvkiadó 1981). Mondjuk attól eltekintve, hogy ezek a "mai" elbeszélők azóta már meglehetősen tegnapiak, én még ilyen szart keveset olvastam. Képes voltam átrágni magamat az egészen, hátha találok közte használhatót, meg hátha közben rájövök a megfejtésre, de nem sikerült. Vagy nincs is bennük cselekmény, vagy az egy bővített mondattal kivégezhető lenne, de a szerzők ehelyett 10-30 oldalra tupírozzák az unalmas semmit. Mert hogy unalmas az nemcsak igaz, de nekem úgy tűnik, hogy kifejezetten cél, hogy az legyen, biztos ettől modern. A végén a szerkesztő lendületes utószóban méltatja a műveket, csupa szuperlatívuszban, én meg csak nézek ki a fejemből és fel kell tennem magamnak a kérdést, ennyire tahó lennék, hogy nem is értem miről beszél? Malcolm Lowry " A legderekabb hajó" ( The bravest boat) novelláját például "látomásos, misztikus" voltáért dicséri a fellegekbe. A cselekmény ( ami persze csak a végén derül ki, miután közel húsz oldalt végigszenvedett az olvasó cirkalmas körmondatokban előadott tájleírások, haldokló cédrusok, hullámtarajok, fagyos vonulatok és ezerféle egyéb szómágiák értelmezésével) mindössze az, hogy egy kisgyerek vízre bocsájt egy hajócskát, amibe egy levelet tesz. Ezt néhány évtizeddel később megtalálja egy kisleány, amitől valahogy egyszer ( erről nem szól az írás) a felesége lesz az akkorra már öreg fiúnak. És csak úgy mennek, miközben a fagyos vonulatok meg vannak. A fordító Göncz Árpád. Árpi bácsit nagyra becsülöm, de tényleg börtönlakónak kell lenni, hogy az ember ilyen szövegeken át tanuljon meg angolból fordítani. Bizonyára vannak az ilyen küzdelmes irodalomnak is élvezői, akik mindent ami egy kicsit is kevesebb kínnal elviselhető olvasmány lektűrnek bélyegeznek, de nekem ez olyan mint amikor a vicc hőse akkor élvez amikor melléüt.