Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @Műszaki: Na ez az a hülyeség amért nem gondolom követendőnek ennek a srácnak az elképzeléseit. ww... (2024.03.07. 19:50) Hétfő.
  • KAMA3: Én bevallom őszintén, hogy erre az időre (félig szándékosan) felfüggesztettem a blogod olvasását, ... (2024.03.01. 09:56) Csütörtök.
  • A Tengerész: @Ha nem írok ne válaszolj!: Már lezártam. Majd építek egy ferde rampát amin feltolom a talicskát. ... (2024.03.01. 00:31) Szerda.
  • A Tengerész: @Paduc: Rémlik.... (2024.02.25. 02:14) Szombat.
  • A Tengerész: @akiga: Igen tudok róla. (2024.02.23. 08:39) Szerda.

Linkblog

Szerda.

2017.08.30. 22:08 :: A Tengerész

Egy sasért aggódunk. Délegyházán találták, barátaink madármentők, őket értesítették, de az eset nekik is túl súlyos volt, a sukorói madárkórházba vitték. Az orvosi jeletés:

A madárnak többszörös, nyílt, szilánkos törése van mindkét alkarcsonton, ami sajnos régebbi keletű, erősen szennyezett, légy nyüvekkel súlyosan fertőzött volt. Kondíciója gyenge. A lövést nehéz bizonyítani, csak ha a röntgenen a lövedék ill fém maradványai láthatók. Behozatala után infusiót, antibiotikumokat, gyulladáscsökkentőket kapott, majd az első műtét során a sérült terület megtisztítására került sor ( nyűvek, elhalt szövetek, szennyeződések eltávolítására) , majd a területet nedves, antibiotikumos, szövetképződést segítő kötéssel fedtük, mindezeket gázos altatásban. A seb tisztulása, a sarjadzás megindulása után kerül sor a csontok helyreállító műtétjére. A madár állapota jelenleg a területről felszívódott nagymennyiségű szennyeződés, méreganyag, a kórokozók miatt súlyos, a következő néhány nap kritikus.

A madár a második műtét után van, ezt írta az orvos.

Tegnap éjjel megvolt a sas második - helyreállító - műtétje is. A következő napok nagy kérdése az, hogy a szárny életképes vagy sem. 

sas_1.JPGsas2.JPGsas3.JPG

Állítólag a madarak altatása különösen kockázatos. Fontos megemlíteni az orvos nevét Berkényi Tamás 

https://www.facebook.com/Vadmad%C3%A1rk%C3%B3rh%C3%A1z-Sukor%C3%B3-Bird-Hospital-118179714886849/

Miután kötözésekre járok Budapestre a HÉV-en olvasgatok. A kezembe került egy angol novelláskötet, címe "Drága illúzió" ("Mai angol elbeszélők" Szépirodalmi Könyvkiadó 1981). Mondjuk attól eltekintve, hogy ezek a "mai" elbeszélők azóta már meglehetősen tegnapiak, én még ilyen szart keveset olvastam. Képes voltam átrágni magamat az egészen, hátha találok közte használhatót, meg hátha közben rájövök a megfejtésre, de nem sikerült. Vagy nincs is bennük cselekmény, vagy az egy bővített mondattal kivégezhető lenne, de a szerzők ehelyett 10-30 oldalra tupírozzák az unalmas semmit. Mert hogy unalmas az nemcsak igaz, de nekem úgy tűnik, hogy kifejezetten cél, hogy az legyen, biztos ettől  modern. A végén a szerkesztő lendületes utószóban méltatja a műveket, csupa szuperlatívuszban, én meg csak nézek ki  a fejemből és fel kell tennem magamnak a kérdést, ennyire tahó lennék, hogy nem is értem miről beszél? Malcolm Lowry " A legderekabb hajó" ( The bravest boat) novelláját például  "látomásos, misztikus" voltáért dicséri a fellegekbe. A cselekmény ( ami persze csak  a végén derül ki, miután közel húsz oldalt végigszenvedett az olvasó cirkalmas körmondatokban előadott tájleírások, haldokló cédrusok, hullámtarajok, fagyos vonulatok és ezerféle egyéb szómágiák értelmezésével) mindössze az, hogy egy kisgyerek vízre bocsájt egy hajócskát, amibe egy levelet tesz. Ezt néhány évtizeddel később megtalálja egy kisleány, amitől valahogy egyszer ( erről nem szól az írás) a felesége lesz az akkorra már öreg fiúnak. És csak úgy mennek, miközben a fagyos vonulatok meg vannak. A fordító Göncz Árpád. Árpi bácsit nagyra becsülöm, de tényleg börtönlakónak kell lenni, hogy az ember ilyen szövegeken át tanuljon meg angolból fordítani. Bizonyára vannak az ilyen küzdelmes irodalomnak is élvezői, akik mindent ami egy kicsit is kevesebb kínnal elviselhető olvasmány lektűrnek bélyegeznek, de nekem ez olyan mint amikor a vicc hőse akkor élvez amikor melléüt.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr4312791622

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása