Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • abraxas: Vilmos! Nem ismerem jeles elődöd munkásságát, de lelkes olvasóid (velem együtt) bizonyítják, Te s... (2017.06.28. 16:14) Hétfő.
  • A Tengerész: @Jonathan: Köszönöm, már nem is fáj. Az éjjel már tudtam is aludni azon az oldalamon. Az meg hogy ... (2017.06.24. 20:48) Csütörtök.
  • A Tengerész: @Jonathan: Köszönöm. Az olajbogyót utálom, valaki hozta ajándékba, valszeg az üvegben fog megroml... (2017.06.15. 20:58) Hétfő.
  • A Tengerész: @hozé: Welcome aboard hozé! Köszönöm. (2017.06.08. 07:04) Szerda.
  • A Tengerész: @Műszaki: Érdekes, megszűnt bennem minden "mehetnék". Egyáltalában nem vágyom sehová elmenni innen... (2017.06.07. 07:41) Kedd.

Linkblog

Csütörtök.

2017.06.15. 22:20 :: A Tengerész

Miután átdöftem a Tequilát a  10-es betonvassal  decktől fenékig, ki kellett találjam, hogyan csinálok 42,6mm átmérőjű három egyforma furatot a 10 mm átmérőjűből ugyancsak egy tengelyvonalba. Merthogy ez az ügyes  SP ( teljesen olyan mint Tuskó Hopkins) valahonnan szerzett ilyen külső átmérőjű csövet kormány tönkcsőnek, sőt még egy további, ugyancsak rozsdamentes csövet ami pont snapperosan belepasszol a tönkcsőbe, az lesz a kormány tengelye, így nem kell csapágyakat esztergálni hurrá! ( ezzel a "snapperossal" bajban vagyok, esküdni mernék, hogy van ilyen szó ami azt jelenti, hogy valami valamibe pont  belepasszol se nem szorul, se nem lötyög, de most meggugliztam és csak a saját korábbi blogbejegyzéseimet dobta ki a gép, szóval ez egy olyan szó lehet amit csak én ismerek és használok, sebaj) Szóval ha már lúd legyen liba, csináltam egyszer felhasználhatós körkivágós izét laposvasból a betonvasam végére, két darab is készült, az egyik a padló átfúrásához toló üzemmódba, egy meg a fenék átfúrásához húzós üzemmódra. Ez utóbbi látszik az alanti képen.
013_9.JPG

A hajó alól feldugtam a szárát a deckig, ott ráraktam a fúrógépet és felfelé húzva szépen kivágtam vele a lukat.  A másik szerszámot beügyeskedtem a deck és a padló közé, kidugtam a decken, ismét ráraktam a fúrógépet és  lefelé nyomva kivágtam vele a padló kiemelkedésén lévő közbenső furatot. A decken lévő lukat meg körbefurkáltam és  ugyancsak fúrógépbe fogott forgó reszelővel pontos kör alakra szabályoztam. A padlónál kellett kicsit alakítani a lukat, most vettem hasznát a sarokfúró feltétnek. Gyakran lett volna erre a szerszámra 021_4.JPGmár szükségem olyankor amikor nem fértem valamihez hozzá a fúrógéppel valami szűk helyen, de mindig kínlódnom kellett, mert nem volt ilyenem. Kerestem már komoly szerszám áruházban is, de csak a fejüket rázták. Na mit tesz Isten pár hónapja a Liedl-ben megláttam valami potom pénzért, épp nem kellett akkor semmire, de tudtam, hogy eljön az az idő és lőn. Most könnyedén méretre alakítottam a furataimat.020_4.JPG

Bele is passzintottam a tönkcsövet, persze egyelőre csak próbailag, mert egyelőre hosszabb mint ami kell és kell majd ráhegesztenem talpakat, amiket a fenékhez, meg a deckhez csavarozok. 002_65.JPG

006_22.JPG

Miután a belső cső pontosan illeszkedik a tönkcsőbe, spekuláltam rajta, hogyan fogom a talpakat ráhegeszteni, anélkül, hogy a külső cső geometriája torzulna, ami még ha csak néhány tized milliméternyi is, de megakadályozhatja, hogy a belső cső akadálytalanul forogjon kormányzáskor. Némi tépelődés után a cső egyik végén egy 10 centis darabot kitöltöttem betonnal. Hogy csak 10 centi legyen, alatta kitömtem újságpapírral és beleállatottam a közepébe azt a vasat amivel felülről fúrtam a lukat a padlóba a decken át (a felső képen látszik a "szakálla" amivel kivágtam a padlót). Mielőtt a betont a csőbe csömöszöltem, belülről alaposan bezsíroztam a csőfalat, azt remélem, hogy miután elvégeztem a hegesztést, a vassal ki tudom a beton dugót tolni a csőből. Ha nem jön ki könnyen, legfeljebb szétfúrom ütvefúróval. Mindenesetre abban azt hiszem jó eséllyel reménykedhetek, hogy az ily módon kisámfázott cső átmérője nem fog torzulni hegesztéskor.

 Ha még valakinek esetleg kételyei lennének miért jó így élni, tegnapelőtt csináltam pár képet amikor a télikertben ( kinyitott nyugati üvegfalnál) kicsit leültem pihenni az árnyékba.

002_66.JPG

007_19.JPG

Nem csak embernek, állatnak is jó.006_23.JPG

Meg növénynek is.010_10.JPG

011_15.JPG

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr2512598905

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.