Miután átdöftem a Tequilát a 10-es betonvassal decktől fenékig, ki kellett találjam, hogyan csinálok 42,6mm átmérőjű három egyforma furatot a 10 mm átmérőjűből ugyancsak egy tengelyvonalba. Merthogy ez az ügyes SP ( teljesen olyan mint Tuskó Hopkins) valahonnan szerzett ilyen külső átmérőjű csövet kormány tönkcsőnek, sőt még egy további, ugyancsak rozsdamentes csövet ami pont snapperosan belepasszol a tönkcsőbe, az lesz a kormány tengelye, így nem kell csapágyakat esztergálni hurrá! ( ezzel a "snapperossal" bajban vagyok, esküdni mernék, hogy van ilyen szó ami azt jelenti, hogy valami valamibe pont belepasszol se nem szorul, se nem lötyög, de most meggugliztam és csak a saját korábbi blogbejegyzéseimet dobta ki a gép, szóval ez egy olyan szó lehet amit csak én ismerek és használok, sebaj) Szóval ha már lúd legyen liba, csináltam egyszer felhasználhatós körkivágós izét laposvasból a betonvasam végére, két darab is készült, az egyik a padló átfúrásához toló üzemmódba, egy meg a fenék átfúrásához húzós üzemmódra. Ez utóbbi látszik az alanti képen.
A hajó alól feldugtam a szárát a deckig, ott ráraktam a fúrógépet és felfelé húzva szépen kivágtam vele a lukat. A másik szerszámot beügyeskedtem a deck és a padló közé, kidugtam a decken, ismét ráraktam a fúrógépet és lefelé nyomva kivágtam vele a padló kiemelkedésén lévő közbenső furatot. A decken lévő lukat meg körbefurkáltam és ugyancsak fúrógépbe fogott forgó reszelővel pontos kör alakra szabályoztam. A padlónál kellett kicsit alakítani a lukat, most vettem hasznát a sarokfúró feltétnek. Gyakran lett volna erre a szerszámra 
már szükségem olyankor amikor nem fértem valamihez hozzá a fúrógéppel valami szűk helyen, de mindig kínlódnom kellett, mert nem volt ilyenem. Kerestem már komoly szerszám áruházban is, de csak a fejüket rázták. Na mit tesz Isten pár hónapja a Liedl-ben megláttam valami potom pénzért, épp nem kellett akkor semmire, de tudtam, hogy eljön az az idő és lőn. Most könnyedén méretre alakítottam a furataimat.
Bele is passzintottam a tönkcsövet, persze egyelőre csak próbailag, mert egyelőre hosszabb mint ami kell és kell majd ráhegesztenem talpakat, amiket a fenékhez, meg a deckhez csavarozok. 
Miután a belső cső pontosan illeszkedik a tönkcsőbe, spekuláltam rajta, hogyan fogom a talpakat ráhegeszteni, anélkül, hogy a külső cső geometriája torzulna, ami még ha csak néhány tized milliméternyi is, de megakadályozhatja, hogy a belső cső akadálytalanul forogjon kormányzáskor. Némi tépelődés után a cső egyik végén egy 10 centis darabot kitöltöttem betonnal. Hogy csak 10 centi legyen, alatta kitömtem újságpapírral és beleállatottam a közepébe azt a vasat amivel felülről fúrtam a lukat a padlóba a decken át (a felső képen látszik a "szakálla" amivel kivágtam a padlót). Mielőtt a betont a csőbe csömöszöltem, belülről alaposan bezsíroztam a csőfalat, azt remélem, hogy miután elvégeztem a hegesztést, a vassal ki tudom a beton dugót tolni a csőből. Ha nem jön ki könnyen, legfeljebb szétfúrom ütvefúróval. Mindenesetre abban azt hiszem jó eséllyel reménykedhetek, hogy az ily módon kisámfázott cső átmérője nem fog torzulni hegesztéskor.
Ha még valakinek esetleg kételyei lennének miért jó így élni, tegnapelőtt csináltam pár képet amikor a télikertben ( kinyitott nyugati üvegfalnál) kicsit leültem pihenni az árnyékba.
Nem csak embernek, állatnak is jó.
Meg növénynek is.
