Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @Műszaki: Na ez az a hülyeség amért nem gondolom követendőnek ennek a srácnak az elképzeléseit. ww... (2024.03.07. 19:50) Hétfő.
  • KAMA3: Én bevallom őszintén, hogy erre az időre (félig szándékosan) felfüggesztettem a blogod olvasását, ... (2024.03.01. 09:56) Csütörtök.
  • A Tengerész: @Ha nem írok ne válaszolj!: Már lezártam. Majd építek egy ferde rampát amin feltolom a talicskát. ... (2024.03.01. 00:31) Szerda.
  • A Tengerész: @Paduc: Rémlik.... (2024.02.25. 02:14) Szombat.
  • A Tengerész: @akiga: Igen tudok róla. (2024.02.23. 08:39) Szerda.

Linkblog

Kedd.

2017.06.06. 20:59 :: A Tengerész

Készen vannak  a szúnyogelhárító  függönyök, még a ponyvavarrás előtt, egy régen tervezett projekt indul hamarosan. Már tavaly ősszel beszéltem a Teqila vitorlás kormányproblémájáról http://amapola.blog.hu/2016/11/10/csutortok_4235 , nos ez jön most , bár nem azonnal, bemelegítésképpen a sólyakocsit amin áll, kell kicsit átszabnom, már csak hogy visszaszokjak a textilről a vasmunkára. Amúgy béke van és nyugalom, J megkönnyebbült, hogy házi gondoskodás alatt tarthatja a mamáját és nem kell Budapestre szaladgálnia folyamatos aggódások közepette, hogy vajh milyen állapotban találja éppen őt, a mama meg remekül érzi magát.002_62.JPG

Kérdeztem tőle miközben C-vel kettesben bóbiskoltak, nincs e útjában a macska, azt válaszolta "megtisztelve érzem magam". Időnként útrakel botjára támaszkodva a percenként kb 6-os lépésütemével és 10 cm es lépéstávolsággal, a kutya folyamatosan a lába alatt van minden tiltás ellenére, mondta is, hogy "átugrottam a Szmájlit". Anyós vagy nem anyós ( amúgy elég csúnya szó) nekem cseppet sincs terhemre, egy kicsit úgy érzem mintha visszakaptam volna a saját anyámat, felajánlottam, hogy a bejárati két lépcső leküzdésére csinálok egy rámpát, de azt mondta nem kell, úgy tűnik szereti a kihívásokat.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr8912568479

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Műszaki 2017.06.06. 23:14:54

Akárhogy is, csak jobb így, mintha most valami távoli kikötőben dekkolnátok. Aztán ki tudja, pár év műkva az unokáknak ácsolhatod a hintát.

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2017.06.07. 07:41:00

@Műszaki: Érdekes, megszűnt bennem minden "mehetnék". Egyáltalában nem vágyom sehová elmenni innen. Most hogy eszembe jut, mennyire szerettem az új kikötőket, az új látnivalókat, az jut eszembe, hogy egyáltalán nem szeretnék már megérkezni sehova, ahol nem tudom mi van a sarkon túl. Hogy nem szeretnék tikkasztó hőségben zegzugos utcákon ismeretlen lépcsőkön hegynek felfelé kutyagolni, a hajóról távcsővel kiszemelt rejtélyes célpontok felé, hogy megnézzem mik is azok. Felmászni a tersattoi ( amióta Jugoszlávia majd Horvátország lett azóta Trsat)Madonna templomához, vagy a castello Frankopanihoz, vagy bárhova kutyagolni párezer turista társaságában és alkudozni bazári vackokra boltosokkal. Ha valamire kíváncsi vagyok, megnézem a neten és nem kell tartanom tőle, hogy elkap a hígfosás a helyi kulináris különlegességektől.
süti beállítások módosítása