Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • abraxas: Vilmos! Nem ismerem jeles elődöd munkásságát, de lelkes olvasóid (velem együtt) bizonyítják, Te s... (2017.06.28. 16:14) Hétfő.
  • A Tengerész: @Jonathan: Köszönöm, már nem is fáj. Az éjjel már tudtam is aludni azon az oldalamon. Az meg hogy ... (2017.06.24. 20:48) Csütörtök.
  • A Tengerész: @Jonathan: Köszönöm. Az olajbogyót utálom, valaki hozta ajándékba, valszeg az üvegben fog megroml... (2017.06.15. 20:58) Hétfő.
  • A Tengerész: @hozé: Welcome aboard hozé! Köszönöm. (2017.06.08. 07:04) Szerda.
  • A Tengerész: @Műszaki: Érdekes, megszűnt bennem minden "mehetnék". Egyáltalában nem vágyom sehová elmenni innen... (2017.06.07. 07:41) Kedd.

Linkblog

Szombat.

2017.05.27. 23:36 :: A Tengerész

Tatarozom a villanymotort.002_2.JPG

Egy tekerős amerikánerből csináltam egy rugóhajtó szerszámot, mert nem is olyan egyszerű precíz tekercsrugót csinálni a szénkefékhez a szétégettek helyett.  Holnap, ha nem jön közbe semmi, megpróbálom összerakni. Előtte mégegyszer lenyomáspróbázom, mostmár hosszabb csővel a szimeringet. Az első próba jó volt, 24 óra alatt sem ment át víz a tengelytömítésen. Ha bírja a két méter vízoszlop nyomást, akkor a 30 centivel se lehet baj amennyivel a víz alatt van a motor. Ennél precízebben képtelen vagyok eljárni. 

Tegnap vacsora után olyat tettem, amit azóta szeretnék amióta ideköltöztünk, de valahogy  mindig sajnáltam rá az időt, meg az eszköz is hiányzott hozzá. Korában volt J-nek egy csővázas nyugágya, de kimúlt belőle a vászon a cső meg berozsdásodott. Évekig hentergett itt-ott, már akkor is amikor még javában építettem odafent Pesten a hajót. Gyakran szemeztem a csővázzal amikor valahova anyagot kerestem, de mindig sajnáltam szétvágni, hátha egyszer még... Amikor a sátorponyva anyagért Csepelen voltam megláttam a szaküzletben a nyugágyvásznakat és vettem belőle is 1,5 métert. A csővázat ledrótkeféztem, lefestettem és rávarrtam a vásznat. És tegnap kivittem a stégre vacsora után, beleültem és csak bámultam csukott szemmel a lenyugvó napba, miközben a mellettem heverő Sz fejét simogattam.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr8212545315

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

abraxas 2017.05.28. 12:50:11

Te aztán tudsz élni :-)

Paduc 2017.05.29. 20:08:18

Abraxas megelőzött. Ezt akartam írni, kiegészítve azzal, hogy az utolsó két mondatod igéi alapján sokan pajzánabb élményekre gondolnának...

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2017.05.29. 20:49:22

@Paduc: Akik esetleg nem tudnák, hogy Sz egy kutya.