Hogy kijavult az idő mindjárt megjött a munkakedvem is. Mondjuk az is használt, hogy végre végeztem a gyümölcsfák nyirbálásával, bevallom nem szeretek kertészkedni.
Bár az igazi nagy munkát én csináltam magamnak, a kertész egyszerűen elégeti, vagy valamilyen más módon szabadul meg a nyesedéktől, én szinte az egészet tüzelőnek, gyújtósnak dolgoztam fel na ez volt nagyon babrás. Sok ember van akit a kerti bíbelődés éltet, meg is értem őket, de én nem tartozom közéjük. Ahogy horgászni se akarok, pedig itt ez egy horgászparadicsom, mindenki meg van rökönyödve rajta, hogy én egyszerűen elképzelni nem tudom, hogy az időmet ilyen feleslegességekre pocsékoljam, mint ülni a stégen és bámulni a vizet. De készséggel elhiszem, hogy másnak meg az a hülyeség amit én csinálok, hogy az éltet, hogy mindig agyalok valami szerkezeten. Most pl azt kell megoldjam egyszerűen, hogy a munkacsónakról ne lehessen könnyedén lelopni a villanymotort, illetve elindítani, illetve kilopni belőle az akkumulátort. Mert ha se elvinni belőle a dolgokat, se elcsónakázni vele nem lehet (legalábbis nem egyszerű, mert azért kellő felkészültséggel persze mindez lehetséges, de macerás és sokáig tart), akkor a tolvaj más csónakját fogja ellopni. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, így nem is folytatom ezt az eszmefuttatást. Szóval a kiinduló kérdés, mije szokott lenni az átlagtolvajnak? Alapesetben semmije a két kezén kívül, azokkal a szerszámokkal dolgozik amiket épp talál, miközben az alkalom éppen szüli ugyebár őt. A piac kikötőjében, ahova J járni fog a csónakkal sokmindent nem talál, a lelakatolt csónakmotorok nagyjából biztonságban vannak, van aki még a kikötőbikához is odaláncolja lakatolja a járművét, én valamiért a horgonylánc kivételével undorodom a hajók lánccal való rögzítésétől. Felkészültebb tolvaj az már a kettes szint. Neki pajszerja és erővágója szokott lenni, ez általában elég a láncok, lakatok, egyszerűbb bejárati ajtók leküzdéséhez, nos ez az a szint amire a védelmet ki akartam terjeszteni. Hogyan lehet egy lakatot (eleve utálom, sosincs kéznél a kulcs, több lakatot fűrészeltek le a gazdáik, mint a betörők) megvédeni a levágás ellen? Hát úgy hogy nincs lakat. Se motoron, se akkumulátortartón. A rögzítés belsőkulcsnyílású csavarral történik, a legkisebb a valószínűsége hogy ilyen van a zsiványnál, ráadásul az is olyan helyen lesz ahol nem is látja, hozzáférni meg csak én tudok a magam gyártotta szerszámmal. Az akkumulátor a csónak közepén lévő pad alatt lesz, a padtól nem lehet kiemelni, a pad le van csavarozva a rejtett belső kulcsnyílású csavarokkal, a motor kábele dugós csatlakozóval csatlakozik a pad alatti aljzathoz, az áramellátás rejtett kapcsolókkal kikapcsolható, így a motort nem lehet elindítani a kapcsoló helyének ismerete nélkül. A motortartó csavarokat acéllemez kaloda takarja, melyet hozzáférhetetlen belső kulcsnyílású csavarok fognak. Mint eddigi termékeimnél, itt is nagyjából minden újrahasznosított. Az akkumulátort borító pad anyagát SP szállította, használt, víz és főzésálló bevonatos rétegelt betonzsalu-lemez
A kapcsolók szovjet harckocsiból valók, még amikor a horgonycsörlőt építettem be a hajóba, kaptam egy kedves olvasómtól áramvédő kapcsolókat. A motor áramfelvételét terhelve mértem egyenáramú lakatfogóval, a legmagasabb fokozatban 40 A-t vett fel, pont volt egy 40 A-es kapcsolóm, de biztos ami biztos beraktam mellé párhuzamosan még egy 20 A-eset is, így nem fog leoldani, bár gyanítom a szovjet 40 A az lehet, hogy elbír többet is anélkül, hogy lekapcsolna, ki fogom próbálni.
Az alu lemez amire felszereltem őket is történelmi darab. Amikor a Novotel szállót építettük a BAH csomópontnál, rejtélyes alakok matattak szerteszana miután az osztrákoktól átvettük a házat, még nekem sem volt nagyon szabad hozzájuk szólni. Az ő feladatuk volt annak a kamera és lehallgató rendszernek a kiépítése a házban, mely egy titkos szobában (egyszer egy pillanatra bepislantottam oda) egy hatalmas kezelőpultban az állandó szolgálatot teljesítő BM-es részére biztosította a megfigyelését a célszemélyeknek, már amennyiben megszállt olyan épp a házban. Nos még a létező szocializmus idején összerúgtam a patkót a felső vezetéssel és kiléptem (műszaki igazgató helyettes voltam) és elmentem villanyszerelőnek de mit hoz a sors, 14 évvel később immáron a gengszterváltás után műszaki igazgatónak csábítottak vissza a privatizált és kádertalanított Novotel-BKK-hoz. Miután szükség volt a helyiségre kidobattam a megfigyelőpultot, a technika többi része kamerákkal, kábelekkel már korábban az emeleti felújítások során leépült, a pultban lévő régi Videoton monitorok sem működtek már az egész hóbelevanc elavult, egy darabig állt a kazánházban, aztán ment a sittre. De mielőtt odament volna egyszer lecsavaroztam róla a tápegységet, mert volt rajta pár dolog amit gondoltam hátha jó lesz még valamire. Nos az alu lemezt ennek a tápegységnek az előlapjából vágtam ki. Így múlik el a (szocialista) világ dicsősége.
Ha már szocializmus. Azt mondtam nem fogom ugatni a karavánt, nem is teszem (bár a mai CEU törvény miatt igencsak viszket az ujjam), viszont ide linkelek egy cikket. Amúgy a Puzsért nem igazán szeretem, de ennek a cikknek minden szavával egyetértek.
http://mno.hu/cinkosakinema/nyilt-level-botka-laszlonak-2391433
