Alábecsültem ezt(is) a fanyűvést, még mindig nem másztam ki a kertészkedésből. Némi tépelődés után úgy döntöttem az egyik almafát ami a Balabán csatorna partján teljesen összenőtt egy elburjánzott mogyoróbokorral, kivágom. Ott a nedves környezetben eleve rettenetesen gombafertőzött, öreg és amikor az első vastag ágát levágtam, belülről egészen szivacsos, rugalmasan nyomogatható pudvás volt a szerkezete, a termése se igazán volt finom, szóval elkezdtem lebontani. Lassú munka, az nem úgy van, hogy kidönti az ember és kész, le kell vágni egy vastag ágat, aztán feldarabolni, idáig láncfűrész, aztán machetával apróra a vastagját, arról a vékonyát metszőollóval egyenes szálakra vágni, ledarálni az aprítógéppel, a leollózott legvékonyabbak mennek a tábortűzbe. Amikor elfogyott, vissza a fához a fűrésszel és újabb vastag ágat levágni. Ebből a fából még hátra van két ág meg a törzs. Két napja Fábián Sanyi szomszéd lepermetezte azokat amiket már megrendszabályoztam, egy szilva, egy meggy, két almafa, neki van gépe hozzá, így barátian kisegített, mert amúgy aztán végképp nem érné meg ezekre a bizonytalan jövőjű fákra beruházni még egy permetezőgépet is. Szerencsére csak tegnap esett az eső, volt ideje rászáradni a permetlének a fákra. Kicsit vizenyős idő van, ma is ijesztgettek a felhők, de azért tudtam kint dolgozni.
Ha már alma, Sz itt épp azt eszik de csak azt hajlandó megenni amit J előtte leharapott, ha csak úgy levág neki egy szeletet, akkor azt kiköpi és otthagyja.
Beindult a tavasz, kibújtak a hóvirágok (megírom)
a krókuszokés itt a legfontosabb a téltemető (hóvirággal vegyesen) szóval valóban temethetjük a telet, aminek épp itt az ideje, kb 3 hétre való tűzifánk van már csak.