Mos értem meg igazán a Bálint Gyuri bácsit a nemzet kertészét, amikor azt mondta a mezőgazdaságnak csak négy ellensége van, a tavasz , a nyár, az ősz meg a tél. Pár napja még belém fagyott a lélek azért nem volt ingerenciám a gyümölcsfákat metszeni, mostmeg már mindjárt késő lesz, duzzadnak a rügyek, indul a nedvkeringés. Mert ha még csak olyan titul-nagyjábul metszegetés lenne néhány vékony, tavaly óta nőtt ágacska, akkor hagyján, de ahogy múltkortájt nyafogtam ezek a több évtizede metszést nem látott fák rettenetesen elvadultak. Mutatok egy almafát ahogy kinézett tavaly.
Két napi munkába telt amíg ilyenre kaszaboltam. Persze ehhez nincs kapcsolási rajzom, érteni semmit nem értek hozzá, az Interneten kértem tanácsot egy erre szakosodott fórumon egy szakértőtől, ő azt írta, első lépcsőben levágni mindent ami felfelé nő közel függőlegesen, eszerint jártam el.
Mondjuk kicsit zavaró a háttérben a Balabán csatorna partján álló megnemmondom milyen fa, de ennyi gally jött le róla
ma egész délelőtt aprítottam láncfűrésszel, machetával, kézi ollóval, a 4 cm-nél vastagabbakat tüzelőnek ( ez volt három talicskára való), a vékonyabbakat meg az aprítógéppel felszecskáztam a komposztálóba. A nagyon ágasbogas vékonyabbak, amiket nem lehet betuszkolni a szecskázóba, kerülnek csak a tűzrakóhelyre
ha valamelyest megszárad, csak akkor gyújtok majd alá, hogy ne nagy füsttel égjen, meg akkor is csak ha nincs semmi szél, mert a guta üt meg amikor leszabadul a csőcselék a kiskertekbe és éget mindent azon frissiben, beterítve fojtó füsttel mindent ami leeben van tőle. Sajnos a délre tőlünk második szomszéd is ilyen piromániás, képes a csuromvíz faleveleket is nekiállni égetni, amikor nagyon udvariasan megkérdeztem miért teszi ezt velünk, azt mondta, értsem meg ő képtelen elviselni a rendetlenséget, még az a szerencse, hogy az uralkodó szélirány szerint tőle luvba vagyunk, szóval csak akkor bosszantó ha déli szélnél csinálja. Egy meggyfával, egy szilvafával és egy almafával vagyok meg, még két almafa van hátra, na meg rengeteg kúszó borostyán mindenfelé amit ugyancsak muszáj megrendszabályozni, mert már a létünket fenyegetik, a házra is rátámadtak. Bevallom ez az a munka amit nem szeretek csinálni, nem érzem az alkotás jellegét, mert ezek az átkok alig várják, hogy abbahagyjam, máris újabb terveket szőnek, hogy tudnának mégis felülkerekedni a korral fogyatkozó erőmön....
