És megtörtént. Csütörtökön még jég fedte a víznek legalább a felét, de péntekre feltámadt a szél és délutánra egy tenyérnyi se maradt belőle. Úgy elolvadt mintha sose lett volna. Amapola meg mára mint Afrodité a habokból, kikelt az iszapágyból és vidáman úszik.
Ott távolban egy gácsér az erősek közül akik átvészelték a kemény telet.
Nem is tudom hogy találtak táplálékot, mikor vastagon befagyott a víz, de mindössze három madarat láttam jégbefagyva amikor korcsolyáztunk, azok is gondolom inkább betegség, öregség miatt pusztultak el. A természet nem pazarol, két nap múlva ami kiállt belőlük a jégből már felfalta valami, tán róka, vagy ragadozómadár. Mindenesetre nem látszik, hogy megfogyatkoztak volna a madarak, Sz amikor reggel kiszaladt egy stégre egy egész csapat tőkésréce spriccelt ki a stég alól nagy méltatlankodva, J meg lelkendezve mesélte délután, hogy miközben a kertben matatott a növényeken 11 hattyú húzott el a feje felett nagy suhogással. Még az is lehet, hogy télre elköltöztek valahová és most tértek vissza.
A szembeparton kikötött hajók körül már nem kell szivattyúval cirkuláltatni a vizet, hogy ne fagyjanak be, ők így oldották meg a védelmet amit én meg a nádtöméssel, a szivattyú is jó, csak az villanyszámával jár.
A többit holnap.