Csípős az idő, nap meg nem volt ma sehol. Délelőtt kimentem korcsolyázni, de egy jó óra múlva megelégeltem a sportolást. A gyenge szél mely zúzmarából rajzolt állandóan változó hullámzó mintákat a jégre, eleinte fel sem tűnt, de amikor elbarangoltam az Angyali sziget túloldalára és visszafelé széllel szemben kellett korcsolyázzam vagy tíz percet, azon vettem észre magam, hogy annyira fázik az arcom, hogy szinte már elviselhetetlenül fáj. Úgy hogy abbahagytam és szégyenszemre bevonultam a házba. Pedig ki kell használni a lehetőséget, mert ahogy nézem az időjárás előjelzést, egy hétig biztos tán még a jég, aztán jön a felmelegedés. Az egyik szemem sír, a másik nevet, mert ugyanilyen aggódva nézem az erős hidegben sebesen fogyó tűzifát, vajh kitart e tavaszig. Én azért a jó oldalát igyekszem nézni mindennek, ha jön a felmelegedés kitart a tüzelő, ha nem jön a meleg, kitart a korcsolyázás. Az imént voltam begyújtani a hajón, jó meleg volt a szalonban, +2,8°, egy óra múlva tán felmelegszik annyira, hogy kimehetek gyakorolni a harmonikával, további egy óra gyakorlás alatt meg annyira hogy lehet zuhanyozni és ágybabújni. Felemeltem a napi gyakorlást 3 órára, egy óra reggel a hajón, egy óra napközben a házban, egy óra lefekvés előtt a hajón. Egy óránál többet nem nagyon bírok egyhuzamban (bár tegnap lefekvés előtt majdnem két órát nyúztam a hangszert ), mert fejben elfáradok, minél jobban erőltetem annál többet hibázok, ráadásul a jobb kézfejem a merev ujjtartástól begörcsöl.
Szombat.
2017.01.28. 21:40 :: A Tengerész
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.