Nézem az esti híradóban, hogy Budapesten szmogveszély van, a várost a felvételeken nem lehetett látni a hegytetőkről, mert ködben úszott minden. A régi autóknak le is kell majd állni. Megintcsak úgy érzem magunkat, mint akiket az Isten a tenyerére emelt, mert itt korcsolyás közben inkább attól kellett tartanunk, hogy leég az orrunk, olyan hévvel sütött a nap ma is. Remek ez a téli vakáció, jobb nem is lehetne.
Második nap az olaszországi autóbusz tragédiával kezd a híradó. Szörnyű belegondolni, mit érezhetnek azok az emberek akiknek a gyermekei borzalmas tűzhalált haltak az autópályán. Egész elszomorodtam, pedig nekünk a mai nap is tökéletesre sikeredett, de már nem tudok neki igazán örülni. Egy hajszál választja el a felhőtlen örömöt a tragédiától.
Ma van a Magyar Kultúra Napja. Nem bánnám, ha ez nemcsak egy kipipálandó nap lenne a többi "valaminek a napja" közt, a szokásos módon üresen kongva tartalmat nélkülözve. Sajnos akár a napja akár a nemnapja, mindennapi jelenség az elkultúrálatlanosodás, az emberek egyre bunkóbbak.
Akinek stégje van az RSD-n, nem árt ha gondol a jég okozta kár lehetőségére, az ember nem is gondolná miket tud csinálni még itt állóvízben is, pl mindent leszakít ami a vízbe lóg, ahogy folyamatosan csökken a víz-, akarom mondani jégszint. Láttam olyan stéget amit a hozzá rögzített, a 20 cm-nél is vastagabb jégbe fagyott fürdőlétra karikára görbített. Az amúgy erősnek megszokott 60 X 60 -as szögvas keretet lehúzza, a 100 mm átmérőjű csőoszlopok kidőlnek. Félelmetes erők működnek hangtalanul és szinte észrevehetetlenül.