Megvan a szám! Mármint a "La Partida". Ma reggelre lett meg, tegnap este még nyekegtem vele. Na nem azt mondom, hogy úgy ahogy majd kell szólnia, még azt se, hogy hibátlan, ahhoz még kell egy kilométer zsákot húzni, de mindig máshol van a hiba, szóval összeraktam. A lassú játékot aminél a "préslevegővel" volt a problémám úgy oldottam meg, hogy egyelőre a későbbi jövőbe száműztem a váltásokat a "pumpálással", két ütemre váltok és majd ha felgyorsul a játékom akkor fogok korrigálni. Ráadásul nincs is olyan, hogy végleges. Merthogy a frazírozás ( hogy ezt az elegáns műszót használjam pillanatnyilag egyáltalán nem hozzáillő enmagamhoz) során úgyis változtatgatni kell, amikor ugyanazt a dallamot ismétlem de mégis egészen másképpen, mert az egyes tételek hangereje, a játék sebessége, a hangsúly változik. Szóval egészen feldobódva mentem ezekután reggeli sétára a kutyával, nem is raktam rá a pórázt kifelé menet sem, had örüljön ő is. Ilyenkor úgyis bent vannak a szomszédasszony tyúkjai az ólban és nem sertepertélnek az utcán, nem kell tartani tőle, hogy lerohanja őket. A napfelkelte is gyönyörű volt, előbb csak egy vékony bíborszínű sarló jelent meg a horizonton, aztán egyre kerekebb és tündöklőbb lett, visszafelé jövet már nem is lehetett belenézni. Sajnáltam is, hogy nem vittem fényképezőgépet megörökíteni ahogy Kiskunlacháza felé egy tanya ködben úszó sziluettjét kiemeli a mögötte felbukkanó napocska. Szóval még a nap is kisütött ez mindig jótékonyan hat a kedélyállapotomra, tegnap például ilyen volt az idő.
Ez itt körbe mind jég, csak sajnos mindössze pár milliméter vastag és napközben még ez is nagyjából elolvad, nem kecsegtet közeli korcsolyázással.
Bezzeg a vödör az vastagon befagyott.
Sz hűségesen követ bárhova lépek.
