Remek volt a tegnap este. Nem voltak különleges várakozásaim, azt gondoltam, biztos hogy lesznek jó harmonikások, meg valami hangszereket is meg lehet nézni, de nem voltam különösebben felcsigázva elvárások vonatkozásban. Ehhez képest azt tapasztaltam, hogy egy ilyen "helyérdekű" esemény mennyire széles palettán fedi le egy szakma valamennyi vonatkozását. Ez most kicsit ködösen hangzik, de ki fog derülni a végén mit is éltem meg. Megérkezéskor mindenkinek regisztrálni kellett! Kicsit meglepődtem amikor megláttam a "regisztrációs asztal feliratot", de aztán az ismerősök "ráutaló magatartásából" megvilágosodott, hogy a regisztráció az asztalon felsorakoztatott számtalan pohárka egyikének kiürítéséből áll. A poharakba valamiféle "háziszőttest" töltöttek, nem vagyok annyira szakértő, hogy meg tudtam volna állapítani, miféle gyümölcs párlata, de hát ahogy az én egyik régi tengerészkollégám megállapította, "Te annyira nem iszol, hogy az már nem normális", a helyzet azóta se "javult". A regisztráció után a nagyterembe lépve éppen befejeződött egy előadás. Sajnos nem hallhattam, de később megszólítottam az előadót, aki saját fejlesztésű elektromos harmonikákat készít egészen úttörő módon és elmesélte hogyan csinálja. Aztán egy lelkes virtuóz Schmidt Attila tartott előadást arról, hogy a magyar műzenét hogyan hangszereli harmonikára, ez nekem kínaiul volt, de biztos sokan értették, majd egy fiatal srác, Dudás András tartott előadást arról, hogy javítja, újítja fel a régi harmonikákat. Engem a technikai részletek jobban érdekeltek volna, de hát ez az előadás nem az én "mindent tudni akarok" szájízem kielégítését szolgálta. Később az előadók közt is fellépett, virtuóz játékával engem elkápráztatott, ha olyan jól javít hangszert mint ahogy játszik, akkor nagy jövőt jósolok neki. Belépve a nagyterembe harmonikakiállítás fogadott. Negyvenvalahány hangszer felsorakoztatva.
Mindenféle volt, a régi muzeálistól a legmodernebb, quasi szintetizátorig.
A hangszereket Móger Péter keszthelyi illetőségű harmonikakészítő és a már említett Dudás András állította ki és mint később "Csiga" a főszervező felvilágosított, bármelyiket bárki felvehette, kipróbálhatta és a rendezvény szüneteiben erre sor is került, emberek lelkesem muzsikáltak magányosan, vagy párokban, SŐT még én is vettem magamnak a bátorságot és egy gyönyörűséget magamra akasztva félrehúzódva próbálgattam, milyen is egy másik hangszer mint az enyém. (szerencsére senkinek nem tűnt fel a dolog és nem jött oda, hogy egy ilyen, ránézésre a kora alapján nyilvánvalóan virtuóz játékában gyönyörködjön) ." Persze", mondhatja valaki, mindkettőjüknek reklám is egy ilyen eseményen való megjelenés a hangszerekkel, de meggyőződésem, hogy ennek semmi köze a szó szokásos értemében vett reklámhoz. Ennek az embernek http://www.harmonikamoger.hu/hu/adok-veszek/petromaestro semmi szüksége rá, hogy egy ilyen eseményre költséget, fáradságot nem kímélve elhozzon két tucat hangszert, hogy magamfajta bénázók összetapogassák, ez inkább mondható karitatív akciónak. Amikor meg az ő fellépésére került a sor kitetszett, hogy ahogy játszik, ahogy megszólal és ahogy az egész emberhez hozzánőtt a hangszere,
az izzó szenvedély. Hogy mellette üzlet is? Hát kívánom mindenkinek, hogy megéljen a szenvedélyéből, ilyen még a qrváknál is ritkaság. A Dudás gyereknek meg annyi a munkája, hogy nem is győzi, sok szüksége nincs rá, hogy itt is reklámozza magát, de róla se lehetett volna levakarni a hangszert, amikor a szünetekben egyikkel-másikkal összeálltak örömzenélni, szóval ezek megszállottak. 
Egy mester kezei a hangszeren.
Ő géplakatos mester és "mellékesen" művészien harmonikázik. Nagy önbizalmat öntött belém, mert belesült az előadásába, szégyenkezve le is jött a színpadról, ezzel nagy örömet okozva nekem, nélküle számomra csüggesztően elbizonytalanító lett volna a zenei esemény, mert minden előadó annyira tökéletes volt, hogy elkerülhetetlen volt arra gondolnom, reménytelen a küzdelmem, hogy valamiféle eredményt érjek el ezzel a hangszerrel. De ha a "nagyok" is hibáznak, akkor még van esélyem. Meg is mondtam neki, hogy a kudarca nem volt hiábavaló, bennem felkorbácsolta az önbizalmat. Mindenki összevissza zenélt minden zugolyban, aki nem harmonikázott az csak úgy kackiásan énekelt hozzá.
Esetleg harmonikát szerelt.
Aki meg se nem harmonikázott, se nem énekelt, se nem szerelt az csak úgy babgulyást evett. Esetleg sört ivott mint én.
Mármint a szünetben, mert előadás alatt feszült figyelem volt és művészet. Merthogy
6 órától megkezdődött a műsor. Itt derült ki igazán ( ha valaki nem tudta volna) hogy ez a hangszer mindentudó. Az ügyesen összeválogatott fellépők valamennyi stílust és valamennyi fajta zenét bemutatták. És naná, hogy mindenki virtuóz volt. Én aki szinte minden ráckevei és környékbeli zenei eseményen jelen voltam és nem egy nívós komolyzenei eseményt élvezhettem, állítom, hogy ilyen sokszínű és magas színvonalú előadással, pláne ilyen mennyiségben nem volt alkalmam találkozni. 
Ő épp Vivaldit játszik nagy átéléssel.
Itt meg egy, a szünetben hirtelen összeállt duett fergeteges produkcióját élvezhettük, hol szerb népzenét, hol a tiroliak jódlizósait, vagy a franciák bravúrszámait adták elő. 
Marko ugyan most épp Szlovákiából érkezett, de ő szerb és nemcsak harmonikában nagy ember, két székre ültette le őt "Kityó" az előző fellépő amikor átadta a helyét és elég rendesen kitöltötte a székeket. Szóval volt "komoly és komolytalan" zene órákon át. Persze zenét visszaadni képekben reménytelen. Talán inkább azzal próbálom érzékeltetni az est hangulatát, hogy a végén, amikor a ráckevei "harmonikaszakkör" adta elő a záró produkciót, akkor Marko, aki azért nem akármilyen minősítésű művész, magától értetődő természetességgel beült örömködni a zenekarba egy kezdő kislány mellé.
Mindent összevéve remek este volt.
