Persze hogy nem lett kész a tolóajtó. Hét végén nem illik zajongani, ezért nekiálltam esővédő huzatot varrni a bicikliutánfutóra. A varrógép (ráadásul bent a házban) mégse csinál olyan zajt mint kint a sikító. Az ok, ami miatt erre szükség van az, hogy mindezidáig akkor használtam a pótkocsit amikor piacoztunk, bevásároltunk, azzal mindig ki lehetett várni a jó időt. De most a harmonikaórára ezzel fogom vinni a hangszert, az pedig meghatározott napokon van, ha esik, ha fúj, fel kell készüljek mindenre. Vettem a bringához magamra eső poncsót is, mert van ugyan vízhatlan ruhám több is, de abba beizzad az ember ha tekerni kell közben. Ezt a ruhadarabot még tengerész koromban Amszterdamban figyeltem ki, ott esőben is bringázik a nép és mindenkin ilyen "malaclopó" volt. Azt hittem az eltelt 40 év alatt nálunk is elterjedt, de egy fenét. Direkt felutaztam Budapestre és végigjártam több kerékpárszaküzletet és "outdoor" sportboltot, de mindenütt csak a fejüket csóválták. Miközben a boltok tele voltak méregdrága bringás divatcikkekkel. Valahogy úgy néz ki, hogy nálunk a kerékpár még mindig inkább divatcikk ( na jó esetleg sportszer), mint jármű. Végső tanácstalanságomban felhívtam a Papót ( Csabai Gábor, amúgy a Tilos Rádió kurátora) ő IGAZI bringás és tudtam, hogy neki van ilyenje, hát megtudtam tőle, hogy az EGYETLEN hely ahol ilyet kapni az a MOM park pincéjében lévő Tchibo kávézó! Nem vicc! Odamentem és vettem egyet. Na aztán még az utánfutót körberaktam fényvisszaverő prizmákkal és amikor este használom (merthogy akkor vannak az órák, nyáron még csak világos van 6-7 órakor, de sajnos nagyon hamar eljön az az idő amikor már délután négykor sötét lesz) még rá fogok tenni egy extra nagy, három LED-es piros villogót. Miután pont csúcsforgalomban fogok bringázni a főutakon, lányom példáján okulva alighanem felveszem a bukósisakot is. Ezt idáig csak robogóra használtam, amúgy sí lesikló sisak. Szóval ezzel telt a hétvége, meg kentem a festéket a keretekre ahogy száradtak, hálistennek remek az idő MÉG, de jön az ősz meg a tél is sajnos, pedig úgy megszoktam az esős tavasz után a jó időt. De amire megjön a zegernye, ajtó ablak a helyén lesz. Egy projektet elhalasztottam. Ez a polikarbonát "esernyő" északi és nyugati oldalának lezárása kamionponyvával, talán nem lesz rá igazán szükség. Ha a tolóajtó meglesz a tornácon akkor az a hó és falevél fúvást megfogja, tán nem lesz szükség a ponyvára. ha mégis, akkor megrendelem méretre, felrakni nem nagy ügy. Sajnos magam nem tudok már ponyvát szabni, hegeszteni, mert az csak fent ment a Kvassaynál, ahol a gumicsónakos Feri ( http://www.gumicsonak.hu/) műhelyében hétvégeken amikor ők nem dolgoztak kedvemre garázdálkodhattam, használhattam a nagy ipari varrógépet, nagyfrekis PVC hegesztőgépet, meg a több négyzetméteres szabászasztalt. Hát így telt a hétvége meg a mai nap.
Ma felhívott a Schopper Tibi, aki vagy 20 éve hajózott el Budapestről a Dunán saját építésű hajójával és a Duna, Majna, Rajna, Szajna, Földközi tenger útvonalon megtalálta élete "Ráckevéjét" Kiladát, egy kis görög halászfalut, ahol a parton álló hajójában él feleségével. És ugye van párezer mérföld tengerpartja Görögországnak és van párszáz halászfalu ezen a parton, de "természetesen " pont ide érkezett Jonathan kommenttársunk a katamaránjával ( amit "természetesen" ugyanúgy hívnak mint a kutyámat, csak ő Smiley-nak én meg Szmájlinak írom) http://kishajo.jimdo.com/hajonaplo/2016/junius/ és azonnal egymásba botlottak. Nos egy hónapra haza szabadságolta magát Tibor és ez alkalommal megtisztel látogatásával, várhatóan jövő hét kedden.
