Ma végre szép idő van. lenne egy csomó dolgom, de annyira ellustultam, hogy semmi kedvem hozzá. Inkább hívom J-t, hogy menjünk vitorlázni. De nincs kedve, inkább mosogat, meg füvet nyír, így aztán Flórát, a tartalékot viszem. Folytatom a túra naplót.
Augusztus 7. vasárnap.
Partra visszük a kerékpárokat. Nem egyszerű a dolog, csónakba rakni, kievezni, kirakni. Azt a megoldást választom, hogy előbb kirakom a kikötőpontonra. (ez a szép kék nagy kikötő számtalan műanyag hordóra erősítve úszik a vízen). Ehhez kievezek egy kötéllel amit megkötök a kikötő közepe tájt egy bikára, majd ezen a kötélen húzva, a horgonyláncon meg engedve "átvádolunk" ( azt hiszem a régi dunai hajósok így hívták a gép nélküli, a folyó folyásával segített manővert) a kikötőpontonra, majd oda kirakva a bringákat visszaállunk horgonyra. Valamennyi horgonyláncot visszahúzok a sokból ami így lekerült, de nem annyit amit most leengedtem, ennek később még következménye lesz, de ezt most még nem sejtettem. Szóval kint vannak a kerékpárok a kikötőn, de itt jön a gond, ez a kikötő a part felől zárva van. De még hogy zárva van! Minden emberi leleményt bevetett a tervezője, hogy a bejárat megkerülhetetlen legyen ( azért a kilincs le van görbére taposva, szóval már megpróbáltak arra lépve átmászni a kapuján), előtte korlát, körbe kerítés, párkány nélkül, hogy ne legyen a lábnak támasz körbemászni, a tetején meg rendesen kihegyezett vastüskék hereszaggatónak, elriasztandó a felül kerülőket. Itt átkelni, pláne kerékpárt emelgetve lehetetlenség, így mégiscsak kénytelen vagyok csónakkal kiszállítania bringákat, egyszerűbb lett volna helyből ezt tenni. Az alanti képen már a kihajózott járműveink láthatók a kapu mellett.
Rejtély, hogy miért kell ennyire őrizni egy ennyire nem használt kikötőt, de megígérem el fogom árulni a végén.
Kerékpárral indulunk a vadregényes erdőbe, itt minden természetvédelmi terület, egy partról kiabáló jóakaró felhívta a figyelmemet, hogy vigyázzak, mert időnként kidől egy fa, amit a hódok elrágtak, megköszönöm, bár nem tudom hogy kell vigyázni, hogy ne dőljön rá egy fa a hajóra, ha épp akkor rágta el a hód. Látszik, hogy sok pénzt költöttek a hely rendbetételére, pl az erdei tanösvény mellett ilyen szintű hatalmas pihenő található, de az is látszik, hogy miután megépítették, karbantartásra, állagmegóvásra már egy fillér se volt, úgy egy- másfél évtized alatt elmállott, sok címeres tégla ellopódott, korlátfa alkalmi tüzelővé alakult, bozótot körbe senki nem irtja, hozzá vezető ösvényt benőtte a csalán. A valaha szépen festett, igényes képekkel illusztrált tanösvénytáblák kifakultak és még kész csoda, hogy nincsenek olvashatatlanra összegraffitizve, a fiatalság alighanem (ez esetben hálistennek) utál kirándulni, így csak a természetes elhasználódás pusztítja az értékeket.
De az erdő gyönyörű, a hódok nyomait kutatva kilukadunk a nagy-Dunánál a sziget másik oldalán, na ez lenne az a bejárat ami már nem bejárat hódilag.
Persze minden természeti szépség halálos ellensége az istenverte kib@szott horgász, aki ha halrablás közben nem tudja tökéletes szemétdombbá változtatni a környezetét a sporttevékenysége alatt elfogyasztott sörök dobozaival, csalitápos zacskóival, kukacos dobozaival, végül ürülékével és használt seggtörlőpapírjaival, akkor nem is lenne elég sikeres a napja.
Szóval szép volt az erdei barangolás, bár a teljes tanösvényt nem tudtuk végigkerekezni, mert utunkat állta egyhelyütt egy megkerülhetetlen sárdagonya, de így is szép kirándulás volt. Ez a szépen kivitelezett igényes faépület csoport nem messze a használ(hat)atlan kikötőtől, felkeltette a figyelmemet.
Mint tapasztalt (örökös) építkező, azonnal felmérem, egy ilyen komplexum megépítése nem két fillérbe kerül, vajh mire való? Az ablakokon át kajakok látszanak, a homlokzaton lévő evező is azt mutatja, hogy ennek valami vizisport centrumnak kéne lennie, de hol vannak a vizisportolók? Vasárnap van, tegnap meg (mit tesz Isten) szombat volt, egy teremtett lelket nem láttunk az egész két napon, néhány motorozó horgászladikon kívül a vízen ezen a forró nyári hétvégén! Tudom tapasztalatból azt is, hogy amit használnak sportcélra, az (hacsak nem futballstadion) többnyire lepukkant épület, sportköri tagdíjakból fenntartott ínségszállás, viszont (pláne szezonban) nyüzsgő élettel teli, itt meg palota, zárva, lélek se be se ki. Mi van itt, kísértetfalva?? Ciánozták a víziközönséget? Azért van itt valami ami némi támpontot ad.
Szóval valakik mertek nagyot álmodni. Lett egy kikötő, meg egy csónaktároló a belga autóbuszsofőrök adójából. Csak az nincs aki használná. De mért nincs?? Itt van ez a földi ... na jó vízi paradicsom és sehol egy boldog élvező. Némi fényt derít a rejtélyre helyi lakos olvasóm, aki családjával együtt meglátogat bennünket a hajón délután. Szóval szerinte a kikötőt azért nem használja senki, mert nincs engedélye. Azért nincs engedélye, mert ahhoz kéne a jogszabály szerint kikötőőr, de arra meg nincs pénz. Másnap, hétfőn viszont kinyílik a kikötőkapu és munkálkodik egy ember sikítóval a pontonon, mások szemmel láthatólag felügyelik a tevékenységet, na kimegyek nyomozni a rejtély után. Megtudom a barátságos idegenektől, hogy a kikötőt azért kell zárva tartani, mert ha valaki bemegy és balesetet szenved az nagy baj. Hajók meg azért nincsenek rákötve, mert nem hajózik ide (rajtunk kívül) senki. Itt helyben meg senkinek sincs olyan hajója ami ide kötni való lenne. 10 éve elkészült, azóta gyakorlatilag használatlan. Illetve használják a kikötőt a kajakosok, kenusok, csak azok most épp valahol máshol vannak. Nos ezt már én teszem hozzá, ez a kikötő, pont alkalmatlan sporthajóknak, mert magas, azoknak egy a vízből 20 centire kiálló és mondjuk negyedekkora tutaj kell a ki-beszálláshoz. Ez a kikötő, motorcsónakoknak való, a Magyarországon szokásos 5-8 méteres motoros túrahajóknak, de ha zárt kapuk várják őket akkor biztos nem fognak ideszokni. Erre, más rácalmási élmények ismertetése után még egy sommázatban vissza fogok térni. Folyt. köv. holnap.
