Brrr... reggel 14 fok volt. Még jó hogy nem fagy. Ahhoz képest, hogy mindössze két napja, hogy egy szál gatyában izzadtam. Majd odaérek a naplóban, de előrebocsájtom a megfejtést, most "túra" okán itthon vagyunk, mert komolyan vettem a meteorológiai előrejelzést és miután itt jártunk a "kertek alatt", ahelyett, hogy erőltettem volna az esőben, hidegben való élvezetet, hazaugrottunk a hajóval, itt mégiscsak komfortosabb.
Szóval, augusztus 4. csütörtök.
Gond nélkül kizsilipeltünk a Kvassayn át a nagy-Dunára. Nem lesz nagy menet, csak ide megyünk a hárosi öbölbe.
Aki nem ismerné a helyet, természetvédelmi terület, gyönyörű hely, védett kikötő, persze csak ha megfelelő a vízállás, mert a bejáratnál a folyó lerakja a hordalékot, szerencsére most 3 m a víz a pesti mércén, az M0-s híd lábánál lévő bejáratban majd 2 méter vizünk van, de ha csak a szokásos két méter körül lenne a pesti vízállás, aligha tudnánk bejönni az 1,10-es merülésünkkel. Két éve amikor itt jártunk, kishíján csapdába estünk, egy éjszaka alatt fél métert apadt a Duna, befelé könnyedén befértünk, kifelé súrlódott alattunk a fenék, kockáztattam, nagy gázzal rohantam át rajta, reméltem átvisz a feltehetőleg iszapos lerakodáson a mozgási energia, mert ha lassú menetben felülünk, talán könnyebb leszabadulni hátrafelé, de hogy megyünk haza, ha tovább apad a víz? Akkor mázlim volt, most szerencsére nem kellett mérlegelni, tartósan magas a Duna vize, sőt folyamatosan emelkedik. Szóval alig egy óra hajózás után horgonyt dobtunk nagyjából ott ahol a képen a torkolattól messzebb kettéválik az ág. Itt áll Ritter Gyuri, volt MAHARTOS vitorlázó klubtársam háza a parton, ez a kép az ő teraszáról készült.
Sajnos ekkora hajóval nem lehet a parthoz kötni, van, egészen pontosan leginkább volt itt egy kishajós kikötő, egy Sinkovics Henrik nevű ismerősé volt, aztán egyszercsak már nem volt az övé ( nekem elmesélte a drámát, de nem hatalmazott fel, hogy itt elpletykáljam), egy darabig működött még, aztán mostanra semmilyen engedélye nincs, most itt tart http://www.harosiyachtklub.hu/ a "kikötő".
Szóval horgonyra álltam és hogy a szél ne tekergesse a hajót, egy farkötelet kivittem a partra, a Mákvirággal járunk ki-be, ami amúgy nem lenne nagy gond, csak a kutyát macerás kivinni a partra a szokásos, legalább napi két egészségügyi sétára. A cica saját WC-jében gond nélkül elvégez mindent, de a kutyánál ez nem működik. Amikor látja, hogy csónakba szállok már izgatott, jelzi, hogy ő is menne, de amikor odahívom, megretten, J rászól, hogy hagyja magát leadni a karomba, ekkor gyorsan lehasal, hogy minél jobban megnehezítse a felemelést, majd amikor már J a mellső lábainak hónaljánál fogva a levegőbe emelte, mindenbe beleakasztja a hátsó lábait, hogy megakadályozza a csónakba leadást, majd amikor már J elengedte és én tartom, akkor meg kétségbeesetten rúgkapál, itt volt az, hogy sikerült úgy mellberúgnia, hogy a körme beleállt a mellkasomba. Erre valamit kell majd kitaláljak, pillanatnyilag egy szatyorfüllel ellátott hasheveder jár az eszemben, kutya ki-behajózónak.
Ez itt R Gy, a házát őrző kínai agyagkatonával.
Ez meg egy maláj tikkfa ladik a teraszán.
A hajón meglátogatott még Chilkó Ede barátom, volt technikumi osztálytársam fiaival és unokájával ( mindig meglepődök amikor látom, hogy a velem egykorúaknak 40-es gyerekeik vannak, én az én hoszonéveseimhez vagyok szokva), innen 10 percre lakik, meghívott minket a házába egy szalonnasütésre, de csak egyedül mentem, mert J félt otthagyni magára a két jószágot, pedig prímán elvannak, később mind menetben, mind horgonyon bebizonyították, hogy nyugodtan magukra lehet őket hagyni akár a cockpitban,
akár a szalonban, rendkívül kulturáltan tudnak viselkedni.
Hálistennek miután bringásnak immáron lehet alkoholt fogyasztani, szalonnasütés utáni állapotban kerékpárral tértem vissza a hajóra, odafelé Ede vitt autóval, de visszafelé már bingáztam az ő bicajával, amiért másnap autóval jött el. Itt éjszakáztunk a békés öbölben, J a képen épp megpróbál hálóval kishalakat fogni, macska, kutya megbolondul értük, de sehogy se sikerült a dolog.Másnap, 5.-én pénteken még egyet sétáltunk Sz-el, aztán farkötél be, horgony fel és indulás tovább délnek, a cél Rácalmás volt, de nem mentünk el odáig, mert elálmosodtunk, így beálltunk aludni Tassra a zsilip alá az öbölbe, folyt. köv holnap.