Túrázunk. Részletekben fogom közreadni a történteket.

2016, augusztus 2. kedd.

Végre indulunk. Terveim szerint vasárnap reggel 8-kor indultunk volna, de J közölte, hogy ilyen hirtelen ő nem tud fel- és összekészülni. Azt, hogy 2 hónapja időnként megjegyeztem, hogy ideje lenne készülődnie, mert ha nem tűnt volna fel, minden napom arról szól, hogy a hajót készítem fel valamiféle indulásra, valahogy nem volt elég neki. Szó szerint belebetegedett a hajszába, így választás elé kerültem, hogy elindulok egyedül ( és elválunk), vagy kivárom amíg kihordja azt a köbméter cuccot a a hajóra ami nélkül egy nő ugye nem indulhat neki egy legalább egyhetes hajóútnak. Mondjuk a reggel 8 óra helyett 9-re sikeredett eldobni a köteleket, de ilyen apróságnak más oda se neki! Az idő gyönyörű, a hajtás az új  ( új... egy éves, de igazából most próbáltatik ki) Periflex tengelykapcsolóval szépen működik. Hurrá, minden szép, az élet meg pláne, annyi viszály után kisimultak az idegek, J kormányoz, én a decken matatok, haladunk felfelé az RSD-n Budapest és a Kvassay zsilip felé, hogy azon át kijussunk a nagy-Dunára. Ekkor csörög a telefon a zsebemben, látom a "kisKata" lányom hív, na biztos jó utat kíván, reggel indulás előtt még küldtem neki egy Emailt, hogy indulunk végre. Ehelyett sírás a telefonban, 

-Apu mentőben vagyok, elütöttek....

-Mi történt, hogy vagy?

- Nem tudom... nem tudok semmit..... nem emlékszem...a Jánosba visznek, hívd anyát!

Mit mondjak, aki szülő megért. Hívom a "nagyKatát" eggyel korábbi feleségemet, induljon a Jánosba, oda viszik a gyereket. Egy idő múlva visszahív, már nem a János, hanem a Péterfy baleseti sürgősségi a Fiumei úton, mert koponyasérülés van. Mit tesz Isten, Zita barátnőnk, aki a szomszédunkban lakott a Hernád utcában, és akinek a lánya nagymamának fogadta Juditot éppen a Fiumeiben nővér, hívom telefonon, hogy tájékozódjon, kisvártatva jön a válasz, a hetediken van az agysebészeten, nem tűnik nagyon súlyosnak a dolog, de nem kizárt a műtét, mert vérömleny van az agyban. Még pár óra mire felérünk Budapestre, a régi helyünkre ahol Amapola épült. Van ugyan egy új kishajókikötő azóta, de oda ekkora hajóval nem férnék be, rákötünk egy lakóhajóra amiben barátaink élnek, bár felül a hajó mellette, alig sikerül odavonszolni, annyira kicsi a víz, ők is ülnek, de hát egy lakóhajónál ez nem egy tragédia. Bejelentkezem az illetékeseknél, szinte mindenki ismerős ( 7 évig építettem ott a hajót), bár a Sipka Pista a régi gondnok elment azóta nyugdíjba, új "sipka" van, bemutatkozom, vázolom a körülményeket, eredetileg csak reggeli a zsilipet vártuk volna itt ki, de most, hogy ez történt a gyerekkel, nem megyek addig tovább amíg biztosat nem tudok felőle. A kedélyek tovább borzolódnak, kutya beesik a lakóhajóról vízbe, ki kell mentsem, pedig kifelé simán kiment, de befelé elvétette a járót és annyi esze nincs, hogy a partra ússzon, ott vergődik pánikban, két mellső lábával a festőtutajra próbál felkapaszkodni, de persze eredménytelenül. Na öltözés és usgyé a kórházba, közbe nagyK aki bent van a gyereknél folyamatosan tájékoztat az állapotokról, volt egy CT, majd lesz még egy ami ha nem állapít meg növekedést az agyban lévő vérömlenynél akkor nem lesz műtét. Nem sokkal azután, hogy beérek a kórházba este fél hétkor betolják a gyereket a CT "kemencébe", aggódva várjuk az eredményt. Bár a fájdalmak ellenére elég bágyadt, nem szabad hagyni elaludni, mert ha zavarttá válna a beszéde az azonnal jelezné az agysérülés rosszabbodását, szóval dumálunk. Fáj még nagyjából mindene ami bal oldalt van, arra esett, szerencsére nem tört semmije, csak horzsolásai vannak ( amiket érdekes módon különösebben nem láttak el, mert a koponyára koncentráltak, minden mást egy tetanusszal elintézettnek gondoltak). Biciklivel ment a Margit híd felé a Margit körút- Bem József utca- Tölgyfa utca végig elsőbbséget élvező, kanyarodó főútvonalon, amikor is valaki azt gondolta, hogy ha a sávjából, vagy a mellette lévő sávból egyenesen megy tovább a Bem József utcán a Duna felé akkor neki van elsőbbsége és autóval elgázolta. Ő az egészből arra emlékezett, hogy teker egy Suzuki mögött, majd a földön fekszik és mentők és rendőr, meg több ember sürgölődik körötte, de mintha álom lenne az egész és nem is vele történne. Szóval már 8 óra, a gyerek baromi éhes, mert egy reggeli van csak benne meg az infúziós sóoldat, de nem ehet, mert ha műtét lesz akkor üres kell legyen a gyomra. Mondom "Kata, ne aludj el, tessék értelmesen beszélni!" Válasz "Apa értelmesen mondom, qrva éhes vagyok!" Na eddig jó, de ha, lévén vége a látogatásnak és kivágnak minket innen ( az anyját a bátyját a férjét meg engem, akik ott aggódunk az ágy mellett), akkor egyrészt nem tudjuk meg, hogy műtét vagy sem, másrészt ha nincs műtét, mert jó lett a CT eredmény akkor ehet, de nem lesz aki ad neki, mert mi elmentünk. Kióvakodok a nővérpulthoz és vázolom az aggályaimat. A nővér kedvesen megnyugtat, hogy ha kiderül, hogy ehet, beengednek minket etetni később is, mert ő az újkorában is sz@r, mostanra kiszáradt kórházi vacsorát nem ajánlja, de mindjárt megkérdezi a doktor urat, mi a CT eredménye. hallom a telefont:

- Igen? Akkor ehet? Igen... de ne sokat, értem.

Megismétli amit hallottam, azt, hogy ne sokat, azt magamtól is tudom, nekem is volt agyrázkódásom. Közbe Geri ( a férje) megjött egy hatalmas pizzával, a gyerek jó étvággyal és a rágás okozta  nagy fájdalmakkal megeszik egy szeletet, egyet elteszünk reggelre a többit megnyugodva Gerivel ketten elfogyasztjuk, mi se nagyon ettünk aznap.

Másnap volt még egy CT, az eredmény jó, most már biztos, hogy nem lesz műtét, az agyi vérömleny majd magától felszívódik,  "medicus curat, natura sanat" ( az orvos kezel, a természet gyógyít), lesz még valamikor hallásvizsgálat, ha majd járóbeteg lesz, mert a bal fülére is tompán hall, mostanra kiderült a hétfői ( ezeket a sorokat a rákövetkező hét szerdáján írom) hallásvizsgálaton, hogy nincs súlyos elváltozás, a hallójáratban lévő vér is fel fog szívódni. Amit én meglehetősen neheztelek, hogy a gázolónak sem érdeklődni az áldozata állapota felől, sem látogatni nem volt ingerenciája. Én úgy gondolom, hogy miután a közlekedés veszélyes üzem, bárki hibázhat, de a hiba következményeit negligálni jellemhiba.

 Szóval 3.-án szerdán már kissé megnyugodva mentem be a kórházba és csütörtökön el is indultunk a hajóval tovább, amíg bent lesz a gyerek, az anyja táplálja.  Még kedden mielőtt bementem volna a lányomhoz átkötöttünk a búvárok Bajcs nevű hajójára, ahol több alattunk a víz, Vigh Jani a "Szökőár" ügyvezetője ( http://www.szokoar.hu/hu/) szeretettel fogad, maradunk ameddig akarunk, mindent kapunk ami csak hajó szem szájnak ingere ( víz, villany) de igazából csak a kikötőhely kell, a solarok bőven ellátják a hajót villannyal, víz meg annyi van, hogy akár el is adhatnánk belőle, 1500 litert tankoltam be indulás előtt.

Amapolából csak a lobogója és a darukon lógó Mákvirág látszik a Bajcs fara mögött.

Szóval csütörtökön, miután a gyerek állapota megnyugtatóan alakult és a jelenlétem a kórházban már nem volt elengedhetetlenül szükséges, tovább indultunk. Mielőtt elindultunk megmutattam J-nek a búvármúzeumot a "Szökőár" tárgylótermében.

Gyerekkoromban amikor kijártunk Angyalföldön a Dunára pecázni, még gyakran láttam a háborús roncsokat szedő búvárokat ilyen kézi légszivattyúval a Kovács motoros rocsóban, dolgozni.

Ez persze csak egy idealizált jelenet a búvárról

látható minden amit a lelkes amatőr elképzel, trópusi vizek, korallok, halak, hajóroncs és kincsesláda, a valóság amit a Vígh Jani mesél, hogy leginkább fekáliás szennyvízben merülnek, amikor a szennyvíztisztító leszakadt keverő-kavaró lapátspiráljait kell kiemelni és újra rögzíteni, a talpcsapágyait a fenékre ledűbelezni, de merülnek mindenben ami gáz vagy folyékony, pl egy búvárt lefertőtlenítve merítettek óriás bortartályba, hogy belülről ledugózza a kifolyót amíg kívül csapot cserélnek rajta, mert az átfejtés ártott volna az anyagnak. És mostanra azt is tudom, hogy lehet víz alatt betonozni, hátha egyszer arra is szükségem lesz.

Csütörtökén még egy utolsó séta az állatkerttel a parton,

majd beszállás, mindenki tudja már az utat a járón

( elsőre nem ment könnyen, SZ-t ölben kellett vinni ami ellen kapálódzik, tele vagyok a partra illetve csónakba szálláskor szerzett karmolásokkal)

Aztán a 11 órás zsilippel átkelünk a nagy-Dunára, de ezt majd holnap mesélem.