A változatosság kedvéért megint esett az eső, most is borongós az ég, vizes minden, de azért ha lassan is de haladok. Itt elől a steuerboardon már a gunwale is megszépült.
De ez egy lassú babrás meló, olyan napi 3 m sebességgel haladok, már persze amikor nem esik az eső.
Tegnap délelőtt még vidám napos idő volt, vasárnap nem illik gépekkel zajongani, ilyenkor pihenésre vagyok kárhoztatva, ezért J-vel körbekenuztuk a szigetünket. Nem tudunk betelni a minket övező természet szépségével, a Balabán csatorna napos oldalán tucatjával napoztak a mocsári teknősök, hattyúpár pesztrálta a kicsinyeit ( a gúnár kötelességszerűen ránksziszegett) kacsák viriböltek, békák buttyogtak, siklók siklottak miközben csendesen settenkedtünk a békalencsével borított vízen a felettünk összeboruló fák alatt. Aztán délutánra megjött a menetrend szerinti eső, azt hiszem éjszaka is eshetett még valamennyi, csak az esti sétánkhoz hagyta abba magát. Lefekvés előtt minden nap még megyünk egyet Sz-el, már tudja magától amikor kilépek az ajtón és intek a szememmel, rohan a kapuhoz. J haragszik rá, mert gyakran csinál szertelenségeket, kétségtelen én se voltam boldog amikor szétszaggatta a Mákvirág takaróponyváját, de még mindig szerencsésebbek vagyunk mint a barátnője a Nelli gazdái,(Nelli vele egykorú ivartalanított szuka) mert azzal muszáj nekik kutyaiskolába járni hétvégenként, mert Nelli a fejébe vette, hogy ő a falkavezér a családban.
Reggel is sétával indul a nap, M1 ilyenkor indul Budapestre dolgozni,
barátságosan integetünk egymásnak, ő irigykedik ránk, én meg sajnálom szegényt, hogy még olyan fiatal, nem élheti a nyuggerek felelőtlen boldog életét.