Fenébe, megint kapar a torkom és köhögök. Pedig itt a következő projekt, a stég deszkái annyira elkorhadtak, hogy J már nem is nagyon mer rámenni, állandóan frászban van, hogy beszakad alatta, pedig én vagyok a nehezebb és én vidáman jövök-megyek rajta. De valóban gyalázatos az állapota, nézni kell hova lép az ember, én se merek mindegyik deszkára rálépni, szóval cserélni kell a teljes 16 m2-nyi burkolatot. Megrendeltem hozzá a faanyagot (http://www.skandinavfatelep.hu/termekeink/epito_minosegu_fureszaru ez is majdnem 100000 Ft, szívtam is a fogam, ha a helyi tüzéptől vásároltam volna olcsóbban megúsznám, de ott sokat kell válogatni amíg megfelelő egyenes, nem repedt, nem csavarodott darabokat összeszed az ember, ráadásul ezt egyik lapján gyalulva, impregnálva kapom gomba és egyéb kártevővédelemmel, majd kiderül mennyire lesz velük szerencsém) de nem lehet tovább halogatni, nem szabad megvárni amíg valóban baleset lesz belőle.
Tegnap ismét Budapesten voltunk Szmájlival a következő védőoltást megejteni. Már magától beszáll a csónakba a stégről, de kikötéskor a Balabán hajóra való átszálláskor, onnan meg a Vizára azért tessékelni kell, meg HÉV-re, villamosra szálláskor is a hónom alá kell kapjam, mert még mindig azt hiszi megúszhatja, ha húzódozik, de amúgy kifogástalanul viselkedik. Azért mindketten kidőltünk délutánra, ő a szőnyegen, én a heverőn aludtunk kimerülten a túra fáradalmaitól. Mindjárt esik az eső, végülis azért csak megjön a tavasz, virágba borult a természet, ezt a telet is megúsztuk.