Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @Műszaki: Na ez az a hülyeség amért nem gondolom követendőnek ennek a srácnak az elképzeléseit. ww... (2024.03.07. 19:50) Hétfő.
  • KAMA3: Én bevallom őszintén, hogy erre az időre (félig szándékosan) felfüggesztettem a blogod olvasását, ... (2024.03.01. 09:56) Csütörtök.
  • A Tengerész: @Ha nem írok ne válaszolj!: Már lezártam. Majd építek egy ferde rampát amin feltolom a talicskát. ... (2024.03.01. 00:31) Szerda.
  • A Tengerész: @Paduc: Rémlik.... (2024.02.25. 02:14) Szombat.
  • A Tengerész: @akiga: Igen tudok róla. (2024.02.23. 08:39) Szerda.

Linkblog

Péntek.

2016.03.26. 00:56 :: A Tengerész

Na még pár percig péntek van. Szerencsésen kimásztam a náthából, két napja délután már tevékenykedtem. Az a helyzet, hogy betöltöttem az utolsó korty benzint a munkacsónak motorjának tartályába, na mondom, fenébe, ismét mennek felfelé az üzemanyag árak, már előbb is tankolhattam volna, de akkor most már nem halogatom. Beraktam a csónakba a 20 l-es marmonkannát, kiskocsit és a Szmájlit, hajóskutya, ideje, hogy szokja a vízi közlekedést. Nem mondom, hogy boldogan szált be, fel kellett nyaláboljam, a vízen meg elég ideges volt, de gond nélkül átszeltük a Dunát. Sajnos az alacsony vízállás miatt piszok magas a part, már a stégről is csak létrán lehet bemászni a csónakba, a túlpart meg ahol télen még a beton szegélyen ülve húzott korcsolyát a kislányom, most mellmagasságban van a csónakból. Az én kutyám már nagyon izgett-mozgott ahogy közelítettünk, rohadtul elege volt a csónakázásból, ahogy parthoz álltam, minden tiltakozásom ellenére megpróbált kiugrani, naná, hogy ahogy ellökte magát, a csónak arrébbment, ő meg csak a két mellső lábával kapaszkodott a partba, majd szépen belecsobbant a vízbe. Hát ilyen se történhetett még vele, be is pánikolt, mindazonáltal azonnal a csónak felé úszott, ki is húztam, csak kétségbeesésében alaposan belémkarmolt, mindjárt csupa vér lettünk mindketten. Na nagynehezen visszaálltam, kitettem elsőnek őt, aztán a cuccokat. Didergett piszokul, jó hideg volt, ő meg hiába szórta magáról a vizet, úgy nézett ki mint az ázott patkány, de azért felszabadultan rohangászott a parton, szokása szerint szimatolva. Én se voltam csontszáraz a manőver után, plusz sebeimet nyalogattam, csúnya mély árkot vágott a körme a bal kézfejembe, de ha már itt voltunk végigcsináltam a programot. Pórázra vettem, szerencsére kifogástalanul jön a pórázon, nem vonszol és nem húzatja magát, csak arról kell még leszoktassam, hogy kerülgessen, ez most, miután a bicikliutánfutó kiskocsit húztam magam után az egyik kezemmel, elég macerássá tette a pórázon vezetést, le is mondtam róla, hadd szaladgáljon, el nem fut, csak akkor tettem rá vissza amikor kiértünk az autóforgalomba. Közbe még be kellett menjek kifliért  Terscoba, kikötöttem a jószágot az ajtó elé, szánalmas látvány volt ahogy ott didereg és retteg az ismeretlenségben. Aztán voltunk a benzinkúton és vissza is csónakáztunk és már sokkal nyugodtabb volt a visszaúton, bár beszálláshoz be kellett cserkészni, mert pontosan tudta, hogy azért hívom, hogy csónakba rakjam. Mindent tud, pontosan tudja, hogy mit akarok, csak ha nincs hozzá kedve akkor megpróbálja megúszni a dolgot. Nem fegyelmezem keményebben, csak legfeljebb megszidom ha ellenkezik, hogy érezze, hogy nem szabad és akkor is meg kell lennie annak amit akarok, hogy rájöjjön, céltalan az ellenkezés. Például megtörtént párszor, hogy ha neki még sétálni van kedve akkor a kapunál hülyének tetteti magát és hiába hívom nem jön be a kertkapun, csak húzódozik. Elfutni nem mer, csak úgy tesz mintha nem értené mit akarok tőle. Olyankor szépen azt mondtam neki, hogy "na jó, akkor itthagylak, aztán lehetsz kóbor kutya", azzal szépen becsukom magam után a kaput és bemegyek a házba. Bentről lestem az ablakon át, ahogy kicsit szaladgál, de szemmel láthatóan elbizonytalanodik, aztán felágaskodva a drótfonatba kapaszkodva néz befelé. Olyankor kijöttem, kicsit tettem vettem az esernyő alatt, de nem törődtem vele, hogy ott ágaskodik és csóvál, csak kicsit később vettem észre "véletlenül", hogy ott van, és engedtem be.  Ezt megcsináltuk vagy háromszor, legutóbb megint kezdte, de amikor látta, hogy már csukom a kaput, miközben kezdem mondani a mantrát, hogy "na jó, akkor..." gyorsan besurrant farokcsóválva. Na visszatérve a tegnapra, az első közlekedés viszonylagos sikere után jött a nagyobb falat, tegnap Budapestre utaztunk állatorvoshoz oltatni, chipezni, ami ugye csónakázás, csónakból átszállás a Balabán nevű hajóra, onnan a Viza nevű hajóra, onnan a partra, szóval seregnyi szintkülönbség, létra különféle fedélzetek, csupa ismeretlenség, aztán HÉV, villamos, autóbusz utazások sorozata, plusz sok gyaloglás komoly városi forgalomban, többek közt a Lónyay u- Kálvin tér-Múzeum körút végig pórázon. És mindezen megpróbáltatások alatt kifogástalanul működött az eb. Minden járművön először félt egy nagyot, megpróbált ellenkezni felszálláskor, aztán több-kevesebb helykeresés, forgolódás, remegés-reszketés után lefeküdt a lábam mellé és megnyugodott. Visszafelé a HÉV-en (olyan hepehupás a Ráckevei HÉV pályája, hogy kirázza az ember fogából a tömést)már végigaludta az utat, miközben nyeklett, nyaklott ahogy a szerelvény pattogott a síneken, csak a fejét emelte fel néha szomorúan amikor odavágta a zökkenés a padlóhoz. Ahogy leszálltunk, már ismerte a hazautat, na akkor elkezdett húzni a pórázon, a partra érve el is engedtem, vidáman szimatolt, kis ellenkezés a hajókra, majd onnan a csónakba szálláskor, de már sokkal enyhébb mint elsőre idefelé, a csónakban már határozottan érdeklődve és nem rettegve tekintgetett körbe-körbe, otthon meg a stégre kitéve boldogan rohangált. Azért jól kifáradtunk mindketten, ahogy bejött a házba, összedőlt az asztal alatt a nappaliban és vagy három órát aludt egyfolytában. Féltem ettől az utazástól, de várakozáson felül jól működött a jószág, nagyon progresszív a viselkedése, nem ideges, nem sértődős és a félelem is hamar elmúlik nála, ha látja, hogy amitől elsőre megijedt az nem is olyan veszélyes. Amit a legfontosabbnak gondolok, hogy pontosan tudja mit várok el tőle, aztán persze vagy engedelmeskedik, vagy nem, de innentől már csak nevelés kérdése a dolog, nem kell, hogy megértessem vele, hogy mit akarok, mert azt már tudja, olvas a fejemben.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr968526814

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vombatus Ursinus 2016.03.28. 20:29:33

Jó idegrendszere van a kutyusodnak és valószínűleg megbízik benned. Ez ennél csak jobb lesz. :)

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2016.03.28. 22:08:41

@Vombatus Ursinus: Welcome on board! Azt hiszem még nem jártál itt, az üdvözlés kijár minden új olvasónak! Valóban azt hiszem szerencsés vagyok a jószággal, féltem kicsit az "idomítástól", de egyelőre felhőtlen a dolog.

Vombatus Ursinus 2016.03.28. 22:35:40

@A Tengerész: Nagyon régóta olvaslak (gyakorlatilag az indulás óta), nagy kedvencem a blogod. Kommentelni valóban most kommenteltem először. :)

Valószínűleg ezt a kutyát nem nagyon kell "idomítanod", jól szocializálódott az előző gazdájánál is és elég intelligens ahhoz, hogy nálatok is megtalálja a helyét.
A vadhajtásokat le kell nyesegetni, de egyébként biztos vagyok benne, hogy sok örömöt okoz még nektek, mert az már a leírásodból is látszik, hogy bármilyen kajla is még, azért nem egy szertelen, nevelhetetlen, fafejű, ostoba jószág.

Abban biztos lehetsz, hogy a kertet fel fogja túrni a pockok után (ásás, sáros orr, bűnbánó nézés, stb), úgyhogy J-nek jó adag türelemre lesz szüksége!

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2016.03.28. 22:48:57

@Vombatus Ursinus: Valóban ásni azt nagyon tud, egyszer már beleléptem egy gödörbe amit a vakond után kutatva ásott. Meg lop mindent amit csak tud, és meggyőződésem, hogy pontosan tudja azt is, hogy nem szabad, három napja a kerti szivattyút töltöttem fel a téli víztelenítés után és miközben ezzel voltam elfoglalva, az odakészített 17-19-es csillagkulcsot némi gondolkodás után felemelte és megpróbált elsettenkedni vele. Amint korholó hangsúllyal csendesen rászóltam, azonnal illedelmesen lerakta a földre és ártatlan szemeket meresztett rám.
süti beállítások módosítása