Azért nagyon lassan javul az idő. Sok kedve nincs az embernek kimenni a nyirkos külvilágba. Tegnap és ma volt azért javulás, tűzifát fűrészeltem, rakásoltam, hajóra kihordtam a heti készletet, szóval a napi rutinnal foglalkoztam, komolyabba nem kezdtem. Pénteken megismételtük a két héttel korábbi sikeres szabadidőprogramunkat, egész nap rekreáltuk magunkat a helyi fürdőben. http://aqua-land.hu/FEDETT_FuRDo.html Legjobb a szabadtéri termálvizes medence, a csendet csak halk andalító zene töri meg, madarak csicseregnek a kopasz ágakon, amikre vágyakozva nézegetnek a medence 38 fokos termálvizének gőzében a parton lustálkodó macskák, elég sok van belőlük. A szabadtéri medencében az a jó, hogy vagy 200 m-es kerti séta után lehet belemerülni, a téli hidegben aránylag kevesen szánják magukat rá, reggel például mi voltunk az egyedüli három fürdőző a nagy medencében, J, M2 meg én. Amúgy M2 autójával mentünk az Aqualandbe, J nem szereti a téli kerékpározást, főleg attól fél, hogy a fürdő után megfázna hazafelé, van is benne valami, mindenesetre autóval kellemesebb a 3 km-es út. Szóval a külső medence sokkal kellemesebb mint a fedett rettentő lármás uszoda és mindenféle kényeztető masszázsvízsugárral felszerelt élménymedence. Nem tudom mért van az, hogy az építészeknek nem jutott még eddig az eszébe, hogy ha a mennyezetet nem sík, kemény anyagból készítenék (itt pl deszkából), hanem valami hepehupás puha anyaggal burkolnák, nem visszhangozna a nagy csarnok, még engem is zavar, aki félig süket vagyok. A múltkor a lányok nem mertek velem kijönni a külső medencébe, mert féltek a hidegtől, de addig dicsértem nekik, hogy most már rákészültek köntössel, fürdőlepedőkkel. Én is előszedtem a régi frottír köntösömet, anyám vette nekem még 14 éves koromban, szóval nem egy friss darab, nyakában belül még elmosódva olvasható a címke "Békéscsabai Frottírgyár, alapítva 1950 ".
Sose foglalkoztam vele, hogy mit hordok, mármint divat szempontból, csak a praktikusság érdekelt, de a múltkor valami 444-es kommentben szó volt a retró ruhákról és említettem, hogy nekem egy ilyen köntösöm van, mire valaki visszaírt, hogy "hú az mekkora király már".
Szóval sok izgalom nem hergeli a vérnyomásunkat mostanság, egy tegnapi képsorozattal búcsúzom, tán másnak unalmas, de mi nem tudunk betelni vele. ( Azért erre a jégre már nemhogy a túlpartra átmenni, de még a part mellett sétálni se mernék rámenni. Csak onnan jutott az eszembe, hogy három napja Szigetszentmiklóson, két napja meg Tihany "hónaljában" a Gödrösnél szakadt be egy-egy hülye alatt a jég. Az a szombat, amikor szép időben tükörjégen korcsolyáztunk az nagyon ott volt, mindössze egy nap, se előtte, se utána nem működött a jég, hát ez az többek közt amiért jó itt lakni.)
