Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @Műszaki: Na ez az a hülyeség amért nem gondolom követendőnek ennek a srácnak az elképzeléseit. ww... (2024.03.07. 19:50) Hétfő.
  • KAMA3: Én bevallom őszintén, hogy erre az időre (félig szándékosan) felfüggesztettem a blogod olvasását, ... (2024.03.01. 09:56) Csütörtök.
  • A Tengerész: @Ha nem írok ne válaszolj!: Már lezártam. Majd építek egy ferde rampát amin feltolom a talicskát. ... (2024.03.01. 00:31) Szerda.
  • A Tengerész: @Paduc: Rémlik.... (2024.02.25. 02:14) Szombat.
  • A Tengerész: @akiga: Igen tudok róla. (2024.02.23. 08:39) Szerda.

Linkblog

Szombat.

2016.01.16. 20:48 :: A Tengerész

Húzós nap volt. Reggel napsütéses időre ébredtünk, elhatároztam, hogy itt az ideje a "nagy kísérletnek". Talán már írtam valahol a hatalmas cseresznyefánkról. Finom termése van, csak egy nagy baj van vele, nagyon öreg lehet és annyira felmagasodott, hogy a termő ágai gyakorlatilag elérhetetlenek. Így a gyümölcséből alig jut nekünk valami, csak a madarak lakmározhatnak belőle, nekünk csak a szemét marad, a lehulló túlérett cseresznyék söprögetése. Így néz ki.003_10.JPG

Namármost a kertészkedés az amihez egyáltalán nem értek, ezért egy internetes  kertészfórumon kértem tanácsot, hogy lehetne ezt a fát valahogy megifjítani úgy, hogy termő ágakat növesszen elérhető magasságban, mert így csak bajnak van. Na nem sok jóval kecsegtetett "Ali-bá", az ottani sokattudó, de végülis egy kísérletet javasolt, ennek a képességeimhez képest való legjobb megvalósításához kezdtem ma hozzá. Levágtam az egyik égbetörő ágat, olyan jó 25 cm átmérőjűt. Igyekeztem függőleges metszlapot kialakítani, hogy ne gyűjtsön korhasztó nedvességet ( ehhez persze két lépcsőben kellett levágni).004_8.JPG

006_4.JPG

A  felületet és körben a kambiumot sikítóval 007_5.JPG

simára csiszoltam, majd lekezeltem. Kezelés... Ali-bá a Fagél nevű sebkencét ajánlotta, be is mentem még tavaly a gazdaboltba, kértem, de nem azt adtak, hanem ezt  http://szolvegy.hu/content/uploads/2010/12/BIOCERA.pdf Csak otthon vettem észre mit kaptam. Nyilván ugyanarra való, meg ugyanolyan jó... de nem szeretem az ilyet, na mindegy. A baj csak az, hogy 200 ml-es kiszerelés, nem olcsó ha jól emlékszem valami 1000 Ft volt és mégcsak nem is elég a teljes felület plusz a körbecsiszolt kéreg alapos lekezelésére. Olvasom a leírást, ez tkp. valami oldószeres, méhviasz, alighanem denaturált szesszel vegyített, merthogy azt javasolják hozzá hígítónak. Nos volt régről méhviaszom, amit korábbi, egyéb célú felhasználás céljából terpentinnel összefőztem vízköpenyes enyvezőfazékban, azt most ismét felmelegítettem és azzal kentem be alaposan a fa sebét. Szerintem ugyanolyan jó, ha nem jobb lesz mint  ez a méregdrága bioizé, mindenesetre rajta tartom majd a szemem. Még egy égbetörő ágát, ami jobb felé fenyegeti a háztetőnket, fogom így visszavágni, a többihez nem nyúlok, mert attól tartok, ha nagyon durván megsértem a gyökér-lombozat egyensúlyt, belepusztul a fa. Az eljárástól azt várom, hogy a vágás alatti alvórügyekből előtörnek tavasszal friss hajtások, amikből válogatva, azokat lefelé terelve évek alatt megújul és leszedhető termést produkál az öreg fa. Amúgy egészséges, néhány odút kivéve, amik sajnos elérhetetlenül magasan, így kezelhetetlen helyen vannak, hibátlan a fa, szinte érzem benne az erőt. Nem volt könnyűség a nagy ág levágása, nem maga a művelet, mert a nemrég vásárolt láncfűrészem valami remek darab, hanem  hogy oda dőljön ahol nem okoz kárt, meg utána hogy szabadítsuk ki a nyurga fenyő ágai közül darabokban. J kezelte a kötelet, én meg aprítottam, beleizzadtunk, de meglett. A vékonyát machétával, a vastagját láncfűrésszel sikerült a nap végére tüzelőméretre szabni.Vérzett a szívem amikor a duzzadt rügyekkel rakott ágakat csapkodtam a tőkén, de hát amit ez termett volna abból egy szemet se tudtam volna leszedni a 8-10 m-es magasságban.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr188278340

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

halaloszto 2016.01.17. 21:15:01

gyönyörűségesen egészséges az a vágott keresztmetszet.

hitvantanyitto.blog.hu 2016.01.18. 09:29:06

na ez nekem ujdonsag :)
kivancsi vagyok sikerul-e

azt hittem valami ágat kell majd ora ragasztani :)
süti beállítások módosítása