Hát bevallom ellógtam a karácsonyt. Mondjuk egy teljes nap ráment a diótörésre, pucolásra, szóval amit elterveztem, hogy mellette lesz vezetékezés, az ugrott, másnap fél napot daráltam, lett 1,30 kg anyag, ebből lett 9 rúd diósbejgli. Mellé ugyanennyi mákos, tán kitart újévig. :) J nekilátott a konyhában, szegény megszívta, kiszámíthatatlan a liszt. Máskor nem akar rendesen kelni a tészta, most meg beindult mint állat. Idenézzetek!
És még nem volt vége. Miután kiszaggatta adagokra és elkezdte formázni, tovább nőtt és lágy maradt, kénytelen volt szegény némi liszttel újragyúrni. A töltelék se kevés.
Azért ma már behúztuk a kábelt a padlásra, szóval a dudaprojekt nehezebb része megvan, ha holnap aktívabb leszek (kicsit ellustultam az ünnep alatt) tán be is fejezem a kapududa projektet. Annyira laza voltam a karácsony alatt, hogy még a telefont se nézegettem, aki írt SMS-ben jókívánságot attól elnézést ha nem kapott választ, én a blogban kívántam mindenkinek, végülis aki nem olvassa a blogot az ne csodálkozzon ha kívánatlanul marad! Na még valamit elmesélek. Diódarálás közben már elegem volt a karácsonyi nyálas műsorokból és egy olyan csatornára tévedtem, ahol egy angol ismeretterjesztő film ment olyan emberekről akik valamilyen okból amnéziában szenvedtek. Nos ez bekövetkezett öregségtől, vagy akár fiatalon baleset okán. Egy férfi, úgy korai hatvanas, agyvérzés után bár látszólag nem volt zavart, de pl nehezen jutott eszébe hogy két lánya van és amikor a vizsgáló azt kérdezte tőle van e unokája, vizionált magának egy lányunokát, pedig nem is volt unokája. Szóval emlékek dolgában elég bizonytalan volt az ember, de amikor megkérdezték, hogy szokott e hajózni, akkor még azt is pontosan elmesélte hogy szokta ledönteni a hajója árbocát, hogy evezve átférjen vele a hidak alatt és fel is ajánlotta a kérdezőnek, hogy elviszi vitorlázni ha van kedve hozzá. És mint a felesége elmondta ez a történet stimmel. Na kérem itt a példa, hogy a hajózás élménye feledhetetlen!