Mindenszentek volt aztán halottak napja. Az emlékezés azokra akik már nincsenek itt. Az ember gyertyát gyújt és visszaemlékszik. Leginkább a szüleim azok akikre gondolok és sajnálom, hogy oly keveset beszélgettünk. Megint volt rekviem, ezúttal Mozart és Szigetszentmiklóson.
Szerencsénk van, szomszédaink Z és M1 minden kulturális eseményt autóval látogatnak és minket is visznek magukkal, Szigetszentmiklóst este bringával már nem keresnénk fel még egy ilyen koncertért sem.
Deponáltam a maradék sódert, lebetonszegélyeztem és kulé kaviccsal feltöltöttem az üvegház körül a csepegtetőt, majd holnap berakok róla képet, nekem tetszik. A kerti bejáró a kaputól girbegurba, ritkán rakott és a talajba besüllyedt járólapokkal volt kikövezve, ezeket felszedtem és újakkal kiegészítve rendesen újrarakom, hogy ne hordjunk be annyi sarat. Lebetonoztam a gépkocsibeálló pilléreit, ha az időjárás engedi elkezdem összehegeszteni az acélvázat, most jön majd az izgalmas téma a 20x40-es zártszelvények hajlítása. Persze csak ha nem lesz nagyon hideg, mert ráfagy a kezem a vasakra. Sajnos nyakunkon a tél, reggel mindent köd borított és deres volt a határ, reggelre hártyajég feszült a vizesvödör tetején. Nagyon jól muzsikál a télikert, a terveknek megfelelően megfogja a hőveszteség nagyját a nappali ablakain át, egyelőre napi egy begyújtással 22-25 fok közt van a hőmérséklet a házban, tavaly ezt napi két begyújtással tudtuk elérni hasonló külső hőmérsékletnél.
Pár napja egyesült erőkkel kidöntöttünk egy méteres törzsátmérőjű kiszáradt és elkorhadt tövű fát, ebben nem én voltam az értelmi szerző, csak közreműködtem. Most S akinek a birtokára esett, a 40 centis láncfűrészével nézegeti, mit is kezdhetne vele, sajnos nekem is csak ekkora van, nem tudtam neki jobb tanácsot adni, mint hogy béreljen egy métereset, mert ezzel csak a kínlódás lesz. Egy ilyen favágás nagyon veszélyes, utána sok pálinkát kell inni a közreműködőknek.
