Megint kész vagyok egy projekttel. Persze ez is tovább tartott majd egy héttel, mint amit eredetileg gondoltam, de hát ez mindig így van. Említettem, hogy a Sam-ot (a 470-est) úgy akarom "vízen" tartani, hogy mégse legyen vizes, egész pontosan algás a feneke. Normális esetben ugye sólyakocsin tárolják az ilyen kishajókat és csak használathoz rakják vízre, utána azonnal kiveszik. Nekem viszont nincs sólyám, van ugyan egy nem messze az utca végén, de eltologatni odáig minden használathoz, utána hazahúzni, árboc be, árboc ki minden esetben, mert se a fák lombjai, se a villanydrótok miatt nem fér el az utcán, nagyon körülményes lenne. Így viszont pár mozdulat és a hajó úszik.
A könnyű (menetkészen katalógus szerint 110 kg) hajó orrát kézzel kiemelem a frissen pázsitosított, kicölöpölt partra egy autógumira, a test hátsó harmadát pedig egy selejt tűzoltóslaugból készített hevederrel felkurblizom a víz fölé. Eccola! Kellett hozzá csináljak mindenféle díb-dáb maradék vasakból egy spéci csörlőt, cölöpöket verni a vízbe, meg egy felbillenthető "sorompót" készíteni aminek a valós funkciója a hajó jobb oldalán a vízben álló oszlop vízszintes irányú kitámasztása, a hevederirányú húzóerő horizontális komponensének ellensúlyozására.
Ha nem tört volna le a hitvány fogantyúja a kurblinak az első felhúzásnál (az egyetlen, nem saját készítésű, gyári darab, egy régi sikító fogantyúja volt "lánykorában"), és szegény J-t nem ütötte volna meg csúnyán a visszacsapó kar ( a kilincskerék nyelve a friss festés miatt nem klattyant be magától ) tökéletesen működött volna már első próbára is. Itt a képen azért már némileg megvígasztalódva, (az ütés helyén hidegvizes borogatással) eteti a hattyúkat.
